Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
8 Somogyi Néplap 1985. február 16., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Lotz Károly: Művészetek — freskó a Nemzeti Múzeum főlépcsőházában BÁNOS JÁNOS Világítanak Körmeim mint a halottaké úgy nőnek olyan gyorsan gyorsan s megveszekedve ahogy a házak közé tör a szél hirtelen rámdühöngve egy lakótelepen — Körmeim mint a halottaké s nélkülem : szeretői az éjszakának világítanak szemembe a kísértésben míg lefejezem félholdjait. KÁROLYI AMY Kép keretben A fiatal Barcsay .képein ily feketék a fák és zúgnak némán, óriásian a képkereten át. A nagyok vásznain suhan vagy papírból kinő és zúg némán, sejtelmesen a megfestett idő. Bécsi szobrászok bemutatója Az Osztrák Képzőművészek Szövetsége és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége egy esztendeje kötött egyezményt egymással. Az osztrák szövetség elnöke, Hans Mayr professzor válogatásában most négy ausztriai szobrász — Wolfgang L. Haidinger, Kurt Ingerl, Walter Kölbl és Osamu Naikajima — munkáit mutatják be a Fényes Adolf-teremben. Haidinger: Ikarusz Walter Kölbl: Kocka és hengerek Osamu Nakajima: Kígyókő Kurt Ingerl: Strüktúra J. OSENKA EGY BOLDOG NAP A tegnapi nap a legboldogabb volt iaz életemben. Alighogy kiléptem a kapun, régi ismerőseimmel találkoztam. Korábban legföljebb bólintottak, ha köszöntem, most viszont kérdésekkel halmoztak el: hogy vagyok, mit írok, ilyen tehetséges fiatalember igazán gyakrabban tehetné tiszteletét, és így tovább. Aztán az egyik kollégámmal találkoztam. Szégyenkezve és mentegetőzve nyúlt a zsebébe, s megadta a tartozását; egy évvel ezelőtt kérte, s már sikerült teljesen lemonda- | nőm róla. A kávéházban a barátaim tiszta szívből nevettek a vicceimen, j,Sőt, nem is nevettek, hanem időitek a röhögéstől, pedia szakállas vicceket meséltem. . Hamarosan felhívtak a kiadótól, és közölték, hogy már szedik |az ;elbeszélés- kötetemet, egy hónap múlva terven felül készen lesz. Már majdnem három éve hevert , náluk ,a kéziratom, s eddig még arra sem tartották érdemesnek, hogy valaki egy elutasító levelet jrjon nekem. Még magamhoz sem tértem, amikor a színháztól (telefonáltak. A művészeti vezető izgalomtól remegő hangon kérte, egyezzem bele, hogy iszínre vigyék azt ia bizonyos serdülőkori darabomat, ^amelyet én sem tartottam túl sokra. Még aznap megkaptam több folyóirattól a régen elveszettnek hitt honoráriumot. Arra sem volt - időm, hogy megszámoljam, máris csengettek. Egy hivatalnok átnyújtotta a lakáskiutalási határozatot, s közben hosszasan bocsánatot kért, mert előbb nem tudta teljesíteni a kérésemet. Én persze megbocsátottam neki, s ő felderülve távozott. Lerogytam a székre. Hát igen, bárhogy legyen is, a munkát ,és a tehetséget előbb vagy utóbb elismerik. jNemhiába húztam az igát annyi évig. Mást ,mür értékelik ia művészetemet. Csöngött a telefon. Az apám 'keresett. Milyen jó, hogy hívott. Elkezdtem neki mesélni a sikereimről, erről a rendkívüli napról. — Már megbocsáss, hogy félbeszkítalák. Olvastál ma újságot? Észrevettem, hogy a hangjában irónia bujkál. — Nem. Miért? — Csak azért, mert a mai újságok közlik, hogy kineveztek miniszternek ... Fordította: Salga Attila A szocialista világrendszer megalakulásának 40. évfordulója elé Drága föld — szülőhazámnak földj e... A Szovjet és Afrikai iNé- pek Baráti Társasága elnökségének tagja James Patterson szovjet költő. Pattersomlt a Szovjetunióban és külföldön sokmillió ember ismeri, akik látták a Cirkusz című nagysikerű filmet: ő játszotta ugyanis az elbűvölő feketebőrű kisfiút, aki amerikai édesapjával második hazájára lelt a Szovjetunióban. — Hogyan hatott az ön, családja és nemzedéke sorsára az a korszakos esemény, hogy megalakult a szocialista világrendszer? — Édesapám amerikai születésű. Amikor befejezte tanulmányait a színész- képzőben, hosszú ideig nem kapott munkát. Ez a 30-as évek elején, a gazdasági világválság legkegyetlenabb időszakában volt. Egy alkalommal apám szeme megakadt egy híren, amelyet valamelyik négereknek Szóló újságban olvasott: művészembereket hívtak a Szovjetunióba, hogy bizonyos filmek alkotásában részt vegyenek. S apám 21 esztendős korában elindult a Szovjetunióba, ahol egyenlőséget hirdettek az emberek között, ahol nem számított, kinek milyen a bőreszíne. Azért jött ide, hogy dolgozhasson, de úgy fordult az élete, hogy itt lelt családra, és ebben az országban valósíthatta meg élete álmait. A Szovjetunió lett a • .második hazája. Számomra pedig az első és az egyetlen, hiszen én már itt születtem, 1933- ban. Apám a Kominterben dolgozott, a nagy Komszomol- építkezéselket látogatta, s erejéhez mérten hozzájárult a dolgozók közötti internacionalista. kapcsolatok erősítéséhez. A szovjet élet újabb és újabb távlatokat nyitott meg előtte. Igen tevékeny életet élt. S amikor a szocializmus országára rázúdult a háború Lavinája, apám habozás nélkül második hazája védeimezésére kelt. Apám, ki a fajgyűlölettől mérhetetlenül sókat szenvedett, a hitleri náci seregtől életével védte az életet. Nekem gyűlölettel nincs mit törődnöm. Nurekok, Atommasak fényein eligazodom. Itt, e földön eredték meg az ón gyökereim. Oroszföld hegyei, folyói, ‘erdői kedvesek szívemnek: Anyás gyöngeséggel óvják és mindentől meg tudtak védeni. Ezt írtam az édesapám emlékének szentelt versemben'. Amikor meghalt, még nem töltötte be a 32. életévét, Ami engem illet, elvégeztem a Nahimov Tengerésztiszti Akadémiát Leningrád- ban, majd a flotta tisztjeként szolgáltam. Verseket írtam, később oklevelet szereztem a Gorkij Intézetben. — Milyennek látja ön a szocializmus világát és az új világ emberét 2045-ben? — Ügy vélem, hogy 2045ig az egész világom győzedelmeskedik a szocializmus. Hiszen napjainkban erőteljes mozgás tapasztalható a nép tömegek részéről. Gondolom, 2045-iban teljesen új probléma és perspektíva jelentkezik a kor embere előtt. Hiszen az atom- és neutronfegyvereik hatalmas arzenáljának megszüntetése után óriási anyagi eszközök szabadulnának fel békés célokra. A Szovjetunió és a szocialista államok éppen ezt szorgalmazzák. '' — Melyek azok az elsődleges vonások, amelyeket kiemelne a szocialista életforma legfőbb jellemzői közül? — Véleményem szerint mindenekelőtt a sokoldalúan fejlett személyiség szerepe növekszik a szocializmusban. Ide sorolom az ember felelősségét” a béke sorsáért, a résztvállalását mindabból, ami az emberekkel, az ő javukkal kapcsolatos. Akaratlanul is eszembe jut egy nemrégi utazásom elméke az USA- ban. Egy Los Angeles-i tanárnővel beszélgettem. Tőle hallattam először az úgynevezett „nem formális (iskolán kívüli) 'képzésről”. Furcsának hat, de ezek az emberék az iskolai oktatást ellenzik. Az a véleményük, hogy a gyermek személyiségének sokoldalú fejlesztését célzó oktatás végül is káros. A tanárnő aprói szólt, hogy a tanulók tudatosan semmibe veszik a törétnelem- és irodalomórákat: sokain közülük itökéletesan meg vannak győződve arról — akárcsak szüleik —, hO'gy elegendő, ha megtanulnak írni, olvasni, számolni. Bárhogy is nézem, ebben a 'társadalom „elitjének” az a világos törekvése mutatkozik meg, hogy az embert már gyermekikorától maga alá rendelje, mert az nem más a szemében, mint robot. így az embernek, szinte csecsemőkorától meg kell békélnie a fennálló jogrenddel. Nem az ő dolga azon. gondolkodni, miért olyan az őt körülvevő világ, amilyen és nem más. — A széles körű nemzetközi elismerésnek örvendő szocialista életforma az osztályharc színterévé vált., Az antilkommunisták igyekeznek tagadni előnyeit. ön mit mondana az ilyen véleményekre? — Ügy gondolom, a szocialista életforma azért is vált a különböző irányzatú antikommunjsta szervezetek támadásának célpontjává, mert az eszme már sok millió ember tudatában meggyökeresedett, szerte a világon. S meggyőződésem: az emberiségnek csak egy útja lehet, és ezt a Nagy Október mutatta meg. A szocialista életforma előnyei kiállták az idők próbáját, megerősítették, hogy a szocialista rendszer a mai emberi 'társadalom legkorszerűbb modellje. Ez a reális bizonyítéka ennék, hogy az akkor elvetett mag napjainkban szökött szárba. „Drága föld, szülőhazámnak földje ...” énekelték a Cirkusz című filmben. Ezt a melódiát csaknem fél évszázada hallottam először. Emlékezetembe vésődött minden szava, minden hangja. A szavak mély értelmét azonban csak később fogtam fel. — A bókemozgalom sokmillió jóakaraté embert tömörít soraiban, ön, személyesen mivel járul hozzá a háborúellenes mozgalomhoz? — Korunkban soha nem tapasztalt méretekben megnőtt a személyiség szerepe a föld békéjéért folytatott küzdelemben. A különböző nyelveken megszólaló költők fölemelték szavukat a háborús propaganda ellen. Az utóbbi években egész sor olyan vepseákötetet gondoztam, amelyekben háborúéi,lenes verseket, költeményeket adtam közre. Közöttük a „Fajelmélet skorpiói” címűnek a mondanivalóját a Dél-Afrikában zajló események adták. Mint az Afrikai Népek Baráti Társasága vezetőségének tagja, a fekete kontinens sok országában jártam. Fekete bőröm, igaz, már kissé őszbe csavarodott göndör hajam a szovjet delegáció valameny- nyi tagija közül rám vonta az elsődleges figyelmet, A kérdéseket úgy tették fel nekem, mint közülük valónak, és azt is .természetesnek vették, hogy úgy válaszoltam nekik, mint az enyéimnek. Beszélek nekik arról, hogy mit tesz az én: hazám a béke megvédéséért, hogy húszmillió szovjet állampolgár áldozta az életét a győzelem napjáért. Elmondom nekik, hogy nálunk komszo- molista építőtáborok vannak, g a fiatalok BreszttoJ Vlagyivosztokig mindenütt dolgoznak az országban, ahol nagy építkezések folynak. S elmesélem nekik apám sorsát... A következő könyvem Leningrádban jelenik meg a jövő esztendőben. Pergetem az .évitizedeket, és bemutatom családom különös, de mégis természetes élettörténetét. Szerény munkámat nem mindén remény nélkül írtam. Azt szeretném, ha valamennyi dalát áthatná a szocialista életforma humanizmusa. fAPN)
