Somogyi Néplap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
1985. március 16., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Olvassuk újra év somogyi képzőművészete NÉMETH LÁSZLÓ: ^ UTAZÁS Németh László a háború előtt már nagynevű ember, az akkori értelmiség legérzékenyebb rétegének írója. Hatása jelentős, filozófiája - amely A minőség forradalmában, a Tanúban, Az ember és szerepben, A Medve utcai polgáriban és megannyi más rendkívül fontos Írásban fogalmazódik, alakul, fejlődik - gondolkodás - meghatározó erejűvé válik. Különösen a nép, a nemzet sorsáért felelősséget érző fiatal pedagógusok azok, akik a Németh László-i tanítást magukénak érzik. A háború alatt egy magyar szellemi attitűd kialakításáért harcol féltve népét a germán mítosztól, s az európaiságban találja meg a „kert-Magyarországban" élő tehetséges alkotó „polgár” helyét. Csakhogy ez a gondolatmenet olyan elméleti fikcióvá vált a valóság tengerében, hogy ő maga is érezve, milyen kicsiny az a szellemi sajka, amiben hajózik, a háború alatt és közvetlen utána egyre inkább az ilyen gondolatokat hordozó ember pesszimizmusát, tragikus magára maradását hangsúlyozza. S így jön létre a Németh László-i mű modellje: az igényes életet élő ember küzdelme a közönyös, ellenszenves közeggel. Németh László 1959-ben a szovjet írószövetség meghívására indult tanulmányútra. 1959 szeptember közepén utazott felesége és Király István társaságában Moszkvába, s öt hét alatt Leningrádban, Harkovban, Grúziában, Szocsiban járt. Hazatérve az írót itthon kétoldali bizalmatlanság is fogadja. S 1962- ben egy ironikus drámával felel a világnak, Az Utazással. Ennek főhőse, Karádi tanár úr, akitől utazásából visszatérve mindenki a maga igazát akarja hallani, és mindenki a saját szája íze szerint kommentálja szavait. Miután azonban a főhős egyéniségének alapvonása a tényékhez ragaszkodó pontosság, a figyelő értelem, hát nehéz helyzetben van mindenki, aki a maga pecsenyéjét szeretné megsüttetni vele. (Részlet a III. felvonásból) LAJCSI: Te, Bandi bácsi, gyere már ide egy kicsit. Épp az öreg Karádi Józsi bácsiról beszélünk. Mi történt az öreggel? MACSKÁST Megérkezett. A körülményekhez képest elég jó kariban. LAJCSI: De ez az újságcikk? MACSKÁSÉ Az öreg vigyázatlan volt. Hagyta, hogy az újságírók kiszínezzék. SZÍ VAROZGATÓ: Ugye ? Mindjárt mondtam én, nem írta azt az öreg. MACSKÁSÉ De eltekintve a stílvirágoktól, a lényeg — LAJCSI: Persze, ráismerni a stílusára. A föld rádiusza, a Tiensán. Én ugyan csak átfutottam — SZÍ VAROZGATÓ: De hát lehetséges ez? LAJCSI: Azt gondolod: valami pozíciót kínáltak fel mieki? MACSKÁSI: Annál az öreg sokkal puritánabb jellem. Suttogja, ö látja, kiérlek, hogy ez így nem megy tovább. Lassan nem lesz jó magyar ember az altisztnél magasabb beosztásban. Ha meg nem tanulunk egy kicsit gazsulálni ... Elhúzódik a sarokban levő filo- dentrom mögé. Horn közben bejön, felvesz egyet a biliárdasztalon heverő lapokból. MÜZEUMIGAZGATÓ: utána jön, s megfogja a kabát- szárnyát. Bocsánat, főorvos úr, ha nem zavarom. HORN: Tessék, pairancsoljon az igazgató elvrtárs ... MÜZEUMIGAZGATÓ: Ugyan hagyjuk azt az elvtársa- zást. Ügy vagyok elv társ, mint a [főorvos úr: amíg másnak nem kell a helyem. Az ember megcsinál európai szinten egy intézményt, mint főorvos úr a szemészeti osztályt... De nem erről akarok beszólni ... Miért vagyunk mi itt? HORN: Ügy hiszem, hogy a Karádi tanár úr úti beszámolóját meghallgassuk. MÜZEUMIGAZGATÓ: Akkor úgy kérdem: ő miért lesz itt? Mit akar ezzel az örökös beszámolással? HORN: Nyilván ilyen hatással voltak rá az úti élményéi ... MÜZEUMIGAZGATÓ: De akkor is ez a szokatlan szereplési láz! A moszkvai rádióban, a hírlapokban, itt. Hallom, hogy a gimnáziumiban is beszélni akar. HORN: Talán csakugyan rakott táskával tért haza. MÜZEUMIGAZGATÓ: Jó, jó. Én igazán régi szocialista vagyok ... S nagy bámuló- ja a Szovjetuniónak. De nem érzi, hogy ez az ő nyilatkozata a Reggeli Újságban ... mégiscsak ízléstelen. Én, tudja, hogy nagyra becsülöm őt. Hisz a múzeumba is én hoztam be őt, pedig akkor nem állt úgy, mlint most. De ez a váratlan fordulat... HORN: Mit tegyen, ha fölismerte az igazságot? A következetesség, úgy mondják, az öszvérek erénye. MÜZEUMIGAZGATÓ: De hatvanhárom éves korban! Több következetességet vártam volna tőle. S őszintén megvallva, nem is hiszem ... Főorvos úr ott lakik, egy portán ... HORN: Kérem-, én olyan ritkán találkozom vele. Épp hogy üdvözöltük egymást az út után. MÚZUMIGAZGATÓ: S a múzeum? Az azzal kapcsolatos tervei? HORN: Múzeum ? Csak az Ermitázs múzeumról beszélt. Annak az albumát mutatta. (...). HANTAI: beront, nagy tele irattáska a hóna alatt, beszéde gyors, inkább mókából, mint beszédhibából kissé akadozik. Mi az? Karádi Józsi bácsi még nincs itt? Karórájára néz. Pedig az öreg pontos szokott lenni. LAJCSI: Tán ebben a tekintetben is megjavult... HANTAI: Aligha, aligha... Ott szigorúan büntetik a késést. Macskásihoz. Te sem tudsz semmit, Bandi bátyám? MACSKÁSÉ Tegnap még szó sem volt erről az egészről. Én is csak a telefonodból tudtam meg. HANTAI: De jön, jön? Kedves főorvos úr, megengedi, hogy igénybe vegyem a telefonját? HORN: Kérem, én már át is adtam... HANTAI: már telefonál is. Édes kisasszony, ötvenöt — Horn főorvos rendelőintézete ... Karádiné nagyságos asszony? Az öregúr elindult már?... Nem? Az teljesen lehetetlen. Még meghalnia sem szabad. A pár'ttitkár elvtárs, a tanácselnök elvtárs, mind bejelentették magukat. Kérem kedves - Teréz piaima. De ezt ne tessék említeni. HORN: átnéz a másik terembe. Az igazgató főorvos ... az utódommal. Húzódjunk el. kórházigazgató: a kísérőjéhez: Morális tünemények, úgy látszik érdeklik még az embereket. Meglepő, milyen szépen begyűltünk a Karádi tanár úr órájára. Hantáihoz. S az ünnepelt? HANTAI: Azonnal itt lesz, -igazgató főorvos elvtárs ... Hopp, az őrölt kávé... Az itt van a táskámban. Utánasiet Júliának, közben keres a táskában. KÓRHÁZIGAZGATÓ: észreveszi Hornot: Szervusz, édesem. Milyen jól nézel ki. Hiába a fél-állás. Bár én is követhetném a példádat a másféllel. HORN: Ebben, sajnos, nem -tudtak, kedvesem-, segíteni. Lajcsihoz. Ügy, mint te engemet... Egy alak bekukkant, tiszteletteljes hangon: Forgács elvtárs! Tovább adják: Forgács elvrtárs! Az egész szoba megmered, s az ajtó felé fordul; még a Szivarozga- tó sakkozó is, csak az Izguló nézi tovább a táblát. Forgács bejön, egy kis kíséret alakul körülötte. Zsizsik, az újságíró is köztük van. FORGÁCS: Hantáihoz: Karádi tanár úr? HANTAI: Már elindult, Forgács elvtárs. Már elindult. Itt lakik egész a szomszédban. FORGÁCS: Tudom, jártam nála. Hornhoz. Jó napot, főorvos úr. Na, sok szemüveget kelll írni az új téesz-tagoknak ? HORN: I-gan, kérem; valósággal dúskálkodnak az új juttatásban. FORGÁCS: Azt tartják, legalább ebből vegyék ki a részüket. Udvarias nevetés. Na, majd rájönnek a többi előnyére is. Volna egy kérésem: a rokkantakat minősítő bizottság elnökéül szeretném felkérni. HORN: Kérem, amennyiben rajtam múlik,.. FORGÁCS: Macskásihoz: Na, kedves M-acskási, mit szól a barátja pá-lfordulásához? Bizonyos városoknak van ilyen hatásuk. Hantáihoz. Ha jól emlékszem, az a Szent Pál is valami úton tért meg. Az ajándékozás nem mindennapi problémája szinte attól a pillanattól fogva nyugtalanít, hogy első ízben mentem látogatóba. Emlékszem, több mint egy óra hosszat bolyongtam a piac széltében- hosszában s törtem a fejem erősen, milyen virágot vegyek. Az egyik túl drága volt, a másik nem tetszett, és így tovább. Azóta az ünnep mindig komoly töprengést jelent számomra. Nemrég azonban egy újságban érdekes tanácsot olvastam. Nagyon megörültem neki. Azt mondja, hogy egy feleség számára nincs szebb ajándék a bóknál. „A szép szó a nő számára a legértékesebb ajándéknál is sokkalta drágább.” Megkezdtem a tanács átültetését a valóságba. — Kedvesem — mondom a feleségemnek —, ma valahogy olyan jó színben vagy. Kissé csodálkozva tekintett rám, majd a tükör elé állt és elmosolyodott. — Hogy neked milyen gyönyörű szemed van! Nem Szikra János festménye Horváth János p asz telije Bors István: Státuszszimbólumok Szervác József: Évszakok Kötelező ősz közeleg gyöngyöző \napsugarakat tilol, azokból verni majd nyaras nyakakra kötelet----K öveti kötelező tél s halottas hatalma alatt robbanni vágyó magvakat sarjadni, serkedni ítél És tavasz is lesz, serkenő Kiing József: In memóriám de az már/nem kötelező. JURI] PROPOPENKO A BÖK mondtam még? — ejtek el egy apró bókot a következő napok valamelyikén. Nagyon tetszett neki. Bókjaimtól észrevehetően jó hangulata lett. Úgyhogy mondhatom, igen hálás voltam a cikk szerzőjének. Örömöt szerzek a feleségemnek, s ráadásul a pénz is a zsebemben marad. Hát nem jó? Sajnos, egy idő után azon lcaptam magam, hogy ismétlésekbe bocsátkozom. Mondjuk, egyik héten kétszer dicsértem meg a frizuráját ... Hamarosan be kellett szereznem egy erre a célra szolgáló noteszt. Már- minthogy följegyezhessem, mikor mit mondtam. Az a helyzet, hogy nem is olyan egyszerű dolog megfelelő bókot találni, pláne egy idő után. A bókokat idővel szinte fantasztikussá kell fokozni, ám ugyanakkor meg kell maradni a hihetőség bizonyos határán belül, Például egy alkalommal mit eszeltem ki? — Egyszerűen elképzelni sem tudod, milyen gyönyörű vagy a mai napon. Ez a ruha, amit felvettél, még kedvesebbé és aranyosabbá varázsol a szememben, olyan csodálatosan hangsúlyozza kecses arcvonásaidat... Ragyogó eredménye volt. A feleségem egy teljes óráig nem mozdult el a tükör elől. Születésnapjára már egész bókgyűjteményt mondtam el neki. Az állótükör előtt nézegette magát egész este. Egyébként is igen megkedvelte mostanában a nagytükröt. Se mozi, se színház, csak a tükör. Minden este. Március nyolcadika. ugye, különleges ünnep. Nők napja. Most aztán igazán ki kell tennem magamért, gondoltam. íme! Elmentem a könyvtárba és a világirodalom legszebb remekeire támaszkodva gyűjtöttem vagy öt sűrűn teleírt lapra való bókot. Sokat dolgoztam rajta, de úgy láttam, megéri. Odaálltam eléje, és elmondtam elejétől végig a legemelkedettebb bókokat, amiket ember valaha is kitalált. Kis mosoly jelent meg a szája szögletében, s ezt felelte: — Jól mondod. Szép vagyok és utolérhetetlen. Ezenkívül megismételhetetlenül aranyos is, és a város asszonyai között a legeslegvonzóbb, a leggyönyörűbb. Ezért aztán az én kiváló adottságaim birtokában egyszerűen érthetetlen, hogy ilyen ... ilyen izére pazarlóm a drága időmet, mint te. Sokkal jobbat érdemelek. Hallgass ide... Szóval, elhagyott. Most itt ülök a szobában, és csak nézek magam elé. Várok. Várakozom. Mi lett volna, tűnődöm, ha még egy kicsit el is túloztam volna ezt a nagy bókolást. Fordította: Konczek József
