Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

2 Somogyi Néplap 1985. március 28., csütörtök M TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XIII KONGRESSZUSA — Az MSZMP tevékeny­ségét mindig a rugalmasság, a bátor kezdeményezés jel­lemezte. Volt politikai bá­torsága, ereje és hajlékony­sága ahhoz, hogy — a ta­pasztalatok és fájó tanulsá­gok birtokában — újrafo­galmazza a párt vezető sze­repének érvényesülését, a szövetségi politika alkalma­zását, a gazdaságpolitika, a társadalompolitika elveit és gyakorlatát. A párt soha nem vált rabjává az idejét múlt, elavult nézeteknek és módszereknek. Vallotta és vallja, hogy a fejlődés ér­dekében állandóan tenni kell. Visszatekintve az el­múlt 28 évre, megállapít­hatjuk, hogy a helyesen ér­telmezett vezető szerep gya­korlata szüntelenül válto­zott, követte az igényeket. Nem is lehetett másképpen, hiszen a reális politika ki­alakításához, megvalósítá­sához ez elengedhetetlen. Az MSZMP állandó megújulás­ra kész alkotó jellegű veze­tő ereje a szocialista építő­munkának, és ilyen szelle­mű kezdeményező gondol­kodásra, magatartásra biz­tat máis szerveket is, A párt vezető szerepének érvényesüléséről szólva ki­emelte: ez nem azonos a C6alhatatíanság hitével, nem azonos a szüntelen helyes- léssel. Ezért az MSZMP úgy tekint a szakszervezetekre is, mint saját véleménnyel rendelkező politikaformáló erőre. Minél pontosabban megfelelnek sajátos hivatá­suknak. helyzetüknek és szerepűknek, annál nyilván­valóbb, hogy olyasmivel tud­nak hozzájárulni a szocia­lizmust építő társadalom erőfeszítéseihez, ami nem­csak eltér mások tevékeny­ségétől. hanem — amit a követelményeknek megfe­lelő módon — senki más nem tehet meg. Gáspár Sándor a további­akban kiemelte: — A kongresszus és a ha­zánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére indított munka- versenyre alapozva, nagy tö­megeket megmozgatva min­den munkahelyen tovább lehet lépni. A dolgozók, a szocialista brigádok őszin­te tenniakarásót köszönet^ tel fogadjuk. A munka- és versenymoagalmak alapve­tő feladaiha változatlanul az, hogy húzóerői legyenek a szocialista építőmunkának, a szocialista emberformá­lásnak. Célunk változatlanul az, hogy szebbé, jobbá, gazda­gabbá emberibbé tegyük életünket. A dolgozók ké­szek ennek a megvalósítá­sára. Támogatnak minden olyan törekvést, amely az eddigi eredmények meigszi- lllárdíitásárav az ország gond­jainak mérséklésére, a szo­cialista fejlődés elősegítésé­re irányul. Jóleső érzéssel és meg­győződéssel helyeseljük a beszámolót, a határozati ja­vaslatot, mert a jó politika, a szocialista építőmunka folytatását, gondjaink eny­hítését látjuk bennük. Em­bert próbáló, szép feladatok ezek. BOLDOG JÄNOSNE, a Kiskunhalasi Állami Gazda­ság kertészeti brigádvezető­je, Bács-Kiskun megye kül­dötte személyes tapasztala­taiból merített példákkal szólt a közéleti munkáról. ZARNÓCZI JÓZSEF, az MSZMP X. kerületi bizott­ságának első titkára, Budá- pest küldötte Kőbánya dol­gozóinak üdvözletét tolmá­csolta a kongresszusnak, majd a pártépítő munka ta­pasztalatáról szólt. A többi között hangoztat­ta: — Az eredményesen végzett politikai és gazdasá­gi munka, a kommunisták személyes példamutatása adja a legjobb alapot ah­hoz, hogy a pártonikívüiiek legjobbjait meg tudjuk nyerni a pántnak. KOVÁCS JÁNOS, a csor- vási Lenin Mg. Tsz elnöke, Békés megye küldötte szo­cialista államunk demok­ratikus intézményrendsze­rének fejlődésével1, a ter­melőszövetkezeti demokrá­ciával foglalkozott. TÓTH IMRE vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka, a határőrség küldötte rámutatott: állam­határunk őrizete Lékében is harci feladat és e tevékeny­ség nagy fontosságú hazánk, népünk biztonsága, szocia­lista társadalmi állaimren­dünk védelme szempontjá­ból. Azt jelenítette a kong­resszusnak: szocialista ha­zánk államhatárán törvé­nyes rend és nyugalom van. BÁLINT LÁSZLÓ, a sze­gedi Húsipari Vállalat igaz­gatója, Csongrád megye küldötte felszólalásában az ólelmisaeingaizdaság fejlődé­sével és problémáival fog­lalkozott. TAKÄCS HILDA, ,a zala­egerszegi városi pedagógus KlSZ-foizottság titkára, Zala megye küldötte hangsúlyoz­ta: az értelmiségi fiatalok magas szintű szakmai felké­szültsége még nem elegendő, arra is szükség van, hogy el. kötelezetten, a társadalom érdekeit megértve, célkitű­zéseivel azonosulva dolgoz­zanak. — Legfontosabb közös fel­adatunknak — 'hangsúlyozta a felszólaló — a rátermett fiatalok párttaggá nevelését tartom. Az a tapasztalatom, hogy KlSZ-alapszervezete- ink felélősséggel élnek párt- tagajánló jogukkal: egyre több olyan fiatalt javasolnak tagfelvételre, akik emberi tu­lajdonságaik, ifjúságmoz­galmi tapasztalatuk, munká­juk alapján méltóak a párt­tagságra. Szocialista nemzeti egység, szövetségi politika Pozsgay Imre, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, a Bács- Kiskun megyei küldöttcso­port tagja kiemelte: a fel- szabadulás 40. évfordulójának és a párt XIII. kongresszu­sának légkörében él ezekben a napokban az ország. Az évforduló eseményei és a kongresszus előkészületei egyaránt azt mutatják, hogy népünk jól emlékszik felsza­badulásának és új élete kez­detének történelmi esemé­nyeire, az azóta megtett út eredményeire, buktatóira, tanulságaira. A Hazafias Népfront olyan kiterjedt, az egész népet ma­gában foglaló politikai moz­galom, amely közéleti kere­tet ad a párttagok és párton kívüliek, hívők és nem hívők együttműködésének. A köz- megegyezés szellemében a népfrontban egyesültek az ország társadalmi, politikai szervezetei, amelyek a kö­zösségi érdek jegyében kép­viselik a különböző osztályo­kat, rétegeket, előmozdítva ezzel a szövetségi politika érvényesítését, a szodialisla nemzeti egység megerősíté­sét. Teljes mértékben egyetér­tek azzal, amit énről Kádár elvtárs itt hétfőn mondott; sza/vai újabb tettekre készte­tik, lélkesítik mozgalmunk aktivistáit, munkásait. Ügy érzem, bennünk, kommunis­tákban még mindig nem tu­datosul eléggé, hogy pártunk kezdeményezője, s mindmá­ig, de a jövőben is irányító tagszervezete ennek a moz- galómnak. A párt politikájá­val és szervezetével együtt benne van a népfrontban, és nemcsak a különböző nép­front-intézményekben dol­gozó párttagok képviselete általi. A párt ennek, az egész né­pet átfogó mozgalomnak fő ereje, irányítója és minden fontos vállalkozás részese. Amikor a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, az 1957-es országos pártóntekezlet alap­ján kezdeményezte a nép­front újjászervezését, abból a mindmáig érvényes elvből indult ki, hogy a szocializ­mus a marxista—leninista párt irányításával az egész nép számára, az egész nép részvételével épül. Ez az elhatározás is része volt a vállalt és mindmáig követett, továbbra is köve­tendő lenini irányvonalnak, s bizonyságul ehhez hadd idézzem itt Lenin egyik 1921- ben elmondott gondolatát, amely így hangzik: ,,A mun­kások, a parasztok, az ér­telmiségiek tömegében szép számmal akadnak tehetséges, becsületes pártonkívüliek, akiket a gazdasági építés fontosabb posztjaira keil ál­lítani, oly módon, hogy a szükséges ellenőrzést és irá­nyítást a kommunisták vé­gezzék. Másrészt viszont szükség van arra is, hogy a pártonkívüliek ellenőrizizék a kommunistákat. Ebből a célból olyan pártonkívüli munkások és parasztok cso­portjait, akiknek becsületes­sége kiállta a próbát, be kell vonni a munkás-paraszt fel­ügyeletbe, és minden hivata­li állástól függetlenül, for­maságok nélkül be kell von­ni őket a munka ellenőrzé­sébe és megítélésébe.” — A legújabbkori magyar történelem — emelte ki a felszólaló — a kommunisták és a pártonkívüliek együtt­működésének sajátos, tartal­mas formáját találta meg a népfrontban. A társadalmi Viták számá­nak gyarapodása, a párt- és állami szervek döntéselőké­szítő munkájának további demokratizálása jótékony hatással van a népfrontra is. Pozsgay Imre elmondta, hogy a népfrontmozgaiom szempontjából különleges jelentősége van az egyhá­zakkal kialakult együttmű­ködésnek, s jó együttműkö­dés alakult fci a Hazafias Népfrontban a nemzetiségi szövetségekkel. A felszólaló ezután a tár­sadalomban jelentkező egyes konfliktusok feloldásáról, lehetőségeiről, szükségessé­géről beszélt. Hangsúlyozta: — A cselekvési tér tágí­tása, a politikai intézmény­rendszer hatékonyságának növelése, az erkölcsi viszo­nyok javítása, a szilárd ér­tékekre épülő követelmé­nyek érvényesülése áttétele­sen bár, de végjsősoron a gazdálkodás feltételeit is javíthatja. Gazdaság és po­litika kapcsolatában a fele­lősség terhe nemcsak az ál­lami szervek vállán nyug­szik, hanem a társadalmi, politikai szervezetekén is. — Kongresszusunk doku­mentumai, határozatai megnyithatják a társadalmi egység továbbfejlesztéséhez vezető utat a gazdaságban és a széles értelemben vett te­lepülésfejlesztésben mint község- és közösségfejlesz­tésben. E két nagy terület fejlesztési iránya közös az önkormányzati fejlesztés­sel. A termelésben arra k ell törekedni, hogy az önkor­mányzat, a nyereség növelé­sével teremtsen közös érde­keltséget az egész kollektíva számára. Ezáltal lehet majd bebizonyítani, hogy demok­rácia és rend, demokrácia és hatékonyság nem egymást kizáró, ellenkezőleg, egymást kölcsönösen feltételező fogal­mak. A településpolitikában a tanácsi önkormányzat ki- fejlesztése a cselekvési tér és a kezdeményezés lehető­ségednek tágítását jelenti — mondta Pozsgay Imre. Ez­után a készülő településpoli­tikai koncepcióról beszélt, kiemelve: — Ha az emberekben si­kerül felébreszteni a felelős­ségtudatot azok iránt az ér­tékek iránt, amelyeket az új társadalom már létreho­zott, ha sikerül ezeknek az értekeknek a megvédésében valóságos és személyes tö­rekvéseikkel egybevágó fel­adatot adni számunkra, ha sikerül a nemzeti múlt érté­keit a nemzeti jelen és jö­vő sorskérdéseibe ágyazni, akkor sikerül egy egész or­szágot a nehézségek idején is előrevinni. Wlassittsch Gyula, a Gra­boplast Pamutszövő és Mű­bőrgyár állami díjas kutató- fejlesztő főmérnöke, Győr- Sopron megye küldötte rá­mutatott: a növekvő nyers- anyagárak és beruházási költ­ségek mellett stratégiai je­lentőségűvé vált a műszaki fejlesztés, s ma már minde­nütt jelentős szerepet tölt be az országok politikai és gazdasági eszköztárában. Antalóczy Albert, a Komá­rom megyei pártbizottság el­ső titkára, Komárom megye küldötte részletesen elemez­te a XIII. kongresszusra ké­szülés megyei tanulságait, majd a párt politikai tömeg­munkájáról beszélt. Rostás Károly somogyi küldött felszólalása A pártmunka célt és újabb éveket ad az időseknek Rostás Károly nyugdíjas, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának elnö­ke, a Somogy megye küldöt­te elmondotta: Negyvenhat éve vagyok tagja a pártnak. Az a tu­dat, hogy a párt számít ránk, nemcsak megbecsü­lést jelent, hanem az élet értelmét is adjai Életbevá­góan fontos az, hogy az embereknek szükségé le­gyen ránk. Pártunk mélységes szo­cialista humanizmusára vall az, amit a kongresszú- si dokumentumok hangsú­lyoznak: „kötelességünk, hogy... könnyítsünk az idős korral járó terheken.” Két­ségtelen, sokan rászorulnak erre. A nagyon idősek, a be­tegek, a magukra hagyot­tak. Nem rájuk vonatkozik amit most mondok, hanem saját korosztályomra, a 60— 70 év közöttiekre, a meg­öregedni nem akaró idősek­re, és nevükben azt kérem: úgy könnyítsenek terhein- ken, hogy kapjunk testhez­álló megbízatást, párt- munkát, értelmes feladatot, amely célt és újabb meg újabb éveket ad. Egyéni sorsom nem tar­tozik a nagy nyilvánosság elé. de elmondom; csaknem tíz éve, amikor nyugdíjba mentem, a népfronitválasz- itások közeledtek. A megyei pártbizottság vezetői meg­kérdezték : ha megválaszta­nának, elvállalnám-e társa­dalmi munkában a népfront megyei elnöki tisztét Ennek kilenc éve. Most tudom, ki­lenc értelmes évet is kap­tam ezzel a bizalommal. S legalább még ilyen kilenc évet szeretnék kapni az élettől. Kedves elvtársak! A beszámoló taggyűlése­ken és pártértekezleteken, valamint a kongresszusi irányélvekkel kapcsolatos vitákon főleg az idősebb kommunista nemzedék tag­jai tették fel a kérdést: ho­gyan engedhetünk teret, ad­hatunk esetenként széles nyilvánosságot is az olyan törekvéseknek, amelyek re­habilitálni akarják a nép- és nemzetellenes Horthy- rendszert. Ugyanakkor szin­te kezd divattá válni az öt­venes évek egyoldalúan ne­gatív megítélése. Csoda-e, ha sok fiatalnak nincs reá­lis nemzet- és történettuda­ta? A KISZ kezdeményezte nemzedéki találkozókon tűnt ki, hogy a felszabadu­lás előtti, de főleg az 1945 utáni időszak történelmi eseményei rőt, sorsfordulói­ról, az események társadal­mi és politikai összefüggé­seiről a fiatalok jelentős ré­szének hiányosak vagy az összefüggéseikből kiragia- dattak az ismereteik is. Én elsősorban az idősebb kom­munisták felelősségét hang­súlyozóm. Nemzedékem tag­jainak egy része mintha el­felejtette volna a felszaba­dulás előtti időszakot, az ötvenes évek egyes eszten­deit. Pedig a múltat be keli vallani: csak így lesz teljes és reális a felszabadulás utáni 40 év történelmi tab­lója az ifjúságunk és mah gunk előtt. Azért, hogy job­ban megértsük és megértes­sük a mát, be kell mutatni a megtett útnak minden bo­nyolultságát, ellentmondá­sosságát, sikereit és kudar­cait, elemezve az eredőket és okokat azért, hogy egy­re kevesebb Legyen a ku­darc és mind több a siker. Rendszeressé kellene ten­ni a nemzedéki találkozó­kat, s többet kellene szól­ni ezeken a felszabadulás előtti korszakról iá. Az őszinte, nyílt szó szolgálja legjobban fiataljaink esz­mei-politikai nevelését, a tegnap, a ma és a holnap szerves összefüggésének megértését, az ifjú és az idősebb generációk kölcsö­nös megbecsülését, a reá­lis nemzeti öntudat, a szo­cialista, hazafiság elmélyíté­sét Tisztelt kongresszus! Hadd mondjak el még va­lamit azoknak, akik meg akarják szépíteni, hamisíta­ni a felszabadulás előtti Ma­gyarország képét és az 1945- öt követő első évtizedet egy­oldalúan úgy állítják be mint a hibák, a törvénysér­tések, a bűnök évtizedét; akik le akarják rombolni nemcsak a szocializmus ed­dig felhúzott épületét, ha­nem az embereknek az esz­méink győzelmébe vetett hitét is; akik megkérdője­lezik a kemény munkával kiküzdött eredményeket le­becsülve és lenézve egyút­tal azokat is, akik mindezt létrehozták. Kaposvárról jöttem. Ott is születtem; ott élek és dolgozom. A 30-as években Kaposvárt „virágos város”-nak nevezték. Sok volt a virág azokban az ut­cákban, ahol a megye, a város urai laktak. Azok, akik most nosztalgiával ,gon­dolnak vissza a fölszabadu­lás előtti városra, gondol­janak arra is. hogy a virá­gok arra voltak jók, hogy elfedjék a hervesztó valósá­got: a városháza előtti köp­ködőt, a szegénykonyhát, a méltóságos alispánná nyo­morenyhítő akcióját! Az Üj Somogy 1935—1939 közötti számaiban — mint betűszedő inas — rengeteg árverési hirdetményt szed­tem. Ezek hírül adták, hogy melyik munkanélkülinek, melyik szegényparasztnak a feje fölül viszik el a te­tőt, alóla az ágyat. Szedtem cikket arról, hogy a polgár­mester kijelentette: „nem akarok kommunistát lát­ni”, s miközben hazafias szónoklatokkal, melldönge- téssel bizonygatták magyar­ságukat, megtiltották, hogy a munkásotthoniban márci­us 15-én végigmondjam Pe­tőfinek A nép nevében cí­mű versét. .. Ezért is egyet­értek azzal, hogy a 'hamisí­tások ellen fel kell lépni. Kedves elvtárSak! Kaposvárból azóta szépen fejlett város lett. Ehhez az kellett, hogy végre felsza­baduljunk, a szovjet had­sereg megsemmisítse a fa­sizmust és a nép ellenes Hor- thy-rendszert, s a párt veze­tésével, a kommunisták és szövetségeseik összefogásá­val, kemény fizikai és szel­lemi munkáival valóra vál­jék, amiről valamikor ál- mondtunk. SZŰCS ISTVÁN, a komlói Carbon Könnyűipari Válla­lat Igazgatója, Baranya me­gye küldötte hangoztatta, hogy a gazdasági fellendülés forrásait meg lehet nyitni a tatalékok feltárásával, s ezt saját munkaterületén szer­zett tapasztalataival támasz­totta alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom