Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Lukács György születésének 100. évfordulójára Történelmi jelenlét — és egyetemesség ga, s főként történelmietlen - sége lepte meg. S — Ady kifejezésével —: „a percemberkék” dárddói azért keserítették el, mert aiz ilyen vitákban nem látta a tudományos vagy művészi szenvedélyt, hamem a vitázó szavakból nemegyszer kicsinyes, tudományellenes „percnyi” indítékok bukkantak elő. Lukácsot mindvégig jellemezte az első nagy materialista filozófustól, Demofcri- tosztól kölcsönzött attitűd: mindig tudott nevetni. Megmosolyogta a kicsinyességet, és ebben is kifejeződött gondolkodói és emberi fölénye. Sohasem hitte, hogy a filozófusnak, az esztétának, az irodalomtörténésznek pusztán egysíkú vagy pusztán morális küldetése lenne. Ugyanígy nem hitt saját tévedhetetlenségében sem. Nemcsak önkorrekciói vallanak erről, hanem effelől egész stílusa is meggyőz. Óvatosan, majdnem félve közelít a legtöbb témához. Tervezett etikájához rövid ontológiai bevezetést akart írni — ez lett A társadalmi lét ontológiájáról három kötete. Vagy mielőtt Thomas Mann Felix Krull regényének, az Egy szélhámos valTöbb szakpedagógus foglalkozik a kisegítő iskolák diákjaival 1985. április 13., stombat Igen keveseknek adatott meg az, hogy olyan nagy történelmi események aktív szereplői legyenek, mint amilyeneket Lukács éltéit. Gazdag élete mintegy szimbolizálja és reprezentálja azt az utat, amelynek megvan a belső logikája még korunkban is. A baloldali polgári entellektüel útja a munkás- osztály felé igen sokszor göröngyös volt, és nemegyszer zsákutcába torkollott. Ady azért jelentett olyan sokat Lukács indulásában, mert az első olyan 20. századi költő volt, akinél ez az igény nyilvánvalóvá lett: gondolatilag, szellemileg, költőileg átélni az egész történelmet. Lukács egyike volt azoknak, akik tudatosították a magyar irodalom összefüggését a világirodalommal, a magyar problémák összefüggését a világproblémákkal, anélkül, hogy az egyiket a másiknak alárendelte volna. Azt a programot tehát, amivel Ady Endre a Galilei kört jellemezte: „Hályogot tépett a magyar szemen” — a történelmi feltételek következtében éppen Lukács életműve vitte végig a legkövetkezetesebben. Lukács vitathatatlanul sokoldalú gondolkodó. Életművében megtaláljuk a filozófiatörténeti, a politikai, az esztétikai fejtegetéseket éppen úgy, mint az etikai, ontológiai probllémákat, hogy az irodalmiakat ne is említsük. S nem mond ennek ellent Lukács gondolatvilágának kifejezetten és hangsúlyosan magyar származása, magyar talajba gyökerezettsége, sőt az első program értelmében feltételezi is a széles orientációt. Az egyetemesség Lukács gondolatvilágában ^ egyike azoknak a vonzerőknek, melyek részben személyes, részben elméleti varázsát oly sokoldalúvá tették. A legapróbb, a történelmi folyamat lényegétől még oly távoleső problémákat is hirtelen olyan távlatokba helyezte, amelyek segítségével olvasói vagy hallgatói jobban, mélyebben értették meg a világot. Lukács minden írására jellemző: gondolkodásra kényszerít. A közvetítő elemek kutatása, az átlátás, a transzparendia kiterjesztése által a legsötétebb, érthetetlennek tűnő folyamatok is hirtelen világossá válnak, értelmet nyernek egy magasabb összefüggésben. S ez a látásmód csaknem analógia nélküli. Ez a fajta látásmód tette lehetővé, hogy Lukács történelmileg láthassa a szocializmus jelentőségét. 1918-as belépése a kommunisták soraiba életreszóló elkötelezettséget jelentett számára. Üj, reális talajt talált, amelyen folytatni lehet a harcot, hogy a kultúrának, a történelemnek értelme és tartalma legyen. S nem utolsó sorban ez volt az oka annak, hogy Lukács a nagy történelmi változások tuda- tosítója volt és maradt egész életében. Esztétikájának ellenzői nemegyszer igazságtalannak érezték, hogy mindig világtörténelmi, világirodalmi mércével mér. S valóban, így értette meg a szocialista irodalom olyan teljesítményét, mint Soloho- vé, de ezen az alapon értékelte O’Neillt és Peter Weiss-t is. A világtörténelmi és világirodalmi tudatosságért folytatott küzdelmében gyakran ütközött kérészéletű jelenségekbe. A körülötte zajló viták egy részét megértéssel szemlélte, szükségszerűnek tartotta és a történelmi tudatosulás részeként tekintette. Más részét azonban éppen a felszínesség, a támadások üressége, hamissálomásainak az elemzésébe kezd, a lét és tudat általános viszonyának néhány problémáját veti fel, hogy így közelebb kerüljön és olvasóját is közelebb vezesse a konkrét tárgyhoz. S talán ez az oka annak, hogy Lukácsot sokan nehéz olvasmánynak tekintik. Életművével bizonyítja, hogy az igazság soha nem jelenhet meg egy jól megfogalmazott mondatban, csak széles megalapozás, elemzés eredménye lehet, amelyért mind az írónak, mind az olvasónak meg kell szenvednie. Ez az elválasztás azért szükséges, mert a felszínes, a látszólagos érték mindig veszélyezteti a valódi értékeket. Életművének lényegét jellemezte Thomas Mann amidőn a kontinuitáshoz való ragaszkodást emelte ki nála. Ezt a vonását bírálói konzervativizmusaként emlegették. Pedig a kontinuitáshoz való ragaszkodás, az emberiség történelmileg és művészileg megteremtett értékeinek átmentési és továbbfejlesztési kísérlete a modern korban. Egyik első írásából emeltük ki azt a gondolatot, hogy minden esztétikai ítélet mélyén a modern kultúráról — a legszélesebb értelemben vett kultúráról — alkotott ítélet rejlik. S ez az ítélet Lukács számára a lét és nemlét dilemmája volt. A beszélgetések Lukács Györggyel című könyvben így figyelmeztette partnereit és olvasóit: „Hogyha a lét és lényeg marxi elemzését tanulmányozzuk, mindig az a jelenség jellegzetessége, hogy a folyamat eltűnik belőle. (...) Erőfeszítéseinknek szükségképpen nagy feladata az, hogy előbb az elmélet területén mutassuk fel1: minden állapotszerű és a dologiasodás csupán reális folyamatok megjelenési formája. Így fokról-fokra megértetjük az emberekkel', hogy életüket mint történelmi folyamatot kell hogy végigéljék. Ez hallatlanul nehéz dolog. De hiszek benne, hogy mint a jövő perspektívája, egyáltalán nem lehetetlen.” Ebben a gondolatban találkozik egymással a filozófus, az esztéta és a kommunista néptribun. Ilyen gondolati alapon vált Lukács életműve a 20. század elevenen ható s — az előbbi értelemben — történelmi dokumentumává. Szervezettebb, céltudatosabb lett a fogyatékos gyerekek iskoláztatása — állapította meg legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A gyógypedagógiai oktatás ötéves tapasztalatait értékelve a testület arra a következtetésre jutott, hogy a nevelési tanácsadlóhálózat kiépült, s ez javítja a korai gondozáshoz, a szűréshez a feltételeket. Több, mint kétszer any- nyi logopédus dolgozik jelenleg a megyében, mint öt évvel ezelőtt, és a múlt tanévben összesen 757 beszédhibás gyerek kezelését végezték. A korrekciós osztályok száma 10-ről 16-ra emelkedett, s két éve már, hogy a mozgásfogyatékos gyerekekkel szakpedagógus foglalkozik. A megyében tíz gyerek közül' kilenc óvodába jár. A cigány gyerekek esetében csupán 60 százalékos ez az arány. Mint dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese hozzászólásában kifejtette, a helyi tanácsoknak kell elérni azt, hogy ne csak beiratkozzanak, hanem járjanak is óvodába a cigány gyerekék. Ez az előfeltétele annak, hogy elérjék; az apróságok abban az iskolatípusban kezdjék a tanulást, ahol1 a leginkább biztosított képességeik kibontakoztatása. Sótonyi Sándor művelődési osztályvezető előterjesztéséből' kiderült, hogy a megye településeinek 46 százalékában nincs óvoda. A cigány lakosság egy része pedig éppen az óvoda nélküli kistelepüléseken él1. Ebből az is 'következik, hogy sok közöttük még a halmozottan hátrányos gyerek. Esetükben alaptalan feltételezni az értelmi fogyatékosságot, viszont az sem biztos, hogy az általános iskola első osztályában megfelelnek a követelményeknek. Viszont tény, A Magyar Irodalom immár két asszonyról mondhatja, hogy két költőt szült. Az egyiket Kisfaludy Mi- hálynénak, a másikat Nagy Bélánénak hívják. Kisfaludy- né életével fizetett legkisebb gyermekéért Károlyért, Nagy Bélánénak pedig meg kellett érnie azt a megpróbáló percet, amikor idősebbik fiát, Nagy László költőt, elnyelte Farkasrét agyagos földje. A kisebbik Ágh István, aki vezetéknevét első publikációja után változtatta meg — szerencsére jó egészségben, s alkotó erejének teljében állt szerdán este a siófoki közönség elé, hogy a költészet napja alkalmából eddigi életútjáról, költészetéről, s magáról a költészet csodájáról valljon. „Az ember, természete szerint, áhítozik a csodára, mintha a léte csodáját akarná igazolni — írja. — „És megszületik a költő; a mindenkiben lakozó kiválasztódik egy személlyé. Nem magyaráz, hanem teremt akár a gyümölcsfa. Az agy alvó tartományait éb- resztgeti. Minden versben van valami rejtelem, nagy- ralátás, értelmen túli kaland.” Sümeg, Tét, (a Kisfalu- dyak szülőhelye) sem esett messze Felsőiszkáztól, amely ma már irodalmi „búcsú- járó” hely, mióta Nagy László-emlékházzá avatták a szülők portáját. De a költő-testvéreket inkább Berzsenyi Dániel közelsége hogy az értelmi fogyatékos gyerekek között emelkedett a cigányok aránya. Elhelyezésük az élmúlt öt esztendőben jelentősen javult. A két nevelőotthon, a somogyvári és az öreglaki azonban jelenleg túlzsúfolt, önálló kisegítő iskolában 560-an, kisegítő iskolai csoportban pedig 421-en tanulnak. Az egyik legnagyobb gond ma a kisegítő iskolák mellett a diákotthonok hiánya. Kaposváron, Marcaliban, Nagyatádon és Csurgón a diákok 36 százaléka bejáró ezekbe az iskolákba. A kaposvári kisegítő iskola építése — és a diákotthoné is — áthúzódik a következő ötéves tervre. Gond az is, hogy a kisegítő iskoláknak mindössze három tornaszobájuk és négy, gyakorlati foglalkozásra alkalmas termük van. A mostani ötéves tervben Barcson új kisegítő iskola létesült, Marcaliban három tanteremmel bővítették a régit, Siófokon és Tabon új épületbe költözött a kisegítő iskolai tagozat, Igáiban pedig házat vásároltak a megfelelő elhelyezés érdekében. Nagybajomban az új általános iskola elkészülése jelentett megoldást, és biztosít jó elhelyezést. Szó volt a tanácskozáson a személyi feltéttelekről is. A testület megállapította, hogy csökkent a képesítés nélküliek aránya, és több szákpedagógus foglalkozik a kisegítő iskolák diákjaival. A pedagógusok többsége levelező tagozaton szerzett képesítést. A nappali tagozaton végzettek letelepítése érdekében — mondta ki a végrehajtó bizottság — erőfeszítéseket kell tenni a megyében. Megállapította, hogy a pedagógusok és1 az iskola,irányítók elismerésre méltó munkát végeztek a fogyatékos tankötelesek iskolai oktatása érdekében. pvéldául egy nemrég megjelent lírai hangvételű szociográfiájában idézi „Dani uraság” szellemét, a letarolt Ság-hegy és a Kemenes vidékét. „Zug immár Bora es a Kemenes fölött, / Zordon fergetegek rejtik el a napot, / Nézd, a Ság tetejét hópuhatok fedik, / S minden bús telelésre dől.” Ezek a Berzsenyi-sorok lüktettek benne, miközben a tájat vallatta, azt a vidéket, mely az iszkázi szélsőház ablakából tárult gyerekszeme elé. S a hajdani parasztfiú írásában fölvállalta a rokonságot az „ura- sággal”, aki László bátyjával paroláz immár a Parnasszuson. Az olvasók kíváncsiak a költő életútjára, családi körülményeire, hétköznapjaira is. Ágh István szívesen beszélt falujáról, (ahol írni, olvasni tanult, s a kétkezi munkát is itt tanulta meg becsülni), tapolcai gimnazista éveiről, egyetemi tanulmányairól. Dolgozott könyvtárosként, újságíróként, 1971 óta kizárólag az irodalomnak él. Két ízben kapott József Attila-díjat, s eddig 7 verseskönyve jelent meg, összegyűjtött költeményeinek kötetét (Boldog vérem 1978) is ide számítva. Prózai munkái (a már említett lírai szociográfiák) sőt gyermekkönyvei is szerves részei költészetének. Sz. A. Hermann István UJJ A HALÁNTÉKON A szürkület maga után vonszolja a csillagszemű éjszakát. Ünnep után autók serege, mint megannyi szentjános bogár siet hazafelé. Fényszórókra nincs szükség, hiszen a gépkocsik fénylő „szemei” végig bevilágítják az úttestet, ám a kanyarokban kihasználva a néhány másodpercnyi lehetőséget, fel-felvillannak a reflektorok. A kanyar külső ívén először bambán, majd egyre jobban felháborodva áll egy ember, farkasszemet nézve a vakító fény csóvákkal. Térdét groteszk pózba roggyantva keze fellendül, mutatóujját a halántékához szorítva forgatja csuklóját a jól ismert mozdulattal. Az autósok visszakattintják lámpásaikat, és lenyelve a méltánytalan sértést, húznak tovább. * * • Hosszú kocsisor szlalomo- zik a benzinkútnál a benzin- és keveréktöltők között. Ki-ki megtalálja a kocsi típusának megfelelő „kakaót”, csak egy Trabant kóvályog, majd biztos kormánymozdulattal besorol a szuperhez. A többiek kajánul összenéznek, arcukon cinkos mosoly. A Trabant- gazdi látóteréből kikerülve — fuldokolva a kaján, visz- szafogott röhögéstől — a nemzetközi mozdulatsorral adják egymás tudtára, hogy az emeleti régiókban valami probléma lehet, hogy a szellemi magaslatok szakadékba torkollanak, s hogy ilyent is már régen láttunk. Hogy a Trabant jólétben és egészségben tette meg a következő ezer és ezer kilométert, csakis egy jóindulatú embernek — a benzinkutasnak — köszönhető. • • * Ábécé. Péntek délutáni csúcsforgalom. Fiatal nő, két hároméves-forma gyerekkel küszködve bolyong a sorok között. Kosarába hol berak valamit, hol pedig a két hóhányó által összehordott fölösleges pipadohányt, mosószappant, súrolókefét és kustyatáp- szert igyekszik a helyére visszajuttatni. A két csibész nem elégszik meg — az anyjuk számára — fárasztó játékkal. Észreveszik a sarokban meghúzódó elektromos kutyát, amelyen lovagolni lehet. Anyjukat faképnél hagyva rohannak, természetesen egyszerre akarnak ráülni. A fogcsikorgató küzdelemben egyikük alul marad, s tehetetlen dühében visongva „padlóra kerül”. A jelenetet összevillant rosszalló tekintetek kísérik, s egy látóárnyékba húzódó figura karja a magasba lendül, mozdulataival láthatóan véleményt nyilvánít a gyermekről. Vagy az anyjáról? * * * Ügy látszik, átvesszük gyermekeinktől ezt a kissé infantilis véleménynyilvánítási módot. S nem csak tanulékonyán vagyunk, de használni is tudjuk új ismeretünket. S használjuk is. Néhol ok nélkül, néhol kissé rosszindulatúan, néhol tehetetlen dühünkben, de ■ mindig fölöslegesen. Mert ugye, nem ítélhető el, s italán bolondnak nem mondható az autós, aki éjszakai útján látni akar, vagy a trabantos, aki idétlen szórakozottságában szuperről akarja etetni gépkocsiját. És a gyermek, aki sérelmét enyhe hisztivel torolja meg? Semmiképp. Lehet, hogy botlásaikat csak az ünnepnapok okozták. De az év nagy része hétköznapokból áll... A KÖLTÉSZET CSODÁJA Ágh István Siófokon borzongatta. Ágh István í
