Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
1985. március 26., kedd Somogyi Néplap 7 A legutóbbi négy évtizedben a műszaki értelmiség relatív anyagi helyzete romlott, g műszaki alkotók elismerése hazánkban leérité- kelődik. Külön figyelmeztető, hogy a műszaki értelmiséget foglalkoztató munkaterületek közül az utóbbi tíz évben az iparvállalati műszaki értelmiség helyzete alakult a legkedvezőtlenebbül. így nem meglepő, hogy nagymértékben csökkent a műszaki pályák társadalmi tekintélye, vonzereje, de ennél még nyugtalanítóbb, hogy csökkent a műszakiak érdekeltsége a termelésben. Érdeklődésük a főálláson kívüli jövedelemszerzés fölé fordul. A kisvállalkozásban részt vevő mérnököknek csak harmada végez kifejezetten mérnöki munkát. Ezért halaszthatatlanul sürgős anyagi megbecsülésük a teljesítmények alapján. Meggyőződésem, hogy a vállalati bérfejlesztések differenciái tabb végrehajtásával zömmel előteremthetők a kívánatos anyagi eszközök. Ehhez azonban egy másfajta szemléletre és gyakorlatra van szükség a vezetőknél és a dolgozó közösségekben egyaránt. Ezt formálni a pártszervezeteknek, a szak- szervezetekben dolgozó kommunistáknak igen nehéz. de fontos feladata. A gazdasági fejlődés meggyorsításában meghatározó szerepe van továbbá a műszaki fejlesztésnek. A budapesti pártértekezlet úgy foglalt állást, hogy a következő ötéves tervben áz elosztható javak nagyobb hányadát a felhalmozásra, és ezen belül a műszaki fejlesztésre kívánatos fordítani. De ezzel egyenrangú feladatnak tartjuk a meglevő, korszerű műszaki eszközök kihasználását, a technológia korszerűsítését, a fegyelem megszilárdítását. Határozottan a differenciált fejlesztést tartjuk kívánatosnak. A visszafejlesztést — tisztelet a kevés kivételnek — nem akarja vállalni sem a gazdasági vezető, sem a pártmunkás. E téren nagyobb erély- re és kényszerre van szükség. Támogatjuk tehát a kiadott határozattervezetnek azt az igényét, hogy „gyökeres fordulatot kell elérni a nem gazdaságos, tartósan veszteséges termelés gazdaságossá tételében, illetve kori á'-ozásában ’ ’. De joggal vetődik fel a kérdés, miért nem tudtuk ezt a követelményt már régóta mindennapi életünk itermészetes részévé tenni? Miért szenzáció a nyolcvanas években, ha egy üzemet felszámolnak, ha néhány száz, esetleg ezer embert inás munkaterületre irányítanak? Mert kevés a jelenséget felismerni. Mert program is kell a feladat végrehajtására, és társadalmi légkör annak befogadására. Ez utóbbi kialakításában meghatározó szerepe van a pártmozgalomnak. Vállalni kell az esetleges politikai konfliktusokat. Kijelenthetem, mi ennek vállalására készek vagyunk. Kötelességem kijelenteni, hogy a fővárosi iparban sem tudtuk következetesen végigvinni a szelektív fejlesztésre irányuló program végrehajtását. A közelmúltban megtartott taggyűlésieken és pártértekezleteken mindenütt nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének vizsgálatára. Örömmel tapasztaltuk, hogy nagy igény van a formalizmus elleni küzdelemre, a pártegység vitákban, eszmecserékben történő megújítására, a pártépítési munka egyenetlenségeinek megszüntetésére. Mindez azt jelzi, hogy tagságunk óvja, félti a párt egységét, az ország életében betöltött szerepét. Érre a tenni vágyásra, aktivitásra építve keil növelni a párt vezető szerepét a jövőben is. A beszámolási időszakban többször megélénkült — hol jobbról, hol balról — a támadás a pártirányítás gyakorlata ellen, de a kellő vállasz hatásába el is csendesedett. Tapasztalataink ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a sanda szándékoktól függetlenül is van javítani valónk a pártirányításon, a határozatok végrehajtásának megszervezésében. Legfontosabbnak a mozgalmi jelleg továbbfejlesztéséi tartom. Rendszeresebben kell vállalni a párbeszédet politikánkról a párta nlk ívű bekkel. Másik feladatunk a pár.tmozgalcm közösségi syonásainak erősítése. Fellépni a párton belül jelentkező — divatos szóval kifejezve — elidegenedés tünetei ellen. A mai helyzetünk minden kommunistától önálló gondolkodást, ügyünk igazába vetett hitet, nagyobb politikai bátorságot követel. Sokakban él valami félelem attól, hogy önállóan alakítsák ki véleményüket és 'képviseljék is' azt. Ennek egyik oka biztosan az, hogy vitakultúránk nem elég fejlett, a különböző vélemények iránti tűrőképességünk alacsony, az egyéni véleménynyilvánításnak az indokoltnál nagyobb a kockázata. Ezen változtatni kell. — A tudatosság és a kommunista mozgalom erejébe, a marxizmus—leninizmus ügyébe vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az érdekeken és a logikai megfontolásokon túl is összeköt bennünket, amely érzékennyé tesz egymás gondjai és bajai iránt, amely felébreszti bennünk a felelősség- érzetet, a segítőkészséget, amely megacélozza tenni akarásunkat a jobb, szebb, emberibb jövőért — zárta beszédét Grósz Károly. Csente Jenő frontmiester, a Tatabányai Szénbányáik küldötte bevezetőjében arról szólt, hogy a Tatabányai Szénbányák egyik legnehezebb időszaka volt az elmúlt öt év. Kimerülőfélben vannak a régi bányák — már csak két ákna működik —, ugyanakkor az eocénbányák még nem értek el a tervezett termelést. Ez nem kis feszültséget okozott a munkában és a vállalat eredményességében. A felszólaló rámutatott: a gondokat szaporította az is, hogy a kívánatosnál lassabban alkalmazkodtak az új bányák — régitől eltérő, szokatlanabb — természeti fekete- leihez, nem tudták még megfelelően használni a korszerű technikát. Utalt arra a gondjukra is, hogy évek óta csökken a fizikai létszám, legfőképpen az a korosztály — a 30—45 év közötti — fogy, amelyre a legjobban Lehet támaszkodni. számítani. Nincs megfelelő utánpótlás, a bányász- munka, a bányászélet ma nem vonzó a fiatalok számára. Ezt követően hangsúllyal szólt a gyakori túlmunkák okozta megterhelésről, ennek kedvezőtlen hatásairól. Ennek kapcsán elmondta: — Az elmúlt év elején testületi ülésen vitattuk meg a szocialista életmód kérdéseit. A vitában elmondtam: többségűk sok túlműstzakot válllal. de vannak, akik csak keveset, mert inkább a családdal, gyerekkel töltik idejüket, pihennek, olvasnak. ki kapcsol ódnak. Kik cselekszenek helyesen? Kik élnek szocialista módon, ők vagy mi? Ügy gondolom, napjaink valósága adott választ kérdéseinkre: — mii a munkát vállaltuk és vállaljuk — de nem mondunk, nem mondhatunk le a szórakozásról, a kultúráról, az aktív pihenésről. A felszólaló kénte a kongresszus támogatását: a bányafejlesztések minél hamarabb eredményezzék azt, hogy a szabad szombatok és vasárnapok a szénbányászokra is vonatkozzanak, és a szocialista életmód számúikra is valósággá váljék. — Kő telezettsá gei nket, vállalásainkat igyekeztünk mindig becsülettel teljesíteni — mondatfa Csente Jenő. — Űigy érezzük azonban. hogy csökkent a társadalom megkülönböztetett figyelme munkánk iránt A juttatások nem elég vonzóak, a munka nehézségi foka nem áll arányban azokkal a kedvezményeikkel, amelyek a bányászokat megilletik. A felszólaló szerint a legfontosabb feladat a bányász utánpótlás biztosítása. Ehhez azt kérik a politikai vezetéstől és a kormányzati szervektől, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyekkel ismét tartósan és hosszú távon vonzóvá lehet tenni a szénbányászatot. Erre néhány konkrét javaslatot i’s tett: — a nehéz, földalatti fizikai munka elismeréséként például 25 év után nyugdíjba lehessen menni, a továbbdolgozás lehetőségének meghagyása mellett. A bányászlakás-ak- ció keretében épülő lakások legyenek szolgálati jellegűek, hogy se tudja „elvinni” az, aki idő előtt otthagyja a bányát. — Megértjük a népgazdaság helyzetét, hiszen az elmúlt hónapok szombatjain, vasárnapjain ezt tettünkkel bizonyítottuk. Ezen a télen, amikor az ország fázott és nagyobb szükség volt az energiára, szocialista brigádjaink a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny keretében vállalkoztak a többlet-széntermelésre. Az a kérésünk, akk*or se feledkezzenek meg a bányászokról. a föld mélyének dolgozóiról. amikor az időjárás jobbra fordul — mondotta befejezésül Léránt Károlyné, a Pápai Textilgyár KlSZ-bizott- ságának titkára, Veszprém megye küldötte hangsúlyózta: a párt építhet az ifjúság hazaszeretetére, tudására, tettrekészségére. A fiatalok — ezt igazolta a megye ifjúsága is eddigi munkájával — készek és képesek hazánk gyarapítására. A kommunistáik tanácskozásiam sokoldalú megközelítéssel tárgyalták az utánpótlás, így az ifjúmunkás- utánpótlás kérdését. A pápai üzem 85 éves múltjának minden értékére szükség van ahhoz, hogy megismertessék és megszerettessék a fonást és a szövést, ráadásul háromműszakos termeléssel ebben a könnyűiparnak nevezett, valójában nehéz iparágban — mondotta. Az út ehhez: korszerű tanműhely, új kollégium, munkásszálló, színvonalas szakmai kultúra és a gyár sze- retete Azonban ezeknél a lényeges feltételeknél is fontosabb a beilleszkedés, a munkássá válás folyamata. — Túl kellene már jutni a „milyenek a mai fiatalok?” kérdés feltevésén, s ehelyett arról kellene beszélni, azért tenni, hogy milyenek legyenek. Az irányelvek vitájáról szólva kiemelte: nemcsak figyelmet kapott a nők helyzete, hanem — a hagyományokhoz híven — maguk a nők is aktívak voltak a véleménynyilvánításban. A Pápai Textilgyár nő dolgozói ott voltak évtizedeken át az osztályküzdelmekben, a munkában mindig főszerep jutott nekik, és ma is példát mutatnak — tette hozzá. Radics Sándor, a nagylengyel Előre Termelőszövetkezet elnöke. Zala megye küldötte számot adott megyéje mezőgazdaságának fejlődéséről eredményeiről. Elismeréssel szólt arról, hogy a pánt agrárpolitikája mindig megkülönböztetett figyelmeit fordított a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó nagyüzemekre. Most viszont — hangsúlyozta —, a megyében nagy gondot, bizonytalanságot okoz a szabályozók legutóbbi változása. A kedvezőtlen adottságú üzemekre vonatkozó új szabályok ugyanis váratlanul nehéz helyzetbe hozhatják a zalai szövetkezetek többségét. A változtatások épp a legrosz- szabb körülmények között dolgozó, tehát a leginkább költségérzékeny gazdaságokéit érintik legerőteljesebben. Ezek körében az elvonás háromszor nagyobb, mint máshol. Ilyen mértékű eredmény- romlást nem lehet üzemi intézkedésekkel 'ellensúlyozni — mutatott rá. A számítások szerint a megyében a szövetkezetek nyeresége az idén várhatóan a tavalyinak a felére csökken. Az illetékes minisztériumok a várható kedvezőtlen hatások mérséklésére intézkedéseket tettek, s ezek a legégetőbb gondokat átmenetileg enyhítették. Szükséges azonban, hogy a most szerzett tapasztalatokat már 1986-tól a VII. ötéves terv szabályozóinál vegyék figyelembe. A felszólaló kitért arra is, hogy a szarvasmarhatartás alacsony jövedelmezőségű. pedig ez az ágazat nagyon jól illeszkedik a megye természeti adottságaihoz. Ez régi gondja Zala megyének és más, hasonló adottságú tájegységeknek is. Nehezen érthető — mondotta—. hogy az ország számára szükséges marhahús- termelésit és tejtermelést miért, nem azokon a területeken ösztönzik jobban, ahol a természetes gyepeket másra nem lehet hasznosítani. — Nagy szükség lenne arra is — mondatfa a továbbiakban —, hogy a kedvezőtlen adottságú tájegységeket illetően olyan szilárd területfejlesztési alapelvek alakuljanak ki, amelyekre mind a közgazdasági szabályozás, mind a mezőgazdasági termelés hosszabb távon alapozhat. Egresi Károly nyugdíjas, lakóterületi pártvezetőségi titkár, Budapest küldötte arról szólt, hogy az elmúlt öt évben a lakóterületeken is megnövekedett a politikai munka jelentősége, és az egyben nehezebbé is vált. Különböző eseményekkel kapcsolatban a hangulati elemek a lakóterületen kiélezettebben jelentkeztek. Nehéz feladat az is, hogy valódi lakóközösséggé formáljuk a városrekonstrukció következtében létrejövő, nagy létszámú lakótelepeket. A felszólaló ezután rámutatott arra, hogy a körzet kommunistái érzékenyen reagálnak környezetük problémáira. Észrevételeik erkölcsi értékét növeli az a tény, hogy az általuk jogosan kifogásolt, káros jelenségek elleni fellépés — például amikor szót emelnek a kereskedelmi ellátás, a szolgáltatások, a közlekedés, a hivatali ügyintézések javításáért vagy a társadalmi tulajdon rongálása ellen — a közérdeket szolgálja. A továbbiakban arról szólt, hogy a párt számára rendkívül fontos, hogy a lakosság minél szélesebb köreiben hallassa szavát. Ehhez viszont a lakóterületeken hatékonyan munkálkodni tudó pártszervezetekre is szükség van. Martinovics Tibor, az Óbudai Tsz műszerésze, Pest megye küldötte megállapította: a számadás az elmúlt időszak munkájáról nem köny- nyű feladat, hiszen voltaik, vannak és a jövőben is lesznek gondjaink, amelyeket egy adott időszakban mindig a legnehezebbnek érzünk. A továbbiakban a felszólaló arról szólt, mennyire tudatos és mennyire megalapozott a pártáiét egyik alapkérdése, a párttaggá nevelés az alapszer vezetőkben. Saját tagfelvételének történetét idézve elmondta: ajánlója egy idős szakmunkás volt, aki mindig szakított időt arra, hogy a fiatalokkal foglalkozzék. Érdemes is volt rá figyelni mert szavaiban nagy élettapasztalat, mély emberismeret fogalmazódott meg. Az Óbuda Tsz-ben ma is felikészítik a párttagságra az arra alkalmasnak vélt fiatalokat. A továbbiakban ailáhúzta: már a munkába lépés előtti időszakban nagyobb figyelmet kellene fordítani a fiatalok tudatának formálására. JelenLeg a tudatformálás mind formájában, mind módszeréiben elmarad korunk köivetelményeitőd, a ma emberéinek igényeitől Szükséges lenne az is, hogy a fiatalok kedvezőbb tapasztalaitokat szerezzenek demokratikus fórumrendszereink működéséről, hiszen csak akkor vállalják a köz- életiséget, és a pártmunkával járó feladatokat, ha tudják azt, hogy munkájukra szükség van, a közérdekű kérdéseikben kikérik a véleményüket, ha problémáikra, kérdéseikre okos, meggyőző, világos válaszokat kapnak. — Politikánk melletti kiállásra csak az képes — állapította meg a f elszólaló —, aki nemcsak ismeri és elfogadja ezt a politikát, hanem a környezetével is el tudja fogadtatni; aki nevelni, alakítani, formálni tudja azt a kollektívát, amelyben dolgozik. A munkában, magatartásban példamutató emberek kollektívájában a fiatalok előbb-ufóbb szükségét érzik annak, hogy részt vállaljanak a politikai munkából. A munka becsülete ma nem az őt megillető helyet foglalja el — hangsúlyozta végül Martinovics Tibor —, pedig gondjaink megoldásában csak a munka segíthet. Ezt vallják az emberek is. Nagy a tannialkarás is, mert a becsületesen végzett munka erőt ad az egyénnek és a kollektívának. Nekünk ezekre a kollektívákra kell építeni, ment így lehet csak igazán hatékony a munkánk és a politikánk. Sikula György, a Hajdú- Bihar megyei pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte az ideológiai nevelőnnunika legfontosabb feladatairól szólt. Párttagságunk szemléletében és gondolkodásában a jövőben tudatosabban és folyamatosan szükséges biztosítani a szavak és a tettek egységét — mondotta. Az a tapasztalat, hogy a különböző testületek általában megfelelő határozatot hoznak, ezzel azonban sokszor ki is merül az erőfeszítés, nincs elég energia e határozatok megvalósítására, a közvélemény tudatos formálására, a hatékony ellenőrzésre. — A másik fontos, ideológiai munkánk tapasztalataiból eredő következtetés — mondotta —, hogy növelni kell a társadalom minden szintjén a közösségek és a személyek felelősségét: Ügy
