Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-30 / 75. szám

1985. március 30., szombat Somogyi Néplap 5 Ünnepi ülést tartott a megyei tanács (Folytatás <az 1. oldalról) adományozott Kiváló Társa­dalmi Munkáért kitüntetést vette ált Adrián Ferenc, a fomyódi tanács társadalmi elnökhelyettese. Bázing Már­ton, a barcsi ÉSZKV üzem­vezetője, Bernáth Ferencné, az öregek nagyberki napközi otthonának vezetője. Fodor Ferenc somogygeszti kisipa­ros, Fürst Istvánná, az öre­gek mikéi napközi otthoná­nak gondozónője, Holota Imre, a Balatoni Halgazda­ság dolgozója, Horváth Im~ réné somogyaámson i nyug­díjas, Horváth Ernő kéthe- Tyj tsz-tag, Kétnyári János, a kaposmérői inépfrontbi- zottság tagija. Lacza Ferenc­né, á berzancei tanács fő­előadója;, Nyíri Ferenc sió­foki nyugdíjas, Pelőcz Fe­renc, a somogyszofoi nép­frontbizottság tagja., Takács Sándor, a siófoki Dél-bala­toni Kulturális Központ igazgatója, Tokaji Lajos, a kaposvári sporthivatal nyug­díjasa, Vógel Lajos, a ka­posvári városgazdálkodási vállalat kőművese, valamint a Kaposplast Egység-Komp­lex ezüst koszorús szocialis­ta brigádja, a Kaposvári Si­ketek Általános Iskolájának KISZ-alapszarvezete. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága alkotói díjat adományozott dr. Babinszky Mihálynak, a mezőgazdasági főiskola igazgatóhelyettesé­nek, Suri Károlynak, az Ok­tatási Igazgatóság nyugdíjas Igazgatóhelyettesének és Stadler Józsefnek, a So- mogyterv igazgatóhelyette­sének. Kiváló Munkáért kitünte­tésben öten, Kiváló Dolgozó kitüntetésben pedig 15-en részesülitek. Az ünnepség az In tem a- oionáléval ért véget. 40 éve szabad Nagybajom Negyven éve, március 29-én szabadult fel Nagy­bajom. Az itteni nehéz, nagy emberáldozatot követelő har­cok döntő fontosságúak vol­tak az egész megye és az ország felszabadítása szem­pontjából is. A Vörös Had­sereg hősi csatájára, a fel- szabadulás napjára emlékez­tek tegnap ünnepélyes kere­tek között a megye telpülé- sei közül a háborúban talán legtöbbet szenvedett nagy­község lakói. Az eseménysorozat a falu fejlődését bemutató — fo­tókból, dokumentumokból és tárgyi emlékekből összeállí­tott — kiállítás megnyitásá­val kezdődött a művelődési házban. Ezt követően a Nagybajom határában álló szovjet hősi emlékműnél volt koszorúzá- si ünnepség. A himnuszok elhangzása, valamint a mun­kásőr díszszakasz jelentésté­tele után Dómján László, a nagyközségi pártbizottság társadalmi titkárhelyettese méltatta az ünnep jelentősé­gét. Ezt követően 14 kaposvári és város környéki úttörő- csapat képviselői adták át nagybajomi pajtásaiknak a szabadság lángját, amely hónapok óta követi a fel­szabadítók 40 év előtti út­vonalát. Ezután megkoszorúzták a több ezer elesett szovjet ka­tonának emléket állító szob­rot. Elsőként Tóth János, a megyei, Csapó Sándor, a kaposvári pártbizottság tit­kára helyezett el koszorút. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának koszorúját 2VÍ. Sz. Kupcsenko és A. E. Gribovszkij igazgatóhelyet­tesek hozták el. Megkoszo­rúzták az emlékművet a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet déli hadse­regcsoport képviselői, a nagyközségi pártbizottság és tanács, a fegyveres erők és testületek, a társadalmi és tömegszervezetek, vala­mint a helyi gazdálkodó egy­ségek képviselői is. Elhoz­ták a hála virágait az MSZBT-tagcsoportok, az MHSZ, valamint az úttörők képviselői. Az ünnepség at Internacionáléval ért véget. Kora délután nagyközség- szerte sport- és honvédelmi versenyeket, valamint a Szovjetunióval kapcsolatos vetélkedőt rendeztek, majd 16 órától a művelődési ház­ban kezdődött díszünnepség. A himnuszok, valamint a köszöntő szavak elhangzása után Horváth József, a nagyközségi pártbizottság titkára mondott ünnepi be­szédet. Megemlékezett az e térségben négy hónapon át folyó harcokról a szovjet és bolgár csapatok hősi helyt­állásáról és azokról a ma­gyar katonákról is, akik már a béke napjaiban — a visz- szamaradt aknák hatástala­nítása közben — lettek a háború áldozatai. A tűzvo- nalban levő Nagybajomban a háború alatt 900 lakóház pusztult el, s a kiürítés el­lenére a falu 103 lakója is áldozatul esett. Láttató sza­vakkal idézte meg a felsza­badulás napját, s áttekintet­te a település négyévtizedes fejlődését, mai eredményeit is. A beszédet követően a szovjet küldöttség egyik tag­ja szólt a hősök példájáról, s a véráldozatokkal kivívott béke megőrzésének fontos­ságáról. Az ünnepség ezt követően műsorral folytatódott. A pályázat eredménye Életem — életünk DÍJKIOSZTÁS ÁPRILIS 3-ÁN Egy évvel ezelőtt. 1984. április 4-én a Somogyi Néplap és a megyei tanács művelődési osztálya „Éle­tem” címmel1, hazánk fel­szabadulásának 40. évfor­dulójára készülve közös pályázatot hirdetett. Feb­ruár 1-én zárult le a be­küldési határidő. A zsűri azóta jó néhány korftár- sunik életével ismerkedett, s végül nagy vitában és az ügyhöz méltó felelős­séggel döntött a díjak oda­ítéléséről. Nincs okunk el­titkolni, hogy hozzáértő szakembereik, tehát nem laikusok hoztak tisztessé­ges és elmélyült munkán alapuló ítéletet. A három­tagú bíráló bizottság tag­ja volt: Kurucz Ferenc irodalomtanár, a Somogyi Néplap olvasószerkesztője, Király Zoltán, a megyei tanács művelődési osztá­lyának helyettes vezetője és Szita Ferenc Szabó Er- vin-díjas könyvtáros^ a megyei könyvtár igazgató­ja. Nos, mielőtt elárulnánk a végeredményt, érdemes megemlíteni néhány álta­lános tapasztalatot^ Való­színű, hogy jó néhány pá­lyázónál a kiírás címe adott okot a félreértésre. Az „Életem” címet mi jel­igének, mottónak, irány­mutatónak szánltuk. és nem gondoltunk arra. hogy ebből sokan szabá­lyos önéletoraíjzírásra vál­lalkoznak, és nem életük legjellemzőbb epizódjai­nak megörökítésére, a sorsfordulók mozzanatai­nak rögzítésére, a mások számára is sokat mondó életminőség változására következtetnek. Szándé­kukat és fáradozásukat így is nagyra értékeljük, kö­szönjük. „Személyes hangvételű sorsképeket” vártunk — idézve a felhívásból, s jó, hogy erre is akadit né­hány példa. Olvastunk megkapóan szép, egyszerű­ségükben is gyönyörű írás- részleteket, jól fölépített, tanulságos elbeszélést; közvetlen hangú, szép írá­sokat; kegyetlen történetet egy .katonáról, a félresilk- loitt életű, gyilkossá vált fiatalemberről, és helytör­téneti szempontból külö­nösen figyelemre méltó, tanulságos írásokat. Meg­ragadta a bíráló bizottság figyelmét egy nehéz éle­tet elviselő, többet akaró, cselekvő asszony és csa­ládjának szép története, s az emberi közömbösségről, az önzésről írt pályamű, amely a szülők élettörté­netével ad tanulságokát a fiatalok számára. Gondos, szép munkákat olvasott a zsűri, és siker­telen verses, prózai emlé­kezéseket. Megvallotta: irodalmi értékekkel nem találkozott, de hiszen nem is ez volt a cél. A pályá­zat végtére is csak ió in­dulattal mondható részben sikeresnek, de az bizonyos, hogy a közepes színvonalú írások közül a legjobba­kat jutalmazta a zsűri. A pályázatra 31 munka érkezett be, tehát a termés mennyiségére sem lehe­tünk túlságosan büjsizkék. Az elmondották alapján az első — 5000 forintos — dí­jat nem adta ki a zsűri. A II. díjat (3000 forint) Horváth Józsefné (Bala­tonszárszó) nyerte Életem című munkájával. A III díj nyertese (2000 forint) Bernáth József (Kapos­vár) Kényszerű utazás cí­mű írása. A zsűri öt pályázlatot 1000-1000 forintos munka- díjjal jutalmazott. Ezer forintot nyert tehát Orsós György (Kaposvár) Erdők és madarak; Kappant Bé- láné (Daráiny) Életem; Kiss József (Pécs) Ahogy kezdtem; Tóth Károlyné (Kaposvár) Életem és Kimmel lstvánné (Siófok) Két történét című pálya­munkája. A nyerteseiket április harmádikára hívtuk meg levélben a díjak átadásá­ra, s a szerény ünnepség után együtt fogjuk megte­kinteni a 11 órakor nyíló felszabadulási -tárlatot. A pályázat résztvevői­nek fáradozását ezúton is megköszönjük. Felszabadulási ünnepség Marcaliban A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Nemzedékek találkozóját tartották tegnap Marcaliban a város felszabadulásának 40. évfordulóján. A Himnusz után Tóth Il­dikó mondta el Várnai Zse­ni Egy sorsdöntő pillanat című versét, majd Bereck Imre városi népfrantelnök nyitotta meg a pártbizottság, a tanács és a népfront együt­tes ünnepi ülését, iköszöntve a testületek tagjait, a meg­hívottakat, s az elnökségben helyet foglalókat, köztük: dr. Gyenesei Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát, dr. No- vák Ferencet, a népfront me­gyei titkárát, Kubik György megyei KISZ-titkárt, a város párt- és társadalmi szerve­zeteinek vezetőit. — Ma negyven esztendeje, hogy a szovjet osapatók ki­űzték városunk területéről a megszálló német fasisztákat. Az erejének végét járó el­lenség nem adta fel könnyen állásait, foggal körömmel harcolt. Városunk és környé­ke megszenvedte azt a 111 napot, mely 1945. március 29- ével fejeződött be — hang­súlyozta az ünnepség szóno­ka, Budafai László, a ta­nács társadalmi elnökhe­lyettese, majd történelmi át­tekintést adott a>z eltelt 40 év eseményeiről, eredményei­ről. Elmondta, fejlődött, gaz­dagodott Marcali, a települé­süket szerető emberek .mun­kája tette várossá. Fejlődött az ipar, az egészségügy, a gyermekintézmények háló­zata, szebbé, gazdagabbá vált az itt lakók élete. Be­szédét így fejezte be: — Ezek az eredmények önmagukért beszélnek. Meg­győznek arról, hogy a szo­cialista társadalomban a tenniakarás, a jószándék, az érdekek és igények kellő ide­jű felismerése, az összefogás csodálatos erő. Ezt követően dr. Ress Zol­tán tanácselnök nyújtotta át a Marcali díszpolgára és a Marcali városért kitüntetést dr. Szirmai Jenőnek, az OTP vezérigazgatójának, aki 1948—1950 között mint a marcali járás párttitkára tett sokat a településért és ké­sőbb is segítette fejlődé­sét, Marcali díszpolgára lett és a Marcali váro­sért kitüntetést kapta Cso- bod Árpád 76 esztendős mun­kásíró, aki 1909-ben Marca­liban született. Kívülük még tízen vették át a Marcali vá­rosért kitüntetést. Dr. Szirmai Jenő minden kitüntetett nevében szólt, amikor kifejtette: — Büszkék vagyunk arra, hogy ezt az elismerést Mar­cali felszabadulásának 40. évfordulóján vehettük át. Ezt ugyan mi kaptuk, de szól azoknak is, akik velünk együtt dólgoztak, s munkájuk eredménye a 40 év álatt ha­talmasat fejlődött város. Az együttes ülés az Inter- nac ion áléval ért véget. Az oktatási intézmények tanu­lóinak műsorát követően a most és korábban kitüntetet­tek 40 amlékfát ültették el az MHSZ lőtere előtt kiala­kított téren, délután pedig baráti találkozón idézték fel emlékeiket azok, akik a 40 év alatt kiemelkedő tetteik­kel járultak hozzá Marcali gazdagodásához. A hét legnagyobb belpo­litikai eseménye a párt XIII. kongresszusa volt, amelyet világszerte nagy és élénk ér­deklődés kísért. Az ország egész lakossága örömmel fogadta, hogy a kommunisták legmagasabb fóruma most is megerősítet­te a párt eddigi fő politikai irányvonalát, ezenkívül őszintén és önkritikusan elemezte az előző kongresszus óta vég­zett munkát, nem hallgatta el a társadalmi feszültsége­ket és gondokat sem. Egyet­értést váltott ki mindenki­ből, hogy a kongresszus meg­hirdette a föllendülés kezde­tét. Ez magában foglalja a gyorsabb műszaki előrehala­dást, a beruházásók meg­élénkülését és természetesen az életszínvonal emelkedését is. Somogyból huszonkilenc küldött vett részt a XIII. kongresszuson. A megye kommunistáinak képviselőit megtalálhattuk az elnökség­ben, a különféle munkabi­zottságokban. Közülük ket­ten kaptak szót a nyílt, fe­lelősségteljes és magas szín­vonalú vitában. A ruhagyári varrónő a nőik vezetővé vá­lásának nehézségeiről beszélt, a nyugdíjas kaposvári ta­nácselnök pedig az idős em­bereket éltető hasznos mun­ka fontosságáról. A somogyi vállalatok a. kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny fokozásá­val köszöntötték a kongresz- szust. A Csepel kaposvári nehézgépgyárában ünnepé­lyes kereték között, szovjet vendégek jelenlétében átad­ták a 40. présgépet. Negyven évvel ezelőtt sza­badult fel több somogyi helység. Az évforduló ese­ménysorozatának nyitánya volt a nagybajomi és a mar­cali ünnepség. A kiállítások, koszorúzások lehetővé tették a méltó megemlékezést, a fiatalok történelmi ismere­teinek szélesítését, a hazafi­as érzések (elmélyítését. Kife­jezték a felszabadító szovjet katonák iránti hálát, s az erőgyűjtést is az előttünk álló feladatok megoldásához a négy évti­zed eredményeinek talaján állva. A kiemelt .események sorát a megyei tanács pén­teki ülése nyitotta meg. A nemzetközi kapcsolatok is megélénkültek ezen a hé­ten. Szovjet, NDK-beli kül­döttség járt a megyében. Ér­keznek a külföldi delegáci­ók .a felszabadulási ünnep­ségekre. Sorukat a Kaposvár mongol testvérvárosából, Daríhanból jött vendégek nyitották meg. Az egész tagságot érintő témát tárgyalta meg az SZMT elnöksége ezen a hé­ten, amikor mérlegre teitté a szakszervezetek kulturális nevelő munkájának helyze­tét, s meghatározta a fejlesz­tés feladatait. A testület meg­állapította, hogy a szakszer­vezetek munkája is hozzájárult ahhoz, hogy nőtt a dolgozók műveltségi színvonallá, egyre többen értették meg a mű­velődés fontosságát. A föl­lendülés — főleg a gazdasá­gi növekedés lassulása miatt — az utóhbi években meg­torpant, tapasztalható volt az igények mérséklődése. Csökkent az érdeklődés az általános iskola, bizonyos mértékben a középiskola el­végzése iránt a dolgozók kö­rében. Elsősorban az azonnal hasznosítható ismereteket igényelték. Egyre nagyobb gondot jelentett a szakszer­vezeti művelődési intézmé­nyek, könyvtárak fenntartá­sa is. Még az olyan ország­szerte Ismert együttes, mint a Somogy Táncegyüttes mű­ködtetése is nehéz. Az SZMT most a vállalatoktól kíván anyagi segítséget kérni hoz­zá. A szakszervezeteknek is ösztönözniük kell arra, hogy az oktatási intézmények és az üzemek között rugalma­sabb és szorosabb Jegyen az együttműködés, új lendületet kapjon az üzemkrónika-írás. 'Lajos Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom