Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-19 / 65. szám

2 Somogyi Néplap 1985. március 19., kedd Francia Gorbacsov üzenete Szíria 1985 koratavaszán főpróba Bár csupán a járási ve­zetők egy részének megújí­tásáról volt szó, a megfi­gyelők mégis feszült érdek­lődéssel várták ci híreket Franciaországból, ahol va­sárnap tartották a község­tanácsi választások második fordulóját. Az ország járá­sainak felében ikerült sor a tisztcserékre, ám a vokso­lás nem érinti mz országos hatalmi viszonyokat, s nem változtatja meg a pártok parlamenti elrendeződését sem. A bel- és külföldön egy­aránt érzékelhető, megkü­lönböztetett figyelem mégis egyszerűen magyarázható. Hiszen a két fordulóban, két egymást követő hétvégén le­bonyolított választás jelen­tősége vitán felül túlnőtte a helyi közigazgatás szintjét, s a szakértők egybehangzó ér­tékelése szerint egyfajta „főpróbának" tekinthető a jövőre esedékes általános nemzetgyűlési választás előtt. A parlament tagjainak megújítására várva érthető­en minden időközi szavazás tükrözi a közhangulatot, a kormány ténykedésének megítélését, s ennyiben ele­ve jóslásokra, erőfelmérésre ad alkalmat. Franciaország­ban azonban még ennél is többről volt szó. A közvé­leménykutatások, s különö­sen a tavalyi közös piaci vá­lasztások ugyanis egyértel­műen azt jelezték, hogy az 1981-ben kormányra került baloldali vezetés népszerű­sége megingott, sőt hanyat­lik, s a „hagyományos” jobb­oldal mellett meglepő gyor­sasággal erősödik ia szélső- jobboldal, így Le Pen hír­hedt, fasisztoid nemzett frontja. A mostani voksolás első számú tétje /tehát első­sorban az volt, hogy meny­nyire folytatódik ez az irányzat milyen esélyei lesz­nek Mitterrand elnöknek és szocialista pártjának 1986- ban. Nos, az eredmények több­féleképpen is értelmezhetők. Kétségtelen, hogy a jobbol­dali ellenzék aratott sikert, újabb megyéket hódított el, megszerezve — még Le Pe- nék nélkül is — a szavaza­tok többségét. Ugyanakkor az is tény, hogy ,a kormány­koalíció felbomlása után, s annak ellenére most egy tá­borban, a jobboldali előre­törés megakadályozásáért küzdő szocialisták és kom­munisták térvesztése nem olyan mértékű, mint ami­lyet előzetesen sokan vár­tak. Vagyis — némileg per­sze optimista megfogalma­zásban — a mérsékelt visz- szaesés valamivel nagyobb reményekre nyújt alapot, önmagában ez nyilvánvaló­an nem változtat a vereség tényén, de távlatilag esetleg módosít az összképen. A konkrét, számszerű eredményeken túlmenően nem kis jelentősége volt annak is, hogyan működik a pártok közötti megállapo­dások rendszere, visszalép­nek-e a kevésbé esélyesnek bizonyult jelöltek a másik párt jobb helyzetben levő tagja javára. A tapasztala­tok érdekessége, hogy p mechanizmus most nem csak a baloldali résztvevők sorai­ban működött, hanem — ami meglepőbb — a nemegyszer egymással szembenálló jobb­oldali csoportok között ts. Gyakorlatilag tehát (s en­nek megint csak 1986, sőt az 1988-as elnökválasztás szempontjából van fontossá­ga) létrejött a jobb- és szél­sőjobboldali pártok előzete­sen sokak által kétségbe vont egységfrontja. Mindennek alapján nehéz eldönteni bukásként értéke­li-e maga Mitterrand a mos­tani szereplést. Nem kétsé­ges viszont hogy az elnök a tapasztalatok figyelembe vé­telével mindent megtesz, hogy a főpróbát sikeresebb előadás kövesse. Sz. G. Köszönet a jókívánságokért Mihail Gorbacsov, a z SZKP KB főtitkára hétfőn köszönetét intézett mind­azokhoz, akik őt tisztségébe történt megválasztása után üdvözölték. A Szovjetunió legkülönbö­zőbb részeiből érkezett jó­kívánságokat megköszönve Gorbacsov megállapítja: na­gyon fontos, hogy sok üd­vözlő levél küldője az SZKP KB múlt heti rendkívüli ülésének döntéseiről szólva késznek vallja magát az ed­digieknél is aktívabban részt venni a párt politikájának megvalósításában, a fegye­lem és a rend erősítésében, a szervezettség növelésében, még nagyobb munkaeredmé nyék elérésében. Mihail Gorbacsov őszinte köszönetét fejezte ki a szo­cialista országok, a kommu­nista és munkáspártok, a forradalmi és demokratikus mozgalmak vezetőinek, azok - nak az állam- és kormány­főknek, politikai és közéleti személyiségeknek, külföldi szervezeteknek és állampol­gároknak, akik őt üdvözöl­ték. Az SZKP lenini központi bizottsága és annak politikai bizottsága a kollektív veze­tés és a politikai folyama­tosság bevált élveit megva­lósítva a jövőben is min­dent megtesz azért, hogy igazolja azoknak a jókíván­ságoknak a jogosságát, ame­lyeket a külföldről érkezett üdvözletek tartalmaznak. — Szeretném ismételten megerősíteni, hölgy a Szov­jetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam továbbra is az ország gyors ütemű társadalmi-gazdasági fej­lesztésének, a dolgozók élet­körülményei javításának, a béke megszilárdításának és a különböző népek gyümöl­csöző együttműködésének útján kíván haladni — mu­tatott rá üzenetében Mihail Gorbacsov, Frontország a rendezésért Az űrfegyverkezés hátráltatja a genfi tárgyalásokat A világűr militarizálásá- nak terve beárnyékolhatja a genfi tárgyalásokat, s újabb lendületet adhat a fegyver­kezési hajszának — jelen­tette ki vasárnap Genová­ban több ezer ember előtt Alessandro Natta, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Felhívta a figyelmet arra, hogy Genfben feltétlenül ko­moly és becsületes tárgya­lásokat kell folytatni azzal a szándékkal, hogy ott konkrét eredmények szüles­senek, csökkenjen a halált hozó fegyverek száma-, a vi­lágot fojtogató feszültség és fenyegetettség. Mihail Gor­bacsov megerősítette a Szov­jetunió készségét a komoly és eredményes tárgyalások folytatására — mondotta az SZKP KB főtitkárával Moszkvában folytatott meg­beszéléseiről szólva. Naitta a nemzetközi hely­zetről1, valamint az Olaszor­szágon belül zajló belpoliti­kai vitákról, a közelgő hely- hatósági választásokról szó­lott. Beszédét a 1,’Unitá hét­fői száma közölte. Olaszország — korlátái és nehézségei ellenére — jelen­tős erőt képvisel a civilizá­ció, a kultúra és a művelt­ség területién mind Európá­ban. mind az egész világon. Ezért ez az ország fontos szerepet játszhat — és kell is játszania — az enyhülés, a béke és az együttműködés érdekében. Különleges figyelmet for­dított az OKP főtitkára a kommunisták és a katoliku­sok viszonyára. Az OKP párbeszédre, megegyezésre törekszik a katolikus világ­gal, elsősorban a békét érin­tő kérdésekben, olyan gaz­dasági-társadalmi fejlődés érdekében, amely az igaz­ság, a szolidaritás, az embe­rek iránti tisztelet elvein alapul — mondotta Ales­sandro Natta. Az űrséta húsz éve „Na akkor megpróbálom” — ezeket a szavakat hallot­ták oroszul a világűrből a földi rádiófilgyelő-szolgálatoik szerte a viliágon 1965. már­cius 19-én. A következő per­cekben még csak a hírügy­nökségek munkatársai tud­ták meg — a TASZSZ szov­jet hírügynökség gyorshíré­ből —, hogy a szovjet űrha­jósok közül ki próbált meg és mit, de tőlük azután pil­lanatok alatt világgá röp­pent a szenzáció: Alekszej Leonov szovjet űrhajós ki­lépett a Voszhod—2 fedél­zetéről a világűrbe. A mű­velet összesen 20 nercig tar­tott, ebből 10 percet töltött a kabinon kívül, és 5 percig lebegett — „sétált” — a ka­bintól két-'három méterre elrugaszkodva. Orruháját ve­zeték — „köldökzsinór” — kötötte az űrhajóhoz. Az első hősi nekirugasz­kodás óta húsz esztendő telt el, s ma úgy tűnik, hogy az „űrséta” már rég nem kí­sérlet, hanem az űrhajósok mindennapos gyakorlata, a „fenti” munkavégzés hétköz­napi része. Pedig azóta is csak mintegy negyven űrsé­tát tettek összesen szovjet és amerikai űrhajósok, kö­rülbelül fele-fele arányban. Az első amerikai Ed White volt, 1965. június 23-án hagy­ta el ugyancsak 20 percre űrkabinját. Eddig összesen kevesebb mint 150 órát töl­töttek űrhajósok „űrsétával’', ha nem számítjuk az ame­rikai höldutasiok összesen 145 munkaórás kirándulása­it a Hold felszínén. A mai űrsétákhoz már sokkal rugalmasabb ruhát használnak, valódi elektro­nikus öltözéket, amely haté­konyabb, biztosabb és biz­tonságosabb munkát tesz le­hetőivé. Űrséta nélkül ma már gyakorlatilag nincs űrhajó­zás. A szovjet Szaljut—7 űr­állomás három évig műkö­dött, s ehhez az is hozzáse­gítette, hogy a váltott le­génység tagjai időnként ja­vításokat végezhettek raja — kívülről is. A legutóbbi 237 napos szovjet űrhajózás során az állandó és a ven­déglegénységek tagjai ösz- szesen hatszor hagyták el a Szalijutot együttvéve 22 óra 50 perces időtartamra. Köz­tük volt az első női „űrsé­táló” is: Szvetlána Szavicka- ja. És az úttörő, Leonov ? 1975. júliusban még egyszer járt „odafönt”, a közös szovjet—amerikai űrrepülés szovjet parancsnokaként. Je­lenleg a Jurij Gagarin űr- hajósiképző Központ helyet­tes vezetője. Szíria frontország a Kö­zel-Keleten, s ennek jelei már a damaszkuszi utca hét­köznapi forgatagában is megmutatkoznak. A fiatal­emberek gyakran láthatók egyenruhában, és khakiszí­nű uniformist viselnek azok a fiúk és lányok is, akik a a heti négyórás, kötelező is­kolai honvédelmi képzésről igyekeznek hazafelé. A Szűk Hamidijé-ben, a híres bazár­ban a jómódú aranyműves fia éppen szolgálati szabad­ságon van. A legújabb fehér Mercedesen érkezik, hogy amúgy egyenruhában kisegít­sen az üzletben, testvéröccse pedig most vonul be. A legérzékenyebb pont Amikor Palmyra felé tar­tunk, hogy az ókor romváro­sát és a páratlan szépségű Bal szentélyt felkeressük, jobbára lakatlan tájon hala­dunk, a jó utak a szíriai si­vatagon át vezetnek. Időn­ként azonban fel-feltűnik a rolla-beduinok néhány sátra és egy-egy katonai állás. Nem messze az országúttól létesültek, álcázást nem lá­tunk, s kísérőink egyenesen felhívják rá a figyelmet: az ország védelmének tudata hozzátartozik a szíriai létfor­mához. Igaz, a legérzékenyebb ponton, a Golan-fennsíkon fegyvermentes övezet, demi- litarizált zóna húzódik. Csak az ENSZ-csapatok fehérszínű terepjárói közelednek, a ha­társorompónál egyetlen szí­riai őrszem, az előírás sze­rint könnyűfegyverrel, odébb a világszervezet kék lobogó­ja, vagy hatszáz méterre pe­dig az izraeli zászló. Az át­meneti demarkációs vonal menti Kuneitra ma kísértet­város, romokban hever, nincs egyetlen lakója sem. Annál több a látogató, isko­lai osztályok jönnek rendsze­resen, hogy a história szelét érzékelve tartsanak jelenko­ri történelemórát. S nagy­számban külföldi küldöttsé­gek. Még a negyvenezer la­kosú település hajdani pol­gárai, akik számára a Baath nevet viselő új várost épí­tik, arréb a hátországban. (Kuneitra az 1967 júniusi háborúban izraeli megszállás alá került, majd az 1973 ok­tóberi, negyedik háborút kö­vetően, a csapatszétválasztá­si tárgyalások eredménye­ként visszacsatolták Szíriá­hoz. Földrajzi fekvése azon­ban egyelőre nem teszi le­hetővé és kívánatossá az új­jáépítés megkezdéséig.) A frontország jelleg erősí­tését szolgálja, hogy rendkí­vül sokat tesznek a társadal­mi-gazdasági háttér fejlesz­tésére. Februárban — ennek tanúi lehettünk — nagy lel­kesedéssel további hét esz­tendőre újjáválasztották Asz- szad elnököt, megtartották a Baath-párt tizenhatnapos kongresszusát, s újjászer­vezés alatt áll a haladó Nemzeti Egységfront, amely­ben a Baath mellett más szervezetek is részt vesz­nek, így a magukat szocia­listáknak nevező nasszeris- ták és a kommunisták. Kulcsszerep a térségben A szíriai fővárosban min­den beszélgetés során szóba került, hogy az ország mé­SÚLYOS HARCOK CSADBAN Súlyos összetűzésekről ér­keztek hírek Csád dél ré­széből. Az AFP francia hír- szolgálati iroda jelentéséből kitűnik, hogy Habré csapa­tai és a nyugatbarát rezsim ellen felkelők különösen he­ves harcokat folytattak Kö­zép-Chari és Kelet-Logone tartományőkiban. Habré a déli országrész­ben tett utazásakor „egység­re és megbékélésre” hívta fel a lakosságot. Állítólagos béketörekvéseinek azonban ellentmondanak azok az újaiblb megtorló akciók, ame­lyek a békés lakosság ellen irányulnak. 'Kelet-Logone tartomány közigazgatási köz­pontja, Dóba közelében a kormányerők sok települést kifosztottak és felégettek, az egyik faluban kilenc parasz­tot meggyilkoltak. A Golan-fennsík Asszad elnök lyen érdekelt az igazságos és tartós közel-keleti béke­rendezésben, s ennek jegyé­ben elutasítja a Camp David vonulatának folytatását je­lentő különalkukat. Szíria nélkül és különösképpen Szí­ria ellenére nem lehet elmoz­dulni a holtpontról, amint tömören fogalmazzák: nincs harc, se béke Szíria kizárá­sával vagy elszigetelésével. Szíria szerepe különöskép­pen kézzelfoghatóan jelent­kezhetett Libanonban. Da- maszkuszban elmondták, hogy az 1983 májusában alá­írt izraeli—libanoni—ameri­kai különszerződés után va­lóságos búcsújárás volt a szíriai fővárosban: a kirá­lyok és sejkek különmegbí- zottai rá akarták beszélni a damaszkuszi vezetést az al­ku elfogadására. Azzal érvel­tek, hogy az Egyesült Álla­mok aláírása ellenében az arab világ tehetetlen. A szerződés azonban semmissé vált, amint négy NATO-ha- talom csapatainak is vissza kellett vonulni Libanonból, s végül elkezdődött az izrae­li kivonulás, ha nem is bo­nyodalmak nélkül. Szíria ma is a libanoni stabilitás egyik fő tényezője, aligha véletlen hogy az utóbbi hetekben egymást követték Damasz- kuszban a libanoni delegá­ciók a drúzoktól a falangis- tákig. Pozitív tényező Bonyolultabb a helyzet a palesztin mozgalom eseté­ben, ahol ugyancsak lénye­ges a szíriai tényező. Da­maszkusz a Fatah zendülőit támogatja, s a Nemzeti Szö­vetség, illetve a Demokrati­kus Szövetség tagszervezetei egyaránt Szíriában tartják fenn központjukat. A belső viszály egyelőre lehetetlenné tette a tárgyalást Szíria és a PFSZ Arafat vezette többsé­gi szárnya között, s az am- mani megállapodások kié­lezték a szíriai—jordániai ellentéteket, amelyek nyilván gyengítik nemcsak a palesz­tinokat, de az egész világot. A belső erők fejlesztése, aktív tevékenység a Közel- Keleten, a békés kibontako­zás keresése, a realitások is­meretében, illúziók nélkül — így összegezhető Szíria hely­zete 1985 koratavaszán. Réti Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom