Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-09 / 57. szám
1985. március 9., szombat Somogyi Néplap 9 A munkastílus és -módszer javítására hozott megyei határozat ellenére az alapszervezetek élete helyenként túlszabályozott, s ez csorbítja önállóságukat. Az irányító pártszervek tevékenységét nem mindig az alapszervezeti munka színvonala alapján minősítették. A kellő differenciálás, az alapszervezetekkel szembeni követelménytámasztás munkájuk segítéséből gyakran hiányzott. Az alapszervezeti vezetőségek nagyobb figyelmet fordítottak a kommunistákkal való egyéni foglalkozásra, aktivitásuk növelésére, gondjaik megoldására. A párttagság tájékoztatása, a politika képviseletére való felkészítése szervezettebbé és hatékonyabbá vált. Fokozódott a vitaszellem; a viták többsége építő jellegű volt, de még mindig nem elég nyílt a légkör, nem fejlődött kellően a vitakultúra. A nézetek többször a pártfórumckon kívül ütköztek. Pártépítés A megye 871 alapszervezetéhez 25 665 párttag tartozik. A taglétszám a Központi Bizottság határozatával összhangban növekedett. A felnőtt lakosság 9,4 százaléka párttag. A kommunisták soraiban a munkásság és a parasztság a meghatározó. Kedvező a szakmunkások aránya; a fiataloké csökkent, a nőké emelkedett. A párttagok többsége a szocialista társadalomban nőtt fel, politikai, állami iskolai és szakmai műveltségük jelentékenyen gyarapodott. A kommunistává nevelés a pártépítés központi feladata volt, tervszerűsége javult, színvonala emelkedett, bár feltételei nehezedtek. Nem vált az egész párttagság ügyévé, gyakran reszortfeladat maradt. A tagfelvételi munkában tükröződött a párt élcsapat- és osztályjellege. A tagfelvételek többségét szervezettebben készítették elő. A 4173 új tag 64,1 százaléka munkás és paraszt, a felvett fizikai dolgozók 81,7 százaléka szakmunkás. A nők aránya összhangban van közéletiségük és politikai aktivitásuk lassú fokozódásával. A kívánatosnál kevesebb 30 év alatti fiatalt vettek fel a pártba. Az ifjúság — ezen belül a 18-26 évesek — körében a pártszervezetek párttaggá nevelő munkája, politikai befolyása nem kielégítő. A pártba került fiatalok döntő többségének egyik ajánlója a KISZ volt. Eredményes munkát végzett a munkásőrség, de a szakszervezetek s a szocialista brigádok nagy része is. Az alkalmazottak és az adminisztratív dolgozók társadalmi, politikai súlyuknak megfelelő arányban kerültek a pártba. Az értelmiség körében folyó pártépítő munkában zavaró volt — és politikai károkat is okozott — az egyes irányító pártszerveknél tapasztalható statisztikai szemlélet. Káder- és személyzeti munka Érvényesültek a káderpolitikai elvek. A kádermunka a XII. kongresszus határozatának szellemében fejlődött. Erősödött a pártszervek és az alapszervezetek kádermunkát ellenőrző, segítő tevékenysége. Növekedett a munkahelyi pártszervek felelőssége és kezdeményezőkészsége. A párthatáskör tisztázása hozzájárult a kádermunka feladatainak egységes értelmezéséhez. A vezetők többsége eredményesen dolgozott; igen fontos szerepük van a megye fejlődésében. Gyarapodott tudásuk, politikai, szakmai felkészültségük, fokozódott rátermettségük, erősödött eszmei, politikai elkötelezettségük. Képviselték és végrehajtották a párt politikáját, megfelelően éltek a vezetői hatalommal. Szélesedett a kádermunka demokratizmusa. A vezetők tevékenységének minősítésében növekvő szerepet töltöttek be a testületek és a munkahelyi közösségek. Ezt a folyamatot erősítette a vezetőhelyettesek személyi ügyeinek munkahelyi hatáskörbe utalása, a pályázati rendszer és a meghatározott időre szóló vezetői megbízatás. Az új módszerek azonban csak lassan terjedtek. A munkahelyi és a pártfórumokon a vezetők munkájának nyílt megítélése még nem vált általánossá. A káderállomány összetételének alakításában nagyobb figyelmet fordítottunk a minőségi követelményekre. A cserék nagyobbrészt a stabilitást szolgálták. A köz- igazgatás átszervezése, a nyugdíjazás nem okozott fennakadást a vezetői munka folyamatosságában. A vezetők egyharmada 30-40 év közötti, 30 százalékuk 50 éven felüli. A lehetőségek és az igények ellenére továbbra is kevés a fiatal és a nő a vezetésben. A vezető beosztású nők száma egyes területeken csökkent. Szemléletbeli okokból ma is megnyilvánul bizalmatlanság, előítélet velük szemben, de családi elfoglaltságuk miatt is kevesen vállalják a vezetői beosztással járó nagyobb terheket. A vezetők többsége a szocialista normák szerint él és dolgozik. A pártirányításban és a vezetőkre vonatkozó hármas követelmény érvényesítésében - a fejlődés ellenére — több gond mutatkozott. E követelmények megítélése nem egységes. Egyes vezetők elsősorban technokrata szemlélettől indíttatva úgy vélték, hogy a politikai és a szociális feladatok megoldása csak a pártra vagy a szakszervezetekre tartozik, s nem álltak ki következetesen a politikai célok mellett. Többen bátortalanok voltak, óvakodtak a kockázatvállalástól. Egy részük kapcsolatai hiányosak. Helyenként ötletszerűen gazdálkodtak a szakemberekkel. Fellelhető volt a káros rutin, a tehetséges szakemberektől való idegenkedés, az elvtelenség, a hiúság, a durvaság, a lélektelen ügyintézés, a presztízsszempontok előtérbe kerülése is. Vontatottan haladt a megváltozott közgazdasági feltételekhez való alkalmazkodás. A pártszervek egy része nem ösztönözte kezdeményezésre a gazdasági vezetőket, nem állt ki mindig a rendet, fegyelmet megkövetelők mellett. Javult az utánpótlás nevelése. A kádercserék nagyobb részét helyből oldották meg, a kiválasztás azonban szűk körből történt. Nem foglalkoztak kielégítően a fizikai dolgozókkal. A káderképzés egyéves és öthónapos tanfolyamaira való beiskolázás több nehézségbe ütközött. Helyenként visszaesett az ösztöndíjasok foglalkoztatása. Egyes ágazatokban a túlzott szakemberfluktuáció akadályozta az utánpótlás nevelését. A kedvezőtlen földrajzi fekvésű és kis hatékonyságú gazdálkodó egységekben nehezebb az utánpótlás. Kevés a felkészült termelésirányító; számottevő a hiány speciális műszaki mérnökből, közgazdászból, kereskedelmi és vendéglátóipari, számviteli és művelődési szakemberből. A főkönyvelő-utánpótlás helyzete tarthatatlan. Alábbhagyott a tanulási kedv; a fiatalok egy része nem szívesen vállalja a felsőfokú képzést, mert a szellemi pályák tekintélye, anyagi megbecsülése csökkent. A vezetők egy része nem érez felelősséget az utánpótlásért. Tudatosabbá vált a személyzeti munka. A felügyeleti szervek tervszerűbben ellenőrizték és segítették a vezetőket. A személyzeti apparátus magasabb színvonalon látta el feladatát; gyarapodott felkészültsége, és kedvezőbb lett anyagi-erkölcsi megbecsülése. Előfordult viszont, hogy nem a valóságos képesség alapján ítélték meg az alkalmasságot. A kisebb üzemek és intézmények egy részében alacsony a személyzeti munka színvonala. A személyzeti apparátus a munkahelyi vezetőktől nem mindig kapta meg a szükséges információkat, s több helyen a pártszervek sem segítettek kellőképpen. T ömegszervezetek és -mozgalmak A tömegszervezetek és -mozgalmak eredményesen dolgoztak. A szakszervezetek, a KISZ és a Hazafias Népfront elkötelezetten vették ki részüket a kongresszusi határozatok, a megyei célok megismertetéséből, megvalósításából. Politikai tevékenységükkel hozzájárultak a párt tömegkapcsolatának erősítéséhez, sikerrel fáradoztak a tömegek mozgósításában és nevelésében. Egyes társadalompolitikai, valamint kiemelkedő megyei feladatok megvalósításában való részvételük nem volt kielégítő. A pártirányítás elvi, politikai eszközökkel, szervezeti önállóságuk tiszteletben tartásával, öntevékenységük kibontakozását segítve érvényesült. A pártszervezetek egy része nem fordított kellő figyelmet a pártirányítással kapcsolatos politikai feladatokra, s helyenként olyan kérdésekben is döntött, amelyekben a tömegszervezetek, -mozgalmak voltak hivatottak határozni, másutt viszont nem foglalkoztak eléggé velük. A tömegszervezetek és -mozgalmak munkájának összehangolása tervszerűbbé vált, de az átfedéseket nem mindig sikerült kiküszöbölni. A politikai, társadalmi életben, a munkahelyi közösségekben nőtt a szakszervezetek befolyása és tekintélye. Fontos tényezői, segítői a megye gazdasági, társadalmi fejlődésének. Munkájukkal hozzájárultak a párt politikája iránti bizalom erősödéséhez. Betöltik hivatásukat a munkahelyi, gazdasági feladatok teljesítésében. Képviselik a dolgozók érdekeit. Nevelőmunkájuk és szemléletük fejlődése, új jogosítványaik alkalmazása vontatottan haladt. A bizalmiak és a bizalmi testületek többsége egyre jobban látta el feladatát. A választott tisztségviselők felkészültsége, alkalmassága javult. Némely tisztség- viselők azonban, valamint a bizalmiak és az aktivisták egy része nem eléggé ismerte jogait, és bizonytalan volt azok alkalmazásában. Helyenként kevésbé éltek kezdeményezési, javaslattételi és ellenőrzési lehetőségeikkel. Gondot okozott, hogy az arra alkalmas dolgozók nem szívesen vállaltak szakszervezeti tisztséget, mert tartottak a kritika következményeitől, a munkahelyi vezetőkkel, a munkatársakkal való ütközéstől. Úgy látják, hogy nem kielégítő e funkciók tekintélye, megbecsülése. Fejlődött a szakszervezetek érdekvédelmi munkája, de nem mindig párosult kellő felelősségtudattal, megfelelő képviselettel, kiállással. Szakmaközi tevékenységük eredményesebb volt. A döntések előkészítésében véleményező munkájuk, az állami szervekkel való együttműködésük ■rendszeressé vált. A pártszervezetek - különösen a Központi Bizottság határozatát követően - többet törődtek a szakszervezetek irányításával, az ott dolgozó kommunisták tevékenységével. Problémát jelentett, hogy a párt munkahelyi tisztségviselőinek egy része nem ismerte eléggé a szakszervezetek határozatait, illetve nem megfelelően értékelte szerepük, jogkörük jelentős növekedését. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség munkáját a mozgalom fejlesztésére, a megújulásra tett erőfeszítések jellemezték. Figyelmet fordítottak a munkastílus és -módszer korszerűsítésére. A KISZ szervezettsége 32 százalékos, taglétszáma meghaladja a 25 ezret, tömegbefolyása azonban nem kielégítő. A munkásifjúság szervezettsége továbbra is alacsony fokú. Programjaik, akcióik szorosabban kapcsolódtak a megye társadalmi, politikai és gazdasági feladataihoz. A megyei párt-végrehajtóbizottság által megszabott feladatokat teljesítették. Figyelmet érdemlő eredményeket értek el a helyes történelemszemlélet alakításában, a műszaki-technikai fejlesztés elősegítésében, a védnökségi tennivalókban, az építőipari mozgalomban és a társadalmimun- ka-akciókban. A KISZ-szervezetek politikai nevelőmunkája tervszerűbb lett, de nem elég erős a fiatalokra gyakorolt eszmei-politikai befolyásuk. Politikai nevelőmunkájukat gyakran látványos akciókkal, rendezvényekkel helyettesítették. Sikerélményt nyújtó, a fiatalokat vonzó, a mozgalomhoz való kötődést erősítő értelmes programokat a szervezetek számottevő része még nem tudott biztosítani. Lassan fejlődött az alapszervezetek érdekvédelmi, -képviseleti munkája, pedig ez a kulcsa rétegpolikai tevékenységük javításának, tömegbefolyásuk növelésének. Népünk gyermekszervezete, az úttörők szövetsége a KISZ irányításával és az iskolák segítségével tovább fejlődött. Nőtt az úttörőmozgalom társadalmi elismertsége, tekintélye. Programjai lelkesítőek és jól szervezettek voltak, munkamódszerei alkalmazkodtak az életkori sajátosságokhoz. Az úttörőmozgalom és a KISZ közötti átmenet nem zökkenőmentes. A KISZ pártirányítása összességében javult, de az előrelépés mértéke - elsősorban szemléletbeli hibák és korszerűtlenné vált módszerek miatt - elmaradt a követelményektől. A KISZ-szervezetekben pártmegbízatást teljesítő kommunisták száma nőtt. A Hazafias Népfront társadalmi szerepe, tekintélye jelentékenyen növekedett. A népfrontbizottságok sikeresen dolgoztak a párt szövetségi politikájának megvalósításáért, a szocialista nemzeti egység, a társadalmi közmegegyezés erősítéséért. A pártszervek és az alapszervezetek igényesebb és eredményesebb munkával segítették elő önállóságuk, felelősségük, öntevékenységük kibontakoztatását. A népfrontbizottságok többségénél nagyobb teret kaptak a politikai jellegű feladatok. Felelősséggel és eredményesen hajtották végre alkotmányjogi, község- és várospolitikai, szolidaritási, közművelődési teendőiket. Értékes munkát végeztek az országgyűlési és tanácsválasztások során, a képviselők és a tanácstagok tevékenységének szervezésében, a törvényjavaslatok és rendeletek előzetes társadalmi vitájában. Kezdeményezői és szervezői voltak a lakóterületi társadalmi munkaakcióknak. Feltárták a lakosságot foglalkoztató társadalompolitikai kérdéseket, közvetítették véleményüket, javaslataikat, illetve tájékoztattak a legfontosabb politikai és állami döntésekről. Rétegpolitikai, békemozgalmi és káderpolitikai feladataikat ösz- szességében eredményesen oldották meg. Testületi munkájuk rendszeresebbé vált, de a kisközségekben és az új lakótelepeken ez nem mindenütt megfelelő színvonalú. A népfrontmozgalom társadalmi bizottságaiban rejlő szellemi energiák kibontakoztatása a döntés-előkészítés és a végrehajtás folyamatában a korábbi évekhez képest javult, de a lehetőségektől több területen elmaradt. A mozgalomba tömörült állami szervek és tömegszervezetek együttműködésében még nagy tartalékok vannak. Testvérmegyei kapcsolatok Sokoldalúbbá tettük a testvérmegyei baráti kapcsolatokat a kalinyini, a ciechanó- wi, a kardzsali, a bjelovári és a trieszti megyékkel. .A találkozások rendszerét, tartalmát együttműködési szerződésben rögzítettük. Értékesek azok a tapasztalatok, amelyeket a testvéri kommunista pártok politikai gyakorlatából, népeik termelési és szellemi kultúrájából meríthettünk. A politikai együttműködés mellett szorgalmaztuk a tudományos és technikai feladatok közös megoldását, a közösségek közvetlen kapcsolatfelvételét, az információk cseréjét és felhasználását, a kulturális programok kölcsönös bemutatását. Növekvő létszámban utaztak turisták Kalinyinba, Kardzsa- liba és Bjelovárra. A fonyódligeti ifjúsági és úttörőtáborban évente találkoztak a testvérmegyék úttörői a somogyi pajtásokkal. Megállapítható, hogy Somogy gazdasági, társadalmi életének jelentős és tanulságos szakasza volt a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, illetve az 1980. évi megyei pártértekezlet óta eltelt időszak. E fontos fórumok politikai munkánkhoz előremutató irányvonalat adtak, ugyanezt szolgálták a ,,félidős” értékelések számvetései, újabb teendőkre utaló megállapításai. Nehezebb feltételek között születtek eredményeink, gondjainkkal pedig tárgyilagosan, önkritikusan kellett szembenézni. Az előrehaladás záloga a rugalmas, cselekvőképes alkalmazkodás, a kibontakozáshoz szükséges döntések kimunkálása és következetes végrehajtása volt az élet minden területén. Megyénkben tovább nőtt a tudati tényezők szerepe, a szocialista demokrácia, a nyilvánosság, a személyes példamutatás, a felkészültség és a felelősség jelentősége. Ahol ez nem kellőképpen valósult meg, ott különösen fontos a tanulságok megszívlelése, a következmények fegyelmezett számbavétele. Valamennyiünk előtt bizonyos, hogy a politika megvalósításának elengedhetetlen feltétele a reális helyzetértékelés, a cselekvésre ösztönző vita. Politikai irányító munkánk új .tapasztalatokkal gazdagodott. Ezek figyelembevétele, szilárd elvi alapokon történő feldolgozása, az előrelépés útjainak és módjainak feltárása tette lehetővé, hogy megfeleljünk a megye kommunistái és a lakosság bizalmának. Ez ad alapot ahhoz, hogy pártértekezletünk Somogy továbbfejlődését előrevivő, a lehetőségekkel számot vető, reális elvi-politikai programot alakítson ki. Kérjük, hogy a pártértekezlet minősítse eddig végzett munkánkat; hagyja jóvá és erősítse meg azt az irányvonalat, amelyet a határozati javaslatban rögzítettünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottsága
