Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

1985. március 25., hétfő Somogyi Néplap 5 gazdálkodunk. Az exportképesség fokozá­sa, az importigény mérséklése, a fajlagos ráfordítások csökkentése, az emberi alko­tóerő hasznosítása döntően tőlünk függ. Tartalékaink e területeken még mindig számottevőek. Az intenzív fejlődés érvényesítése a gazdálkodás minden területén kötelező. A gazdálkodás feltételeinek javításával, a gazdálkodó szervezetek felelősségének és vállalkozó készségének kibontakoztatásá­val kell elősegíteni a versenyképes, kor­szerű termékek termelésének dinamikus emelkedését. Ezt szolgálja többek között a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesz­tése is, amely a jó minőségű és hatékony munkára ösztönöz. A következő időszak gazdaságpolitikai feladatai részletesebb meghatározásának az a célja, hogy töretlenül folytatódjon a szocialista társadalom építése, erősödjön anyagi-műszaki bázisa. Ezt szem előtt tart­va dolgozták ki és fogadták el az iparpo­litika és a külgazdasági stratégia hosszabb távra szóló koncepcióját. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a VII. ötéves népgazdasági tervnek a ha­tékony és fokozatosan élénkülő gazdasági fejlődés programjának kell lennie. A gaz­dasági egyensúlyi viszonyok fenntartása és megszilárdítása mellett alapozza meg a nemzeti jövedelem növekedését, a műszaki haladást, a lakosság életszínvonalának érzékelhető emelkedését, életkörülményei­nek javulását. Mai ismereteink szerint a VII. ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem 14 -17 százalékos növekedését lehet előirá­nyozni. Az ipari termelés 13-16 százalékos és a mezőgazdasági termelés 12-14 szá­zalékos bővítése lehetővé tenné a belföldi felhasználás 13-16 százalékos növelését és a külső gazdasági egyensúly további javítását. Az iparnak a jelenleginél nagyobb mér­tékben kell hozzájárulnia a nemzeti jöve­delem gyarapításához, az exportfeladatok teljesítéséhez, a lakosság életszínvonalá­nak, áruellátásának javításához. Az extenzív források kimerülése miatt az iparban valamennyi termelési tényezővel hatékonyabban kell gazdálkodni. Többet kell tenni az alkotó- és vállalkozási kész­ség kibontakoztatása, a munkakultúra ja­vítása, valamint a szervezeti rendszer kor­szerűsítése érdekében. Meg kell gyorsítani a termelési szerkezetet korszerűsítő, a ver­senyképességet és a termelékenységet je­lentősen fokozó, a természeti kincsek hasz­nosítását, az energia- és anyagtakarékos­ságot szolgáló programok kidolgozását és végrehajtását. Az iparnak hozzá kell járulnia az élel­miszer-termelés fejlesztéséhez, ezt elsősor­ban korszerű gépek és berendezések, ag­rokémiai termékek, csomagolóeszközök gyártásának fokozásával, a biotechnológia fejlesztésével segítse elő. Bővíteni kell a magasabb színvonalú szellemi és fizikai munkát megtestesítő és nemzetközileg is elismert szakágazatokat, mint például a gyógyszeripart, híradás- és vákuumtechnikai ipart, közlekedésigép­gyártást. Az intenzív fejlődés kibontakoz­tatása ugyanakkor mindinkább függ az elektronika, különösen a mikroelektronika fejlesztésétől, eszközeinek széles körű használatba vételétől. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar összehangolt fejlesztése a jövőben is ki­emelt feladat. Hazánk természeti adottsá­gai és a szocialista nagyüzemekben rejlő erőforrások lehetővé teszik, hogy az élel­miszergazdaság egyidejűleg biztosítsa az alapvető fontosságú, magas színvonalú hazai elelmiszer-ellátást és a nemzetközi piaci igényekhez igazodó exportnöveke­dést. Jobban ki kell használni és folyama­tosan meg kell újítani az élelmiszer-gazda­ság anyagi-műszaki, biológiai alapjait, al­kalmazni a tudományos eredményeket. Törekedni kell a termékek feldolgozottsági fokának emelésére, a minőség javítására, a termelési ráfordítások csökkentésére. A mezőgazdaság feladatainak megva­lósítása alapvetően a szocialista nagyüze­mek gazdálkodásától függ. A mezőgazda- sági termelésnek a jövőben is fontos ré­sze lesz a háztáji gazdaságoknak a nagy­üzemek által integrált tevékenysége és a kisegítő gazdaságok termelése. Folytatjuk bevált szövetkezetpolitikánkat, amely a szocialista fejlődés évtizedei alatt különö­sen a falvak életében, felemelkedésében töltött be nagy szerepet. Társadalmi-gazdasági előrehaladásunk alapfeltétele az emberi alkotóképesség és szorgalom hasznosítása, a jobb munkaerő­gazdálkodás anyagi, erkölcsi, szervezeti feltételeinek megteremtése. A szocialista társadalmi rend nagy vívmánya a teljes foglalkoztatás. A további fejlődésnek a teljes foglalkoztatással egyenértékű köve­telménye a hatékony foglalkoztatás. Ez he­lyenként azzal járhat, hogy a gazdaságta­lan tevékenységet folytató vállalatoknál megszűnnek munkahelyek, míg a jó! gaz­dálkodóknál bővülnek a foglalkoztatás és a munka anyagi elismerésének lehetősé­gei. Az intenzív gazdasági fejlődés lényegi feltétele a tudományos-technikai előreha­ladás ütemének gyorsítása. Ezt kell előse­gíteni megfelelő ösztönzők kialakításával, a termelő és a kutató-fejlesztő szervezetek együttműködésének javításával, az erőknek és az eszközöknek a legfontosabb felada­tokra való koncentrálásával. Nagyobb erő­feszítéseket kell tenni, hogy csökkentsük technológiai elmaradásunkat, meghonosít­suk a nemzetközi élvonalat képviselő tech­nológiákat. Fokozott figyelmet kell fordíta­ni a meglevő termelőkapacitások korsze­rűsítésére, a termelőberendezések pótlóla­gos automatizálására, elektronizálására. Az elmúlt években a fejlesztésre fordítható eszközök is csökkentek, de a fő gondot az okozza, hogy az egész beruházási folya­mat hatékonysága nem kielégítő. Igen fontos, hogy a jövőben adottságainknak és a piaci követelményeknek jobban meg­felelő struktúrában, az intenzív követelmé­nyek következetes érvényesítésével hatá­rozzuk meg fejlesztési feladatainkat, és valósítsuk meg beruházásainkat. Hazánk természeti-gazdasági adottsá­gai és az előttünk álló feladatok megva­lósítása szükségessé teszik külgazdasági kapcsolataink fejlesztését. Ennek érdeké­ben javítani kell külkereskedelmi munkán­kat, a termelésben pedig növelni a keres­letnek megfelelő, jó áron értékesíthető termékek arányát. Népgazdasági terveink megalapozásá­ban, külgazdasági stratégiánkban megha­tározó szerepe van KGST-tagságunknak. Aktívan részt veszünk az 1984. évi felső szintű KGST-értekezlet határozatainak va­lóra váltásában, amelyek megfelelő ala­pot teremtenek a tagállamok gazdasági fejlődésének hatékonyabb összehangolá­sára. Az energia- és nyersanyagszükségle­tek kielégítése, a műszaki-tudományos együttműködés elmélyítése, a gazdaságpo­litikai konzultációk rendszeressé tétele, az együttműködés közgazdasági eszközeinek fejlesztése ösztönzőleg hat az egyes szo­cialista országok gyorsabb ütemű, inten­zívebb gazdasági fejlődésére, erősíti a szocialista közösség világgazdasági pozí­cióit. Legfontosabb, meghatározó jelentőségű gazdasági partnerünk a Szovjetunió, vele bonyolítjuk le külkereskedelmi forgal­munknak csaknem harmadát. A jövőben arra törekszünk, hogy a gyártásszakosítás, mindenekelőtt a termelési kooperáció fej­lesztésének lehetőségeit kihasználva to­vább bővítsük, még hatékonyabbá tegyük a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal folytatott együttműködést. A fejlett tőkés országokkal az egyenjo­gúság és a kölcsönös előnyök alapján kí­vánjuk bővíteni kapcsolatainkat. A fejlődő országokkal az áruforgalom növelése mel­lett a termelési együttműködés fejlesztésé­re törekszünk. Az 1968-ban bevezetett gazdasági re­form erősítette szocialista rendszerünket. Fejlődtek a szocialista tulajdonviszonyok, bővültek gazdaságunk termelőerői. Javult a gazdálkodás hatékonysága. A Központi Bizottság 1984 áprilisi ülése a megválto­zott feltételeknek és követelményeknek megfelelően elhatározta gazdaságirányí­tási rendszerünk átfogó korszerűsítését. Az irányítási rendszer olyan további fej­lesztésére törekedtünk, amely figyelembe veszi a szocializmus építésének általános törvényszerűségeit, országunk adottságait, számol szerkezeti sajátosságainkkal, elő­mozdítja társadalmunk szocialista vonásai­nak erősítését, segíti a kezdeményező és a vállalkozói készség kibontakoztatását. A gazdaságirányítási rendszer a szocialista tervgazdálkodás keretében fejlődik, a nép- gazdasági terv, valamint a szocialista gazdaságban is létező áru-, pénz- és piaci viszonyok összekapcsolására, a piac aktív szerepének figyelembevételére épül; lehe­tővé teszi az önálló, felelős vállalati dön­téseket. Az elhatározott lépések szocialis­ta megoldást jelentenek, megvalósításuk segíti a kedvezőtlen folyamatok felszámo­lását, alapvető társadalmi és gazdaság- politikai céljaink elérését. Gazdaságpolitikai feladataink megoldá­sában meghatározó szerepük van a szo­cialista nagyüzemeknek. Az állami vállala­tok és a szövetkezetek meghatározó sze­repét biztosítva támogatjuk az egyéni és családi munkaerő-tartalékok jobb kihasz­nálását. A kisegítő és kiegészítő gazdasági te­vékenységeknek, a kisvállalkozásoknak és a gazdasági munkaközösségeknek nagy része fokozatosan beilleszkedik a szocia­lista gazdálkodás rendszerébe, hozzájárul a vállalati eredményekhez, a lakosság el­Életszínvonal-politikánk alapelve, hogy mindenki teljesítményével, munkájával arányosan részesüljön az anyagi javakból; az életszínvonal a népgazdaság teljesítő- képességéhez igazodva alakulhat. A nép­gazdaság egyensúlyi követelményeiből ki­indulva a XII. kongresszus csak az élet- színvonal megőrzésének célját tudta ki­tűzni. Az utóbbi négy évben az egy főre jutó reáljövedelem és fogyasztás egyaránt 6 százalékkal nőtt, de a reálbér csökkent, a nyugdíjak és a társadalmi juttatások egy részének reálértékét nem sikerült meg­őrizni. Ezek országos adatok, átlagok. Ezekből is kitűnik; azt a célt, amit a XII. kongresszus kitűzött, hogy a már elért életszínvonalat megvédjük, nem tudtuk tel­jes mértékben megvalósítani, a lakosság egyes rétegeinek megélhetése nehezebbé vált, életszínvonala csökkent. Az életkörülmények javítását szolgáló kongresszusi célokat elértük. Jelentős erő­feszítésekkel fenntartottuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát. A lakosság ellátá­sa az alapvető élelmiszerekből, létfenntar­tási cikkekből kiegyensúlyozott volt. A la­kásállomány gyarapodott, négy év alatt 297 ezer lakás épült. Egészségügyi, szociá­lis, kulturális ellátási rendszerünk - a gon­dok ellenére is - kiállja az összehasonlí­tást a hasonló fejlettségű országokkal. Az életszínvonal emelése, az életkörül­mények javítása szilárdan csak hatékony termeléssel, gazdálkodással alapozható meg. Fejlődésünk előrelátható lehetősé­geit felmérve az életszínvonal szerény, de érzékelhető növelését irányozhatjuk elő. Mai ismereteink szerint kitűzhető cél lesz, hogy az egy főre jutó reáljövedelem és a lakosság fogyasztása a VII. ötéves terv időszakában 10-13 százalékkal emelked­jen. Az életviszonyok alakításában a munká­nak van meghatározó szerepe. Gazdálko­dásunk továbbfejlesztése során olyan fel­tételek kialakítására törekszünk, amelyek a mainál jobban lehetővé teszik az ered­ményes munka elismerését, az ösztönzést. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt a közvetlenül nem munkához kapcsolódó társadalmi juttatások részaránya. Ez ked­vező, társadalmunk szocialista jellegét erősítő folyamatnak bizonyult. Ugyanak­kor az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem cél­szerű ezt az arányt tovább növelni, mert ez korlátozza a munka szerinti elosztás le­hetőségeit. A következő időszakban meg kell teremteni a reálbérek növelésének feltételeit. Az elmúlt években a jövedelmek elosz­tásában a társadalom alapvető osztályai, rétegei között folytatódott a kiegyenlítődés folyamata. Az egyes rétegeken belül azon­ban részben indokolt, részben indokolat­lan különbségek alakultak ki. Bérrendsze­rünk még nem ösztönöz eléggé a teljesít­mények növelésére, nem segíti kellően a hatékony foglalkoztatást. Szociális ellátási rendszerünkben a ne­hezebbé vált gazdasági körülmények kö­zött egyetlen lényeges területen sem kény­szerültünk visszalépésre. A lakosság körében feszültségeket okoz a fogyasztói árszínvonal emelkedése. A fo­gyasztói áraknak a jövőben is a termelői árakhoz kell igazodniuk, és csak a társa­dalompolitikai szempontból fontos terüle­teken indokolt az árak állami támogatása. látásához. A kisvállalkozásokkal kapcsolat­ban tapasztalhatók kedvezőtlen jelensé­gek, visszaélések is. A törvények megke­rülését e területen is határozottan meg kell szüntetni. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy társadalmi céljaink eléréséhez van meg­felelő gazdaságpolitikai programunk, irá­nyítási rendszerünk, valamint a megvalósí­táshoz nélkülözhetetlen anyagi és szelle­mi bázisunk. Reálisan kitűzhető gazdaságfejlesztési céljaink számszerűségüket tekintve szeré­nyek, minőségi szempontból azonban igé­nyesek, megvalósításuk ezért az eddiginél nagyobb erőfeszítést, szervezettséget és fegyelmet követel. A gazdálkodás minősé­gének magasabb szintre emelése pers­pektívában egy teljesebb, anyagi és szel­lemi javakban egyaránt gazdagabb élet feltételeit teremti meg az egész társada­lom számára. Bízunk benne, hogy ez a program elnyeri népünk egyetértését és támogatását. Ugyanakkor ki kell dolgozni az árnöveke­dés mérséklésének hatékony módszereit. Nagyon fontos, hogy juttatási rendsze­rünk legyen igazságosabb, mérsékelje az indokolatlan társadalmi egyenlőtlensége­ket, hátrányokat. A társadalmi igazságos­ság azt igényli, hogy a nagyobb jövedel­műek fokozott mértékben járuljanak hozzá a közterhek viseléséhez, a jövedelmi és szociális helyzetük alapján rászorulók pe­dig kapjanak több kedvezményt, juttatást. A nyugdíj munkával szerzett jog. Célunk az, hogy a szükséges pénzügyi fedezet megteremtésével emeljük az alacsony nyugdíjakat, és fokozatosan elérjük a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. A nyugdíjak mellett az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalmi gon­doskodás legkülönbözőbb formáinak, módszereinek kidolgozására és alkalma­zására. Ugyanakkor erősíteni kell a csa­ládnak az időskorú hozzátartozók ellátá­sáért viselt felelősségét. Az újonnan munkába lépő fiatalok ál­talában egyidejűleg kerülnek szembe a pályakezdés, a családalapítás, a lakáshoz jutás gondjaival. Terheik az elmúlt évek­ben növekedtek. A családalapítás, az önál­ló életvitelre való berendezkedés meg­könnyítésének érdekében indokolt, hogy tovább növeljük a lakásépítés és -vásárlás szociális támogatását. Szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben a gyermeknevelés költségeinek növekvő ré­szét vállalja át az állam. Fontos szerepe van két támogatási formának. A gyermek- gondozási díj rendszere - amely a gyer­mekgondozási segélyt egyelőre a gyermek egyéves koráig váltja fel - azért fontos, mert a díj összege a táppénzhez hasonló­an az anya keresetéhez igazodik. A csa­ládi pótlék a gyermekes családoknak nyújtott leghosszabb időszakot átfogó tá­mogatás, alapvető a jelentősége a család nagyságából származó jövedelemkülönb­ségek mérséklésében. Lépéseket teszünk, hogy a gyermekes - főként a több gyer­mekes - családok a lakásépítéshez, a la­kásvásárláshoz nagyobb támogatást és kedvezményes hitelt kapjanak. A következő években az életszínvonal­politikában nagyobb figyelmet kell fordí­tani a lakossági infrastruktúra fejlesztésé­re. Egyik legfontosabb célunk a lakáshely­zet további javítása. Gondot, feszültséget okoz, hogy csökkenteni kényszerültünk az állami bérlakások építését. A lakáshoz ju­tás feltételei egyenlőbbé váltak. A lakásellátás javítását leginkább a la­kásárak jelentékeny emelkedése fékezi: ez a lakásra várók egy részét igen nehéz helyzetbe hozza. Növelni kell az állami bérlakások építésének arányát, de a la­káshoz jutás fő formája továbbra is a sze­mélyi tulajdonú lakások építése és vásár­lása lesz. Szocialista egészségügyünk alapelve, hogy az ellátás minden lakos számára hozzáférhető és a lehetőségekhez igazo­dóan magas színvonalú legyen. Ennek megfelelően a VI. ötéves tervben - ki­emelt társadalompolitikai céljaink egyike­ként - javítottuk az egészségügyi ellátás személyi, tárgyi, szervezeti feltételeit. A la­kosság egészségi állapotában az utóbbi években felerősödő negatív tendenciák megállítása, illetve megfordítása fontos társadalmi ügy. Folytatjuk az egészségügyi intézményhálózat mennyiségi és minőségi Életszínvonal, életkörülmények, szociálpolitika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom