Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

6 Somogyi Néplap 1985. április 20., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE A barcsi habarcs ”Tudom mi a dolgom...” Barcs? Hát ez a név mi fán terem? Néhány évvel ez­előtt még idegenül (hangzott a Dráva menti kisváros ne­ve sók műszáki szákemlber- nek. Akliik [valamikor talá­nyosam ejtették Ikd, néhány év alatt megtanulták, s az út végállomásán ma vala­mennyien barcsiak. írásom három szereplője Fucskár László, Hargitainé Oláh Mar­git és Kocsis Tibor arról vallanak, mi hozta :idie őket és mi tartja itt? (Milyen vá­rosképük alakult ki e röpke néhány év alatt, sikerűlt-e válójában gyökeret verniük? Hargitainé Oláh Margit: — Ha lett volna egy ilyen földrajzi vizsgatételem vala­mikor ... bizonyára megbuk­tam volna Barcsból. Ózdi voltam, egészen 1979-ig nem is kívánkoztam eil onnan. Pedagógusnak készültem, de közbejött a házasság és a két gyerek. Fölszedtem néhány kilót és gyorsan elfelejtettem testnevelő tanári álmaimat. A (férjem is műszaki vég­zettségű, engem is érdekel­ni kezdett ez a pálya. Iga­zán jól megvoltunk Borsod­ban, de a (kisebbik gyerme­kem nem bírta azt az erő­sen szennyezett levegőt. Az orvos a legésszerűbb gyógy­módot lajánlotta: változtas­sunk környezetet. Neked me­lytik város, vidék szimpati­kus? — kérdezgettük egy­mástól a férjemmel estén­ként. Aztán a miskolci mű­szaki egyetem közölte a pá­lyázati lehetőségeket. Akkor bukkantunk rá Barcsra. Há­rom dolog (érdekelt bennün­ket. Tiszta, (egészséges kör­nyezet, lakás, megfelelő fi­zetés. Ebben a sorrendben. Barcs ezzel vitte el a pál­mát. Hat év. Számomra a leg­nagyobb meglepetés a mun­kahelyem vodit ez idő alatt. •Egy percre sem únitaim rá a szövetkezetnél. Fiatal gárda, remek alkotó szellem, egy­mást segítő kollektíva. Meg­becsülés bérezésben, szóbeli elismerésiben. Egymás szemé­be mondott kritikák, őszin­teség. Ez italán olyan alapot teremtett a (barcsi beillesz­kedésihez, hogy azt mondha­tom: miár ide tartozom, ha még nem is vagyok tellj esen barcsi. Becsülöm ezt a vá­rost az eredményedért, a tisz­taságáért, a rendezettségéért. Amit .nagyon hiányolok, nincs egy (vailamlirevaló áruháza. Butikban nem lehet mindent a (havi fizetésért megkapni. Néha, amikor sétálók a fő­utcán a gyerekekkel, s a fér­jemmel, mosolyogva elgon­dolkodom a bicikliző nők láttán. Hiányozna a centrum- hétfő, a villamos, a városi pezsgés? Azt hiszem csak azt figyelem, ahogyan átválto­zom ... Fucskár László: Én „földi” vagyok, Lakó- csán születtem, de hamaro­san elvetődtem innen. Pes­ten jártam a műszaki egye­temre, majd két évig Pécsett dolgoztam. Feleségem ott szerzett tanéti diplomát, ott láktunlk albérletben, igazá­ból semmire se mentünk. Megfogalmazódott ben­nünk, hogy valahol el kelle­ne kezdeni az életünket. Egy olyan helyen, ahol lakáshoz jutunk, ahonnan nem aka­runk egy-kót év után továblb- költözm. Váijúdtak a hegyek és ... -egeret szültek. A fele­ségem -barcsi volt, én kör­nyékbeli, hát menjünk vissza a szülőföldre. Barcs akkor kezdett már mérhető lépték­kel fejlődni. Lakást kaptunk, én termelési osztályvezető lettem, a feleségem énékta- nárnő. A városban nívós az iskolások zenei képzése, ő 'is megtalálta a számítását. Má­ra mér továbbléptünk, csa­ládi házat építettünk, (beren­dezkedtünk. Tálán az hiány­zik -ebből a városból, hogy az -idetelepült értelmiségiek nem találják meg -egymáshoz az -utat. Keveset tettünk ed­dig ezért. Mindenkit lekö­tött a munkája, saját ügyes- bajos -dolga. A szövetkezet­nél jó idsapait alakult kli, ez már több a jó munkatársi szintnél. Tagja vagyok a városi párt-végr-ehajtó bizottság- na-k, _ igyekszem (képviselni a barcsi fiatalokat ott. Hi­ányoznak a barátságformáló estek, ahol Barcs új és újabb lakói megiism-erheitnéki egy­mást. Elmúltam harminc, de még mindig tanulok. Szere­tek olyan környezetben dol­A képen (balról jobbra): Hargitainé Oláh Margit, Fucskár László, Kocsis Tibor. gozni, amelyik n-amcsák a munkában találja meg a má­sikat ... Kocsis Tibor: Éppen most vetettem le az „angyalbőrt” és természetes­nek vettem, hogy visszajöj­jek a szövetkezethez. A fe­leségemmel együtt közgaz­dászként végeztünk, ő kis­kunfélegyházi, én répcelak-i vagyok. Húztunk a két te­lepülés között egy -egyenest és megállapodtunk, mindket­tőtől egyenlő távolságra tele­pedünk -le. Ez persze így túl jól (hangzana, a fontos a la­kás és a megfelelő fizetés volt. Barcs látszott -a 1-egdde- álisialbbnak. Én lakom a -leg­rövidebb ideje hármunk kö­zül Barcson, így talán -én vagyok a 1-egid-egenébfo. Ami­ben egy cseppnyi bizonyta­lanságom sincs, az a mun­kám. A szövetkezetnek most „megy a szekere”. -Mdndany- -nyiiain tudjuk, megértjük mi a dolgunk. Huszonévesen kaptunk olyan feladatokat, amiről egy nagy­vállalatnál évekig álmodoz­hattunk volna. Kereskedel­mi csoportvezető voltam a bevonulásig, s a (katonaság után, most remélem, egy se­reg ötletemet tudom haszno­sítani. Ha azt kérdezd, mi -a véleményem Barcsról, csaik azt mondhatom, semmivel sem rosszabb, m)imt akármelyik más város. Csendes, szerény, törekvő. Keresi az arcát. Én leginkább azt hiányolom, hogy a hozzám hasonló mű­szaki értelmiségiek megbúj­nák saját megépített kis vi­lágukba. Az Unitedhnilká- nál más a helyzet, eljárunk együtt focizni, beszélgetni, se­gíteni -egymásnak. Ha egy­szer a gyerekem azzal áll elém, hogy el akar innen menni, nem biztos, hogy le­beszélem. -Hátha talál ő is egy olyan jó várost — aho­gyan én megtaláltam Bar­csot. Békés József Plakátok a békéért Az Országos Béketanács és a budapesti Sziklai Sándor kollégium KlSZ-alapszerve- zete által meghirdetett béke- platoát-pályázaton második díjat nyert Bedő Anikó, a kaposvári 512-es Ipari Szak­munkásképző Intézet első­éves diákjának plakáltterve. Anikó a kerámááfarmázó osz­tály tanulója, rajztanára László Levente. Nehezen találkoztunk Ani­kóval. Hausz Árpádnak, az intézmény igazgatójának kellett levelet írnia Pécsre, hogy létrejöhessen a beszél­getés. — Pécsett vagyok gyakor­laton, Baksa Gyöngyi ipar­művésznél. Kaposvárra elég ritkán látogatok, itt a szak­mai tárgyakat oktatják: Szeptembertől járok a szak­munkásképzőbe, de már há­rom -óv-e leérettségiztem. Pé­csett jártam középiskolába, a Kodály Zoltán zenetagozatos gimnázium tanulója voltam. Érettségi után két éviig kira­katrendezőként dolgoztam. — Beszéljünk a pályázat­ról! Hogyan készült -rá? — Rengeteg tervem, váz­latom volt, ebből kettőt csi­náltam meg. Napokig készí­tettem őket. — Nehéz mesterség ez! — szakadt fél egy sóhajtás László Leventéből. — Csodá­latos eredményt ért el Ani­kó, hiszen ötszáz plakátot zsűrizték. Kellemes meglepe­tés ez számomra, mert nincs szákiköri termünk, nem -tud­juk összefogni az aflkotn-i vá­gyó gyerekeket. Anikó rop­pant sokat dolgozott, hogy képén minél világosabban tükröződjék a fiatalos -béke- vágy, a háború elleni tilta­kozás. Szorgalmas, vannak gond-ólaitaii, azokat fai tudja fejezni, ,s hajlandó közölni ők-et. — Prózában is ki lehet fe­jezni a -plakátok alkotóinak gondolatait? — kérdezem A-nikót. — Nagyon nehéz szavak­ba önteni ezeket a gondo­latokat, mert amit én el­mondanék, azt már sokan megfogalmazták. Teljesen más az, ha húzok egy vo­nalat, ha felemelem az ecse­tet (és festeni kezdek. A rajz számomra sókkal egyértel­műbb. Mindenki a saját gondolatát olvashatja ki be­lőle. — Verseket olvasva mire gondol? — A meKlékízeítare szeretek rájönni. — Mli-lyen festmények előtt áll meg szívesen a múzeu­mokban? — A németalföldi festők képeit szeretem legjobban. Magával ragadó a színvilá­guk, az ábrázolásmódjuk, a fényviszonyok nagy hatással vannak rám alkotásaikon. B. Zs. 15 éves az ifjúsági takarékbetét Beosztó fiatalok Az Országos Takarékpénz­tár 1970-lben a 'fialtalak segí­tésére hozta létre, az ifjúsá­gi takarékbetétszámlát. Az emberek a kezdeti időiben — mint minden újtól — ettől is idegenkedtek. Az eltelt idő azonban [bizonyította, hogy jó döntés volt a bevezetése, hi­szen megyénkben jelenleg már csaknem 15 000 fiatal­nak van -ifjúsági takarékbe­tétje. A il5 év alatt elvégzett többszöri változtatás — a 800 forintos -havi betételhelyezés felső határának eltörlése, a felső korhatár 35 évre való fölemelése, s az, hogy akár az újszülöttnek lis nyithatnak ifjúsági betéteit — rendkívül népszerűvé tette. Jelenleg a betétszámlákon lévő összeg 236 mtillió 665 ezer forint. öt év után az elhelyezett betéttől függően maximum 50 000 forintot -ad az OTP lakásberendezéssel kapcso­latos áruvásárlásra, 6 száza­lékos kamatra, előtörlesztés befizetése nélkül. Ezt a le­hetőséget sokan feiasználták, az utóbbi öt évben 693 ifjú­sági betét után összesen 21 millió 209 ezer forint áru­vásárlási -kölcsönt adott az OTP. Sók fiatal legnagyobb gondja a házasságkötés után az új otthon megteremtése. Ehhez (kíván segítséget nyúj­tani az OTP a lakásépítés­hez és -vásárláshoz -nyújtott különkölcsönnél. Ez is ter­mészetesen az elhelyezett be­tét arányában adható, a fel­ső összeg határa 120 000 fo­rint. Leghosszabb visszafize­tési ideje 35 év, és mindig az érvényben lévő kedvezmé­nyes kamat a mérvadó, amely jelenleg 3 százalék. Tavaly lakásvásárlásra 105- en vették igénybe a külön- kölcsönt, részükre 4 mi-lLió 832 ezer forintot fizettek k-i. Építésre 112-en 5 millió 499 ezer forintot vettek igénybe. Az idén az OTP által ér­tékesített 238 láikás vásárlója közül 52-en voltak ifjúsági takarókbetétesek. Ennek az aránynak az alakulását segí­ti, hogy az OTP saját érté- kesiftésű lakásainak Kapos­váron 15 százalékát, vidéken 10 százalékát csak ifjúsági talkarékbetétesék részére biz­tosítja. A lehetőségeket kihasznál­va sokan kezdtek csailádi- ház-építkezésbe. Az első ne­gyedévben 22 ifjúsági beté­tesnek 1 millió 64 ezer fo­rint kölcsönt biztosított az OTP a kedvezményes építési kölcsönön felül. Az utóbbi években több­ször volt kamatemelés, a fo­lyósított kölcsönök felső ha­tára is jelentősen emelke­dett. A lehetőségekhez mérten a továbbiakban is ar­ra törekszik az OTP megyei igazgatósága, hogy az ifjúsá­gi betét minél jobban be­töltse azt a funkciót, amiért létrehozták, a fiatalok segí­tését. Kovács Tibor az OTP megyei igazgatóságának szervezője Jól áll a szerszám a kézben Tiz esztendeje működik a Kilián György Ifjúsági és Ottörő-müvelődésí Központ faipari szakköre a kapos­vári Lakberendező Ktsz-ben. Cselife József asztalos- mester foglalkozik a város általános iskoláinak ha­todik és hetedik osztályos tanulóival. A famegmun­kálás esínját-bínját elsajátító fiúk többsége már ön­állóan készít virágtartókat, horgászszékeket, más ki­sebb bútordarabokat. Az elmúlt tíz évben sok szak­körös fiatal választotta ezt a szakmát: közülük néhá­nyon a Lakberendező Szövetkezetben helyezkedtek el. (Fotó: Gyertyás László) ____________________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom