Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-19 / 65. szám

1985. március 19., kedd Somogyi Néplap 3 Indulásra készek a gépek Kadarkúíon A hónap végén vetik a zabot A kadarkúti Szabadság Tsz is sürgetné a jó időt, egy éve ilyenkor már vetették a zabot. Most éppen hogy csak eltakarodott a hó a földek­ről és meg lehet kezdeni az őszi vetések felülvizsgálatát. A tapasztalat: jól teleltek, a nagy hideg ellenére sem volt jelentős kár a gabonákban. A gépjavító műhelyben egész télen át szorgos mun­ka folyt. A tavaszi felada­tok elvégzéséhez szükséges gépeken most már az utol­só simításokat végzik. A szö­vetkezet erdői sok ember­nek adtak munkát a télen: mintegy félezer köbméter fát termeltek ki. A tél vé­gén 70 hektár területre szór­ták ki a szervestrágyát és várják a pillanatot, hogy mikor indulhatnák a műtrá­gyaszótro gépek, több mint ezer hektár gabona várja a tápláló anyagot. Az első ve­téseket — ebben a szövet­kezetben ez a zab lesz — csák a hónap végén kezdik. Kadarkút híres a burgonyá­járól, az idén ezt 60 hektá­ron termelik. Két új növény az olajretek és a mustár ter­melését is bevezetik, mind­kettőt vetőmag előállítás cél­jából. A virágkertész öröme Matus Antalné, a gyakor­lati idejét beszámítva tizen­hat éve dolgozik a kapós- mérői Lainca Sándor Ter­melőszövetkezet kertészeté­ben. Törzsgárdatagnak szá­mít. — Nem valami jól tanul­tam. Az igáli házunk körül mindig várt valamilyen ten­nivaló, különösen szerettem a virágokat, ezért az öregla­ki kertészeti szakmunkás- képzőbe jelentkeztem, ahol nemcsak a szakmába kós­toltam bele, hanem az if­júsági szövetség tevékenysé­gébe 'is; vezetőségi tag, if­júgárdista lettem. 1969-ben a tsz-ben kezdtem a gyakorla­tot, s azóta is itt vagyok. Status Antalné először munkacsoport-vezető lett. Amikor öt évvel ezelőtt megépült a szövetkezeti üvegbáz Kaposvár határá­ban, átkerült oda. Most rak­táros a kertészetben. Ko­rábban ő állt az egyik leg­elismertebb közösség, a Pe­tőfi Sándor szocialista bri­gád élén. — Nagyon felelősségteljes a munkám: az én kezemen megy keresztül az üvegházi és a szántóföldi virág. Osz­tályozzák a Zöldértnek, a maszekoknak, a kiskereske­dőiknek, kétnaponként pedig vonaton küldjük Pécsre, Ta­polcára és a fővárosiba. A családból hárman párt­tagok: rajta kívül traktoros férje és nyugdíjas apósa, akivel együtt laknak Szent- jakabon.­— A férjem későn jár ha­za, sóikat köszönhetek az apó­somnak: ő mindenben segít, így tudtam elvégezni a mar­xista-leninista középiskolát, s jut időm a politikai mun­kára. Most már ötödikes a kislányom, ő lis önálló, örü­lünk annak, hogy a mező- gazdasági technikumba sze­retne menni. Nagyon szere­ti az állatokat. Szabó Sándor, a kaposmé- rői községi pártbizottság tit­kára a legnagyobb elisme­réssel ibeszél Matusnéról. — Jutkára először szak­munkásként figyeltünk fel. Mindig szívesen bekapcso­lódott a társadalmi, a poli­tikai munkába. Amikor 1977- ben megalakult a pártbi­zottság, bekerült a végrehaj­tó bizottságba, s azóta is tagja. Ezenkívül nőreferens, rész vesz az agitációs és pro­paganda-munkabizottság te­vékenységében, sőt a kerté­szetben pártcsoportvezető is. Mindig jól végezte munká­ját. öt évvel ezelőtt felszó­lalt a járási pártértekezleten, a szocialista brigádok tevé­kenységét méltatta. Mind­nyájan örülünk annak, hogy a megyei pártértekezleten megválasztották kongresszu­si küldöttnek. Matusné szabad idejében szeret olvasni, a tévében a híradót Okvetlen megnézi; sosem tudja, mikor veszi hasznát. — A tsz-elnökkel együtt vagyunk vb-tagok, ö álta­lában a gazdasági kérdése­ket elemzi, én akkor szóla­lok fel, ha nő- és ifjúságpo­litikáról vagy a kertészetről van mondanivalóm. — Miivel foglalkozna, ha szót kapna a kongresszu­son? — Mindenképpen a nők három műszakjának a gond­jaival ... Esetleg még a szo­cialista brigádmozgalommal. Lajos Géza Kihelyezett vásárok üzemekben Erőfeszítések 21 millióért (Tudósítónktól.) Alig több mint egy éve 1984. január 30-án költözött új helyre a Somogy Kereske­delmi Vállalat nőidivatáru- szaküzlete Kaposváron a sé­tálóutcában. Szerencsés volt az üzlet áthelyezése: na­gyobb a vevő- és raktártér, s a boltnak önkiszolgáló és butikrésze is van. Az átala­kított üzletben a forgalom — nem áremelés miatt — 3 millió forinttal nőtt, s elérte a 20 millió forintot. Már az új helyen érdemel­ték ki a fogyasztók kiváló boltja címet. A felszabadu­lásunk 40. évfordulója tisz­teletére indított versenyben 1984. évi munkájuk után pá­lyáznak a kiváló bolt címre, s a versenyt 1985-ben is folytatják. Ez a szaküzlet — ahol női divatárut, kötött árut, fe­hérneműt és egyedi konfek­ciót árusítanak — munkájá­val hozzájárult, hogy a So­mogy Kereskedelmi Vállalat nyereséggel zárt. S a válasz­ték az idén tovább színese­dik, mert a régi beszerzési kapcsolatok fenntartása mel­lett igyekeznek magánkisipa- rosokkal egyedi darabokat is gyártatni. Ezzel is segíteni kívánják az idei 21 millió forintos forgalmi terv telje­sítését. A bolt többször is rendez kihelyezett vásárt Kaposvár egyes üzemeiben, gyárai­ban. A vásárlók könyvében elmarasztaló bejegyzés nincs, bírságot — mióta a jelenle­gi vezetés van — nem kel­lett fizetniük és leltárhiány sem volt, mert a vállalat va­gyonára sajátjukként vigyáz­tak. Együttes erővel küzdöttek 1945. március 6-án a hit­lerista „E” hadseregcsoport 91. hadtestének egységei Donja Miholjactól északra átkeltek a Dráván és meg­támadták a folyó északi pártjánál védelemben levő bolgárokat. Az Erdei ördög fedőnevet viselő kisegítő csapás megindításakor a hitlerista hadvezetés a fo­lyón átkelő első csoportokat a koncentrációs táborokban kiválogatott német kommu­nistákból, politikai foglyok­ból állították össze, akiket német egyenruhában, fegy­vertelenül csónakokba ültet­tek és útnak indítottak. Mö­göttük keltek át a Dráván a fegyveres rohamosztagok. A büntetőhadosztály itt beve­tett és két tűz közé került alegységéből senki sem érte meg a március 6-i napfel­keltét. A Szaporca és Gordisa közötti vonalat védő bolgár századokat váratlanul érte az ellenséges rajtaütés. El­keseredett harcok bontakoz­tak ki. A bolgár védők hősi elszántsággal védtek minden talpalattnyi földet. Azonban egyenlőtlen küzdelmet foly­tattak ,a foyó túlsó partjáról özönlő nemetekkel szemben. A reggeli órákra a németek birtokba vették Mailáthpusz- tát, Cunt, Kémest, Szapor- cát, Tésenfát, Kovácshidát, délre pedig 14 kilométer szé­lességű, és 4—5 kilométer mélységű hídfőállást létesí­tettek a bolgár védelemben. A délutáni órákban Dráva- szabolcs elfoglalásával ki­építették hídfőállásuk köz­pontját. A 4. bolgár hadtest pa­rancsnoksága erőátcsopor- tosítással próbálta megállí­tani a németek előnyomulá­sát. A késő délutáni órák­ban a bolgár egységek na­gyobb erejű ellenlökést haj­tottak végre, visszafoglalták Bolgár tüzérek a Drávánál Az 1. bolgár hadsereg erőinek elején Mattyot és Gordisát, de az öldöklő küzdelemben erejük kimerült. Március 7-én hajnalra a német támadás megtorpant, és a hitleristák az elért te­repszakaszokon védelembe kényszerültek. A hitlerista hadvezetés azonban nem nyugodott bele, hogy gazdag háborús tapasztalatokkal rendelkező hadseregét egy tapasztalatlan, sokkal gyen­gébben felszerelt és kikép­zett volt szövetségese, a bolgár hadsereg akadályoz­za meg feladata végrehajtá­sában. Lőhr vezérezredes, az ,,E” hadseregcsoport pa­rancsnoka ezért március 8- ra újabb ezredeket irányí­tott a drávaszabolcsá hídfő­állás megerősítésére, és a Pécs irányában tervezett előnyomuláshoz. A szovjet légi felderítés azonban fel­fedte a Donji Miholjac kör­zetébe irányuló német csa­patmozgásokat. Tolbuhin marsall utasítására P. A. elhelyezkedése 1945 március Á vonatnak mennie keli... A VASÚT EMBEREI Két fiatalember toppan be egy apró termetű, idősebb vasutas kíséretében a kapos­vári MÁV üzemfőnökség személyzeti előadójának iro­dájába — az egyik nyúlánk, haja világosvörösre festve, kakastaréjra formázva, a másik alacsony, kreolbőrű, éjfekete hajú, csillogó bogár­szemekkel. — Hoztam két új munka­erőt, kocsikísérőnek jók lesz­nek — hadarja lelkesen az instruktor. A személyzeti főnök, Dó­ri János gondterhelt, tenger­nyire duzzadt aktacsomó kö­zül nyugodt, barátságos sza­vakkal fordul feléjük: — Honnan jöttek, fiatal­emberek ? — Én a sütőiparnál voltam ládázó — igy a magasabbik. — Én a Zobákról — mond­ja a bogárszemű. A személyzetis elkéri a munkakönyveket. Türelme­sen elmagyarázza a feladato­kat, kötelességeiket, hangsú­lyozva a pontosságot, a fe­gyelmet, az alkoholtilalmat, a továbbtanulás szükségessé­gét. Végül megkérdezi: vál­lalják-e a munkát. — Miért jöttek dolgozni a vasútra — kérdem ezután. — Szeretek utazni, csava­rogni — felel a magasabbik. — Én meg összebalhéztam az aknászommal: otthagy­tam őket, pedig havonta 10— 12 ezret is megkerestem. Gondoltam, itt a vasútnál jó lesz: van arcképes meg mi­egymás ... Mindössze 18 évesek; a vöröshajúnak hat, az alacso­nyabbiknak pedig négy mun­kahelye volt. A nyolc álta­lánost elvégezték. — Meg kell adnunk nekik a bizalmat — mondta a sze­mélyzetis —, hátha sikerül embert faragni belőlük. Évente 40—50 ember elmegy, pótolni kell őket, mert a vo­natoknak indulni kell. — Hol a legnagyobb a hiány? — A forgalomban. Kevés a kocsirendező, a váltókeze­lő a vonatvezető, a forgalmi végrehajtó szolgálatos, a jegykezelő. Tavaly például 47-en mentek el tőlünk, és jelenleg is 12 kocsirendező hiányzik. Az embereink éj­jel-nappal túlóráznak, fárad­tak. A vonatvezetők havon­ta 240—260 órát dolgoznak a 192 helyett. Jól képzett szak­emberek hagynak itt ben­nünket, és mennek el dolgoz­ni a szakmájukba. Tudja, a vasútnál nincs gmk. A ha­vonta kötelező oktatást és az évenkénti szigorú vizsgát egyre nehezebben viselik el. Az utasítások pedig állan­dóan változnak: fegyelmet kell tartani. Még az ötven­évesek sem mentesülnek ez alól. Pataki József vezető okta­tó. Pályamunkásként kezdte. 800 ember képzését végzi, három társával együtt. — Valamikor nagy becsü­lete volt a vasutasmundér­nak. Jónás József gazdasági ve­zetőhelyettes : — Tavaly 138 embernek szűnt meg nálunk a munka- viszonya, negyvennyolcán nyugdíjba mentek, felvenni 113-at tudtunk. A presztízs- vesztés okát főleg abban lá­tom, hogy a bérek évek óta nem emelkedtek a megfelelő arányban. Valamikor a bá­nyászok és a kohászok után a vasutasokat fizették meg legjobban. Most a mostoha időjárásnak kitett munkate­rületeket sorra hagyják el az ‘ emberek. A technikai fej­lesztés, a villamosítás ne­künk kedvez, de addig is ott kell segítenünk a bajokon, ahol saját erőnkből telik. Mayer József üzemfőnök kicsit optimistább: — Valami elkezdődött a fiataloknál. Egyes szakmák, mint a forgalmi szolgálatte­vői, a dízelmotor-vezetői, már vonzóbbak. Jelenleg is 20 tanuló kiképzése folyik. A továbbképzéseket is rugal­masabban kezeljük, és meg­próbáljuk az életfeltételekhez igazítani őket. A magasabb bérekkel azonban nem verse­nyezhetünk. A legnagyobb gondunk a folyamatos és nagyfokú leterhelés. 1984-ben például az összes túlóra 155151 volt, és ez már va­lamivel kevesebb, mint az előző évi. Nem vagyunk el­keseredve; azt nézzük, ho­gyan lehet legjobban megol­dani a gondokat. S a lehető­ség nagyobb. Várnai Ágnes Artyusenko tábornok a 133. szovjet lövészhadtest két hadosztályával, és a meg­erősítésül kapott motorke­rékpáros ezreddel, valamint a tüzér- és sorozatvető osz­tályokkal haladéktalanul a drávai arcVonaIszakaszra in­dult. Március 8-án, még mielőtt a Lőhr által tervezett né­met támadás megindult vol­na, a beérkező szovjet egy­ségek a 4. bolgár hadtest hadosztályaival együtt álta­lános támadást indítottak. Estére felszabadították a Matty, Gordisa települése­ket, másnap pedig Tormás­telket és Szeden-majort. Március 12-én bekapcso­lódtak a véres harcokba a 16. bolgár hadosztály ezre­déi, és a Pélmonostor (ma Beli Manastró) körzetéből ide vezényelt szovjet ro- hamlöveg-ezred alegységei is. A fokozatosan tért nyerő szovjet—bolgár egységek kü­lönösen súlyos küzdelmekre kényszerültek Drávaszabolcs körzetében. Szinte hihetet­len, hogy e község akkori területén az élő erőnek és haditechnikának milyen tö­mege összpontosult. Nem vé­letlen, hogy napokon át olyan állásháború folyt né­hány négyzetkilométeren, melynek során Drávasza­bolcs tizenhétszer (!) cserélt gazdát. Éppen a harcok he­vessége és szívóssága miatt nevezték el „kis Sztálin­grádnak”. Lőhr vezérezredes végülás elrendelte a dráva- szabolcsd hídfőállás fokoza­tos kiürítését. Március 19- én estére helyreállt a drá­vai arcvonal eredeti hely­zete. A németek visszake­rültek a folyón túlra. A harcok tüzében a ma­gyar lakosság és a bolgár katonák kölcsönös segítség­nyújtásának, humanizmu­sának olyan nagyszerű pél­dái születtek, melyek mél­tán gazdagítják népeink év­százados barátságát, közös haladó és forradalmi kato­nai hagyományainkat. Godó Ágnes (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom