Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-18 / 64. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 64. szám Ára: 1,80 Ft 1985. március 18., hétfő Pénzt érő ötletek Sokait hallani napjainkban ezt a panaszt: kevés a pénz. Így van ez az élet szinte minden területén, miért éppen a kultúrában lenne másképp? S józan ésszel az is könnyen belátható, ha á költségek lefaragásáról van szó, az ipar, a mezőgazdaság, vagy a szociális ellátás fontosabb, mint a kultúra, s a kultúrán belül is előrébb áll a közoktatás a közművelődésnél. Megyénk művelődési házai az utóbbi években súlyos gondokkal küzdenek. S ez nem csak helyi probléma: az ország több, mint háromezer ilyen intézményének alig egyharmada képes rá, hogy a tőle elvárt színvonalon végezze munkáját. Az anyagi támogatás, melynek mértékét több évvel ezelőtt állapították meg, az emelkedő költségek miatt egyre kevesebbet ér. Fokozza a gondokat, hogy a rendelkezésre álló pénz területi elosztásában egyre nagyobb a differenciálódás. Míg a megyei, és nagyobb városi intézmények működési feltételei viszonylag jók, a perifériális területekre, a kisebb társközségekre alig, vagy egyáltalán nem jut a támogatásból. A közelmúltban a művelődési házak lehetőséget kaptak pénzteremtő tevékenység folytatására is. Nyithatnak például autójavító műhelyt, vagy egyéb hasznot hozó vállalkozással növelhetik bevételüket. Ez azonban gyakorlatilag ismét a már meglevő különbségeket növeli, hiszen ilyen kezdeményezésre éppen azok a kispénzű intézmények nem képesek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne ráA helyzet azonban mégsem reménytelen. A napjainkban kétségtelenül meglevő gazdasági nehézségek egyre szélesebb körben szülnek bizonyos fajta „ellustulást”. Könnyű mindent az anyagi gondokra fogni. Holott neves szociológusunk igen találóan fogalmazta meg a problémát: nem az a kérdés, hogy mennyi pénz kell a kultúrához, hanem az, hogy mennyi kultúra kell a pénzhez. Azon kell hát gondolkodnunk, hogy a szerény anyagi lehetőségekkel hogyan lehet a leggazdaságosabban élni. Ha megtanulunk takarékoskodni az energiával, a gázzal, olajjal, anélkül, hogy fáznánk, miért ne tanulhatnánk meg a művelődés feltételeinek hatékonyabb kihasználását? A szorosabb együttműködésben, az érdekek összehangolásában még nem kevés lehetőség rejlik. Ami például nem sikerül egy kis falu könyvtárának, mert kevés az évi állománygyarapításra szánt összeg, sikerülhet kettőnek vagy háromnak, ha jobban kihasználják a csere, a könyvtárközi kölcsönzés lehetőségeit. Ugyancsak ígéretes próbálkozás, hogy a megyében egyre több helyen alakulnak spontán szerveződésű, önfenntartó művelődési körök. Példájuk figyelemre és követésre méltó, érdemes őket integrálni a művelődés rendszerébe, tanulni példájukból. Űj kezdeményezésekre, leleményre, alkotó kedvre van csak szükség. További kapcsolatok keresésével, az ötletek bátor megvalósításával bebizonyítható, hogy a művelődés nem csak, sőt nem is elsősorban pénz kérdése. Tersztyánszky Krisztina Szovjet nyilatkozat a csúcstalálkozóról A konténer csak félmegoldás A telefonért Járdát is tőrnek A szovjet vezetés gondosain tanulmányozza azt a levelet, amelyet Reagan amerikai elnök küldött Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának és megfelelő időben választ ad rá — hangoztatta az SZKP Központi Bizottságának tanácsadója, Sztanyiszlav Menysi- kov, abban a nyil'aitikotzat- bami, amelyet vasárnap adott az ABC amerikai televíziós hálózatnak. Reagan találkozót javasolt üzenetében Gor- bacsiovnak. A szovjet képviselő leszögezte: függetlenül a két ország között fennálló nézeteltérésektől, közös f elelősség számukra az, hogy megállítsák a fegyverkezési versenyt és élőre lépjenék a nukleáris fegyverek lépése ről-lépésre történő felszámolása felé. Egyebek között az ilyen kérdések megtárgyalása lehet egy esetleges csúcstalálkozó feladata. Menysi- kov külön aláhúzta: a Szovjetunió nem szab feltételeket a csúcstalálkozó megtartása elé s az a megítélése, hogy mindkét fél felelősségteljesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. „Olyan találkozóra van szükség, amely eredményeket hoz, ami hasznos lesz a jó légkör megteremtéséhez a világban, a jobb kapcsolatok kialakításához a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a kapcsolatok normalizálásához. Egy ilyen találkozónak elő kell segítenie az alapvető problémák megoldását, a legsürgetőbb kérdések rendezését, mindenekelőtt a fegyverkezési verseny megállításának kérdését” — hangoztatta az SZKP KB tanácsadója. — „Mindkét ország többé-lkevésbé megérti, hogy nem csupán ismerkedésre van szükség egy ilyen találkozón, hanem arra, hogy megvitassák az alapproblémákat, amelyek mindkét országot aggasztják, s arra, hogy az ilyen eszmecsere pozitív eredményekhez vezessen. Ügy gondolom, hogy mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió így vélekedik egy ilyen találkozóról.” Arra a kérdésre, hogy a szovjet vezetés miért nem adott azonnali választ Reagan javaslatára, miközben Gorbacsov elfogadta Mitterrand elnök és Kohl kancellár meghívását hivatalos látogatásra, az SZKP tanácsadója eiimondotta: Franciaországgal és az NSZK-val rendszeres a csúcsszintű találkozó, erre eddig szinte minden évben sor került. Az Egyesült Államok elnökével viszont utoljára 1979-ban került sor csúcstalálkozóra. A szovjet vezetés politikáját ismertetve rámutatott: ezt a politikát a folyamatosság jellemzi. Ugyanakkor azonban aláhúzta, hogy a politikát igen aktívan, konstruktívan kívánják megvalósítani, számításba véve a Szovjetuniónak a világban betöltött szerepét, a világ sorsa iránti felelősséget. Ugyanebben az adásban Shultz amerikai külügyminiszter is szólt a szovjet— amerikai kapcsolatokról, a csúcstalálkozó lehetőségéről. Mint mondotta, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai eltérőek attól, mint amit a szovjet vezetés egyebek között Franciaországgal és az NSZK-val tart fenn. „így kétségtelen, hogy jobban át ikéll gondolniok ezt” — mondotta. Kijelentette: az Egyesült Államok „jóhiszemű javaslatot terjesztett elő” a találkozót illetően. „Ez fontos pillanat és lehet, hogy sikerül konstruktív eredményeket elérni” — mondotta. Aláhúzta azonban, hogy „az Egyesült Államok számára továbbra is alapvető, hogy fenntartsa erejét és céltudatosságát”. Felkészítik a gépeket A bábolnai Iparszerű Ku- koricatcrmesztési Rendszer múlt évi eredményeihez a műszaki üzem javítóműhelyé is hozzájárult. Tavaly — 94 ezer munkaórában — sok Rába Steiger erőgépet újítottak fel, készítettek elő a mezőgazdasági munkákra 95 millió forint értékben. A javítóműhely most már az idei év eredményei megalapozásához járul hozzá, felkészíti a gépeket az idei munkára. Amióta két telefonhálózat van Kaposváron a konténer- központban bekötött előfizetők nem győzik dicsérni a 48-as ifjúság útján lévő „dobozt”. Egymás között ugyanis igen gyorsan telefonálhatnak és vidékre is pillanatok alatt eljut a hívásuk. Az is köztudott, hogy a konténer kapacitása ezer előfizető kiszolgálására alkalmas. Eddig mindössze kétszáz előfizetőt kötöttek be. Sokan vennének itt szívesen vonalat, de a posta nem köt be újabb cégeket. Miért? Reiner Ágostontói, a pécsi igazgatóság osztályvezetőjétől kaptunk választ: — A konténerközpont kapacitása valóban nagy, de a hálózat kicsi és túlterhelt. Ha további telefonokat kötnénk be a konténerbe, akkor ugyanoda jutnánk, mint TAVASZI FÓLIÁK Szilvást Jenőné fodrász berzencei vendégei már jó előre tudják, hogy ezen a hétvégén a szépítkezés ütemén változtatni kell: — Ha lehet, gyere egy nappal előbb, vagy halasz- szük későbbre, mert a hét végén a fóliát húzzuk ki. Az elmúlt héten, és az előzőn is, beszédtéma, kérés volt már a fodrászüzletben. Az udvaron szinte a kapuig kiterítve az ezüst színű fólia. Egy asztalon ügyes kezek vasalóval zsinórt „sütnek” a fóliába. — Ezzel kell lekötözni a sátort — magyarázza Mó- nus Jánosné. A háziasszony hozzáteszi: — Nagy mestere ennek a Bözsi! Ezt csinálja évek óta a szövetkezetben is, mindig eljön segíteni. — Ezek szerint régi fóliások. — Nem is én, hanem az édesanyám. A kertből érkezik a szemüveges, meleg tekintetű, az idegent is ismerősként köszöntő asszony. — Régen, még szegény uram kezdeményezte ezt a fóliát. Hány éve is ennek?I Nagyon megszerettem! Az első nyolcszáz forint jövedelem után azt sem tudtam hová legyek az örömtől. Aztán mindig nőtt a fólia. — Közben édesapám meghalt én elváltam — folytatja a történetet Szilvásiné — maradt a házban három nő: édesanyám, a lányom, meg jómagam. És a fólia. A sátorok felállításához feltétlenül kell segítség, de összetartó család a mienk. Segít a rokonság! Most is itt van az unokatestvérem, meg a férje Zicsből. Nyolc segítség van. Szombat délelőtt még csupaszon meredtek a bordák a kertben de estére már ezüstösen feszülő ruhába öltöztek. — Januárban megvettük az áfész segítségével. Velük és a helyi ABC-vel vagyunk szerződésben. Százötven kiló uborkát és 350 kiló primőr paprikát kell termelnünk a szövetkezetnek, amit mindig itt az ABC-ben adunk el. Ezért jár a negyven százalékos támogatás a fóliára. A szedés, az eladás az én dolgom, minden többi az édesanyámé. Persze, ha szorít a munka segít minden családtag. A párás, fülledt sátor melegét rendszerint a nagymama, Huszics Jánosné bírja tovább, aki most az udvaron áll a segítő kezeket nézi. — Most fogok meggyógyulni. — mondja — A tél nekem betegség, és ha elérkezik az ilyen nap, már gyógyszert sem veszek be. — Hát még, ha a napot is látná! — kiált oda a zi- csi unokatestvér. Sokat tapasztaltak, bölcs nyugalmával mondja: — Megjön az is! — aztán mindha csak újra rendszerezné a maga kiszabta programot, sorolja: — Ma elkészül a három fóliaház. A jövő hét vége felé, ha egy kicsit kiszárad, kiszellőzik a föld, elkezdem ave- tegetést. Berzencén, a Zrínyi utca 9-ben ezen a hét végén három fóliaház épült fel. Családi összefogással, egy kisebb család érdekében. Na meg azért is, hogy a berzencei ABC-ből ne hiányozzon az idén sem az uborka, meg a primőr paprika. Vörös Márta Ma még csak az épülete készül az új kaposvári telefon- központnak, amely 1988-tól ígér változást. ahova a régi városi hálózat jutott, vagyis nem lehetne telefonálni a kis központ segítségével. Tulajdonképpen egy kisebb konténert kellett volna telepítenünk, ha lett volna. Ha gazdaságtalan volt is ezt kellett a teljes telefonrekonstrukcióig a somogyi megyeszékhely rendelkezésére bocsátanunk. — Nem lehet megteremteni a műszaki feltételeket, a több állomás bekötéséhez? — Elvileg mindent lehet. De ha most elkezdenénk a konténer-hálózatot fejleszteni, körülbelül addigra lennénk készen, mire a város új, nagy központja elkészül, s a városi hálózat rekonstrukcióját is befejezzük. Tehát szükségtelen volna akkor már ez a fejlesztés, hiszen Kaposvár telefongondjai amúgy is megoldódnak. — Mikor? — Mai „jóslatunk” az, hogy 1988-ban. Addigra üzemel az új központ és a hálózat 1985-ben megkezdendő rekonstrukciója is befejeződik. — Sokan azt gondolják, hogy a kaposvári lakótelepek építésekor a többi közművel együtt kellett volna a telefonkábeleket is lefektetni. — Elvileg ismét nekik van igazuk. Hiszen az a gazdaságos, ha minden közmű együtt épül. Ez azért nem valósult meg, mert a postának akkor nem volt pénze. Most tehát feltörjük az utakat, a járdákat és visszük a kábelt oda, ahova vinni kell. Személy szerint én is szívesebben láttam volna ezt a kábelfektetést évekkel ezelőtt, de hát az országos koncepció sajnos csak később változott, a távközlés fejlesztése csak később lett támogatott, pénzzel is dotált cél. l. r.
