Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

4 Somogyi Néplap 1985. február 27., szerda Az út kezdetén Nem nagy lelkesedéssel vállalkozott a beszélgetésre Putics Zsuzsa, az iharosbe- rényi közös tanács vb-titká- ra. Amikor mégis szóba ke­rült a székhelyközség és a három másik település — Pogányszentpéter, Iharos, Inke — s az itt élő négy­ezernél valamivel több em­ber sorsa, a jelen és a jövő, megértettem őt. — Dicsekedni nem sokkal tudok. Talán inkább a gon­dokról kellene szólnom, mert az van elegendő. Bu­dapesten végeztem a há­roméves államigazgatási fő­iskolát, Nagyatádon a járási hivatalnál dolgoztam, s ta­valy márciusban kerültem ebbe a beosztásba. Az ősszel magamra maradtam, a ta­nácselnök leköszönt, s most az egymás után következő nagy feladatok rengeteg munkát adnak nekem., Sze­rencsére Ihász Jenő, a köz­ségi pártbizottság titkára és László Lajos, valamint Kul­csár Lajos tanácselnök­helyettesek nagyon sokat se­gítenek. Az út kezdetén van tehát a fiatal vb-titkárnő. Amikor az államigazgatás gyakorlati, elméleti feladatait tanulta, a mostaninál bizonyára ideá- lisabb képet képzelt el ma­gának. Szerencséje, hogy Berzencén született, ismeri az e környéken élőket, s vi­szonylag hamar feltalálta magát Iharosberényben, az ide tartozó településeken. — Tarthatatlan az az ál­landó baleseti veszély, ame­lyet Inkén, Iharos és Iharos- berény között a járda hiánya okoz. Az emberek az úttes­ten közlekednek, nagy a jár­műforgalom, s ezzel együtt az aggodalom is. Pénz ke­vés áll rendelkezésünkre. Nagyon számítunk a két ter­melőszövetkezetre és a la­kosság társadalmi összefogá­sára. A feladatokat sorolja Pu­tics Zsuzsa. Megkezdeni In­kán a vízműtársulat szerve­zését, Pogányszentpéteren óvoda kellene, Iharosberény­ben központi fűtés az orvosi rendelőbe, s mind a négy községben felújítani, korsze­rűsíteni az elhanyagolt mű­velődési házakat. Képviselő­jük, Radnóti László közben­járására kaptak 100 ezer fo­rintot a megyei tanácstól, ebből Pogányszentpéteren egy helyiséggel bővítik a művelődési házat, s ezt a II. Rákóczi Ferenc közmű­velődési egyesület rendelke­zésére bocsátják. Nagyon bántja, hogy szep­tembertől nincs Inkén or­vos. Dr. Erőss Sándor iha- rosberényi orvos szinte em­berfeletti feladatot Iáit el, hogy gondoskodjon a lakos­ság egészségügyi ellátásáról. Tavaly azt az ígéretet kap­ta a Medicor Művektől, hogy a gyermek-, illetve oktatási intézményeknek évente adott 50 000 forintot az idén a kétszeresére emelik. Ez sem lenne sok, de ez is elma­radt. S bizonyára benne is felötlött; egy ilyen országos nagyvállalat nagyobb részt vállalhatna a vidéki telep­helyen dolgozók életkörül­ményeinek javításában. Tavaly szerették volna Iharosberényt és Iharost kö­zös néven egyesíteni, ám ez a patrióták ellenállásán meghiúsult. Pedig a két község közt mindössze né­hány száz méternyi a távol­ság, könnyebb lenne a ház­telkek kialakítása, a telepü­lésfejlesztés is. Neki és má­soknak is szembetűnik, hogy míg Iharos öregszik, lakói Nagykanizsára, Csurgóra költöznek, addig Pogány­szentpéter szemmellátható- lag fiatalodik, szép új há­zak sokasága épül. A négy településen a múlt évben a társadalmi munka értéke meghaladta a két és fél millió forintot. Főként a két téesz, a Medicor szocia­lista brigádjai és a lakos­ság közreműködésével sike­rült ezt elérni. Utak, járdák épültek, parkok, terek szé­pültek meg. A vb-titkár mégsem elégedett. — E téren változtatni kell az emberek szemléletén, hogy a közösséget gazdagí­tó feladatokat készségeseb­ben vállalják. Sajnos, elég nagy a közömbösség, a be­felé fordulás. Ezért nagyon várom a választásokat, hogy betöltsék az elnöki tisztsé­get és létrejöjjenek az elöl­járóságok. Ezek majd segí­tenék szót érteni. Szavaiból a gondok elle­nére bizakodás árad. Fő­ként amikor arról beszél, hogy a pártbizottsággal kö­zösen a tanács versenyt in­dít a négy község művelő­dési házának megszépíté­séért. Bevonják ebbe a gaz­dasági egységeket, a kisipa­rosokat és természetesen a településük sorsát szívükön viselő lakókat is. Búcsúzóul azt kéri, hogy az év végén térjünk vissza a tanulságokra. — Előrelépni csak így tu­dunk, s remélem, ebben szót tudunk érteni az embe­rekkel. Szálai László A hómezők „rabszolgái” Az északi népek szá­mára nélkülözhetetlen a megszelídített rénszar­vas. Képünk tanúsága szerint szánjaik elé fog­ják az állatokat, de hú­suk táplálékul is szol­gál, s jóformán minden porcikájukat hasznosí­tani tudják. Édes élet két műszakban Cukrászok szerződésben A (selymes fényű 'krémek, frissen sült tészták látványa nagy csábítás annak, aki sze­reti az édességet. A csábítás annál erősébb, minél több torta,, pislkótajtekercs és egyéb cukrászsütemény kí­nálja magát nap nap után. A marcali oukrászüzemben dolgozó asszonyok csak ne­vetnek azon a (feltételezésen, hogy ők kedvük szerint, nyáktó nélkül eszik a sok finomságot. — Nem szeretjük az édes­séget. Ez nálunk (szakmai ártalom — mondja Bencze Béla üzemvezető. — Kós­tolni persze kell, hiszen ez egyben a minőség ellenőr­zése is, de ez valóban csak kóstolás. Az üzemvezető éppen út­ról érkezett, süteményt szál­lított az egyik boltba. —Amióta az áfész kiadta szerződésibe ezt az üzemet, egy kicsit más a munkarend, mint korábban volt. A ve­zetői feladatok mellett pél­dáiul a kiszállításról . is én gondoskodom. Vettem egy furgont, és azzal járom a várost lés a (környékbeli üz­leteket. 1967 óta dolgozom itt, telhát össze tudom ha­sonlítani a szerződéses üze­meltetés előtti időszakkal1 a mostanit. A (Marcali és’ Vidé­ke Áfész, ahova jelenleg is tartozunk, éjveken át veszte­ségesen tudlta csak fenntar­tani ezt az üzemet. A múlt év októberétől dolgozunk szerződéses formában és úgy számítom, hogy elérjük a 60—70 ezer forint nyeresé­get. — Ez csak az üzemelte- tésii forma változásának kö­szönhető? — Főként annak. A sza­bályozók korábban nem tet­ték 'érdekeltté a dolgozókat abban, hogy többet és több­féle süteményt készítsenek. Most többet dolgozunk, de van ,is ilátszata. A cukrószüzemben az üzemvezetővel együtt hatan dolgoznák. A délelőtti mű­szákiban 'egy szakképzett cuk­rász lés két kisegítő. Őket ketten váltják, és ha kell, délután az üzemvezető is be­áll a sorba a keverőgép és a sütő mellé. A hét minden napján egy- egy munkafolyamatot vég­zünk — mondja Berkes Ibo­lya cukrász. — Péntekre mindennel készen vagyunk, két, de ezzel még nincs vé­ge a hétnek; szombaton a délelőttösök nagytakarítással fejezik be a munkát. — |Mi a legnehezebb a oukráiszszakmában ? — Szakmai oldalról talán a díszítés, merit az adja meg a végső formáit. De van egy másik nehézsége lis. Itt nem lehet ülve dolgozni. Egyik társa vékony, kö­zépkorú asszony. Sürög-fo- rog, hozzáértően, nézegeti* a sütőbe rakott kerek torta- lapokat. — Nyolc 'éve költöztünk Marcaliba, rá egy évre je­lentkeztem, hogy szeretnék itt dolgozni. Azóta márany- nyira belejöttem a munká­ba, hogy a főnököm szerint a szakmunkásvizsgát is le.te- hetném — mondja Bázel Gyulámé. — Nem ördöngös­ség ez, csak (figyelni fcelll az arányokra és a sütésre, ne­hogy elégjen a tószita. A ouknászüzembian hétről hétre mlinitegy 40 féle süte­ményt 'készítenek, de ha igény v,an rá, akkor ennél többet is. Ugyancsak igény szerint szállítják a város és a környező települések bolt­jaiba az 'édességeket Leg­nagyobb keletjük a krérne- seknek, a fcépviselőfánkok- nak és a sarobházaknak van, de sikere van a Ferike ne­vet Viselő süteménynek is. Ez új termékük, ezen kí­vül még 8-10 félé itt készült Újdonsággal is találkozhat­nak a vásárlók. Tervezik kelt tészták sütésiét is, Eb­ben Izsák Lászlónénak már niagy gyakorlata van: — Október óta dolgozom itt, de nem volt ismeretlen ez a munka számomra. Ellőt­te a Bagdasban tésztákat is sütöttem. Nem vagyok szak­képzett cukrász, ám a gya­korlatban már sok mindent elsajátítottam a szakmából. Itt egyébként is mindenhez kell érteni, sütéshez, töltés­hez, krémkeveréshez, díszí­téshez egyformán, mert szük­ség van (minden kézre. — Szeretnénk a hagyomá­nyos sütemények, torták mel­lett az. újdonságokat 'is meg­szerettetni a vásárlókkal — mondja az üzemvezető. — A kelt tészták mellett hama­rosan gyümölcstoritákat is ajánlunk a boltvezetőknek. Jielanlleg 50 üzletibe szállít­ják készítményeiket. Elsősor­ban tőlük függ, hogy a vá­sárlókör miként bővül. Nagy Zsóka lehet számítani a süteménye­i^S Nem lesz a te talpadnak nyugalma A forint rangja VALUTAKEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK Ha igaz a mondás — Az idegenforgalom a béke ne­hézipara — akkor Magyar- ország ebben egyre inkább nagyiparos lesz. A héten is­mételtein ekt állapították meg, ezúttal Ausztria és a Német Szövetségi Köztársa­ság turisztikai szakemberei. Egy évvel ezelőtt ugyanis szerződést kötött a Budapest Tourist, a Nackenmann Ös- terrecilh és a Blaguss utazá­si iodia: együttműködnek az idegenforgalomban. A Ne- ckermann cég ugyanis Auszt­riában leányvállalattal ren­delkezik, a Blaguss pedig az osztrákok Magyarországra irányuló legnagyobb turista­forgalmát bonyolítja le, immár fél évszázados ma­gyarországi utazási tapasz­talatai alapján. Az ötletes együttműködés­ből mindenkinek haszna származott. A külföldi iro­dák számára utasokat szer­vezetit a Budapest Tourist, s ezéket Bécáből Vitték nyu­gat-európai vagy más or­szágba, turistaú'tira. Ezért 10 százalék árengedményt ad­tak a Budapest Touristnak. Utóbbi pedig továbbadta ezt az engedményt a magyar utasoknak, akik ezáltal a nyugati valutának csak 90 százalékát fizették ki. Az osztrákok növelték a Ma­gyarországra hozott turisták számát. Mégpedig elsősor­24. Mayer Nikolaus -oda is ment hozzájuk. Rátétté ke­zét Rupert váLlárá. — Kedves szomszéd, egye- tek-igyatok, érezzétek jól magáitokat a lányunk lako­dalmán. Ne rontsátok a fia­talok kedvét! — Maga is őket pártolja meg, Nikolaus bácsi — mond­ta Nyári Péter. — fMlajd kül­denek hálából egy meghívót a következő gyűlésükre. — Nem vagyok én gyűlé- sező ember, te Péter. (Á vi­lág sorsát úgyis mások dön­tik el iá fejünk fölött. — Egészségiedre, szomszéd — emelte poharát Bittner. — Légy nyugodt, mi nem rontjuk el a lányod (lakodal­mát! — Hiszen nem (is azért... Isten éltessen! Éva réigli szokás szerint ak­kor már küldözgette a lány- barátnók felé a cukorral meghintett pohár borokat, hogy azok ki'hörpintve pen­gőt csengessenek a pohár fe­nekére, úgy játsszák vissza. Éppen Stagl Marianne szür- csölte az édes bort, amikor Neitzer Lizü felcsattant. •Szatócsboltj ában — Nekem ne is küld­jön... ! Zsidócukorral édesí­tett bort ién nem iszok! Ki tudja, mibe hempergette meg a culkroszsákot a Számi? Ne is erőltessétek, nem kell a borotok! Gyanúsan csillogott a sze­me. Az 'apja tavasszal nyi­totta meg apró fűszerüzle­tét Rosenberg Számi keres­kedésével átellenben. — De, Liszlka — nyugtat­gatta riadtan Frech Matt­häus, akivel egy párba osz­tatták. — Mindenki minket néz... — Van is mit: ide nézze­tek! Hát 'görbébb vagy pú­posabb VagyOk én a meny­asszonynál ? Mondjátok meg ősaimtén a záidöbérencnek .. ! Mart az, zsidópárti, aki a Számi torájzlerájában* vá­sárol ... A vőlegénnyel aka­rók gyorspolkát táncolni! Nyári Péter rúgta ki ma­ga alól a széket. Odalépett Neiitzer Lizi mögé. Fehér volt, mint a fial. Hallani le­hetett a falióra ketyegését, Olyan mély kút volt a csend. Lizi ímegórezhetett valamit, írnert ihátrakapta a fejét. Ak­kor Nyári ráérősen az ujjal közé fogta a lány lorrát. Szo­ríthatta, mert Lizi szeme könnybelábadt. — Mi van odaírva arra a táblára a falon? — Nyári a fogai között szűrte a sza­vakat. — ,jNe köpködj”! Hát ehhez tartsd magad! Elengedte. — Na de (kérlek — hebeg­te Frech Matthäus, Lizi ko­szorús párja. — Akarsz valamit monda­ni, Máté? Odakint megbe­szélhetjük ... |— Kérlek, én csak... Semmit. De azért... Nyári ügyet sem vetve rá Visszaült Hauser Henrik mellé. — Az 'anyád úristemit, te állat I— fújta a zsebkendő­jébe dühét Niéitger Lizi. — Tudod te, kibe kötöttél be­le?! Jól jegyezd meg, mert egyszer felelni fogsz ezért. A népi német ifjúsági szerve­zet leendő iányesqportvezétő- jére emeltél kezet! Mintha az egész színjáté­kot csak azért rendezte vol­na, Ihogy ezt a falu tudtára adja. Bieber Lorenz végre felocsúdott, és nagy handa- bandázássial igyekezett eleget tenni első vőfélyi tisztének. — Húzzátok, Willy! Susz- terpol'ka, kop-kop,ikop! Éva egészen elveszettnek érezte magát ebben a hang­zavarban. Miközben ráfe­gyelmezte magát, hogy a pá­rok forgását, szökelléseit fi­gyelje, a homályból felde­rengett benne, hogy ezzel a novemberi nappal nemcsak lánysága zárult be mögötte, hanem valami más is. Mind­nyájuk mögött. III. 1. „Somogyvármegyében is megkezdődött a magyaror­szági svábok kitelepítésével kapcsolatos összeírás és in­tézkedés a kitelepítés gyors megkezdéséről. Kisberkiben, Szabadiban és Kercseligeten már oly­annyira előrehaladott a bi­zottság munkája, hogy Boté­ba már be is érkezett a sze­relvény, amely a volksbnu­distákat Németországba fog­ja szállítani. 40 kocsiból álló szerelvény cca. 1000 embert fog elszállítani, és ezzel az első lépés megtörténik a tör­vény által előírt folyamat megindítására Somogy me­gyében.” (Somogyvármegye, 1946. június 8.) 2. Én mentem el a község­házára. A kitelepítési listát egy plakát sarkához goimbos- tűzték. Ez van a plakáton szép piros és fehér betűk­kel: „És mégis1 lesz kenyér!” (Folytatjuk.) ban nem az osztrákokét, ha­nem ausztriai szervezésben más országok dákodnak szer­veztek magyarországi uta­kat. A itőlü'k szerzett valu­ta révén további magyar ál­lampolgároknak nyílt lehe­tőségűik külföldi útra. Ennek az együttműködés­nek most újabb lehetőségei nyíltak. Például megszerve­zik, hogy Budapestről az amerikai légitársaság, a Pa- nam járatával lehessen ten­gerentúlra utazni, méghozzá forintért. Az osztrák ide­genforgalom átszerveződése révén belépett a gazdasági együttműködésbe a „Reisen und Freizéit” iroda is. Utóbbinak Salzburgban mű­ködő irodája a jövőben két magyar alkalmazottat is fog­lalkoztat, hogy Salzburgon keresztül még több turistát szervezzenek a nyugati or­szágokból Magyarországra. A „békebeli nehézipar” te­hát nagy erőre kapott Ma­gyarországon. A szocialista államok közül e tekintetben elsők vagyunk. S ebben nemcsak a magyar lakosság mozgékony," érdeklődő ter­mészete, nemcsak a Magyar Népköztársaság valuta- és idegenforgalmi politikája, közbiztonsága, az ország vonzereje van benne, (ha­nem az az egyre erősödő rang, ami pénzünké — a fo­rinté,

Next

/
Oldalképek
Tartalom