Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

1985. március 28., csütörtök Somogyi Néplap 3 TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSA Rangot ad az önálló cselekvés Az ipar jövőjét szakemberei alapozzák meg Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Budapest küldötte hangsúlyozta: — A statisztika tanúsága szerint minden második ma­gyar még nincs harminc­éves. E tény azt is jelzi, hogy az ifjúságnak súlya, felelős­sége van. Nemcsak a jövő­nek részese és formálója, ha­nem itt és most a jefliamnék is. Pártunk mindiig megkülön­böztetett figyelmet fordított az ifjúságra. Ez a program, amelyet a határozattervezet ajánl, egy időben képes meg­erősíteni a párt politikájá­nak bevált, iá gyakorlat által igazolt, fő irányát, alapvető vonásait, és választ adni ko­runk új kérdéseire. Ez az if­júság érdeke is, ezért támo­gatjuk a programot. — A fiatalok azonosulása a szoeial izmussal nem auto­matikus — mutatott rá a KISZ KB első titkára. — Napjainkban is sók a zavar. Sajnos, a f iatalok között sem ritka az elkenyelmesedett, a mindenbe beletörődő. Azokat kell segítenünk, bátoríta­nunk, akik hajlandók vállal ni a nehézségeket s küzde­nek igazukért. A bátor ki­állás képessége nem születik velünk. Az első mintát a csa­lád adja. Jó lenne az isko­lákban is olyan légkört te­remteni, amely rangot ad az önálló cselekvésnek, gondol­kodásnak, az egyéniségek­nek! Ezután a felszólaló arról beszélt, hogy reálisabbá kell tenni a szoeial izmusról ki­alakított felfogást, majd így folytatta: — Hazánkban a fiatalok túlnyomó többsége számára adottak az eredményes ta­nulás, a munka, a művelő­dés, a kiegyensúlyozott élet feltételei. A legtöbb magyar fiatal becsülettel teljesíti kötelességeit. Ám nincs még egy társadalmi réteg, amely­nek helyzete, feladatai, gondjai annyira sokrétűek lennének, mint az ifjúságé. Másfél millió diák, több mint egymillió munkás, negyed- millió mezőgazdasági dolgo­zó, csaknem ugyanennyi ér­telmiségi, katonák, család- fenntartók, hajadonók és el­váltak, s több mint százezer veszélyeztetett: mind-mind magyar fiatal, akikndk jövő­je, sorsa közös felelőssé­günk. S ikierneilte: azokért is ten­nünk kell, akik saját tévely­géseik miatt csúsztak a tár­sadalom peremére. — A munkába álló fiata­lok nem adományt, hanem lehetőséget kérnek — mon­dotta a fiatalok problémái­ról szólva. — A gondok nem az indulás pillanatában fo­gannak. Természetes, hogy a betanulás időbe telik. Ám, ha egy fiatal négy-öt év el­teltével még .mindig képes­ségétől és képzettségétől messze elmaradó feladatokat kap, ha bére nem kerül arányba az elvégzettekkel, elkedvetlenedik, visszahú­zódik vagy mással próbálko­zik. A pályakezdők alacsony jövedelme tehát tünet, ami mögött nem társadalompoli­tikai megfontolások húzód­nak, hanem elégtelen mun­kaszervezés és a változtatás­ra bátortalan munkahelyi vezetés. Az otthonteremtés' esélye — mint mondta — az utóbbi években, főként a városok­ban, alig javult. Bár az új lakások zömébe fiatalok köl­töztek, a gyermekes fiatal családok harmadának még sincs önálló lakása,. Ma az otthonihoz jutás esélye első­sorban a szülők anyagi vi­szonyaitól függ. Ám sokan vannak, akik erre egyálta­lán nem számíthatnak. Az állami szervek nem nézik tétlenül a helyze­tet. A tanácsok országszer­te növekvő mértékben segí­tik az otthonteremtőket. Ezek enyhítik a gondokat, de nem tévesztendők össze a hosszú távú megoldással. A továbbiakban Hámori Csaba hangsúlyozta: mun­kával, elkötelezettséggel segítjük a békeszerető erők közös fellépését a pusztulás veszélyével szemben. E gon­dolatok jegyében ünnepeljük haizánk felszabadulásának 40. évfordulóját, s készülünk a XII. világifjús.;". ás diák- találkozóra. A moszkvai VIT nagy alkalom, hogy to- váb erősítsük ifjúságunk in­ternacionalizmusát, szóljunk építőmunkánk eredményei­ről, elmélyítsük barátságun­Kapolyi László ipari miniszter bevezetőben rá­mutatott: az elmúlt negyven év során az ipar nagy fej­lődési ívet futott be, tizen­ötszörösére növelte a terme­lését, ötszörösére bővítette az állóeszközök állományát, kialakulták a szocialista, tu­lajdonviszonyok. A fejlődés néhány máig tartó sajátos­ságáról alapvetően extenzív iparíej lődési szakasz kezdő­dött, amely a nehézipar alapjait rakta le. Ehhez a folyamatos hajtóerőt a szo­cialista integráoió, s első­sorban a Szovjetunióval va­ló együttműködés keretében beszerezhető olcsó nyers­anyagforrások jelentették. Az így kialakuló ipari szer­kezet azonban nem vitte kö­vetkezetesen tovább a fel- szabadulás előtti, nemzetkö­zi rangot is elért műszaki kültúrák továbbfejleszté­sét, a technológia i láncok fej­lettsége és műszaki színvo­nala nem volt azonos. Különösen élezte az ipar- fejlődés elllanitimondásait a hetvenes évek elején bekö­vetkezett világgazdasági korszakváltás. Olyan hely­zetbe került az ipar, hogy nem volt tovább halasztható az intenzív szakaszra való átállás. Ez a folyamat azon­ban nem tudott kellő gyor­sasággal kibontakozni, ami a korábbi eredményeket is csökkentette. Az ipar az 1978-as párt­határozat után minden ere­jét a fizetőképesség megőr­zéséhez szükséges külgazda­sági egyensúly javítására koncentrálta — emlékezte­tett Kapolyi László. — A fejlődési negatívan befolyá­soló folyamait vált, hogy az ámíportlehetőségek beszűkü­lése után elsősorban> a tech­nológia- és a gépimport fé­keződött le egy olyan idő­szakban, amikor épp ellen­kező tendenciára lett volna szükség. — Azt vallj tik — mondta a miniszter —, hogy a tech­nológia a műszaki fejlődés versenypályája, s ezen ke­resztül a gazdasági élet fő küzdőtere. Az iparpolitika szándékait az 1983-as köz­kat mindazokkal, akik a bé­két, a szabadságot, a társa­dalmi haladást hirdetik. — A kor követelményét — emelte ki a továbbiakban — önmagunknak így fogalmaz­zuk meg: a KISZ-nek is többet kell tennie azért, hogy a fiatalok szűkebb, tágabb környezetüknek közvetlen formálóivá válhassanak. Ki- nék-künek magának kell megvívnia egyéni küzdelme­it. A fiataloknak minden helyzetben érezniük kell: a KISZ mögöttük áll, védd iga­zukat. E munkában is nél­külözhetetlen a pártszerve­zetek irányítása, támogatása. Szövetségünk taglétszáma aiz utóbbi években tovább ponti bizottsági előterjesz­tés, illetve az erre született határozat körvonalazta. Rengeteg információhoz, útmutatáshoz jutottunk a gazdaságpolitika közbenső állásfoglalásai alapján, és rendkívül értékes volt az a vjta, amely a kongresszus előkészítésének folyamatá­ban. különböző szintű párt- értekezleteken zajlott le az iparfejlesztési programok véglegesítésével kapcsolat­ban. Ezután a miniszter az ipar fejlesztésének fő fel­adatairól szólt. — Nagyon sok kiváló szakmunkás, szakember, vezető dolgozik az iparban — mondta befejezésül. — Munkájukkal, elkötelezett­ségükkel, rátermettségük­kel ők alapozták meg az ágazat fejlődését. Üj terme­lési és műszaki kultúrákat hoztak létre, új vállalkozá­sokat vezettek be, egyiknek- másitonak a híre nemcsak itthon, hanem külföldön is közismert. DR. ILLEI GYÖRGY, a szombathelyi Markusovszky Kórház és Rendelőintézet osztályvezető főorvosa, fő­igazgató-helyettes, Vas me­glőtt, 900 ezer fölé emelke­dett. Tagságunknak több mint fele fiatal dolgozó. Erőfeszítéseink nyomán több fizikai dolgozó talált utat a KISZ-szervezetekbe. Mindent meg kelil tennünk azért, hogy szavunk, befolyásunk is eh­hez mérten erősödjék. — A KISZ a jövőben is a magyar ifjúság egységes politikai tömegszervezete. Hatékonyabb működéséhez a különböző rétegekben és korosztályokban javítani kell munkánkat. Bátran kell vál­toztatnunk. Terveink kidol­gozása megkezdődött. El­gondolásainkat a párt Köz­ponti Bizottsága elé fogjuk terjeszteni. gye küldötte az egészség­ügy sikereiről és gondjairól szólt. — A gondok megoldásá­ban — hangsúlyozta — a magyar orvosok és egész­ségügyi dolgozók hivatástu­data, erkölcsi és politikai elkötelezettsége és humaniz­musa olyan alap, amelyre e tekintetben is biztosan épít­hetünk. MENUS FERENCNÉ, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek dnótlhúzó csoportvezető­je, a nagyvállalat küldötte az üzemi demokrácia jelen­tőségéről és a szocialista- brigád-mozgalom problémá­iról beszélt. KISS JÓZSEF, az Álba Regia Állami Építőipari Vál­lalat állami-díjas vezérigaz­gatója, Fejér megye küldöt­te bevezetőben az építőipari munka gondjairól és szép­ségeiről beszélt, majd az utóbbi éveknek az építőipar­ra is ható változásait ele­mezte. RAJKI SÁNDORNÉ, a Gagarin Hőerőmű pártbi­zottságának titkára, Heves megye küldötte hangsúlyoz­ta: nagyon fontos, hogy erő­södjék az irányító és az irányított pártszervezetek kapcsolata a mindennapi munkában. — Legyen a mi munkánk emberformáló, kö- zöségalakító, tudást gyarapí­tó érték, az eddiginél bü- rokráciamentesebb, munkás- mozgalmunk igaz hagyomá­nyait átörökítő gyakorlat­tal! A következő percekben a legfiatalabbak: a kisdobo­sok és az úttörők köszön­tötték a kongresszus részt­vevőit, átadva a magyar kommunisták képviselőinek csapattársaik üdvözletét is. A szünetben már az ülés­terem minden székére elhe­lyezték a Pajtás újság leg­frissebb, kongresszust kö­szöntő számát, valamint a pajtások maguk készítette ajándékait: szőtteseket, ké­zimunkákat. A nemzedéki találkozó nyitányaként Pajtás feliratú sapkát viselő rikkancsgyere­kek szaladtak a termbe, osz­togatni kezdték az újságot az úttörőélet híreivel: 10 mil­lió facsemetét ültettek el a gyerekek; 50 millió forint a hulladékgyűjtés eredménye; 150 ezren indultak a tanul­mányi versenyeken. A „Har­sán a kürtszó” úttörőindulót énekelve 600 budapesti paj­tás vonult be a terembe. A gyerekek derűjét az ülésterembe varázsló „köz­játékot” követően a pajtá­sok egy-egy szál vörös szeg­fűt nyújtottak át a tanács­kozás résztvevőinek. PÓNYA JÓZSEF, a Paksi Atomerőmű-vállalat vezér­igazgatója, Tolna megye küldötte felszólalásának ele­jén jelentette a kongresszus­nak: az atomerőmű I. és II. reaktorblokkja üzemel, a III. blokk 1986-ban, a IV. blokk pedig 1987-ben lép be a termelésbe. Pakson az atomerőmű építésén és üze­meltetésén több éve tízezer ember dolgozik. Ez az épít­kezés nagy próbatétele ipari teljesítőképességünknek és az ott dolgozó embereknek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják: Paks a legmeg­bízhatóbb energiatermelő egysége lett a magyar villa- mosenergia-rendszernek. JUHÁSZ ILDIKÓ, a nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallga­tója, Szaboies-Szatmár me­gye küldötte az ifjúsági szö­vetség helyzetéről szólt. GYURITY JÓZSEF, a hercegszántói községi párt­vezetőség titkára, Báes-Kis- kun megye küldötte felszó­lalása elején a kongresszusi felkészülésről, a község fej­lődéséről, gazdasági, kultu­rális gyarapodásáról beszélt, majd a szerb-horvát anya­nyelvű lakosság helyzetéről. TATAI ILONA, a Taurus Gumiipari Vállalat vezér­igazgatója, Budapest küldöt­te azokról a szervezeti, irá­nyítási és magatartásformák változtatásának szükséges­ségéről beszélt, amelyek feltételei a vállalati gaz­dálkodás javításának. DEVCSICS MIKLÓS, a Nógrád megyei Tanács el­nöke, Nógirád megye kül­dötte hangsúlyozta: azok a nagy társadalmi változások, folyamatok, amelyek a kö­zelmúltban végbementek, megkövetelik a közigazgatá­si munka, a tanácsok tevé­kenységének minőségi fej­lesztését. Ennek néhány me­gyei tapasztalatáról szólt. POSTÁS SÁNDOR, a deb­receni városi pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte részletesen elemezte, hogy milyen új követelmények jelentek meg a pártmunkábain. Ezzel az MSZMP XIII. kongresszuséinak harmadik munkanapja — amelyen Fock Jenő, Duschek Lajos- né, Takács István és Berend T. Iván elnökölt — végeit ért; a küldöttek befejezték a vitát a Központi Bizott­ság beszámolójáról, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság je­lentéséről, valamint az ezekhez kapcsolódó szóbeli kiegészítésekről. A tanácskozás ma reggel a szerkesztő bizottság jelen­tésének előterjesztésével folytatódik. Az SZKP küldöttsége Székesfehérváron A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának küldöttsége, amely Grigorij Romanov- nak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának vezetésével résztvesz az MSZMP XIII. kongresszu­sán, szerdán Székesfehér­várra látogatott. Elkísérte a küldöttséget vidéki útjára Marjai József, a Miniszter­tanács elnökhelyettese. A vendégek elsőként a Videoton Elektronikai Vál­lalatot keresték föl. A gyárlátogatást követően a szovjet küldöttség barát­sági gyűlésen vett részt. Knizse Gyula köszöntötte a résztvevőket, s méltatta a Fejér megye gazdasági fej­lődését is nagyban segítő magyar—szovjet együttmű­ködés eredményeit. Ezt kö­vetően Kaplomyi Emil, a te­levíziógyár U mverzál—2 szocialista brigádjának ve­zetője kért szót. A Vi­deoton és a vele kap­csolatban álló szovjet vállalatok között szövődött szioros barátságról szólva emlékeztetett arra, hogy üzemük indulásaikor szovjet szakemberek segítségével is­merték meg a korszerű tech­nikát, később pedig a tele­víziógyártás megkezdéséhez, illetve a színes technika al- kaimaizásához kaptak nélkü­lözhetetlen segítséget a testvéri ország üzemeitől, mérnökeitől. A következő felszólaló — Gamtner János — arról be­szélt, hogy a jövőben to­vább akarják javítani ter­mékeik minőségét, s növe­lik a szállítások ütemessé­géit. Felszólalt a barátsági gyű­lésen Grigorij Romanov, az SZKP küldöttségének veze­tője. Elöljáróiban arról szólt, hogy a Videoton márka jól ismert a Szovjetunióban. A gyár számítógépes rendsze­rei nagy segítséget jelente­nek a szovjet olajtermelés irányításának automatizá­lásában, a vasúti szerelvé­nyek rendezésének gyorsí­tásában, az energia éssze­rűbb elosztásában. A szov­jet és a magyar vállalatok között kialakult műszalki- tudományos együttműkö­dés mindkét félnek szemlé­letesen és meggyőzően bi­zonyítja, hogy a termelési szakosodás és a kooperáció milyen nagy segítséget je­lent a gazdasági fejlődés gyorsításához, milyen fontos szerepe van a tudományosi- műszaki haladás elősegítésé­ben. A szovjet küldöttség ve­zetője a továbbiakban arról szólt, milyen nagy és ered­ményes erőfeszítéseket tesz a szovjet nép azért, hogy a termelés hatékonyságának fejlesztésével, a tudomó- nyos-műsziaki fejlődés erő­teljes meggyorsításával megteremtse a fejlett szo­cialista társadalom egyre növekvő követelményei­nek kielégítéséhez szükséges anyagi-műszaki bázist. Gri­gorij Romanov végül arról beszélt, hogyan készülnek a Szovjetunió népei az SZKP soron következő kongresz- szusárg, majd átadta a szov­jet nép ajándékát — egy nagyméretű Lenin-portrét — a Videoton kollektívájá­nak. A barátsági gyűlést köve­tően az SZKP küldöttsége az ősi Székesfehérvár tör­ténelmi belvárosának neve­zetességeivel ismerkedett. A látogatás végén elhelyezték a kegyelet virágait a csú­csos-hegyi szovjet hősi em­lékműnél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom