Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

6 Somogyi Néplap 1985. április 13., szombat KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET A gazdasági életben kulcs­szerepet játszanak a beru­házások. Mennyiségüktől és íőleg minőségi mutatóiktól függ, merre léphet, miként fejlődik tovább egy ország. A beruházás politikái dön­tések éppen ezért mindig a gazdaságpolitika elsőbbsé­géhez igazodnak, annak cél­jait tükrözik. A január else­jétől érvénybe lépett új jog­szabályok is ennek szellemé­ben változtak. A termelési szerkezet át­alakítása, a versenyképesség javítása, a hatékonyság nö­velése megkövetelte ezt a lépésváltást. így a felsőbb szintről a vállalatokhoz ke­rül a döntések jelentős ré­szének joga és felelősségei ezzel párhuzamosan megnő döntési szabadságuk is. A jogszabályok általános elve, hogy a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket azon a szinten hozzák, ahol a szükséges információk ren­delkezésre állnak, és visel­hetik az ezzel járó felelőssé­get, valamint a kockázatot is. A rendszer változásait ak­kor tekinthetjük át — ter­mészetesen csak nagy vona­lakban —, ha követve a jog­szabályokat, négy csoportba osztjuk a fejlesztéseket. Az elsőbe a központi ha­táskörbe tartozó beruházá­sok tartoznak; a nagy, a cél- csoportos és az egyéb be­ruházások. A nagyberuhá­zások olyan országos jelen­tőségű, az előkészítés során határozott állami szervezést és egyeztetést igénylő fej­lesztések, amelyeknél rend­kívül nagy a befektetés, és ebben az állami költségve­tés számottevő szerepet ját­szik. (Ilyen például a villa- mosenergia-ipar, a bányá­szat nagyberuházásai.) A. célcsoportos körbe azok a nagy területet átfogó, ki­emelkedő jelentőségű infra­strukturális jellegű beru­házások tartoznak, amelyek előkészítésében, koordiná­lásában az államnak jelen­tős mértékben kell igénybe vennie, összesen kilenc cél­csoportba osztják e beruhá­zásokat. Az állami beruházások harmadik részébe az első kettőbe nem sorolható, dön­tően kommunális jellegű lé­Felmérés a népesség helyzetéről Az 1984. évi mikrocenzus adatai című kötet a Köz­ponti Statisztikai Hivatal két népszámlálás közötti, az 1984. október 1-i eszmei idő­pontra vonatkozó reprezen­tatív felmérésének főbb eredményeit teszi közzé. A felmérés a lakosság 2 száza­lékára terjedt ki. A feldol­gozás a népesség demográ­fiai és foglalkozási összeté­telét, háztartás- és család­viszonyait, valamint a tár­sadalmi rétegződés legfris­sebb adatait tartalmazza, le­hetőséget nyújtva a vissza­tekintő összehasonlításokra is. Újdonságként számos, korábban még nem közölt információt is ad, a többi között a munkába, illetve iskolába járás módjárók az utazással eltöltött időről, a szakképzettség hasznosítá­sának mértékéről, az idős­korúak és a gyermekek nap­közbeni ellátásáról. A szö­veges elemzést gazdag táb­la- és grafikonanyag követi, a fontosabb mutatók több évtizedet ölelnek fel. A te­rületi adatok a jelenleg ér­vényben lévő államigazga­tási beosztás szerint kerül­tek összeállításra. A kiad­vány a statisztikában ke­vésbé jártas olvasók számá­ra az alkalmazott fogalmak ismertetésével egészül ki. tesítmények tartoznak. A népgazdasági terv ebben az esetben csak arról határoz, hogy mennyi pénzt juttat­hatunk erre a célra. A beruházások másik nagy kategóriájának tekint­jük a tanácsi fejlesztéseket. A szabályozás tág teret en­ged a helyi döntési szabad­ságnak és növelte a taná­csok önállóságát. Nagy sze­repet kap — elsősorban a kis településeken — a la­kosság is: például egy-egy infrastrukturális beruházás eldöntése során. A tanácsok változatlanul számíthatnak anyagi támogatásukra is, de gondoskodni kell áriról, hogy nagyobb hozzájárulás esetén az érintettek meg­határozhassák, mire adják a pénzüket. Természetesen csak a kisebb településeken lehet a családokhoz egyen­ként bekopogtatni és meg­kérdezni a véleményüket, legyen út, esetleg hol épül­jön óvoda. Máshol inkább össze kell gyűjteni a javas­latokat és azokról a tanács­ülés határoz. A fővárosi, il­letve a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai és szakigazgatási szervei pe­dig olyan kérdésekben dönt­hetnek, amelyekben nem várható, hagy a lakosság felméri az összes hatást. A vállalati beruházások jövőjét alapvetően meghatá­rozza az adók és befizetési kötelezettségek módosulása. Mint ismeretes, megszűnt a pénz dobozolása és ezentúl osztatlan érdekeltségi alapot képeznek. Eltörölték az épí­tési adót t és a beruházási illetéket, ezek szerepét a 18 százalékos felhalmozási adó vette át. Változatlanul kaphatnak a gazdálkodók különböző formában támogatást és kedvezményt, de a beruhá­zás teljes kockázata és fe­lelőssége őket terheli. Ami­kor erről a szféráról beszé­lünk, nem feledkezhetünk meg a finanszírozási rend­szer, a pénzügyi intézmé­nyek felépítésében bekövet­kezett változásokról. Mind a hitelezésnek, mind a beru­házásoknak üzleti jelleget kell ölteniük, ahol elsősor­ban az elért eredmény szá­mít. Ezt segíti elő, hogy az újonnan alakult bankoktól is kaphatnak pénzt külön­böző célokra a gazdálkodók, s nem kell egyetlen ablak­nál sorban állniuk. Az üzle­ti jelleg nagyobb terhet ró a vállalatokra, hiszen nem­csak a siker, hanem a bu­kás kockázatát is viselniük kell. Eddig három nagy cso­port, a központi, a tanácsi és a vállalati beruházásokat tekintettük át. A negyedik­be a lakossági fejlesztéseket sorolják az új szabályok. Ez elsősorban a lakásépítéshez, -vásárláshoz kapcsolódik. Ebbe a csoportba tartoznak a mind nagyobb részarányt képviselő háztáji gazdasá­gok és a kisvállalkozások is. Lakatos Mária Az Alumíniumgyár budapesti üzemeiben az idén 210 ezer propán-bután gázpalackot gyár­tanak, 25 százalékkal többet, mint tavaly. A vállalat megkezdte idei exportszállításait is, megrendelői között osztrák, NSZK-beli, angol, holland, belga, svéd, finn és szingapúri cégek is szerepeinek. A képen: kiszállításra váró palackok. (MTI fotó: Varga László — KS) Mezőgazdasági termelés A mezőgazdaság sok te­kintetben sajátos helyzetben van a népgazdasági ágaza­tok között, s ez tükröződik a közgazdasági szabályo­zásban is. Érthetőek a kü­lönbségek, hiszen a mező- gazdaságban az egyik leg­fontosabb termelőeszköz a föld, a termelőeszközök többsége szövetkezeti tulaj- donbán~van, és még lehetne sorolni az eltéréseket. A sa­játosságokra mindig figye­lemmel voltak a jogalkotók és közgazdászok s belőlük kiindulva igyekeztek sza­bályokat alkotni. Ilyen szabályozásbeli sa­játosság daságukat. S ha a megkü­lönböztetett helyzetből adó­dó jövedelmeket maradék­talanul elvonnák, a gyor­sabb fejlődés lehetőségétől is megfosztanák a jó gazda­ságokat. A földadónak ma még az egyébként elavult aranyko­ronaértékben számított ka­taszteri tiszta jövedelem az alapja. Az adó művelési ágamként változik, s az aranyakorona-értéktől füg­gően progresszíven növek­szik. Indokolt esetben — például elemi csapás — az adóhatóság elengedheti vagy mérsékelheti a földadót. Eltér az ipari vállalatok gyakorlatától a a földadó, jövedeiemérdekeltség amely a föld minősége sze­rint különbözteti meg a gaz­daságokat. Az eltérés oka, hogy a termelői árak az át­lagos ráfordításokat veszik figyelembe, amelyek termé­szetesen csak átlagos adott­ságok mellett tarthatók. Azok a gazdaságok, amelyek az átlagosnál jobb minőségű földekkel bírnak, többlet- jövedelmet érnek el, hiszen náluk — éppen a föld jobb minősége miatt — kevesebb ráfordítással is magasabbak a termésátlagok. Ez termé­szetesen igazságtalan volna a kedvezőtlenebb körülmé­nyek között dolgozó gazda­ságokkal szemben, ezért az állam a járadék jellegű jö­vedelmek egy részét föld­adó formájában elvonja. Természetesen csak egy részét, mert az is állami ér­dek, hogy a jobb földeken gazdálkodók az átlagosnál gyorsabban fejlesszék gaz­Szorgalmasan dolgoznak a jászfénysxarui kalapüzemben, ahol félkész kalapformáikat készítenek. Ezek aztán a buda­pesti kalapgyárban nyerik el végső formájukat. is a mezőgazdaságban. A termelőszövetkezetek az úgynevezett bruttó jövede­lem növelésében érdekeltek, amely a nyereségen kívül magába foglalja a tagság munkabérét és kiegészítő részesedését is. A szövetke­zeti bruttó jövedelemtől függ tehát a dolgozó személyi jö­vedelme és a felhalmozásra fordítható összeg is. Az elv gyakorlati alkalmazását azonban nehezíti, hogy a ter­melőszövetkezetekben fog­lalkoztatási kényszer van: a tagok, mint tulajdonosok, joggal elvárják, hogy szá­mukra munkát adjon a szö­vetkezet, és tisztességes megélhetésüket is garantál­ja. Ugyancsak nehezíti a jö­vedelemérdekeltség érvé­nyesülését a művelhető te­rületek termelésben tartásá­nak kényszere. A mi viszo­nyaink között nem enged­hető meg ugyanis, hogy az átlagosnál rosszabb adottsá­gú területeken ne termelje­nek. A felmérések szerinte területeknek több mint egy- harmada kedvezőtlen adott­ságú, s a mezőgazdasági ter­mékeknek ugyancsak har­madát exportáljuk. A kül­piaci értékesítésről kellene tehát lemondani, ha a gyen­gébb adottságú területeken nem termelnének a gazda­ságok. E térségekben viszont ki­sebb a területegységre jutó bruttó jövedelem, ezért in­dokolt vezőtlen termőhelyen gaz­dálkodó üzemek jelentős ré­sze az átlagosnál lényegesen alacsonyabb nyereséget ér el, szélsőséges esetben bevé­teleik nem térítik meg a ráfordításaikat. E pénzügyi problémák enyhítését szol­gálja a kedvezőtlen adottsá­gú üzemek úgynevezett kü­lön támogatása. így az árki­egészítések, a fejlesztési tá­mogatósok, a szakemberkép­zés és -ellátás, valamint a szakemberek jövedelmét ki­egészítő támogatósok. Szük­séges hangsúlyozni, hogy mindezek külön támogatást jelentenek, mert a kedve­zőtlen adottságú gazdasá­gok is megkapják azokat a támogatósokat, amelyek a mezőgazdasági termelőket általánosságban megilletik. Januártól a 19 aranykoro­nánál kisebb értékű földe­ken gazdálkodókat a kedve­zőtlen adottságúakhoz so­rolták, így bővült a támo­gatott gazdaságok köre, de a támogatás összege nem növekedett. Érthetően, egy- egy gazdaságra kevesebb pénz jut, ami a nehéz hely­zetben lévőket tovább sújt­ja. Sajátos a mezőgazdasági termelés abban is, hogy ter­mékeinek több mint har­madát a háztáji a kedvezőtlen gazdaságok támogatása. A mezőgazdasági termelői áraknál drágábban, nagyobb ráfordítással termelő, ked­és kisegítő gazdaságok ál­lítják elő. Egyes ágazatok­ban meghatározó a jelentő­ségük, például a sertések felét hizlalják, a zöldségfé­léknek, gyümölcsöknek 60 százalékát termelik, a méz­nek pedig 100 százalékát ők pörgetik ki a kaptárakból. Mindezek indokolták a kis­termelés támogatását, amely elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek és a fogyasztá­si szövetkezetek feladató. De segíti őket az állam is, egyebek között a felvásárlá­si árak karbantartásával, az értékesítési biztonság meg­teremtésével. Támogatóst nyújt az eszközök vásárlá­sakor, például a gépekhez mintegy 10 százalékos, a fó­lia és az előre gyártott váz- szerkezet beszerzéséhez 40 százalékos a támogatós. Az OTP, illetve a takarékszö­vetkezetek hitelt adnak a termelés fejlesztéséhez. A kistermelők azonban adót is fizetnek földjük, lovaik, gé­peik után, ezen kívül a 150 ezer forintot meghaladó évi jövedelmük után. V. Farkas József Új utakon a beruházások Erős dollár, gyenge dollár A dollár ereje hozzájárult a nyugatnémet gazdaság megélénküléséhez és a vi­lággazdaság számára is kedvezőbb az erős, mint a gyengélkedő dollár — je­lentette ki Karl Otto Pöhl, a nyugatnémet központi bank elnöke a nyugatné­met banikárkongresszuson elhangzott beszédében. Az amerikai valuta jegyzésének azonban nem kell 3 márka fölött lennie. A Bundesbank elnöke is­mételten leszögezte, hogy az Egyesült Államok egyre nagyobb költségvetési hiá­nyának, valamint az ugyan­csak növekvő folyó fizetési mérleghiánynak előbb-utóbb hatása lesz az amerikai va­luta árfolyamára. Pöhl sze­rint a dollár lassú érték- csökkenése lenne a legjobb a világgazdaság számára, ehhez- azonban a magas amerikai kamatlábak, vala­mint az amerikai költségve­tési mérleg hiányának fo­kozatos csökkentése szüksé­ges. A túlságosan erős dollár egyre nagyobb nyugtalan­ságot kelt az Egyesült Ál­lamokon kívül és belül egyaránt. Az amerikai im­port jelentős növekedése, il­letve a hazai gyártók ver­senyképességének csökke­nése ugyanis egyre inkább fenyegeti az amerikai mun­kahelyeket — mondta Pöhl. A folyó fizetési mérleg nö­vekvő hiányának rövid le­járatú hitelekkel történő fi­nanszírozása pedig nettó adóssá változtatta az Egye­sült Államokat, ami a nem­zeti pénzügyi rendszer sta­bilitását veszélyezteti. Eladó atom­erőmű Az osztrák zwentendorfi atomerőművet építő társaság részvényesei úgy döntöttek, hogy hivatalosan is kérik az erőmű felszámolását. Meg­figyelők szerint ezzel nem ér véget Ausztriában a nuk­leáris energia szükséges­ségéről és veszélyéről folyó vita, a parlamenti pártok között tart az egyeztetés népszavazás ügyben. A kormány adatai szerint az erőmű építési költsége 10 milliárd schillinget (500 millió dollár) tett ki. Az atomerőművet 1978-ban ad­ták át, de működését azóta sem kezdte meg, mert az akkoriban megtartott nép­szavazáson az osztrákok ne­met mondtak az atomener­giára. A létesítményt fel­ügyelő osztrák elektromos társaságok a közelmúltban egyhangúlag az erőmű évi 50 millió schillinget fel­emésztő további fenntartá­sa ellen szavaztak. A részvényesek megkez­dik az előkészületeket a reaktor és az egyéb atom- erőművi berendezések kül­földi értékesítésére, az épü­letek más célra történő fel­használására. E több hóna­pig tartó munka megszerve­zésével az erőmű kereske­delmi igazgatóját bízták meg. A döntés egy héttel az­után született, hogy az el­lenzéki osztrák néppárt le­szavazta az osztrák szocia­lista pártnak egy újabb népszavazás megtartására vonatkozó javaslatát. A kormánykoalícióhoz tartozó osztrák szabadság párt szin­tén a javaslat ellen szava­zott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom