Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

Somogyi Néplap 1985. február 1., péntek Shultz külügyi elemzése UFO-val találkozott a tallinni gép Furcsa jelenség — magyarázat nincs Céljuk a világ közvéleményének mozgósítása Békekonferencia Athénben Nemzetközi békekonfe­rencia nyílt meg tegnap At­hénban 50 neves közéleti sze­mélyiség részvételével. Az egynapos értekezlet részt­vevői — a „Hatok” hétfői új-delhi találkozójához kap­csolódóan — a békéért és a nukleáris leszerelésért vívott harc feladatairól tanácskoz- itaik. öt földrészről, huszonhat ország képviseletében érkez­tek közéleti személyiségek az athéni találkozóra. A „Ha­tok” közül négyen — And- reasz Papandreu görög mi­ni saber elnök, Raul Alfonsin argentin elnök, Olof Palme svéd miniszterelnök és Jú­lius Nyerere tanzániai elnök — voltak jélen. Részt vett a tanácskozáson Bruno Kreisky volt osztók kancellár, Pierre Elliót Trudeau volt kanadai miniszterelnök, Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára és számos más neves politikus. Papandreu, Alfonsin, Nye­rere és Palme tájékoztatta Belpolitikai bonyodalmak A hadügyminiszter lemondását kérik az értekezlet résztvevőit „Hatok” leszerelési felhívá­sáról. A vendéglátó ország kormányfője megnyitó beszé­dében a világ közvélemé­nyének mozgósításában jelöl­te meg az athéni tanácsko­zás célját. Julius Nyerere hangsúlyozta, hogy a közvé­leményt a fegyverkezési haj­sza veszélyének tudatára kell ébreszteni. Raul Alfon­sin rámutatott, hogy egy atomkatasztrófa nem csupán a hadviselő országok, ha­nem egész bolygónk tragé­diája lenne. Olof Palme le­szögezte: nem csökken az emberiséget fenyegető ve­szély mindaddig, amíg nem születik megegyezés az atomfegyverek befagyasztá­sáról. Az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) elnöksége tegnapi ülé­sén azt ajánlotta a párt kép­viselőinek: szavazzanak bi­zalmat Friedhelm Frischen­schlager honvédelmi minisz­ternek. Az ellenzéki Osztrák Néppárt ma bizalmatlansági indítványt nyújt be a parla­mentben a szabadság párti miniszter eLlen, aki a múlt héten személyesen fogadta az Olaszországból átadott náci tömeggyilkost, Walter Re- dert. Az ügy súlyos belpo­litikai válsághoz vezetett, miután az SPÖ egy sor ve­zetője, köztük — bécsi lap­jelentés szerint — a kor­mány hat tagja is le kívánt mondani, tiltakozásul az el­len, hogy Frischenschlager a kabinetben marad. A komp­romisszumra Fred Sinowatz kancellár azért határozhatta el magát, mert bizonytalan­nak tartotta a lemondás ese­tén sora kerülő új választá­sok kimenetelét. Leopold Wagner, az SPÖ alelnöke csütörtökön kijelen­tette: a legjobb az .lett vol­na, ha Frischenschlager ön­ként .lemond, ám az is kép­telenség, hogy 40 évvel a há­ború után egy SS-tiszt kény­szerítse lemondásra az oszt­rák kormányt. Az ügy mindenesetre nem csekély belpolitikai kárt is okozott a kormánykoalíció­nak s elmélyítette az ellen­téteket az SPÖ vezetésében. Bécsi keringő Tovább folytatódik a külö­nös „bécsi keringő", újabb szakaszához érkezett a közép­európai haderő csökkentésé­ről és a fegyverzet korláto­zásáról tartott tárgyalásso­rozat. A NATO és a Varsói Szerződés teljes jogú részt­vevő és megfigyelői státussal rendelkező tagjai megkezdték a 35. fordulót az osztrák fő­városban. A maratoni hosszúságú megbeszéléseken eddig gya­korlatilag semmilyen ered­mény nem született, s a meg­figyelők kissé borúlátóan íté­lik meg a mostani forduló kilátásait is. A Varsói Szer­ződést és a NATO-t képvi­selő országok álláspontja ugyanis meglehetősen messze esik egymástól, s a szocia­lista országok ismételt kísér­letei ellenére sem sikerült kompromisszumos megol­dást találni. Pedig az utób­binak még 1983-ban olyan tervezetet tettek le az asztal­ra, amely messzemenően fi­gyelembe vette a nyugati ál­láspontot. A válasz azonban egy teljes évet késett, s az ellenterv korántsem tanúsí­tott akkora rugalmasságot, mint azt az akkoriban szü­letett nyilatkozatok vagy a máig publikált „független” újságcikkek sugalmazták. Eddig csupán abban sike­rült megállapodni, hogy mindkét fél 700 ezerre csök­kenti szárazföldi, és 200 ezer­re a légierő kötelékébe tar­tozó csapatainak létszámát. Alapvető nézetkülönbség van azonban a jelenlegi lét­számok megítélésének kérdé sében, és a csökkentés útjai­nak kiválasztásában is. Ar­ról nem is beszélve, hogy a nyugati fél hallani sem akar fegyverzetcsökkentésről, sőt erősíti hagyományos fegyver­zetét, miközben megkezdő­dött az amerikai közepes ha­tótávolságú nukleáris rakéták telepítése. Ez a korábbiak hoz képest alapvetően mó­dosítja az európai politikai légkört, és a katonai helyze tét, s így mindenképpen fon­tos tényezője lesz a most új­ra kezdődő tárgyalásoknak. Az előző, 34. forduló szo­katlanul heves szócsatákkal ért véget decemberben. Most, néhány nappal a genfi szov­jet—amerikai tárgyalások időpontjának bejelentése után talán némi remény van — ha nem is a megállapo­dásra —, a nyugodt hangvé telre, a tárgyszerű megbeszé lésekre, esetleg minimális előrelépésre is. A kezdetkor kitűzött cél azonban még nagyon messze van. H. G. A tárgyalások kudarca Folytatják a sztrájkot Nagy-JBritanniában az~ or­szágos szénhivatal tegnap ar­ról értesítette a bányász­szakszervezetet, hogy nem lát alapot a tárgyalások fel­újítására. így a 11 hónapja tartó bá­nyászsztrájk folytatódni fog. Indoklásul a hivatal kö zölte: a tervezett tárgyalások napirendjének abban a vál­tozatában, amelyet a szak- szervezet eljuttatott hozzá, nem szerepel az úgynevezett gazdaságtalanul termelő bá­nyák bezárásának problémá­ja, holott a szakszervezetnek elvileg el kellett volna fo­gadnia a hivatal — illetve a kormány — ultimátumát, és előzetesen hozzá kellett vol­na járulnia ahhoz, hogy gaz­daságossági szempontok miatt bányák bezárhatok le­gyenek. „Genfi találkozóm Giromi- ko szovjet külügyminiszter­rel konstruktív kezdet volt ahhoz, ami reményünk sze­rint gyümölcsöző tárgyalás lesz” — jelenítette ki teg­nap Shultz amerikai külügy­miniszter. A szenátus külügyi bizottsága előtt elmondott — csaknem negyven oldalas — külpolitikai elemzésben azonban úgy jelölte meg az amerikai külpolitika célját, hogy „határozottan ellene kell szegülni a szovjet ter­jeszkedésnek, de nyitva kell hagyni a kaput a konstruk­tívabb lehetőségek előtt”. A minliszlter e politika kulcs­kérdésének minősítette az amerikai fegyverkezés foly­tatását, külön aláhúzva az MX-rakéták építését és az úgynevezett űrvédelmi ter­vek folytatásának fontossá­gát. Shultz kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak egy­szerre kell növelnie erejét és folytatnia a tárgyalásokat — mert „ez a legésszerűbb út”. Ezzel kapcsolatban azt mon­dotta, .lótfonitasságú az ame­rikai hadászati erők fejlesz­tésének folytatása, beleértve azi MX-irakóta építését is, mert csak így lehet elkerül­ni, hogy „meggyengítsék az amerikai tárgyalóküldöttség helyzetét akikor, amikor megkezdik a küzdelmet a nukleáris fegyverek számá­nak reális csökkentéséért”. A Szovjetunió ugyanis Shultz szerint ,kevés ösztönzést” érezne a megállapodásra, ha „ezüsttálcán kínálnák” szá­mára az „egyoldalú amerikai csökkentéseket. A leszerelési tárgyalások koncepciójáról szólva Shultz megismételte azt a Reagan eLnök által személye­sen jóváhagyott elgondolást, hogy „az elkövetkező tíz év­ben gyökeresen csökkenteni kell a meglévő és a terve zett támadó jellegű nukleá­ris fegyverek számát, stabi­lizálni kell a támadó és a védelmi jellegű nukleáris fegyverek közötti viszonyt, legyenék azok a földön, vagy a világűrben”. Ez a tíz év szerinte átmeneti kor szak lesz, amely elvezethet a nukleáris fegyverek teljes felszámolásához. A nukleá­ris fegyverektől mentes vi lág olyan végső cél, amiben egy átérhetünk mi, a Szovjet­unió és minden más nemzet is” — mondatta. Határozot­tan leszögezte, hogy az Egye­sült Államok ehhez kulcs­kérdésnek tartja az űrprog ram folytatását. Az egyéb kérdések között a külügyminiszter megemlí­tette a nukleáris fegyverek elterjedésének veszélyét, azt hangoztatva, hogy bár e té­ren vannak sikerek, az el­terjedés lehetősége fennáll Az első értékelések szerint a miniszter az amerikai kül­politikai kemény vonalát képviselte beszédében. Az Aeroflat szovjet légi- társaság TU—134a típusú, Tbiliszi—Rosztov—Tallinn útvonalon közlekedő gépé­nek pilótái éjszaka, 4 óra 10 perckor nagy, egyenletes fé­nyű csillagra lettek figyel­mesek az égen. Ebből vé­kony fénysugár indult, le egészen a földig, majd a fénysugár fokozatosan ki- szélesedett, hosszú elnyúj­tott kúpra emlékeztetett. A gép minden jobb oldalt ülő utasa látta, hogy a pontból egv másik, szélesebb, ám halványabb kúp, majd egy harmadik, egészen fényes is kiindul. A megvilágított földterületen látszottak a házak és az utak A nem mindennapi eset részleteiről a moszkvai Trud számol be. Közli az összes érintett személy nevét, azt is. hány órát repültek ed­dig. Csupán a pontos dátu­mot _nem adja meg — való­színűleg azért, nehogy „ha­mis tanúk” is jelentkezze­nek, akiknek beszámolója mindent összekavarna. A történet így folytató­dik: a pilóták egyaránt a földtől 40—50 kilométerre levő ismeretlen objektumot írtak le, amelynek reflek­torai a gépre irányultak. Vakító fehér fényt láttak, koncentrikus színes körök­kel. A minszki repülésirá­nyító központ azonban sem­mit sem észlelt, pedig a fehér pont felvillant, s a helyén zöld felhő alakult ki. A gép előtt a repülési ma­gasságtól lejjebb, majd föl­jebb mozgott, végül oldal­ra tért ki és oldalt, a gép­pel azonos magasságban és sebesseggel követni kezdte a TU—134-est. A felhő belsejében fények villantak, olyan volt az egész, mint a pislogó lám- pácskák a karácsonyfán. A navigátor mindent jelentett a földnek, a gépen pedig j^mdeim leírtak és lerajzol* taik. Ettől a perctől kezdve a földi megfigyelők is ész­leltek a megadott koordiná- tákon a repülő felhőt, amely időközben egy szárny nél­küli repülőgép alakját vet­te fel. Az utasokat egyre nehezebb volt megnyugtat­ni. Beszéltek nekik északi fényről, a városi fények visszatükröződéséről, elekt­romos töltésű felhőről. A Talljnnba igyekvő gép­pel szemközt repült egy má­sik, Leningrádból indult ugyanilyen típusú gép. En­nek a pilótái a földi irányí- toközpont koordinátái alap­ján érzékelték, majd a tal- li maiakkal teljesen azonos módón, de tőlük függetle­nül, leírták a jelenséget. A tallinni gép időközben el­hagyta Viiniust. Rigát, majd a, Csud- és a Pszkovi tavak fölé repült, azoktól 120 ki­lométerre. A felhő Tartuhoz közelebb haladt, újra fény­sugarakat bocsátott a föld- feí a repülési ada­tok birtokában a pilóták ki tudták számítani koordiná­táit és azt is, hogy hossza nagyjából megegyezik a Pszkovi-tó hosszával. Leszállás után a tallinni „égi váltóőrök” elmondták a pilótáknak, hogy a radar­ernyőn gépük mögött még két TU—134-est láttak, pe­dig ott nem volt gép. Eze­ket nem pillanatokra, ha­nem állandóan észlelték a radaremyőn. Ha a leszálló lokátor ernyőjén sokszoro- zódik meg a gép, az még érthető lett volna, de a kö- vetőemyőn megfigyelt je­lenségre nem tudott magya­rázatot adni a diszpécser. A szovjet lap Nyikolaj Zseltuhinhoz, a szovjet or­szágos tudományos-műsza­ki társaság anomáliás je­lenségekkel foglalkozó bi­zottságának alelnökéhez. a szovjet tudományos akadé­mia levelező tagjához for­dult magyarázatért. Nyiko- laj Zseltuhin szerint ez eset­ben nem állja meg a helyét egyetlen olyan magyarázat sem, amely távoli, ismert légköri vagy geofizikai je­lenségek közelinek tűnő, esetleg többszörösen vissza­vert képéről szól, hiszen a pilóták meghatározták az ismeretlen felhő tőlük mért távolságát. Egyetlen követ­keztetést lehet levonni: a tallinni legénység általunk meg nem határozott repülő testnek (közismert angol rö­vidítésével UFO-nak) neve­zett jelenséggel találkozott. Különösen értékes, hogy kö­vetkezetes, mindvégig re­gisztrált, sőt rajzokkal is il­lusztrált adatokkal rendel­kezünk az ismeretlen repü­lő test átváltozásairól. A tudós végül közli azt a cí­met, ahová el lehet küldeni az észlelt furcsa jelenség leírását. Nem rakétákat — munkát akarunk! vekvő munkanélküliség ellen Belga fiatalok tüntetnek Brüsszelben az egyre nö­(Telefotó — AP—MTI—KS) Mubarak Washingtonba utazik Jichak Rabin izraeli had­ügyminiszter segélykérő amerikai látogatásának be­fejeztével, amely meglehe­tős sikerekkel járt, Kairó­ban is tanácskozások foly­nak. Hoszni Mubarak állam­elnök ugyanis márciusban szintén Ronald Reagan el­nökhöz készül. Mubarak miniszterelnö­kével. Kamal Hasszán Ali­val és azokkal a kabinetmi­niszterekkel tárgyalt, akik már februárban elutaznak Washingtonba, hogy előké­szítsék Mubarak ottani ta­nácskozásait. A kormányzat aggódik amiatt, hogy a Rea- gan-féle vezetés nem akarja, vagy — törvényhozási nyo­más alaitlt — nem tudja ki­elégíteni Egyiptom segély­igényeit. Kairó három mil­liárd 150 millió dollár érté­kű térítésmentes, illetve hi­telek formájában foyósítan- dó segélyt remél az ameri­kai partnertől. Az összege­ket az októbertől számított amerikai pénzügyi évben kellene megajánlani. A fele hadiszállításokat jelent. Eszerint Egyiptom egymilli- árd dollárral többet kér Amerikától, azaz negyven százalékkal többet, mint amennyit eddig kapott. Egyiptom arra hivatkozik, hogy a kőolajjövedelmek megcsappanása miatt, s an­nak következtében is, hogy első számú devizajövedelme: a vendégmunkások valuta­átutalása is megcsappant, nehéz helyzetbe került. A szűkebb kabinet csütör­töki ülése után Oszama el- Baz első külügyi államtit­kár tagadta, hig.y Egyiptom azért kér többet Ameriká­tól. mivel Izrael is ezt teszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom