Somogyi Néplap, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
1985. február 1., péntek Somogyi Néplap 3 Ismét a mezőgazdaságróI A szerződések ígérete Kd ne emlékezne az el- mú'lit nyárra, amikor „égig” szöktök a zöldségának. A háziasszonyoknak mindennapos panasza voilt, hogy drága a paprika, a paradicsom, az uborka, amelyekből pedig sűrűn szeretteik volna vásárolni, s a család asztalára tálalni. A panasz- kodók igazságát sikkor sem vitatta senki, s mostanra az is kiderült, miként terhelte a zöldség és a gyümölcs ára a családi költségvetéseket. Az esztendő első nyolc hónapjában az árak 23 százalékkal voltak magasabbak, mint egy esztendővel korábban. Szerencsére, azóta érzékelhető változások következtek. Csökkenő zöldségárak A közéi jövőben mérséklődő áraikon vásárolhatunk a piacon. Tele vannak a raktárak zöldségfélékkel, gyümölcsből is elegendő van, s az idei esztendő első felében jobban igazodnak pénztárcánkhoz az árak, mint tavaly. Ezt egyébként most is tapasztalhatják a piacjárók, hiszen lényegesen olcsóbban kapnak zöldséget, gyümölcsöt, mint egy évvel korábban. Marad-e ez a kedvező irányt vett fordulat? — kérdezik joigosam a vásárlók. Várhatóan igen, legalábbis a szerződéskötések idején erre lehet következtetni. A lakosság fogyasztása szempontjából jelentős Zöldért- tervek szerint a szövetkezeti vállalat zöldségfélékből 20- 30 ezer tonnával, gyümölcs- félékből 50—60 ezer tonnával nagyobb forgalmait készít elő, mint tavaly. Számottevő növekedés ez. hiszen1 az elmúlt évben ösz- szesen 600 ezer tonna zöldséget és gyümölcsöt árusítottak. i Igyekszik termelői szerződésekkel biztosítani magának a szükséges mennyiséget a konzervipar és a hűtőipar is. Mostanáig mindkét iparág a feldolgozandó mennyiségnek mintegy 70 százalékát leszerződte. A lakosság szempontjából az is biztató, hogy a konzervgyárak készletéből is átcsoportosítanak árut, ha a piacökon „szorít a cipő”, s a szükségesnél kevesebb zöldségfélét kínálnak. Remélhetően erre nem lesz majd szükség, hiszen bár a szántóföldi zöldségterület csökken, de a tavalyinál nagyobb mennyiségre számítanak betakarítás után. Késik a gabonaipar Vontatottan haladnak viszont a szerződéskötések a növénytermelésből származó termékeknél, így például a gabonaféléknél. A késedelmet persze magyarázza, hogy „csúszott” a betakarítás; s az érthető, hogy a kampánymunkák idején senki nem foglalkozott a következő évi szerződésekkel. Ám ez csaík aiz egyik ok, s nem ad magyarázatot az érdektelenségre. A gazdaságokban pedig az is tapasztalható. Nem érzékelik ugyanis a szerződések hasznosságát. A kenyérgabonának — a gyér piaci forgalmat leszámítva — szinte egyetlen felvásárlói a gabonaforgailmi és malomipari vállalatok, amelyek anyagilag nem ösztönzik a szerződéskötéseket. A kenyérgabonának akkor is annyi az ára, ha leszerződik a megtermelt meny- nyiséget, s akkor isi, ha nem. A közeljövőben lejárnak a több éves szerződések is, de megújításuk pénzügyi ösztönzésének módját eddig nem dolgozták ki. Hasonlóan a kenyérgabonához, a takarmánygabonák termeltetésének ösztönzésénél is lemaradt a gabonaipar, hiszen e termékeknek nem egyedüli felvásárlója, s a TSZKER és az ÁGKER jobb árat kínál a termelőknek. Persze attól nem kell tartani, hogy a gabonatermelési kedv mérséklődik, hiszen a jól jövedelmező növények közé tartoznak a kalászosok, másfelől az intenzív gabonatermelési program kedvező pénzügyi és műszáki lehetőségeket is kínál a fejlesztéshez. Ezzel együtt sem kellene, lemondani a szerződéskötések ösztönzéséről, hiszen azök termelési. értékesítési és fel- vásárlási biztonságot jelentenek termelőnek és feldolgozónak egyaránt Ösztönzött sertéstartók Jó példája az érdekeltség megteremtésének a húsipar, amely szerződéses feláraikkal serkenti a sertéstartási kedvet. Ennek is következménye, hogy megszűnt az úgynevezett ciklikusság, s kiegyensúlyozott a tartás és a hizlalás. A tervek szerint az idén mintegy nyolc és félmillió sertést vásárolnak fel, s ennek 80 százalékát szerződésekkel lekötötték már. Biztonságban érzik így magukat a kistermelők, aikik a meghízlak sertéseknek a félét szállítják a vágóhidakra. Tenyésztői kedvüket jelzi, hogy a téli hónapokban is jó ára van a malacoknak a piacokon. A tejipar is szerződéssel biztosította mostanáig a felvásárolható tejnek mintegy háromnegyedét. Az eddigi adatok szerint valamivel kevesebb tejre kötöttek szerződést a gazdaságok, mint tavaly, a szakemberek azonban az elmúlt évihez hasonló mennyiségre számítanak. A miarhahízlalók és a baromfitartók termelési kedve is összhangban van a hazai szükségletekkel, és a külpiaci értékesítési lehetőségekkel. A gazdaságok termelési elképzelései — mint azt a szerződések bizonyítják — egyeznek a népgazdasági tervekkel. így kiegyensúlyozott ellátás, növekvő export várható. V. Farkas József Zománcozott edények sorozatban A kaposvári vasipari szövetkezet zománcozóüzemét a telepítés óta folyamatosan fejlesztik. A legújabb eredmény, hogy hiánycikknek számító zománcozott konyhaedényeket gyártanak sorozatban a nemrég fölállított zománcozógépen. A gépesítés hatékonyabbá tette a munkát és természetesen a termék mennyiségét is megnöveli, valamint a korábbinál szélesebb gyártmányskála kibocsátására teszi képessé a szövetkezetei. Várhatóan a kaposvári boltok kínálatán is érződni fog, hogy a megyeszékhelyen működik ez az üzem, s a háziasszonyok nagyobb edényválasztékot találnak ezután. TALÁLKOZÓK 45-OSOKKEL Újvárfalván nyitják meg az ifjúsági napokat Gazdag programmal készülnek a KISZ-esek a forradalmi ifjúsági napokra. Az idei tayaszi események egybeesnek hazánk felszabadulásának 40. évfordulójával. A fiatalok nagy figyelmet szentelnek majd a párt XIII. kongresszusának, feladatot vállalnak az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásának előkészületeiben, VIT-akciókat szerveznek. Mihalics Veronika, a KISZ megyei bizottságának titkára elmondta: — Megyénk gazdag forradalmi múltja arra kötelez bennünket, hogy méltón emlékezzünk meg szőkébb hazánk jeles történelmi eseményeiről, forradalmár elődeinkről, ezént az ünnepségeket a történelmi színhelyeken rendezzük meg. A fel- szabadulás óta eltelt négy évtized emberi küzdelmeinek, eredményeinek árnyaltabb megismertetése érdekében javasoljuk a KISZ- szervezeteknek, hogy rendezzenek ünnepélyes nemzedéki találkozókat a felszabadulás utáni politika alakítóival, hívjanak meg negyvenötös párttagokat; ismerkedjenek meg a vállalat, a munkahely történetével; a középfokú tanintézetek diákjai kapcsolódjanak be a honismereti munkába. Akinek kedve tantja, számtalan pályázaton, versenyen vehet részt. Az idén március 9-én Üj- várfalván, a hagyományos Noszlopy-iünnepséggel nyitják meg a forradalmi ifjúsági napokat. A Latinca-em- léktúrát március 21-én rendezik meg. Nagyszabású rendezvény lesz április 1-én a szabadság lángjának ünnepélyes átadása Zala megyének Iharosberényben és Mi- háldon. Április 4-én ifjúsági nagygyűlés lesz Kaposváron, egésznapos programmal. Ezen a napon tartják a 40 év békében elnevezésű megyetörténeti vetélkedő döntőjét. A programban szerepel amatőr képző- és iparművészeti kiállítás. Megrendezik az Ifjú Gárda megyei lövészversenyét, a katonafiatalok, ifjúgárdisták felszabadulási emléktúráját, az ifjúsági klubok politikai vetélkedőjét, az ifjúsági szocialista brigádok napját. Most is lesz kiállítás az Alkotó ifjúság-pályázat anyagából, bemutatják a somogyi ifjúság 40 évét. Kihirdetik a vers-, novella-, szociográfiapályázat, a 40 év szabad hazában honismereti pályázat eredményét. Kiállítás nyílik a 40 év dokumentumaiból és emléktárgyaiból. A fiatalok hasznos társadalmi munkát is vállalnak: megszépítik lakóhelyük, vállalatuk és iskolájuk környékét április 4-e előtt. Lajos Géza A területi iparfejlesztési bizottság ülése Futóeipős verseny bakancsban A közelmúltban alakult Somogy megyei Területi Iparfejlesztési Bizottság napjaink legfontosabb és valamennyi vállalati vezetőt foglalkoztató kérdését tűzte tegnapi ülésére. Az Ipari Minisztérium osztályvezetőinek jelenlétében Kovács László, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága gazda- ságpölitikai osztályának helyettes vezetője, az iparfejlesztési bizottság elnöke köszöntötte a megye gép- és könnyűipari vállalatainak képviselőit. A konzultáción egyetlen napirend, a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésével összefüggő kérdések szerepeltek. Auth Henrik, dr. Szűcs Gábor, &z Ipari Minisztérium osztályvezetői, illetve Laklia Tibor, az Országos Energiagazdálkodási Hivatal osztályvezetője ugyancsak sóik és összetett kérdést kapott a jelenlévőktől. A konzultáción megfogalmazódott: a január elsejétől érvénybe lépett sza- bályozók egyértelműen azt célozzák, hogy a vállalatok önállósága, kezdeményező készsége növekedjék, jobban érezzék a piaci változásokat, az alkalmazandó bérrendszer ösztönözzön a jobb munkára, és még sorolhatnánk ... A megbeszélésen számos kérdés merült föl, így többek között megfogalmazódott, hogy a vállalatvezetőknek ugyan január 1-től már az új szabályozórendszer szellemében kell dolgozni, ám azokban az eligazodás nem minden nehézség nélküli. így felvetették, hogy az elvonások nehezen teszik lehetővé a technikai megújulást, a forrás hiány nem hat ösztönzően a vállalkozói kedvre: Számos vállalat és szövetkezet fut a megrendelőik, az alapanyag után, de akinek még nem tellett futócipőre, bakancsban lemaradt. A felvetéseket még sorolhatnánk, de az említettekből is kiderül, melyek azok a kérdések. amelyek ma foglalkoztatják a gazdasági vezetőket. A területi iparfejlesztési bizottság mint tanácsadó társadalmi testület kapcsot jelent a megyei vezetés és az ágazat között. Az Ipari Minisztérium által készített anyagokat a döntéshozatal előtt véleményezi, továbbá segítséget nyújt a megye iparfejlesztési elképzeléseinek a kialakításában. Még ebben az évben például többek között megvitatják a somogyi szolgáltatások helyzetét, továbbá javaslatot tesznek a megye VII. öitéves tervében megfogalmazandó iparfejlesztési koncepcióra. A tegnap délutáni konzultáció, amit a megyei tanácson rendeztek, a tárca illetékes osztályvezetőinek válaszadásával zárult. S. Gy. Szőlőhegyek vándora Nem hiszek a szememnek! Valóban KiSbíró-Tóth rázza ki magát a rátelepedett hóköpönyeg alól? Nem tévedtem, mert imár nyújtja is háromujjú tenyerét kézszorításra. — Azt hitte, kísérteiét lát, ugye? — mondja nevetve, miközben lecsüngő bajuszvégei is vidám ugrabugrálásba kezdenek. — összementem egy kicsit, de ebben semmi rossz sincs — magyarázza, s szinte ujjong. — Képzelheti, most már a Csibiben is vehetek magamnak ruhát, ha éppen Kaposvárra hoz a dolgom. Látom, hogy imár a nyelvén van: nem változtam semmit. — Semmit, bizisten, semmit — mondom meggyőződéssel. Ezt a mostani Kiisbíró-Tó- thot látom is, nem is, mert az arca elé egyre od atollak- szi'k az egykori Kisbíró-Tóth képe. Akkor is kucsmát, prémes félkabátot hordott. A bajusza semmit sem nőtt az elmúlt negyedszázadban, humorát sem kaptatta el az idő. Akkor láttam utoljára, amikor a falu szélén ki tették a táblát, hogy: „Termelőszövetkezeti község”. Az pedig már régen volt. Erről is volt Kis- bíró-Tóthnak egy csípős megjegyzése. Miután a falu két szövetkezete egyévi közös gazdálkodás uitán csak csatilett-botlott, azt mondta: „Nem áll óm az, amit odaírtatok azokra a táblákra! Hát termelnek ezek a téeszek? Egy nagy fenét! Ne csodálkozzatok, ha egyik reggél azt olvassátok a táblákon, hogy temetőszövetke- izeti község, mert itt inkább temetné mindenki a közöst, nemhogy éltetné.” A tábla javításból nem lett semmi; később a téeszek egyesülték, ez a gazdaság megerősödött, s ma is tisztességesen' boldogul. Kisbíró-Tóth amolyan ki- bic volt a szövetkezeti szervezések 'idején. Mindentudónak tekintette — és tekint- tette — magát, s tényleg: a kisbíró a falu legjobban tájékozott emberei közé számított. A dob és dobverők, mint a hivatás gyakorlásának nélkülözhetetlen kellékei, külön széket foglaltak el a tanácsház egyik irodájában, senki oda le nem ülhetett, még ha húszán toporogtak ás a szűk helyiségben. Mert ott mindig sokan voltak — Kisbíró-Tóthtól ugyanis mindenki mindent megtudhatott soron kívüli, még a reggeli vagy a késő délutáni dobolás i körút előtt. Amikor a faluban az agitátorok a belépési nyilatkozatokat gyűjtötték, a kisbíró munkaköri leírásába — ha ugyan volt egyáltalán ilyesmi — új bekezdés került. Eszerint naponta kidobolta, ki lépett be a téeszbe. Egy külön papírról meg ilyesmiket olvasott fel: „A Bükkös Józsi bácsi máma ne menjen az erdőre fát vágni, de a szalmazsákba se bújjon, mert meglátogatják a szervezők!” Nevettek is, sunnyogtak is egymásra az emberek, amikor azt hallották: ”A Köves Naca néni kétszer is gondolja meg, vigyen-e ebédet az urának a szőlőhegyre, mert mondják, farkasok meg rókák járnak mostanság ar- rafélé s átszedik tőle a finom disznótoros falatokat. Ezért hát jobban teszi, ha férjeurát végre hazahívja, mert egy hét alatt biztosan végzett a három hekitó bor fejtésével.” Szóval, Kisbíró-Tóth kívülről nézte akkoriban azt a nagy zajlást a faluban. Jókat nevetett és másokat is megnevettetett. S mi történt azóta? — Arra imég emlékszik biztosan — mondja, s fázósan összedörzsöli a kezét —, hogy ezt a három ujjamat levették, amikor motorral nekimentem egy fenyőfának. Télen, ugye, könnyen megcsúszik az az istenverte jármű ... i— Főként a hegyről hazafelé jövet, amikor a kormányon ötliteres demizson lóg ... — De jól tudja, hogyan esett meg velem akikor az a dolog! No. a hegyet már több mint tíz éve járom. A té- eszben először csősz lettem. Puskát, persze, nem kaptam, no nem azért, mert szeretem a tütüt, hanem a kezem miatt, ni — és mutatja megint ujjhíjas 'tenyerét.— Szőlőcsősz lettem. Mit mondjak? Jól választottak, azt elhiheti nekem! — Kecskére káposztát... — No, azt azért ne higy- gye. Nem nyúlok ón a máséhoz, csak ha kínálják. És kínálásban nincs hiány, de ez így is van rendjén. Vigyázom a szőlőt, télen a présházat, a pincét, érthető, hogy behívnak egy-egy pohárra. — Most, télen ,is járja a hegyet? — kérdezem, s látva kétkedésemet, csodálkozva mondja: — Biztosan nem járt mostanában a mi szőlőhegyünkön, különben ltudná, milyen épületek állnak ott! És mi minden van bennük! Hűtő- szekrény, tévé meg a csuda tudja, hogy még mi. Hát erre kell vigyázni! Meg arra, hogy tavasszal itt ott álljon a vdzeshordó, és a fenyőfát se lopja 'el senki karácsonyra ... — Lehet erre vigyázni? — Én aztán vigyázok! Nem is tűnt el onnan semmi, mióta én csőszködöm! — állítja határozottan. Búcsúzna már, amikor megkérdezem: i— És most mi járatban a városban? — Hát, hogy is mondjam. Ha megígéri, hogy köztünk marad ... No, szóval, itt a hutladékvastelepen mindig találni jóféle vasakat. És olcsón adják. Nekem most olyasmi kellene, összecsavarozom, toifűrészelem otthon, és kész a csapda. Hát így .. . Mert a hegyen nemcsak televíziós présházak vannak ám ... Hernesz Ferenc
