Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-19 / 65. szám
1985. március 19., kedd Somogyi Néplap 3 Indulásra készek a gépek Kadarkúíon A hónap végén vetik a zabot A kadarkúti Szabadság Tsz is sürgetné a jó időt, egy éve ilyenkor már vetették a zabot. Most éppen hogy csak eltakarodott a hó a földekről és meg lehet kezdeni az őszi vetések felülvizsgálatát. A tapasztalat: jól teleltek, a nagy hideg ellenére sem volt jelentős kár a gabonákban. A gépjavító műhelyben egész télen át szorgos munka folyt. A tavaszi feladatok elvégzéséhez szükséges gépeken most már az utolsó simításokat végzik. A szövetkezet erdői sok embernek adtak munkát a télen: mintegy félezer köbméter fát termeltek ki. A tél végén 70 hektár területre szórták ki a szervestrágyát és várják a pillanatot, hogy mikor indulhatnák a műtrágyaszótro gépek, több mint ezer hektár gabona várja a tápláló anyagot. Az első vetéseket — ebben a szövetkezetben ez a zab lesz — csák a hónap végén kezdik. Kadarkút híres a burgonyájáról, az idén ezt 60 hektáron termelik. Két új növény az olajretek és a mustár termelését is bevezetik, mindkettőt vetőmag előállítás céljából. A virágkertész öröme Matus Antalné, a gyakorlati idejét beszámítva tizenhat éve dolgozik a kapós- mérői Lainca Sándor Termelőszövetkezet kertészetében. Törzsgárdatagnak számít. — Nem valami jól tanultam. Az igáli házunk körül mindig várt valamilyen tennivaló, különösen szerettem a virágokat, ezért az öreglaki kertészeti szakmunkás- képzőbe jelentkeztem, ahol nemcsak a szakmába kóstoltam bele, hanem az ifjúsági szövetség tevékenységébe 'is; vezetőségi tag, ifjúgárdista lettem. 1969-ben a tsz-ben kezdtem a gyakorlatot, s azóta is itt vagyok. Status Antalné először munkacsoport-vezető lett. Amikor öt évvel ezelőtt megépült a szövetkezeti üvegbáz Kaposvár határában, átkerült oda. Most raktáros a kertészetben. Korábban ő állt az egyik legelismertebb közösség, a Petőfi Sándor szocialista brigád élén. — Nagyon felelősségteljes a munkám: az én kezemen megy keresztül az üvegházi és a szántóföldi virág. Osztályozzák a Zöldértnek, a maszekoknak, a kiskereskedőiknek, kétnaponként pedig vonaton küldjük Pécsre, Tapolcára és a fővárosiba. A családból hárman párttagok: rajta kívül traktoros férje és nyugdíjas apósa, akivel együtt laknak Szent- jakabon.— A férjem későn jár haza, sóikat köszönhetek az apósomnak: ő mindenben segít, így tudtam elvégezni a marxista-leninista középiskolát, s jut időm a politikai munkára. Most már ötödikes a kislányom, ő lis önálló, örülünk annak, hogy a mező- gazdasági technikumba szeretne menni. Nagyon szereti az állatokat. Szabó Sándor, a kaposmé- rői községi pártbizottság titkára a legnagyobb elismeréssel ibeszél Matusnéról. — Jutkára először szakmunkásként figyeltünk fel. Mindig szívesen bekapcsolódott a társadalmi, a politikai munkába. Amikor 1977- ben megalakult a pártbizottság, bekerült a végrehajtó bizottságba, s azóta is tagja. Ezenkívül nőreferens, rész vesz az agitációs és propaganda-munkabizottság tevékenységében, sőt a kertészetben pártcsoportvezető is. Mindig jól végezte munkáját. öt évvel ezelőtt felszólalt a járási pártértekezleten, a szocialista brigádok tevékenységét méltatta. Mindnyájan örülünk annak, hogy a megyei pártértekezleten megválasztották kongresszusi küldöttnek. Matusné szabad idejében szeret olvasni, a tévében a híradót Okvetlen megnézi; sosem tudja, mikor veszi hasznát. — A tsz-elnökkel együtt vagyunk vb-tagok, ö általában a gazdasági kérdéseket elemzi, én akkor szólalok fel, ha nő- és ifjúságpolitikáról vagy a kertészetről van mondanivalóm. — Miivel foglalkozna, ha szót kapna a kongresszuson? — Mindenképpen a nők három műszakjának a gondjaival ... Esetleg még a szocialista brigádmozgalommal. Lajos Géza Kihelyezett vásárok üzemekben Erőfeszítések 21 millióért (Tudósítónktól.) Alig több mint egy éve 1984. január 30-án költözött új helyre a Somogy Kereskedelmi Vállalat nőidivatáru- szaküzlete Kaposváron a sétálóutcában. Szerencsés volt az üzlet áthelyezése: nagyobb a vevő- és raktártér, s a boltnak önkiszolgáló és butikrésze is van. Az átalakított üzletben a forgalom — nem áremelés miatt — 3 millió forinttal nőtt, s elérte a 20 millió forintot. Már az új helyen érdemelték ki a fogyasztók kiváló boltja címet. A felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére indított versenyben 1984. évi munkájuk után pályáznak a kiváló bolt címre, s a versenyt 1985-ben is folytatják. Ez a szaküzlet — ahol női divatárut, kötött árut, fehérneműt és egyedi konfekciót árusítanak — munkájával hozzájárult, hogy a Somogy Kereskedelmi Vállalat nyereséggel zárt. S a választék az idén tovább színesedik, mert a régi beszerzési kapcsolatok fenntartása mellett igyekeznek magánkisipa- rosokkal egyedi darabokat is gyártatni. Ezzel is segíteni kívánják az idei 21 millió forintos forgalmi terv teljesítését. A bolt többször is rendez kihelyezett vásárt Kaposvár egyes üzemeiben, gyáraiban. A vásárlók könyvében elmarasztaló bejegyzés nincs, bírságot — mióta a jelenlegi vezetés van — nem kellett fizetniük és leltárhiány sem volt, mert a vállalat vagyonára sajátjukként vigyáztak. Együttes erővel küzdöttek 1945. március 6-án a hitlerista „E” hadseregcsoport 91. hadtestének egységei Donja Miholjactól északra átkeltek a Dráván és megtámadták a folyó északi pártjánál védelemben levő bolgárokat. Az Erdei ördög fedőnevet viselő kisegítő csapás megindításakor a hitlerista hadvezetés a folyón átkelő első csoportokat a koncentrációs táborokban kiválogatott német kommunistákból, politikai foglyokból állították össze, akiket német egyenruhában, fegyvertelenül csónakokba ültettek és útnak indítottak. Mögöttük keltek át a Dráván a fegyveres rohamosztagok. A büntetőhadosztály itt bevetett és két tűz közé került alegységéből senki sem érte meg a március 6-i napfelkeltét. A Szaporca és Gordisa közötti vonalat védő bolgár századokat váratlanul érte az ellenséges rajtaütés. Elkeseredett harcok bontakoztak ki. A bolgár védők hősi elszántsággal védtek minden talpalattnyi földet. Azonban egyenlőtlen küzdelmet folytattak ,a foyó túlsó partjáról özönlő nemetekkel szemben. A reggeli órákra a németek birtokba vették Mailáthpusz- tát, Cunt, Kémest, Szapor- cát, Tésenfát, Kovácshidát, délre pedig 14 kilométer szélességű, és 4—5 kilométer mélységű hídfőállást létesítettek a bolgár védelemben. A délutáni órákban Dráva- szabolcs elfoglalásával kiépítették hídfőállásuk központját. A 4. bolgár hadtest parancsnoksága erőátcsopor- tosítással próbálta megállítani a németek előnyomulását. A késő délutáni órákban a bolgár egységek nagyobb erejű ellenlökést hajtottak végre, visszafoglalták Bolgár tüzérek a Drávánál Az 1. bolgár hadsereg erőinek elején Mattyot és Gordisát, de az öldöklő küzdelemben erejük kimerült. Március 7-én hajnalra a német támadás megtorpant, és a hitleristák az elért terepszakaszokon védelembe kényszerültek. A hitlerista hadvezetés azonban nem nyugodott bele, hogy gazdag háborús tapasztalatokkal rendelkező hadseregét egy tapasztalatlan, sokkal gyengébben felszerelt és kiképzett volt szövetségese, a bolgár hadsereg akadályozza meg feladata végrehajtásában. Lőhr vezérezredes, az ,,E” hadseregcsoport parancsnoka ezért március 8- ra újabb ezredeket irányított a drávaszabolcsá hídfőállás megerősítésére, és a Pécs irányában tervezett előnyomuláshoz. A szovjet légi felderítés azonban felfedte a Donji Miholjac körzetébe irányuló német csapatmozgásokat. Tolbuhin marsall utasítására P. A. elhelyezkedése 1945 március Á vonatnak mennie keli... A VASÚT EMBEREI Két fiatalember toppan be egy apró termetű, idősebb vasutas kíséretében a kaposvári MÁV üzemfőnökség személyzeti előadójának irodájába — az egyik nyúlánk, haja világosvörösre festve, kakastaréjra formázva, a másik alacsony, kreolbőrű, éjfekete hajú, csillogó bogárszemekkel. — Hoztam két új munkaerőt, kocsikísérőnek jók lesznek — hadarja lelkesen az instruktor. A személyzeti főnök, Dóri János gondterhelt, tengernyire duzzadt aktacsomó közül nyugodt, barátságos szavakkal fordul feléjük: — Honnan jöttek, fiatalemberek ? — Én a sütőiparnál voltam ládázó — igy a magasabbik. — Én a Zobákról — mondja a bogárszemű. A személyzetis elkéri a munkakönyveket. Türelmesen elmagyarázza a feladatokat, kötelességeiket, hangsúlyozva a pontosságot, a fegyelmet, az alkoholtilalmat, a továbbtanulás szükségességét. Végül megkérdezi: vállalják-e a munkát. — Miért jöttek dolgozni a vasútra — kérdem ezután. — Szeretek utazni, csavarogni — felel a magasabbik. — Én meg összebalhéztam az aknászommal: otthagytam őket, pedig havonta 10— 12 ezret is megkerestem. Gondoltam, itt a vasútnál jó lesz: van arcképes meg miegymás ... Mindössze 18 évesek; a vöröshajúnak hat, az alacsonyabbiknak pedig négy munkahelye volt. A nyolc általánost elvégezték. — Meg kell adnunk nekik a bizalmat — mondta a személyzetis —, hátha sikerül embert faragni belőlük. Évente 40—50 ember elmegy, pótolni kell őket, mert a vonatoknak indulni kell. — Hol a legnagyobb a hiány? — A forgalomban. Kevés a kocsirendező, a váltókezelő a vonatvezető, a forgalmi végrehajtó szolgálatos, a jegykezelő. Tavaly például 47-en mentek el tőlünk, és jelenleg is 12 kocsirendező hiányzik. Az embereink éjjel-nappal túlóráznak, fáradtak. A vonatvezetők havonta 240—260 órát dolgoznak a 192 helyett. Jól képzett szakemberek hagynak itt bennünket, és mennek el dolgozni a szakmájukba. Tudja, a vasútnál nincs gmk. A havonta kötelező oktatást és az évenkénti szigorú vizsgát egyre nehezebben viselik el. Az utasítások pedig állandóan változnak: fegyelmet kell tartani. Még az ötvenévesek sem mentesülnek ez alól. Pataki József vezető oktató. Pályamunkásként kezdte. 800 ember képzését végzi, három társával együtt. — Valamikor nagy becsülete volt a vasutasmundérnak. Jónás József gazdasági vezetőhelyettes : — Tavaly 138 embernek szűnt meg nálunk a munka- viszonya, negyvennyolcán nyugdíjba mentek, felvenni 113-at tudtunk. A presztízs- vesztés okát főleg abban látom, hogy a bérek évek óta nem emelkedtek a megfelelő arányban. Valamikor a bányászok és a kohászok után a vasutasokat fizették meg legjobban. Most a mostoha időjárásnak kitett munkaterületeket sorra hagyják el az ‘ emberek. A technikai fejlesztés, a villamosítás nekünk kedvez, de addig is ott kell segítenünk a bajokon, ahol saját erőnkből telik. Mayer József üzemfőnök kicsit optimistább: — Valami elkezdődött a fiataloknál. Egyes szakmák, mint a forgalmi szolgálattevői, a dízelmotor-vezetői, már vonzóbbak. Jelenleg is 20 tanuló kiképzése folyik. A továbbképzéseket is rugalmasabban kezeljük, és megpróbáljuk az életfeltételekhez igazítani őket. A magasabb bérekkel azonban nem versenyezhetünk. A legnagyobb gondunk a folyamatos és nagyfokú leterhelés. 1984-ben például az összes túlóra 155151 volt, és ez már valamivel kevesebb, mint az előző évi. Nem vagyunk elkeseredve; azt nézzük, hogyan lehet legjobban megoldani a gondokat. S a lehetőség nagyobb. Várnai Ágnes Artyusenko tábornok a 133. szovjet lövészhadtest két hadosztályával, és a megerősítésül kapott motorkerékpáros ezreddel, valamint a tüzér- és sorozatvető osztályokkal haladéktalanul a drávai arcVonaIszakaszra indult. Március 8-án, még mielőtt a Lőhr által tervezett német támadás megindult volna, a beérkező szovjet egységek a 4. bolgár hadtest hadosztályaival együtt általános támadást indítottak. Estére felszabadították a Matty, Gordisa településeket, másnap pedig Tormástelket és Szeden-majort. Március 12-én bekapcsolódtak a véres harcokba a 16. bolgár hadosztály ezredéi, és a Pélmonostor (ma Beli Manastró) körzetéből ide vezényelt szovjet ro- hamlöveg-ezred alegységei is. A fokozatosan tért nyerő szovjet—bolgár egységek különösen súlyos küzdelmekre kényszerültek Drávaszabolcs körzetében. Szinte hihetetlen, hogy e község akkori területén az élő erőnek és haditechnikának milyen tömege összpontosult. Nem véletlen, hogy napokon át olyan állásháború folyt néhány négyzetkilométeren, melynek során Drávaszabolcs tizenhétszer (!) cserélt gazdát. Éppen a harcok hevessége és szívóssága miatt nevezték el „kis Sztálingrádnak”. Lőhr vezérezredes végülás elrendelte a dráva- szabolcsd hídfőállás fokozatos kiürítését. Március 19- én estére helyreállt a drávai arcvonal eredeti helyzete. A németek visszakerültek a folyón túlra. A harcok tüzében a magyar lakosság és a bolgár katonák kölcsönös segítségnyújtásának, humanizmusának olyan nagyszerű példái születtek, melyek méltán gazdagítják népeink évszázados barátságát, közös haladó és forradalmi katonai hagyományainkat. Godó Ágnes (Folytatjuk)
