Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

4 Somogyi Néplap 1985. február 16., szombat SOMOGY FEJLŐDÉSÉRŐL Á Központi Statisztikai Hivatal Somogy megyei Igazgatóságának jelentése (Folytatás az 1. oldalról.) A tehenek száma 5,8 száza­lékkal kevesebb. A kisüze­mi állomány az egy évvel korábbi szinten alakult, a nagyüzemekben viszont a csökkenés meghaladja a 7 százalékot. A sertések szá­ma az év végén körülbelül 16 százalékkal volt keve­sebb, mint 1983 aizonos idő­pontjában. Az anyakocák számárnak apadása viszont alatta maradt az állomá­nyénak: nem éri el a 8 szá­zalékot. A szarvasmarhák és a sertések számának csökke­nése visszaesést okozott a vágóállat és az ál-lati ter­mék értékesóitésébein is. ösz- szességében 10,4 sízázalókkal csökkent a felvásárlás. A LAKOSSÁG ÉLET­KÖRÜLMÉNYEI Somogy népessége a szá­mítások szerint 1984 végén 355—365 ezer körül volt. Az élVeS'Zültetések száma (4 ezer) 1 százalékkal maradt el az előző évitől, a halálo­zásoké pedig majdnem azo­nos (5,5 ezer). A szocialista szektorban foglalkoztatottak száma to­vább mérséklődött. 1984-ben 101,9 ezren dolgoztak itt, vagyis 1 százalékkal keve­sebben, mint az előző év­ben. Legerőteljesebben az építőipar munkáslétszáma csökkent, a mezőgazdasági nagyüzemekben a korábbi Stagnálás után 1 százalékos volt a létszám mérséklődé­se. Kisisé nőltt a dolgozók számla a vízgazdálkodási ágazatban, a közlekedésben dolgozók száma azonos az 1983. évivel. Az átlagbérek és az át­lagkeresetek növekedése meghaladta az 1983. évit. Az átlagbérék 6, az átlagkere­setek 6,6 százalékkal voltak nagyobbak 1984-ben, mint egy évvel korábban. A me­gye lakosságának központi forrásból származó pénzbe­vétele tavaly 12 százalékkal emelkedett. A munkavi­szonnyal kapcsolatos bevé­tel közül a bér- és béfjel- legüek majdnem 8 száza­lékkal nőttek, a mezőgaz­dasági szövetkezeti kifizeté­sek pedig 4 százalékkal. A kisvállalkozásoknak kifize­tett összeg két és félszerese az egy évvel korábbinak. A felvásárlásból a lakos­ság mintegy 7 százalékkal több jövedelemhez jutott; mint 1983-ban. Pénzbeli társadalmi jövedelmekre 13 százalékkal többet fizetitek ki az egy évvel korábbinál. A lakosság takarékbetét-ál­lománya mintegy 6,2 milli­árd forint volt 1984 végén; ez az egy évvel korábbihoz képest 449 millió forinttal, 8 százalékkal nőtt. Ugyan­akkor a lakossági hitelállo­mány 5,8 milliárd forint vöt, azaz 17 százalékkal több, mint egy évvel ko­rábban. 1984-ben a megye kiske­reskedelmi forgalma 15,9 milliárd forintot teibt ki, ez folyóáron számolva 8,6 szá­zalékkal több az egy évvel korábbinál. A forgalom va­lamelyest meghaladta az 1983. évit. A szocialista kis­kereskedelmi forgalmat 1471 bolit és 945 vendéglátóegy­ség bonyolította le. Ezeknek együttes alapterületük — az év végén 342 ezer négyzet- méter — 1,4 százalékkal bő­vült egy év alatt. Javultak a vásárlási körülmények is; folytatódott a kiskereske­delmi hálózat korszerűsíté­se., felújítása. 1984 végién az új üzemel­tetési formák közül szerző­déses rendszerben 535, jöve- délemérdekeltségűben 75 üz­let működött. A szerződéses rendszerben üzemeltetett boltok száma a korábbinak majdnem a kétszeresére, a vendéglátó üzleteké egyötö­dével nőtt. Az 1984. évi forgalmon belül emelkedett az élelmi­szerek és az élvezeti cikkek, valamint a vegyes iparcik­kek forgalma; a vendéglá­tásból és a ruházati cikkek értékesítéséből származó forgalom viszont — az egy évvel korábbihoz képest — csökkent. Az ellátás alapvető élel­miszerekből folyamatos volt. Ősökként a kiszállítás nyers húsból, étkezési szalonná­ból, tartósított, füstölt áruk­ból, étolajból és cukorból, ugyanakkor emelkedett a kereslet a főtt, füstölt áruk, a húspép, a zsír, a marga­rin, a rizs, a száraztészták és a tejtermékek iránt. A vendéglátás bevétele 5 szá­zalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. A fogyasztói árak növekedése ebben az árufőcsoportban volt a legerőteljesebb. A ruházati cikkeik forgal­ma 4,5 százalékkal volt ki­sebb az egy évvel korábbi­nál. A kínálat változóan alakult, a kereslet mérsék­lődött. A vegyes iparcikkek forgalma — a hiánycikkek nagy száma elleniére — 1983- hoz képest 2,3 százalékkal nőtt, s leginkább az építő­anyagok és vasáruk iránt volt kereslet. A tartós fo­gyasztási cikkek forgalma folyóáron számolva 14,3 szá­zalékkal emelkedett, ezen belül a bútorforgalom 7,1 százalékkal volt nagyobb, Továbbra is e körben volt a legmagasabb a hiánycik­kek száma. Az idényáras élelmiszerek megyei árszintje tavaly 15,8 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. Az idényáras cikkek az előző év azonos hónapjáéval össze­hasonlítva — november ki­vételével — minden hónap­ban drágábbak voltak. Somogybán 1984-ben — a tavalyival szinte azonos szá­mú — mintegy 2200 új la­kás használatbavételére ke­rült sor. Az állami erőből épített (328) lakások száma 68-cal volt több, ugyanak­kor a magánerőből építette­ké (1849) 70-nel kevesebb az egy évvel korábbinál. A lakásállomány a me­gyében 1984 végére 125,5 ezerre nőtt. Ezzel a lakásel- láltás színvonala 1983-hoz képest valamelyest javult: a 100 lakásra jutó lakosok száma az 1983-as 288-ról 1984-ben 284-re csökkent. A közüzemi vízhálózatba újabb öt községet kapcsol­tak be (Szentbalázst, Cse- rónifát, Somogysimonyit, Siójutot, Istvánéit), így szá­muk a múlt év végén 125- re nőtt. Ezzel a megye tele­püléseinek több mint a fele egészséges, közműves ivó­vízzel van ellátva. A csa­tornahálózat hossza kis mér­tékben, alig 4 km-rel (1 százalékkal) nőtt. A váro­sok — ezen belül elsősor­ban a megyeszékhely —la­kásainak bekapcsolása ré­vén több mint ezerrel, 3,5 százalékkal növekedett a közcsatomahálózatba bekap­csolt ilakóegységek száma. A vezetékes gázellátásba be­kapcsolt települések köre 17-ine emelkedett. A gázhá­lózat hossza 24,4 km-rel (7,9 százalékkal) nőtt az egy év­vel korábbihoz képest. Je­lentősebb hálózatfejlesztés­re Siófokon és Kaposváron került sor. Az egészségügyi intéz­ményhálózat orvosi állásai­nak száma 16-ltal bővült. ám 4,3 százalékról 6 száza­lékra nőtt a betöltetlen ál­láshelyek aránya. A rende­lőintézetekben teljesített évi szakorvosi munkaórák szá­ma 212 ezer, s ez 1,3 száza­lékkal több az előző évinél. A megyében 1984-ben 1992 ezer gyógykezelési esetet vet­ték nyilvántartásba, ez az 1983. évit 8,3 százalékkal ha­ladta meg. A kórházi ágyak száma (2904) nem változott, az ágykihasználtság kissé jobb volt. A táppénzes álflómánybam levők napi átlagos létszáma tavay kissé növekedett, 7035 főt tett ki. A táppénzen levő dolgozóknak a foglalkozta­tottak átlagos állományi létszámához mért aránya (5,8 százalék) nem válto­zott. A szociális otthoni he­lyek száma (1255) is ugyan­annyi, mint egy évvel ko­rábban volt Bolháson új otthon létesült. A megye 205 óvodájába az 1984-ben beírt 14 410 fős gyermeklétszám 3 százalék­kal (438-cal) volt kevesebb az egy évvel korábbinál. Az óvodai helyek száma 75-tel nőtt az óvónők száma pe­dig 53-mal. Az intézmények zsúfoltságának általános csökkenése ellenére egyes települések intézményei to­vábbra is túlterheltek. Az 1984/85. tanévben a megye 177 általános iskolá­jában — az egy évvel ko­rábbinál félezerrel több — 42 186 diák kézdte meg ta­nulmányait. Az oktatáshoz a múlt évit 23-rnal megha­ladó, 1537 osztályterem állt rendelkezésükre, a pedagó- gusléttszám pedig az egy év­vel korábbi 2923-maili szem­ben 3024 főre nőtt. Mivel az össiz-diáklétszám növekedé­se mérsékeltebb volt, mint a tanerőké, illetve az osztály- termek számáé, a megyei el­látottsági mutatók a tava­lyihoz képest némiképp job- bák. Tovább bővült a nap­közi ellátás, ugyanis a nap­közis csoportok száma az egy évvel korábbi 614-gyel szemben 664-re nőtt, a ta­nulók fele napközis ellátás­ban részesült. A megye középiskoláiban asz 1984/85. tanév elején a tanulólétszám 6120 volt, azaz majdnem 4 százalékkal (211 fővel!) több, mint egy évvel korábban.. A gimnáziumi oktatásban részt vevő diá­kok (2863) száma 154-gyel, a szakközépiskolába járóké 57-tel nőtt. A középiskolai tanteremellátöttság számot­15. Ez másfajta kopogás volt. Hivatalos emberek kopogása. Mintha fakocka koppanna élével iaz |ajtónak. Az ilyen vendég nem várja a házi­gazda invitáló „Szabad !”- ját. Egyszerre nagyon sokan lettünk a kis konyhában. Nemcsak azért beszélhettek velünk föntről, mert ők vol­tak nyeregben, hanem, hogy mi anyósommal olyan szé- gyelamformán éreztük ma­gunkat a konyha ebéd utáni rendetlensége miatt. Kicsit helyére billentette a mérle­gen a mi serpenyőnket, hogy apósom nem kínálta hellyel őket, így csak topo­rogtak a küszöbön belül. — (Meg sem kérdik, mi járatban vagyunk, Anton gazda? Csakugyan Sommer Péter, akarom mondani Nyári Pé­ter volt a szószólójuk. Ö megmagyarosította a nevét, de a bátyja, Vinzenz nem. — Majd mondjátok, ha már kiböki a bögyötök — apásom mintha a cigarettá­ból szippantotta volna a nyugalmat. Mi anyósammal teittünk-vettünk, akárha ott sem lennének. De azért ak­kor is parazsat éreztem a bőrömön, ha hátat fordítot­tam nekik. Nyári Péternek barna parázsszeme volt, szinte égette azt, akire rá­nézett. — Nem magunktól va­gyunk itt, elgondolhatjátok, Hans — vette el apósom szavainak élét az uramhoz fordulva Bieber Lorenz. — A kötelességünket teljesítjük. — Mi lenne az, rokon? — kérdezte Janim fullánkot eresztve a rokon szóba. (Nyári Péter úgy vette át a szót, hogy szinte sziklát hen- gerített az addigiakra. — A Népgondozói Hivatal ránk bízta, vizsgáljuk felül Erdősön, ki tagadta meg ezt az országot szóban, írában és tettben. Azokat most mi is kitagadjuk innen, nincsen számukra hely ebben az or­szágban! Ügy beszéljenek: a sorsuk felől határoznak. Nem kötelességünk, hogy kilin­cseljünk, mint a bögrés diá­kok, megértették? Dönthe­tünk a meghallgatásuk nél­kül is. A csönd nyomta a dob­hártyámat. — Egymás szeme előtt éltünk a Volksbund-időkben is — mondta végül apósom. — Ti is tudjátok, hogy a mi portánk előtt nincs söpörni- va lótok. Nyári a szemével párán- ■ csőit Hauser Henninek, aki azelőtt is hivatalos ember volt a jegyzőségen: segéd­jegyző. Rajta kívül Erdősön csak a két Wolf lány vég­zett gimnáziumot. Ez a Hen­rii olyan langaléta fiatalem­ber volt, de nem az a nyá­pic fajta, ennek a csontjain megkötött a hús. Nem for­mázta a nyüzge kis apját testre, csak a tojásfejet örö­költe tőle meg a gyér ha­jat; a Hauserek mind nagyon hamar kopaszodtak. Sánta Vank emberei egyszer meg­fenyegették a volksbundozás kezdetén, mert a jegyző ké­résére a gyűlésük minden szavát följegyezte gyorsírás­sal. — Azt mondja, Anton bá­csi: maguk előtt nincs mit söpörnie a bizottságnak. Nem maga volt-e az, aki akkori­ban nagybölcsen azt taná­csolta nekünk, hogy hunyász- kodjunk meg, ne lépjünk a sánta ördög ellen?! Apóson, vérvörösen krá- kogta föl a szavakat. — Mondtam ... mondtam. A falut féltettem. — A volksbundiista bandá­tól nem féltette Erdőst, Lang? — szúrta meg orvul Nyári Péter a kérdőmondat görbe bicskájával. — Ezért mondom: úgy beszéljenek, hogy jobbra is, balra is bil­lenhet a hintájuk. Akkor kezdett bennem fázni a lélek. Az én uram nem szólt, csak merően néz­te a rokongyereket, Bieber Lőrincet. Az meg mint a hal a merítőhélóban, igyekezett szabadulni jobbra-balra pil­logva. Mennyire más volt ez a Lorenz, mint az a pö- röspusztai, örökkön csak viccelődő legény! A nehéz hivatal görnyesztette úgy meg; nagy zsákokat cipelhe­tett háztól házig. Hauser Henrik papírt húzott elő — zizegett —, én háttal áll­tam neki, a sparhelten ma­tattam. Langaléta Hennj szavai olyan szárazon kopog­tak, ahogy az őszi széltől le­hulló dió a járdán. (Folytatjuk.) tevő javulást nem mutatott, ugyanis a Itaniulólétszám 4 százalékos bővülését — a megszűnéséket js figyelem­be véve — mindössze há­rommal több tanterem szol­gálta. A középiskolákban ta­nító pedagógusok száma vi­szont 20-szal nőtt, így az egy tanerőre jutó tanulóik száma az 1983-as 14-ről 13-ra csök­kent. A kollégiumban lakó tanulók száma megközelítő­leg annyi, mint egy évvel korábban volt, csaknem 5 százalékponttal (52,5-ről 57,4 százalékra) nőtt viszont az étkezésiben részesülők há­nyada. Az 1984/85. tanév elején a szakmunkásképző iskolák összes tanulólétszámá 6094 volt, azaz 206-ital több, mint egy évvel korábban1. Az is­kolai tanév kezdetére az osztálytermeik száma 223-ról 235-re emelkedett, a tanmű­helyi képzési helyek száma (836) 95-itel nőtt. AZ IDEGEN- FORGALOM ALAKULÁSA 1984. július 31-én a me­gye kereskedelmi szálláshe­lyein 82 ezer — az előző évinél 2,8 százalékkal keve­sebb — hely állt a vendé­gek rendelkezésére. A ke­reskedelmi szálláshelyeken 624 ezer vendég 5,1 millió vendégéjszakát töltött; ez 6, illetve 2 százalékkal több, mint az 1983. évi. A ven­dégforgalom 91 százaléka a Balaton part menti telepü­lésein koncentrálódott, 66 százaléka főidényben. A szo­cialista országokból érkező vendégek száma 22 száza­lékkal nőitt, a nem szocia­lista országokból érkezőké 14 százalékkal, A belföldi vendégek száma 9 százalék­kal csökkent. Az átlagos tar­tózkodási idő összességében kevesebb volt ugyan, de a szállodákban és a fogadók­ban emelkedett. Megyénkbe a legtöbb kül­földi az NSZK-bóL Cseh­szlovákiából, az NDK-ból, Lengyelországból, Ausztriá­ból és a Szovjetunióból ér­kezett. A Somogybán levő három határállomás személyfor­galma 391 ezer fő volt, az 1983. évihez viszonyítva 28 százalékkal több. Ezen belül a barcsi határátkelőhely 71, a berzancei 69, a gyékénye- si 13 százalékkal nagyobb utasforgalmat bonyolított le. Nem lesz a te talpadnak nyugalma PIACI KÖRKÉP Mélyfagyasztott kínálat A fagy jócskán megtize­delte a tegnapi kaposvári hetipiacot. Aki azonban mégis vállalkozott a der­mesztő bevásárló körútra, könnyen megsüthette a pe­csenyéjét, mert a fázósaibb árusak egy része már a pi­ac bejáratánál nagyban és áron alul igyekezett túladni portékáján. Akilk maradtak, többnyire fagypófflékUkat is bekalkulálták az árakba. A burgonyát már 7 forin­tért kínálták. 11-ért volt fő­zőhagyma és 14-ért lila cse­mege. Ez utóbbi áron vehet­tünk fagykáros vegyes zöld­ségét is. Jól tartja magát a 8-na tartott fejes káposzta, a kel viszont 14-ér,t nem volt épp magakéllétő. Változat­lanul dömping van savanyí­tott fejes és aprókáposztá­ból. Az előbbi kilójia 20, az utóbbié 12—15 forint. 8-ért kapható fásult cékla. A pet­rezselyem- és zellerlevél megfakult csokraiért most is 2 forintot fizettünk. Iga­zi zöd színe már csak az 50-éiít mért parajnak volt. A fokhagyma java 40 fo­rint, néhány kiskereskedő azonban szezon végi kiáru­sítást tartott, és 20-ért ad­ta. Nagy szeme volt a tarka­babnak, így az egyik kiske­reskedő 56 forintot kért ér­te. Tízzel volt olcsóbb a fe­hér. Egy kiló stokerájhoz elég fél napidíj is. Vtevőriasiztó gyümölcsö­két láttunk. Egy zacskó de­resre fagyasztott őszibarack és meggy 40-et kóstált, ám hidegen hagyta a vásárló- kait. Nem volt kapós a 22 forintos és szemmel látha­tóan kőkemény körte sem. Bizalomgerjesztő választék az almaárusoknál volt 14— 20 forintért. A piac legszebb portékája címre most kétségikívül a Zöldért 80 forintos sampi­nyon gombája volt a ieg- esélyesebb. Nem számított romlandó cikknek a konyhakész ba­romfi, így a jobb ár remé­nyében a legtöbben így kí­nálták. Súlytól függően 260 —360 forintot kértek egy pucolt kacsáért, míg liba 450-ért volt Egy vézna bon­tott csirke 100-at kóstált, 60- nal többet, egy tyúk. 2,80 a valamirevaló tojás. Nem volt könnyű virágot szerezni a Georginák és Ju­liannák köszöntésére. Alig­ha illő például tej föl öspoh ár­ban átadni két szál reszike- teg hóvirágot, melyet 10-éirt adtak. Ugyanennyiért még csak nem is bimbózó barkát vehettünk volna. Szemneva- lóbb az 50 forintos cserepes jácint és a szálanként 20— 26 forintba kerülő szegfű. B. F,

Next

/
Oldalképek
Tartalom