Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
1985. február 16., szombat Gondoskodás a rászorulókról RÁDIÓSZEMLE r Óvatos derűlátás Klub a szenespince szomszédságában Ha a házigazda nem mondaná, hogy az ifjúsági klubot akarja megmutatni, nem tudnám, hogy miért hív a széntároló felé. Res- tellkedik az ajtó nélküli tároló miatt az eldugott sportöltözőkért, a kitört ablaké klubajtóért, de jobb nincsen. A házigazdát Galba Gábornak hívják és a KISZ titkára. Húsz éves, és mint a legtöbb bolhási fiatal, ő is eljáró: fér fi szabó Csurgón. — Reggel fél hatkor kelek. Nincs sok idő a reggelire, mert az állomás két kilométerre van a házunktól. Nyáron kerékpárral mehetek, de télen gyalogolni kell. Fél hét van, mire hazaérek, jóformán csak aludni járok haza. Gondolni sem lehet arra, hogy bejárják szórakozni Nagyatádra. Egyré-másra érkeznék a bolhási fiatalok a klubba. Kovács István 18 éves, a Sefag nagyatádi műszaki erdészeténél dolgozik. Hétre jár munkába Az édesapja viszi. Egyébként öt órakor kellene mennie a busszal. Mondják a lányok, hogy ők naponta elkésnek a gimnáziumból, mert a busznak olyan a menetrendje, hogy nyolc előtt nlem érhetnek Nagyatádra, illetve, ha pontosak akarnak lenni, akkor marad a hajnali indulás. Estére érnek haza. Kovács Ildikó érettségi előtt áll. Ne- ki most a tanulás a legfontosabb, de azért megjegyzi: — Ha el akarok menni moziba, akikor tizenegynél előbb aligha érék haza Nagyatádról, s utána újból a hajnali kelés. A tanács vezetői ígérik, még az idéni megkezdik az átalakítását, igaz, ebben az évben csak a tetőre futja. Az ő „fellegváruk" pedig a pincében van. Előbb-utóbb persze itt is történhet valami. Ebben hisz Lassú István, a nagyatádi városi KlSZ-bizottság titkára i'si — Régebben is kiváló munka folyt ebben a klub- báni Ügy érezzük, méltóak az elismerésre, ezért is terjesztettük fel őket a kiváló klub címre. Ha kapnak támogatást, a legégetőbb gondok már az idén megszüntethetek lesznek. Évente ötszáz óra társadalmi munkát vállalnak a falujukért a fiatalok. Az idén honismereti gyűjteményt akarnak létrehozná,, s felszabadulásunk negyvenedik évfordulóján az egész községet megmozgató rendezvényre készülnek. Nagy Jenő Gyökeres változásokat hozó intézkedésekre a felszabadulás előtt nem került sor, a nép- és családvédelmi alap könyöradományként gyűlt a perselyekben. A különféle jótékonysági rendezvények az ünnepek szokásává váltak. Az 1940. évi ösz- szeírás szerint Somogybán mintegy ötezer családot tartottak nyilván, ahol a keresők még a létminimumot sem voltak képesek előteremteni. Szocialista rendelet először 1946-ban látott napvilágot, amely kijelölte, hogy a szociális gondoskodás társadalmi feladat. A megye újjáépítésének időszakában alakultak meg a szociálpolitikai bizottságok, amelyek; a rászorulók ügyeit intézték. Dr. Molnár Erik, népjóléti miniszter a Magyar Kommunisták Pártjának III. kongresz- szusán a szociálpolitikai kérdésekről is beszélt, többek között Intézkedést javasolt több mint félmillió ember hadigondozására. Számukra Somogybán a szociális szak- szolgálat hetvenkettő, részben állandó, részben nyári napközi otthont létesített, ezenkívül tizenkét, egész éven át működő étkeztető napközi otthon kezdte meg működését megyénkben. 1946-ban hétszázötven szegénysorsú munkás gyereke indulhatott el a nyáron a Balatonra. A megye jóléti intézményei öt vagon élelmet kaptak, a rászorulóknak ruha, cipő is jutott. „Siess! Adj! Segíts!”- mozgalom bontakozott ki, ennek keretében a volt hadifoglyok 1947-ben huszonöt vagon kenyérgabonához jutottak. A tanácsok megalakulása jelentős lépést jelentett a szociális gondoskodásban. A segélyezésre a tanácsok költségvetést készítettek. Előtérbe került a megelőzés, aszociális körülmények javítása, a betegek gyógykezeltetése, a munkanélküliek foglalkoztatása. Azóta kialakult formája a segélyezésnek a rendszeres, illetve az alkalmi segély nyújtása. Az Egészségügyi Minisztérium 1963-ban szabályozta először a rendszeres segélyre való jogosultságot, s emelkedett az összege. Somogybán rendszeresen segély címén 1958-ban hétszázezer forintot fizettek k'i a tanácsok; az egy főre jutó összeg még nem érte el a száz forintot. 1964-ben már csaknem kétmillió forintot biztosított a megye a rászorulóknak. A legfrissebb adat szerint 1983-ban harmincmillió forintot fordított a megye rendszeres segélyre, ebből kétezer-százharminc- öten részesültek. Alkalmi segélyt tavaly tízezer-hétszáz- hatvannyolcan kaptak, több mint ti zen hétmillió forint jutott számukra. Rendszeres segélyt kapnák a csökkent munkaképességűek, a teljesen munkaképtelenek, a fogyatékosok. Somogy az elöregedő megyék közé tartozik. Éppen ezért szükségessé vált az öregek napközi otthoni hálózatának fejlesztése. Jelenleg ötvenként településen működik öregek napközi otthona. Továbbfejlesztésükben körvonalazódik az az igény, hogy ne csak napközben biztosítsák a rászorulók ellátását, hanem hétközi otthonokká is váljanak az intézmények. Még ebben az évben átadják az ötvöskónyi és a bolhási öregek napközi otthonát. Somogybán jelenleg ezerkétszáznegyvenegyen veszik igénybe az öregék napközijét, lehetőség ennél többre van. A házi szociális gondozást Somogybán ezerháromszáz- hetvenheten veszik igénybe. Hivatásos gondozónők, tiszteletdíjasok és elsősorban vöröskeresztes aktívák gondoskodnak a magukra maradt, házi gondozásra szoruló öregekről. A megye szociális otthonaiban — a nyolc intézményben — ezerkétszáz- ötvenöt öregről gondoskodnak. A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1978-ban elfogadta az időskorúak szociális ellátásának 1985-ig szóló programját. A megye lakosságának 22,5 százaléka nyugdíjas íkorú. A szociális gondoskodás kiterjed az alacsony jövedelműekre, a fogyatékosokra és a hadirok- kantakra. A határozat a helyi tanácsiak feladatát megerősítve kiemelte a komplex gondozás szükségességét. A társadalombiztosítás köréből is vegyünk néhány példát arra, miként fejlődött hazánkban a szociális gondoskodás az elmúlt évtizedekben. Somogyi adatok is bizonyítják az egységes társadalombiztosítás bevezetésének szükségességét, amire 1964-ben ikleirült soir. 1949-ben Somogybán 1,9 milliárd forint jutott társadalombiztosítósra, 1964-ben már 16,8 milliárd forintot költöttek ilyen célokra. A társadalombiztosítás széles körű; a teljesség igénye nélkül soroljuk, milyen juttatásokat kapnak a dolgozók. Családi pótlékot, gyermekgondozási segélyt, szociális támogatást, táppénzt — a gyógyszer- és anyatejellátás, az orvosi ellátás, a nyugdíj, a temetési segély mind e fogalomkörbe tartozik. Társadalombiztosítási szolgáltatás címén 1949-ben 1156 forintot kaptak átlagosan a biztosítottak, 1964-ben már 3865 forintot. Családi pótlékban 1962-ben 12 512 család, illetve 31 195 gyermek részesült, egy családban ekkor átlagosan két és fél gyermek volt. 1966-iban a családok számának növekedése mellett is fogyóban volt már a gyermekszaporulat. 1983-bán a gyermek- gondozási segélyben részesülők száma az előző évihez mérten is öt százalékkal csökkent. Jelentős mértékben nőtt Somogybán a nyugdíjasok száma. 1972-ben 28 060 ipari munkás és 31 180 termelőszövetkezeti dolgozó kapott nyugdíjat, összesen 480,9 millió forintot. Egy évvel később, 1973-ban már 29 500 ipari munkás és 33 800 tsz- dolgozóhoz kopogtatott a postás nyugdíjjal. 1983-ban 69 818 nyugdíjas élt Somogybán, hatezerrel több, mint tíz évvel korábban. A nyugdíjasok közül — arányát tekintve — a legtöbben (harminc százalékuk) 1600—1900 forintot kaptak. Somogy nyugdíjasainak, járadékosainak 73 százaléka kétezerötszáz, illetve ennél alacsonyabb összegű ellátásban részesült. Különösen a nők körében gyakori az ilyen alacsony nyugdíj. Végül szólunk a munkáltatók szociális gondoskodásáról is, hiszen a Munka Törvénykönyve, a vállalati kollektív szerződések alapján számos feladat hárul a munkahelyi [vezetőkre, a párt- és társadalmi szervek vezetőire. Több vállalat épített dolgozói számára üdülőt, bölcsődei elhelyezést is biztosit, a több gyermekeseket segélyekkel támogatják, a gyermekeket egyedül nevelő szülők megkülönböztetett figyelemben részesülnék, a munkahelyi étkeztetés támogatására szintén jelentős összegeket fordítanak. Horány.i Barna Nem a szemleíró elfogultsága az oka, hogy ma ismét politikai és történelmi műsorokról lesz szó: az elmúlt 168 óra ugyanis a jeles évfordulók, s ily módon az emlékező riportok, dokumentumösszeállítások, reprezentatív interjúk hete volt. Szerdán, fővárosunk felszabadulásának negyvenedik évfordulóján Szél Júlia riportját hallottuk Zamercev tábornokról, Budapest egykori szovjet városparancsnokáról, nagy élvezettel, s természetesen őszinte sajnálattal, amiért csupán magyar barátai, ismerősei, volt munkatársai nyilatkozhattak — a marsall már nem. Szintén a jubileumot juttatta eszünkbe a Gyönyörűsé- gem, gyötrelmem: Budapest című összeállítás a klasszikus és kortárs költészet remekeiből Csajági János rendezésében és Vunkán György ötletes zenéjével. A második világháború éveinek egyik vezető magyar politikusa, Kállay Miklós volt a tárgya az Iskolarádió egyik műsorának is, melyben Juhász Gyula és Tilkovszky Lóránt igyekezett eloszlatni az egykori miniszterelnökről keletkezett mítoszokat és eb lenmítoszokait, hangsúlyozván az államférfi németelle- nességét és világnézetének konzervativizmusát egyaránt. Nemcsak főszereplője, de valóban hőse is volt a hétfő esti adásnak Szűrös Mátyás, mert másfél órán át csaknem szünet nélkül felelni Vértes Éva és Szalay Zsolt, valamint a hallgatók kérdéseire egy „élő” mikrofon előtt még fizikai értelemben is figyelemre méltó teljesítmény. Még inkább az a higgadtság, mellyel az MSZMP Központi Bizottságának titkára az elmúlt év eseményeit és a mad világ- politikai helyzetet elemezte. .Nyílt és részletes válaszokat kaptak -nemcsak a hamarosan megkezdődő genfi vagy a már megkezdődött bécsi tárgyalások esélyei iránt érdeklődők, s nemcsak azok, akik arra voltak kíváncsiak, milyen mértékben támogatja hazánk az úgynevezett fejlődő országokat, de a „keményebb” kérdések elől sem tért ki Szűrös Mátyás. Nem volt „tabu” számára Konsztiantyin Cser- nyenko betegsége sem: a „jólértesiül.tek” megtudhatták, hogy egy vezető politikus is ember, aziaz ideig- óráig betegeskedhet. Pontos információt kaptunk arról is, hogy bár a Kínai Kommunista Párt képviselőit nem hívták meg pártkongresszusunkra, az irányelvek eljuttatott szövegét rokon- szeniwel és elismeréssel fogadták Peikjngben. Arria a kérdésre sem „köntörfalazás volt a felelet, miről tárgyalt külügyminiszterünk Bukarestiben. De nemcsak konkrét információkkal szolgált ez a műsor: hanem elvontabb tanulságokkal is. A legfontosabb feltétlenül az: álhírek, „félhírek”, uram bocsá’ rémhírek megelőzésének egyetlen biztos módja a tapintatos, de őszinte tájékoztatás. Csak „plusz” — de nem el- hanyaigolhlató plusz" — volt ennek az igazságnak az ismételt felismerésiéhez és a sok információhoz Szűrös Mátyás rokonszenves, szerény személyisége, mely valóban elhitette velünk: érdemes az eseményeket „óvatos derűlátással” szemlélni. ■ *-*Lengyel András Jégprizmák Levelek helyett a csilingelő jégagakra fehér, csipkés zúzmara nőtt. Az útjelző tábla szakállt növesztett, csillogó csipke- költeménnyé vált minden bokor. Jégpáncél borítja a fák törzsét. Hideg fényszikrákat szór a me- Icge-nincs napsugár a mindent elborító jégprizmákon. Hósivatag, fehér ország, a csend is megfagyott. Fotó: Makai Károly A szociálpolitika negyven éve Valamit tenni kellett
