Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
4 » Somogyi Néplap 1985. február 23., szombat A megmaradásért Nyár volt, amikor lelőször Egresen jártam. Hőségben terpeszkedő falu, a napfény lecsorgott a házak falán — megejtően egyszerű, kedves község volt. Szerettem a nyugalmat 'és az egyenes utcák kedvességét. Kivételes adottságú falu ez. Nem a tipikus szalagfalu. Négyzetes kialakítása történelmi múltra enged következtetni. Találtak is ;itt avar temetőt, de manapság senkit sem érdekel már a múlt. Most kopasz ágakkal nyújtózkodnak a fák és igencsak meg kell erőltetnem magam ahhoz, hogy a nyár varázsát lássam. Üres az erdő, kevesebb a fa, jég feszül a Desedán. (Csöndes a falu ebben. a tavaszt ígérő télben. A mezőkön a hófogók között fehér, kemény hópárnák emlékeztetnek rá: február van. Az égen ezer és ezer madár vonul — kisebbek mint a varjak, nagyobbak, mint a verebek. Fekete volt az ég, eltüntette a 'tavaszt ígérő kékséget. Hasa előtt összefogott kézzel, fekete pruszlikban, fekete szoknyája előtt kék kötőben öreg anyóka szaporáz- za a lépést la postára. Ka- toriaunokája levelét várja; azt ígéri a huszonéves, hogy ha leszerel, itt építkezik majd ;a faluban. Csak falusi asszonyt akar majd választani, aki egyaránt tud bánnli a jószággal és a tűzhellyel, és nem sikít, ha egér fut át la verandán. Somogyaszalóban híval- kodónak számít a tanács épülete. Iskola volt itt, hat éve alakították át. A falon az ovális tábla a közös községi tanácsot hirdeti. Habos függöny az ajtón, széntüzelésű kályha, fiatal tanácselnök az íróasztalnál. A bemutatkozás után némi zavarban, kérdezés nélkül mondja: a legnagyobb gond ma itt a víz. Az ivóvíz. és Antalmajoré. Egresen volt valaha a községi tanács is. Afész-központ, önálló téesz. Tizenöt percnyi autóút a megyeszékhelytől, a Deseda va- rázsos közelsége, az erdők nyugalma. Minden együtt a boldoguláshoz. Aztán a tanács elköltözött a főút mellé, a téesz egyesült a kapós- füredivel és a kaposvári áfész csak a felvásárlót, az italboltot és a vegyesboltot tartja fenn a faluban. Régen szárazbabból százezreket forgalmaztak itt a felvásárlók — most, ha tojást,, mézet, csigát szállítanak, már nem panaszkodik Kuruczné, aki a boltot vezeti. Amióta a füredi téeszhez tartozik a falu, a vegyesbolt forgalma csökkent. A fiatalok városba mentek dolgozni, az öregek, hátuk mögött az ősöktől tanult mesterséggel gyalogmunkára szerződtek. A fiatalok és a munkabíró asz- szonyok az erdőgazdaságban találtak munkát. Próbálkoztak a faluban kihelyezett cipőfelsőrész-készítő műhellyel is. De hát, falusi asszony számára érthetetlen és kibírhatatlan a kötött szalagrendszer. Dolgozik ő többet, jobban, de a kötöttséget nem bírja. Az iskola udvarán homok, sóder. Napközi otthont építenek a községben. Nagy István harminc éve tanító itt. Magyaregres lakóinak egy- harmada cigány származású. Az iskolában összevont alsó tagozat működik. Régi-régi iskolapadokkal, bevésett jeleik között saját ifjúságomat keresem. Megtalálhatók itt a nevek kezdőbetűi, és házak, hajók rajzai. Nagy házak, nagy áblakokkal. Kis' lelkek magas álmai. * Könyvtár is van a faluban. Huszonöt év előtt füles Nem lesz a te talpadnak nyugalma Együttműködés Elektronikus szállodai nyilvántartási rendszerek közös fejlesztésére, gyártására és harmadik piacon történő értékesítésére kötött szerződést a veszprémi Nehézvegyipairi Kutatóintézet a holland Philips cég ausztriai leány- váUallátávai. A Philips szállítja ehhez a berendezések elektronikus egységeit. A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta ma ünnepli születésiének 67. évfordulóját-. Ezt a napot a Szovjetunióban és a Szovjetunió határain túl is az emlékezésnek, egyúttal a jövőbe tekintésnek szentelik. Az idei rendezvényeknek különös súlyt és hátteret ad egiy másik nagy históriai fordulópont: a hitleri fasizmus felett a második világháborúban aratott győzelem 40. évfordulója. Mindkét dátum — az 1918. február 23-i és az 1945. május 9-i — szorosan összefügg egymással. Közös bennük, .hogy a szovjet nép és fegyveres ereje mindkét alkalommal a hódító nemeit imperializmussal került szembe. 1918-ban a Pétervárt közvetlenül fenyegető császári hadakkal bátran szembeszálló fiatal Vörös Hadsereg Pszkov és Narva alatt sikerrel állta ki a nagy erőpróbát, és vereségeit mért az állag fal- fegyverzeltt ellenségre. (Ehhez a diadalhoz kapcsolódik az új típusú hadsereg születésének napja.) Másodszorra — 1941 nyarától, amikor az akkori tőkés világ legerősebb hadserege, a náci Wehrmacht támadt a Szovjetunióra — csaknem négy esztendeig tartó élet- ' halálharcbaira megint csak az agressizor maradt alul, a minden eddiginél kegyetlenebb háború győztes befejezése azonban a szovjet nép számára hihetetlen emberi és anyagi áldozatokkal járt. Senki sem tagadhatja — noha erre Nyugaton ismételt kísérletekét tesznek, —, hagy az antifasiszta koalíción belül a fő' terheket a Szovjetunió vállalta magára, és a „barna pestis” megsemmisítéséért 20 millió fiának és lányának életével fizetett. Ez a szörnyű ár késztette annak idején R. J. Mali novsizkijt, a Szovjetunió azóta elhunyt marsallját és honvédelmi miniszterét akinek jelentős szerepe volt hazánk felszabadításában — annak kijelentésére, hogy sohasem szabad megengedni az 1941 júniusához hasonló helyzet kialakulását. Más sízóvad: a szocialista politikai-védelmi szervezetben egyesült testvérorszá- gok, a Varsói Szerződés tagállamai egyetlen pillanatig sem állhatnak készületlenül az Egyesült Államok, a NATO katonái kihívásával, fenyegetésével szemben. A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta — a szovjet államnak az egyetemes biztonságért vállalt roppant felelősségéből adódóan — napjainkban valóban- a világbéke legfontosabb őrhelyén teljesíti feladatát. Az elmúlt több mint hat évtized tapasztalataiból, tamulságaibóil okulva; igen magas fokú harckészültségben, a rakéta-nukleáris kor követelményeinek megfelelően felvértezve — minden szükséges technikai eszközzel, fegyverzettel ellátva — biztosítja a fejlett szocialista társadalom építésének külső feltételeit, megbízható védelmét. A hadászati rakétacsapatoik -t- a Szovjetunió és a szocialista közösség több tagállamának oltalmazásáról gondoskodva — képesek mindenkor safcfcHarcgyakorlat nehéz terepen ham tartani a potenciális támadókat. A többi haderő- nemmel együtt egyedüli és legfőbb funkciójuk az, hogy a-z idők folyamán kialakult hadászati egyensúlyt fenntartva, féken tartsák a háború erőit, s ne engedjék meg az újabb világháború kircfobantását. A szovjet katonai doktrína — híven a lenini béke- politikához — kifejezetten védelmi jellegű. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint az, hogy a Szovjetunió lemondott a nukleáris fegyverek elsőkérati alkalmazásáról, s kitartóan szorgalmazza a katonai erőszak tilalmáról szóló nemzetközi szerződés megkötésit. Lészerelési jawaslatiaiinák megvalósításával megnyílhatna az út a feszültség enyhítéséhez, a fegyvermentes vi- lálg megteremtéséhez. Mindaddig azonban, amíg az Egyesült Államok és legfőbb NATO-partnerei nem hajlandók feladni egyoldalú fölényszerzési törekvéseiket, egyensúlymegboimtási kísérleteiket, a szovjet fegyveres erők készenlétét a párlb- és állami vezetés kénytelen — jelenlegi hadászati paritás — a kor színvonalán tartani. A mai bonyolult, számos bizonytalansági tényezőt magában rejtő nemzetközi helyzetben a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta kimagaslóan stabilizáló szerepet tölt be. Ebben a szerepvállalásban természetesen a Varsói Szerződés többi tagállamának hadseregei is részt vesznek. A kettős évfordulóra emlékezve, a szocialista országok nem alaptalanul figyelmeztetnek arra: az új euroha- dászatj rakéta-nukleáris fegyverek nyugat-európai — mindenekelőtt NSZK-bali — _ telepítésével rendkívüli módon megnövekszik annak a veszélye, hogy esetlég ismét német földről indulhat el egy újabb nagyméretű fegyveres konfliktus. Erre való tekintettel a Szovjetunió — egyetértésben szövetségeseivel — kénytelen volt megnövelt hatótávolságú badműveletí-haroászati rakétannukleáris harceszközöket elhelyezni az NDK és Csehszlovákia területén. A kimondottan védelmi jellegű ellenintézkedés azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa a kellő egyensúlyt a közep- európai térségben. Serfőző László Á szovjet hadsereg napja A BÉKE ŐRHELYÉN Fajcs János művezető volt a villamossági gyárban, tízegynéhány éve nősült Magyaregresre. Régóta vb-tag és fél éve tanácselnök. Kicsit feszeng még a tisztségben, bő is, szűk is. Pontosan tudja, mi az, amit kívánnak tőle, s mondja is. Tény: az ivóvíz régi gond Egres életében. Sikertelen fúrásé kút, ammóniatartalmú, meleg víz tört fel hatszáz méterről, így a falu még mindig az egyetlen artéziról hordja a főzésre, ivásra való vizet. Majd, ha meglesz a társulás — kilencmillió forint — talán lesz itt is jó ivóvíz. S beszélünk, beszélünk a vízről. — Mi épült a faluban az elmúlt években? — Renoválták az italboltot, különterem is van. Tíz-tizen- két új ház, új utca van, és az idén befejeznek még három házat, az egyiket cigánycsalád építi... Egres lakosainak száma még ma is több, mint a körzetbe tartozó Somogyaszalóé faládában, csúszós jégen cipelte a tanító azt a húszegynéhány könyvet,' amely a könyvtár alapját képezte. Ma kétezerötszáz kötet áll a polcokon. Alig mozdul. Nem is olyan régen a KISZ-esekkel színre vitték Gárdonyi Bor című színdarabját. Ma? Kit is érdekelne ez? Magyaregres a létért küzd. Harminc—negyven család származott el a városba az elmúlt tíz év alatt. Tíz—tizenöt új házaspár építkezik ma itt. A házakban sok az öreg. Hatalmas, állandóan leengedett zsaluk mögött nyolcvanéves emberek élnek. Az udvarokban harsog a kakas, mérgelődik a kutya. Maradjon meg a falu — mondják az egresiek. De élni kell. És ez egyre nehezebb. A távolsági busz a munkásokat hozza haza. A kéményekből füst kanyarog, közélít az este. A busz vezetője a sarki házba tér — ott lakik — uzsonnát eszik, kávét is rá, aztán indul a busz: vissza Kaposvárra. Klie Ágnes 21. A zenészek vacsora alatt is játszottak. A kocsma nagytermében letették a rézkifliket, pereceket, és vonóval, cimbalomütővel gyötörték a húros hangszereket. — Az én időmben még egy hétig tartott a lakodalmi vígasság — a zajtemger hullámai ezt a mondatot ringatták az ifjú párig. Mintha Bittner Kádi néni hangja lett volna. Mostanira, ezerkilencszáznegyven őszére az erdősi menyegzők másfél naposra rövidültek. — Jobb ez, Kádi néni — rikkantotta Bieber Lorenz. Az ifjú férj türelme így is fogytán: Igaz-e, Hans? Nevették Éva pirulásak Hálás volt Harisnak, hogy nem tromfolt Lorenz mondására valami ostobasággal. Ügyis egyire növeíkvő nyugtalansággal figyelte, ahogy a Jáksic faliórájának mutatója könyörtelenül lépi mag a perceket. összefolytak szeme előtt az arcok, így maszatolódott el a világ akkor is, amikor reggel a szülői háztól elindultak. Eddig szerencsére minden rendben ment. Százötven vendég ült és szürcsölte a levest & kocsma nagytermében, erre már nem lehet azt rányomni, hogy kolduslakodalom. Egy-egy esküvőre már valóságos haditervet keL tett kidolgozniuk a szülőknek, hogy a vendégek majd így emlékezzenek az ifjú pár egybekeftére: jó lakodalom volt. A jó bizonyítvány nélkül a mások menyegzőjén — ha nem egészen közeli rökonok — csiak a hosszú asztal végén juthatott nekik hely. A tegnap esti koszorús táncon sem volt híja a kedvnek, harag miatt ma sem maradt el senki az esküvőről, ahol jóakarata férfiembernek literes üveg nélkül beállni a nászmenetbe a lakodalmat kiállítók szégyene lett volna. A holtomiglan-holtáig- lan sem olyan boldogtalanul hangzott el az oltár előtt, mint az előző pénteken, a dinmyehasú Resch Susanna esküvőjén; a megesett lányt irgalomból vette el egy bőszénfai kádársegéd. — Mindenki eljött — Súgta Mayerné Éva fülébe; mézcsepp volt hangjában. Százhúsz-százötven vendégre számítottak, de az anyjának a „mindenki” a pap, az orvos; a jegyző volt, azok, akiket minden esküvőre illett meghívni. Olyan jó lett volna utána elmondani újra meg újra: „Éfikém esküvőjén ott volt a plébános úr, és a Zwuk doktor is ...” Az első vőfély, Bieber Lorenz egyik csiklandós versvicce után Hans odahajolt Évához: — Te vagy a legszebb asszony, Lanigné! Az öltöztetésnél ő is szépnek látta magát, át is futott rajta, hogy még sohasem volt ilyen szép, és talán már nem is lesz soha. Nem bánta. Fején a gyöngyös koszorút, nyakán, karjain a szalagokat ed nem cserélné a királynéi koronáért sem. Szeme sarkából megnézte az urát. A férfi csak egy fokkal legyen szebb az ördögnél, szokták mondani. Hans meggyfakéreg színű sima arca ragyogott, mintha göndör haja is szikrákat vetett volna a petróleumlámpák pisla fényében. Maga volt a megtestesült boldogság. A kis embereken valahogy jobban meglátszik az öröm. Köpcös, erős ember az ura. Fekete ruháján az a vőlegényi bokréta két, masnira kötött szalaggal csak dísze volt kedvének Éva legbelül homályosan mindig érezte, hogy a lánynak az életet valami önmagánál nagyobb dolog szolgálatába kell állítania. Most egyszerre világosság gyűlt benne arra, hogy ezt a szolgálatot nem egyedül kell márjd ellátnia, és ettől a felismeréstől hirtelen könnyűinek érezte magát, kacagni lett volna kedve. Már nem gondolt arra a holnap délelőtti gonosz játékra; amely előre megborzongaitto: amikor a legénykék bekötött szemmel, karóval igyekeznek majd eltalálná a földbeásott kakas taréjos fejét. így vollt ez minden lakodalom másnapján. És a Három libát is eljátszották a fiatalok. A verssor végén a középen állónak ki kellett innia a poharát, és az utolsó szót — puff! — már a többiekkel pöffenteni. (Folytatjuk.)
