Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

6 Somogyi Néplap 1985. március 26., kedd ^TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSA A politikánkban jelen van az állandóság és a változás GYENES ANDRÁS SZÓBELI KIEGÉSZÍTŐJE Kádár János nagy tapssal fogadott szavai után, Gye­nes András, a KEB elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a Közipomti Ellenőrző Bizottság jelentéséhez. Elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bizottság egyetért a Központi Bizott­ság beszámolójával és azok- kail a megállapításokkal, amelyék Kádár János elő­adásában elhangzottak. A szervezeti szabályzat módosí­tására vonatkozó ajánlások­kal egyetértenek .javasolják azok elfogadását. Az előter­jesztett határozati javaslat­tervezetet alkalmasnak tart­ják arra, hogy a kongres­szus vitája és döntése után az előttünk álló időszak ten­nivalóinak vezérfonala le­gyen. — A Központi Ellenőrző Bizottság — folytatta Gye­nes András — a beszámo­lási időszakiban együtt mun­kálkodott a párt vezető tes- tüjeteivel. Azonosult azzal a politikai irányvonallal, ame­lyet a Központi Bizottság a XII. pártkongresszus hatá­rozatának megfelelően kép­viselt. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a vélemé­nye, hogy ez a politikai vo­nal jó, bevált, a tapasztala­tok és az élet igazolta. Eb­ben a politikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzé­se és az új jelenségek mar­xista—leninista felfogása. Ez a politika különbséget tudott tenni a társadalmi haladást ténylegesen elősegítő elgon­dolások, megoldások között, valamint azok között, ame­lyek csak látszólag mutat­koztak ilyennek. — A párt eredményesen lépett fel minden olyan szándék ellen, amely bár­mely oldalról jelentkezve, a dogmák szűk kalodájába pró­bálná zárni a gondolkodást és a cselekvést. Ragaszko­dott a marxizmus—leniniz- mus alapjaihoz, bevált elve­inkhez és gyakorlatunkhoz, társadalmunk szocialista je­gyeinek gazdagításához. Nem engedte, hogy ezekre az ala­pokra és elvdkre bárki is rá­üsse a korszerűtlenség, a ma­rad iság bélyegét, és a min­den áron való változtatás ürügyén, mint elavultakat, elvesse azokat. Ugyanakkor kritikus szemmel, de a szük­séges érzékenységgel ítélte meg az újat, felkarolta és támogatta mindazt, ami ügyünket előre viszi. — A párt a változó felté­telekhez alkalmazkodva, a szélsőségeiket kerülve valósí­totta meg céljait és mozgó­sította a szocializmus min­den hívét ezek elérésére. A Központi Ellenőrző Bizottság javasolja a kongresszusnak, hogy ezt a politikát ismerje el, támogassa és a követke­ző időszakra is erősítse meg. — Pártunk egységes és be­tölti vezető szerepét. Bizo­nyítják ezt azok az eredmé­nyék, melyekről a Központi Bizottság a kongresszusnak beszámolt. Ennek lényege: számos gondunk és bajunk ellenére is megőriztük tár­sadalmunk stabilitását, és szocialista vívmányainkat újabb értékekkel gyarapítot­tuk. Mindez azért volt .lehet­séges, mert pártunkban alap­vetően rend van, a pártta­gok túlnyomó része fegyel­mezetten végzi feladatát. — Az utóbbi időben a párt szervei, szervezetei és a párt­tagok is nagy próbának van­nak kitéve. Olyan időszak­ban ólünik, amikor hamar kiderül, ki mennyire képes a helytállásra, a cselekvésre, milyen erős a párt iránti hű­sége. Pártszerveink, szerve­zeteink és párttagjaink ösz- szességében jól vizsgáznak. Mindaz, amit eredményként számításba vehetünk, jelen­tős mértékben a párttagok politikai, közéleti és munka­helyi helytállásának köszön­hető. Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a párt­ban a beszámolási időszak­ban is érvényesült a de­mokratikus centralizmus le­nini elve, és hangsúlyozta: a párton belüli demokratikus légkör egész társadalmunk, közéletünk demokratizmu­sának is alkotója, formálója. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye — mondotta a továbbiakban —, csak ott születhetnek jó eredmények, ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége. Majd arról szólt, hogy a rendnek és fegye­lemnek szükséges velejárója az ellenőrzés, a beszámolta­tás. — Álláspontunk, hogy az ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a tár­sadalomiban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki társadalmunk irányításában valamilyen poszton szerepet vállal, annak vállalni^ kell azt is, hogy munkájáról szá­mot adjon, tevékenységének ellenőrzését ne csak elvisel­je, hanem igényelje, és ő ma­ga is ellenőrizzen. Az ellen­őrzés nemcsak az előrehala­dás egyik eszköze, hanem társadalmunk demokra­tizmusának elengedhetetle­nül fontos eleme is. Az előadó ezután a társa­dalmunktól idegen jelensé­gekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalko­zott. — A munka nélküli vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzést, az ügyes­kedést, a spekulációt az ilyen módon való gazdago­dást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hi­szen szocialista elvünk szen­ved sérelmet, ha nem a szín­vonalas munka, a kimagasló teljesítmény részesül megfe­lelő társadalmi és anyagi el­ismerésben. A munka szerin­ti elosztás elve még nem elég következetesen érvénye­Ezt követően — az elfo­gadott ügyrendnek megfe­lelően — megkezdődött a vita az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója, valamint a Központi Ellen­őrző Bizottság jelentése és az ezekhez kapcsolódó szó­beli kiegészítések felett. Az első felszólaló Grósz Károly, az MSZMP KB tag­ja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára volt. Grósz Károly a főváros csaknem 224 ezer kommunistája megbízásából jelentette a kongresszusnak, hogy a Köz­ponti Bizottság határozatá­nak megfelelően készültek pártunk XIII. kongresszusá­ra, majd így folytatta: — A kongresszusi irányel­vek vitája jelentősen hozzá­járult a pártegység erősíté­séhez, a párton belüli de­mokrácia fejlődéséhez, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. sül, s ez kedvezőtlenül be­folyásolja a társadalom ér­tékítéletét, és rossz hatással van a munkafegyelemre is. — A csúszópénz, a hála­pénz, a szívességi szolgálta­tás, a protekciózás nem csökkent, sőt újabb formái is kialakultak. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fejlődésünk szükségszerű ve­Az eszmecserék legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy a budapesti kommu­nisták magukénak vallják pártunk politikai céljait, a több évtizede következetesen folytatott, állandóan meg­újuló politikai vonalát. Most, amikor a szocialista építő- munka sok területén igyek­szünk új módszereket talál­ni, párttagságunk megnyug­vással látja, hogy a megúju­lási folyamatok élén min­denütt a párt és annak Köz­ponti Bizottsága áll. A bu­dapesti kommunisták teljes mértékben támogatják pár­tunk vezetését a jövő cse­lekvési irányainak kimun­kálásában, az új utak kere­sésében. A felszólaló köszönetét mondott a Politikai Bizott­ságnak, a kormánynak azért a támogatásért, amit a fő­város fejlődéséhez nyújtott. — A beszámolási időszak­ban — folytatta — érzékel­hetően javultak a fővárosi lakosság életkörülményei. Erőfeszítéseink ellenére nem ilyen kedvező a kép a la- kásellátás területén. Bár a mennyiségi lakáshiány lé­nyegesen mérséklődött, még­is, több mint tízezer olyan lakásigénylőt tartunk nyil­ván, aki a jelenlegi árak mellett minimális remény­nyel vár önálló lakásra. A iakásigénylők száma egyéb­ként 60 ezer felett van. He­lyeseljük az állami bérlaká­sok építési arányának növe­lését. Megkezdődött a városrész- központok fejlesztése, mind fontosabbá vált a humánu­sabb lakókörnyezet kialakí­tása. A korábbinál nagyabb gondot és több pénzt fordí­tottunk meglévő értékeink megőrzésére, a főváros ar­culatát, hangulatát megha­tározó, szép iakó- és köz­épületek felújítására. Ugyan­lejárói. Mi ezzel nem értünk egyet. Ügy véljük, hogy a szabályok pontosabb kimun­kálásával, az ellenőrzés javí­tásával, a nevelőmunka erő­sítésével, a törvény adta le­hetőségek következetesebb alkalmazásával, a szigorúbb számonkéréssel ezek a jelen­ségek csökkenthetők és visz- szaszoríthatók. — A párt határozott ál­láspontja. hogy a nem kí­vánatos jelenségek ellen a kellő időben fel kell lépni, a visszaéléseket le kell lep­lezni, elkövetőiket felelősség­re kell vonni. Ennék ellené­re gyakran azt tapasztaljuk, hogy a vétkeseket mentege­tik, a hibákat kisebbítik, a számonkérést elodázzák. Ez súlyos hiba, sőt ennél több: bűn. Olyan cselekmény, amely bomlasztja társadal­munk erejét, gyengíti jog­rendjét, veszélyezteti a pár­tunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politikánk szilárd bázisa. A felélősségre- vonásnak esetenként akadá­lya az összefonódás, az elv­telen érdekkapcsolatok ér­vényre jutása. A továbbiakban hangsú­lyozta : a párttagok köteles­ségei közé tartozik, hogy az állampolgári fegyelem meg­tartásában példát mutassa­nak, törvényeinket tiszteljék, a munkában pedig becsüle­tesen helytálljanak. A párt tagjainak túlnyomó többsége megfelel ennek a követel­ménynek. A párt tagjainak a mun­kában is példát kell mutat- niok, ezt környezetük is el­várja tőlük. Ennek a vára­kozásnak a párt tagjainak többsége megfelel. Bizonyít­ják ezt eredményeink, ame­lyekben a párttagok szor­galma , tisztességes munkája meghatározó jelentőségű. Gyenes András ezután ar­ról beszélt, hogy a felelőt­lenség, a fegyelmezetlenség azért sem tűrhető el, mert sérti a pártnak a humaniz­musról vallott elvét. A mi humanizmusunk a becsüle­Grósz Károly akkor a városépítés és a la­kosság ellátásának néhány területén újabb megoldásra váró feszültség is keletke­zett. A legutóbbi években poli­tikai feszültségeket okozó tényezővé vált, hogy Buda­pesten nagy számban élnek olyan nyugdíjasok, akiknek az emelkedő megélhetési költségeket sem áthárítani, sem más jövedelemforrással kiegészíteni nincs módjuk. Ezért is fogadják egyetér­tései a határozattervezetnek azt a törekvését, hogy emel­jük az alacsony nyugdíjakat, és fokozatosan biztosítsuk a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. Erőfeszítéseink ellenére a fővárosban a bűnözés emel­kedik. Nem sikerült kellő eredménnyel fellépni a csa­vargók, munkakerülők, az italozó életmódot folytató személyekkel szemben. összegezve azt mondha­tom, hogy Budapesten az utóbbi években alapvető társadalompolitikai céljain­kat megközelítettük, de ma­tes, kötelességtudó, törvény­tisztelő emberek védelmét szolgálja. Nem fogadható e! humánusnak az a magatar­tás, aimeiy a társadalom ér­dekeit vés., Myeztető rend­bontókat védi. — A Központi Ellenőrző Bizottság nagyra értékeld — folytatta — a párt vezetésé­vel, népünk munkájával él­ért eredményeket. Szorgal­maz és támogat minden olyan erőfeszítést, amely ezek védelmét, további gya­rapítását szolgálja. Meggyő­ződése, hogy pártunk képes a szocialista társadalom to­vábbfejlődését nehezítő gyengeségek, hibák vissza­szorítására, 'leküzdésére, a kedvezőtlen jelenségek elle­ni határozottabb és követke­zetesebb fellépésre. Ez lehet­séges és szükséges is. — Pártunk mindig nyíl­tan beszél, nem hallgat el semmit. Ez pártunk nagy ereje. Ezért senkitől sem fo­gadjuk el, hogy a magunk feltárta gondokat, gyengesé­geket egyesek saját rövidlá­tó, pesszimista látásmódjuk igazolására használják fel. Pártunk a jelenlegi, a több tekintetben nehéz, bonyolult körülményekkel tisztában van, számol ezekkel. De a párlt, a mainál sokkal nehe­zebb helyzetben is képes volt megtalálni a kibontakozás útját, a helyes megoldásokat, amelyek segítségével bizton­ságosan tovább haladhat­tunk. — Szocialista vívmánya­inknak a 'társadalom, a nép életében mély gyökerei van­nak — mondotta befejezé­sül. — Ezek védelmét, fej­lesztését népünk akarja és támogatja. Erőnk pártunk eszméjében, politikai, cselek­vési és szervezeti egységé­ben, a kommunisták fegyel­mezettségében, tettrekészsé- gében, a néppel váló össze- foroittságiálban rejlik. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Ellenőrző Bizott­ság jelentését vitassa meg, és fogadja el. radéktalanul megvalósítani nem tudtuk. A fővárosiak életkörülményei a társadal­milag legindokoltabb terüle­teken javultak, azonban je­lentős azoknak a száma, akiknek az életszínvonalát nem sikerült megőrizni. A párt iránt erős a bizalom. Lakosságunk értékeli gazda­sági építőmunkánk eredmé­nyeit. Látja az erőfeszítése­ket. A határozattervezet gaz­dasági építőmunkáról szóló fejeztében az egyik legfon­tosabb — legjobban óhajtott, de a legtöbb vitát, kétséget kiváltó — mondat az, hogy „a következő években élén­kíteni kell a gazdasági fej­lődést”. Grósz Károly szólott azok­ról a módszerekről, ame­lyekkel e szándék valóra váltható. — Tapasztalataink — mon­dotta — azt bizonyítják, hogy a magyar gazdaság igazi és viszonylag könnyen mozgósítható tartaléka az alkotó, cselekvő ember. A gazdasági fejlődés meggyor­sítása szempontjából a csak­nem 200 ezer műszaki ér­telmiségi tevékenységét tar­tom kiemelkedően fontos­nak. A kutatási, műszaki fejlesztési feladatok végre­hajtása döntően a jól kép­zett, kreatív szellemű és fe­lelősséget is vállaló szakem­berekre hárul. Manapság sokszor hivatkozunk az esz­közhiányra, arra, hogy gé­peink műszaki színvonala jelentősen elmarad az élvo­naltól — s ez mind igaz —, de a rajtuk előállított ter­mékek minősége, korszerű­sége azt mutatja, hogy még a meglevő lehetőségeinket sem használjuk ki mara­déktalanul. Ez pedig a szel­lemi felkészültségen, a mun­kaszervezésen és ambíción múlik. Vita a beszámolók felett

Next

/
Oldalképek
Tartalom