Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
1985. február 9., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS 40 év somogyi képzőművészete DARVAS JÓZSEF: Olvassuk újra VÁROS AZ INGOVÁNYON Ez a város természetesen Budapest. Nem is nagyon áttételesen: az odatelepült, az ott létező és egzisztáló magyar szellemiség, a politikai és kulturális, a közéleti és gazdasági. Az ingovány pedig a XX. századi magyar történelem. Tudományoskodva azt mondhatnánk, hogy az ostrom létbizonytalanságában induló mű, amely aztán a felszabadulás lázában fejeződik be, s amely 1945 nyarán az első könyvnapon meg is jelent, geopolitikai címet kapott. Jelezve a magyar közéleti gondolkodás és az adott történelmi keretek viszonyát. Liraiabban: a szabadság első lélegzete. Az okos emberfők egyik legkiválóbbika, Darvas József úgy elemzi az uralkodó osztály csődjét, a kiutat keresők lehetőségeit, kutatva-szem- lélve a lehetséges jövőt, hogy bemutatja a maga aktiv szereplésével az akkori magyar életet. Hatalmas óhajtás ez a könyv, átlépni az elmúltakon, befejezni ami volt, indulni új utakra a felszabadulás ihletével a szocializmus építésére. Számvetés ez a könyv - végiggondolása mindannak, amit az író érzett, megtanult, ami ellen fellázadt, amiért harcolt. Sorra veszi a Horthy-kurzus jelentős alakjait, Gömböst, Bethlent és még sok száz nevet, akik mind a „történelmi osztályok” XX. századi létezéstechnikájának irányitói voltak. Ezt a történelmi tapasztalatanyagot át- meg átszövi a személyes élmény, a Márciusi Front, a baloldal küzdelmének eseménydús ábrázolása. Hatalmas indulattal idézve fel a cselekvésre késztető gondolatokat. Sz. M. (Részlet) Karácsony estéje van, s a búvóhelyül szolgáló 'idegen lakásban szorongva hallgatjuk a becsapódó aknák és ágyúlövedékek icsiaittanását. Számíitgatjuik, hogy ugyan hová, melyik ultcá'ba eshetett ez az előbbi, amelyik majdnem betörte a mi lalbllalkun- kiat is? Ügy (látszik, mindent meg lehet szökni, még a halállal való játszadozást is. Egészen nyugodtan ülnék, ha nem llenne litt mellettem ez a kiét lártaltlan csöppség. Ott játszanak a padlón a karácsonyra kapött játékokkal, s egy-egy nagyobb csáttanás- nál megrebbenve néznek rám: én vágyók számukra az clltaloím és a legfőbb biztonság. Hisznek és bíznak bennem: valahogy úgy érzik, ha 'én itt vagyok mellettük, nem érheti őket semmi baj. S mart ezt látom sugározni ártatlan tekintetükből, egyszerre olyan nehéz lesz a szívem a felelősségtől, hogy majdnem kiszakad a mellem- iből. Egyszerre csak jön valaki, egy ismerős, és hozza a hírt, hogy az oroszok bekerítették Budapestet! A budai oldalon már a Hűvösvölgyben vannak. Aztán más jön, és ugyanezt mondja. Az ágyúdörgés mindenesetre egyre közelebb hallatszik, s a „belövésiek” egyre sűrűbbek. Szóval megitiörtión/t... Valami egészen imámorító érzés vesz irajtam erőt. Az eszem tudja, hogy ezzel nincs vége semminek, sőt most kezdődik igazán a neheze: a mostani közdLi csattanások csak szelíd előhírnökei annak, ami ezután következik. Tegnap a szomszéd házba vágott be egy akna: az egyik lakásban meghalt az egész család. Ma délelőtt a szomszéd utcában történt hasonló. Lehet, hogy ma éjjel vagy hólnap átt nálunk ... Egész éjjel nem bírok aludni. De nem az időnként becsapódó (lövedékek csatta- ná&ait figyelem, s nem is a fönt köröző repülőgép közeledő, majd itávollodó bugására fülelek, hogy vajon dob-e bömibát — hanem a szűnni nem akaró szekérzörgést hallgatom, kint az utcán, az ablakunk alatt. Ügy látszik, vonulnak visszafelé a németek, át Budára. Mehettek már, rászorult a nyakatokra a hurok. S eszembe se jut, hogy ez a hurok engem is megfojthat: csak a beteljesedés izgalmas örömét érzem ... Karácsony két napján végig egyre ftaiPt a német visz- szavonulás. 'Lehetséges, hogy ezek csakugyan nem akarják Budapestet védeni, hanem |kítörésre készülnek valahol Budán? Viszont az is igaz, hogy csák lovas szekerek vonulnak a hidak felé: se tankok, se ágyúk, se teherautók nem sorjáznak utánuk. A ibelüvések egyre szaporodnak, de különben csönd Van. Azt már kezdjük megszokni, hogy az utcán egyszerre csak közécsap egy embercsoportnak egy-egy akna vagy ágyúlövedék, s véres húscafatok mázolódnak a falra. A halottak különben is szaporodnak az ultcákon. A nyilasok tőlük telhetőén versenyeznék ,az aknákkal. Vájná testvér, aki a főnyilasok közül egyedül maradit a körülzárt fővárosban, parancsot ladott, hogy ia bujkáló katonaszökevényeket a helyszínen agyon kell lőni. S a pártszölgálatos testvérek buzgó igyékezettef teljesítik is a parancsot. S nincs már a gyilkosságok „adminisztrálása” sem: a rendőrség nem jegyzőkönyvez, a hullaszállító autó nem szállít — a hullák te- metetlenül hevernék az utcákon és a .tereken. Együk reggel óriási detonáció légnyomása dob ki az ágybéli, 'és betörnek az ösz- szes ablakaink. Az akna- és ágyútűz is egyre sűrűsödik. Tálán megkezdődött a tényleges ostrom? Hiába, most már le kell ,koltözni a pincébe, abba a nedves, piszkos, patkányokkal teli odúba, összezárva még száz másik emberrel. Eddig főleg a magamfajta emberekkel érintkeztem: olyanokkal, akikkel egy a vágyam, gondolkodásom és reménykedésem. iltt azonban a legkülönösebb elemek vannak ösz- szezsúföiva, s szinte percenként ugranak egymás torkának, a ketrecbe zárt vadállatok ingerültségével marakodva egy-egy jobb helyért vagy biztonságosabb fülkéért. Azt is meglepődve tapasztalom, hogy még mindig szép számmal vannak, akik kitartóan hisznek a német győzelemben: főleg a módosabbak, 'és azok a kereskedők, akiket a háborús konjunktúra és a zsidótörvények hulláma emelt föl a hátán. Nem is akarják tudomásul venni, hogy a szovjet csapatok csakugyan körülzárták a fővárost, s ha nagy nehezen mégis tudomásul veszik, hált a felmentő seregek közeledésében reménykednek. Egymás után jelennek (meg a bevonulási parancsok. Ha mindenki betartaná a rendelkezéseket, alig lenne már divtill férfi ebiben a városban. Csendőrök, rendőrök, nyilasók irazziáznak gz utcákon: vizsgáznak a hamis igazolványok, mert már legalább minden harmadik férfi katonaszökevény. A nyilasok olyan buzgók a bujkálok felkutatásában, hogy sok helyütt még 'a pincéket is végigjárják. Riajituk még nem is csodálkozom, hiszen a fejük, az életük a tét ebiben az utolsó játszmában. Nyilván nem is hiszik, hogy tízvagy húszezerrel több katona — akiket felfegyverezni se tudnak mór — meg tudná védeni Budapestet. De miinél többeket beugratni ebbe a véres viaskodásba, s így minél 'többekkel megosztani a felelősséget: ezt a törekvésüket megértem. Hanem ezek a csendőrök és rendőrök, akik kopóigyekezettel szolgáltak végig ki tudja mór ,hány kormányt, hányféle rezsimet? Ennyire el tud aljasodmi s 'ennyire a szolgásáén ved ély űzöttje tud lenni az ember? Hiszen, ha csak úgy .tessék-lássák, a forma kedvéért csinálják ezekét az igazoltatásokat. De látom .rajtuk, hogy csakugyan hiszik a felüliről kapott ítéleteket, mindenekelőtt azt, hogy ákli nem vonul be a parancsra, bűnös!... Hiszik, s a jó kopó törekvő igyekezetével próbálnak minél több „bűnöst” összefogni... A villamosok már nem járnak, a gyalogos nép a házak tövébe húzódva jár, siet, fut, hogy legalább eny- nyire védve legyen a becsapódó lövedékektől. Ezek a jól táplált, nagydarab ember - álila|tok pedig — mellükön a láncos fémlappal, hogy „csendőr” — olyan nyugodtan sétálnak, szeraügyire véve minden férfit, mintha egy falusi búcsú forgatagában járnának. Parasztgyerekek- ből nevelt janicsárok: most látom csak igazán, ebben az ítöltetes képben, hogy rideg, kegyetlen ellenségei lettek a népnek, amelyből származtak. Ungvári Károly: Tihanyi látomás Leitner Sándor: Az én társulatom László Levente: Csendélet Szépen magyarul - szépen emberül Az információ problémája Az idegen szavak indokolt vagy indokolatlan használatáról sokat írtak már; nem akarunk vizet vinni a tengerbe, csak éppen néhány szót ejtünk nála. Az iskola általános feladata, hogy a hélyes magyar beszédre (írásra) okitassa-nevelje gyermekeit. Mai világunkban a szülő meglehetősen keveset látja gyermekeit; s logikusnak látszik az az igény, hogy az iskola adja meg az anyanyelvi műveltséget. Miként beszélnek azonban a tanárok ? A pedagógia szívesen használ idegen szavakat, s ezek nem korlátozódnak a szó szoros értelmében vett szaktudományra, hanem a mindennapos munka, az értekezleték, az iskolalátogatások gyakorlatában is élnek. Sok itanitárgynak a neve — főként a középiskolákban — visszalatinosodott. A probléma szó csaknem minden jelentésben élőfordul (például nehézség, kérdés sltb.), sőt a tanuló is lehet problémás vagy problematikus (nehezen kiismerhető, rossz családi körülmények között élő, tanulmányi előmenetelé ingadozó stb.). Káros dolog több fogalmat egy szóba sűríteni, mivel éppen a 'lényeg sikkad el: mi is a probléma valójában, és miért problematikus a tanuló? Ugyancsak megszokottá vált már az információ és ennek szócsaládja: információszerzés, illetve -közvetítés, informatív kérdezés, információs tevékenység. Az újabb kifejezések között is találunk olyanokat, amelyeket első hallásra alig- alllig értünk. Az integrált anyanyelvi nevelés helyett könnyen találunk magyar SZADIR SZÁRIGULOV: Tengeri kígyó Miután mindenki, aki akarta, szilárdan hitte, hogy a tóba beköltözött egy tengeri kígyó, azonnal tudományos kutatóintézetet hoztak létre a szörny tanulmányozására és esetleges foglyul- ejtésére. Ez régen történt — úgy tizenöt esztendővel ezelőtt. Azóta Szuran a tiszteletreméltó tudományos intézet vezetője. Most éppen helyettesét, Ahmatbeket hívatta, és megkérdezte tőle: — Elkészítetted a beszámolót? — Igen, Szuran elvtárs, aláírhatja. És Szuran olvasatlanul aláírta a tudományos beszámolót. De nem is kellett elolvasnia. Tudta, hogy abban a soros tévedésükről van szó: az a kísérlet, hogy a szörnyet különlegesen tartós kapronhálóval kifogják, kudarcot vallott. Vagy a halászok gabalyodtak bele egy víz alatti fatönkbe, vagy a szörny dühödött föl, mindenesetre a háló darabokra szakadt. — Miről fecsegnek az 'intézetben? — kérdezte Szuran hűséges segítőtársát és informátorát. — Mindenki ugyanarról: egyesek azt mondják, hogy a kígyónak negyven feje van, mások meg azt állítják, hogy negyven lába. Hiszen szemtől szembe nem látta senki... — Mit gondolsz, nem faragják le a költségvetésünket az elkövetkező öt évre? — Könnyen megtörténhet, ha nem állítunk fel valamilyen érdekes hipotézist. Szuran azonnal utasította Ahmatbeket: — Gyújtsd össze a munkatársakat. Mikor valamennyi tudományos fő- és segédmunkatárs megjelent, Szuran kijelentette: — Az elkövetkező ötéves tervidőszakra munkahipotézisként negyvenfejű sárkányt tételezünk fel. Kö. vétkezésképp ... — Következésképp — folytatta Szuran —, mostantól kezdve minden tudományos munkatársnak fel kell szerelkeznie egy hosszú és tartós lasszóval. Aztán kezdődik a pecázás .. — Mit fogunk? Halat? — kérdezte valamelyik segédmunkatárs. — Elhallgass, dinnye — bökte oldalba a szomszédja. — Ki az ördög fog halat lasszóval? Lovakat a ménesből még csak-csak lehetne. • — Helyes — hagyta helyben Szuran. — Csakhogy lasszót véve a kezünkbe nem lovakat fogunk fogni. hanem a mi negyvenfejű kígyónkat próbáljuk elcsípni. — Bravó! — kiáltotta lelkesülten Ahmatbek. Így kezdte el az intézet a negyedik ötéves tervidőszakát. És soron következtek a gyakorlatban még ki nem próbált drótcsapdák, a legtartósabb lószőrből készült kelepcék, valamint acélcsapdák. Ugyanis az évek folyamán a szörny egyre nőtt, gyarapodott súlyban, és feltartóztatásához mind erősebb eszközök és egyre növekvő pénzkiutalások kellettek. Az intézet előtt ragyogó perspektívák álltak. Fordította: Zahems/.kv László szóit is: egységes. Kissé meghökkentőnek érezzük a következőt: „a tanulók anyanyelvi kompetenciája". Egyszerűbben, érthetőbben hangzik magyarul, ha a kompetencia szót (= szakértelem) .lefordítjuk”, persze az sokkal egyszerűbb lenne, ha ezt írnánk: a tanulók nyelvérzéke. Mindenki megértené! A mikro- éiőtegú szavak divatba jöttek: a 15—20 perces, kötetlen, nem .tantárgy- szerű foglalkozást mikrotaní- tásnak nevezik. A pedagógus ('tanító, tanár) ma már komplex ('több összetevőből álló) módszerekkel tanít, nem a verbális (bemagolt) tudásra kíváncsi, hanem a prob- lémalátásra (az összefüggések meglátására), szituatív (különböző helyzeteket teremtő) beszédgyakorlatokat terít, felhasználja a tömegkommunikációs (tömegtájékoztatási) eszközöket, sőt ő maga improvizálhat (rögtönözhet) is, esetleg megkérheti valamelyik tanítványát rövid referátumra (kiselőadásra) . Természetesen igazságtalanok lennánki, ha azt állítanánk, hogy a pedagógia nyelvezete csupán felesleges idegien szavakat, kifejezéseket tartalmaz. Mi csupán néhányat emeltünk ki — a használat mlajd eldönti, hogy meddig élnek. A pedagógia nyelvezete sok hatásnak van kitéve: haltnak rá a különböző tudományok szakszavát a mozgalmi nyelv stb. És ezeket a hatásokat nem könnyű ellensúlyozni. A pedagógia nyelvében meglevő (vagy kialakulóban levő) idegenszerűségek kiküszöbölésével anyanyelvűnk szépségét szolgáljuk, hiszen nem lehet közömbös számunkra, hogy az utánunk következő nemzedék miként beszél és ír magyarul. Mizser Lajos
