Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
1985. január 12., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK lát, megragadja a kezét, de eltűnik megint. Megértette, hogy ilyen az építő-iberuházó folyamat. Négy év múlva visszament a vállalathoz tervezőnek. Tünde a tervezőmunka mellett egyre több energiát fordított a műemlékvédelemre. Közel került a tűzhöz, a Műemléki Felügyelőség megyei albizottságának a titkára lett. S ahogy a műemlékvédelem fontossága növekedett, ez lassan megváltoztatta az életét. A régi épületekkel, utcákkal ismerkedve sokat búvárkodott a könyvtárban, .a levéltárban. Megérezte ennek ízét a hallgatag fóliánsok, megsárgult újságok, iratok közötti csöndes órákban. De azért építész maradt. 1969-ben nagy munkába kezdett: fölmérte a megyéi népi műemlékek helyzetét. Döbbenten észlelte: rohamosan pusztulnak. Holládon egy óv alatt kilenc házat bántottak le. Megőrizni, föltartóztatni a bomlást — ez munkált benne kétségbeesett daccal, alszánással. Az elszántság azonban kevés volt: a társadalom, megyei és városi vezetés jó szándékú megértése is kellett. Csak így állhatták rendelkezésére a munkához szükséges eszközök. S amikor körvonalazta elképzeléseit, nem fogadta őket osztatlan elismerés. Sok utánajárás, kitartó érvelés kellett, míg megindulhatott az igazi munka. Szenna... Ami ott történt, az nagyrészt Szabó Tünde érdeme. Hol1 állítsák föl azt a néhány eredeti szépségében megmaradt pa- rasztházat? Sokan a kaposvári cseri parkban kívánták volna. Pedig ott volt Szenna. A faluközpontban, a gyönyörű református templom mellett voltak az üres telkek. A falusiak be akarták építeni. E területért is harcolni kellett. Végül is megindulhatott a munka. Tünde elkészítette az áthelyezendő parasztporták terveit, és építésvezetőként irányította a munkát. Nincs már régi szeg? Kalapácsoltatott. Hiányzott a zsuppoláshoz a rozsszalma? Vettetett arattatott, csépel- tetett. összeszedte a sározó asszonyokat, a zsúphoz értő mestereket, az áesbrjgádot. Elment velük Szentendrére. Ugye, meg tudják csinálni Szennában is? Megcsinálták. Szenna ma — környezete, a népi műemlék épületek elhelyezése, fölállításuk szak- szerűsége okán — az egyik legszebb falumúzeum. Tervezője, építésvezetője 1981-ben Ybl-díjat kapott érte. Egy év múlva Szennának ítélték az Európa' Nostra díjat. Ezután természetes, hogy a müncheni kertészeti világkiállításra készülődő Hungexpo a So- mogytervet hízta meg a múlt századi gigei parasztporta fölállításával, berendezésével. Ha lehet, ez .még nagyobb siker volt. Magyar- ország a bemutatott házzal és kerttel az egyik nagydíjat és Ausztria különdíját nyerte el. Kamatozott a hosszan tartó fölkészülés, az igényesség, a mindennapokba fektetett hallatlan energia. A házaspárnak ma országosan is neve van. Tervpályázatok — hollókői beépítés, velencei szőlőhegy — közösen szerzett első díjai és egyéb sikerek jelzik: munkával vívták ki a rangot. Az építészek a pályázatokon szüntelenül megméretnek, s ezt vállalni kurázsi kelL Vállalják! Franci munkatársaival a kaposvári belváros rendezési tervén dolgozik, és a karácsonyréti új köztemetőt tervezi. Tünde a kaposvári művészeti gimnázium és a somogyvári apátság tervein dolgozik. S közben irányítja az Arany Oroszlán patika felújítási munkáit, és fizeti a büntetést a rendőrnek, mert autóval hajtott a So- mogyterv által tervezett sétálóutcába a patikába szánt rozet- tákkal. Talán nem is bánta annyira ... Csupor Tibor Amikor az' ember emlékeit rendezgeti — messze vannak még ettől. A Lőrimcz házaspár innen nézve még fiatal; nem fárasztó a sokasodó munka, -minden porcikájuk- ban érzik annak örömét. Tervek, vibráló elképzelések születésének perceit élik mindennap; gondolataikat kőbe, betonba, fába foglalják. Déhet-e ennél szebb dolog az ember életében? A festő alkotásai szétszóródnak, elnyelik a képtárak, magángyűjtemények, az író könyve élvész a többi tízezer között. De iLőrinczák tárgyiasult munkái ott vannak naponta a szemünk előtt, s élet tölti be valamennyit. Ilyen az építész szerencséje. Óriási az építész felelőssége. Franci — így. hívják a barátai, munkatársai, ismerősei, munkahelyi főnökei. Franci... Nem keresem okát, hogyan ragadt rá ez a kedveskedő megszólítás. Székelyföldről Kaposvárra áttelepült apjától örökölte embernek, világnak nyugalmat nem ismerő vizslatását, a makacs kitartást és a külsőt. Meglett férfiként látogatott apja szülőföldjére, fölment a havasi esztenához. S a juhokat pásztoroló idős atyafi fölnézett a szikár, fekete körszakállas férfira: — Ferenc! Te vagy-e? — S folytatta az ötvenéves régi történetet, mintha csak tegnap ment volna el a gyerekkori barát, Franci apja. Mintha az idősebb Lőrincz örök vágya szülőföldje, a rengeteg erdők iránt a fiában is testet öltött volna. Kaposváron éltek — a fiú itt született —, és Franci mióta az eszét tudta mindig az erdőt szerette. Ott barangolt a legszívesebben, mélyen beszívta az avar illatát. Sosem gondolta, hogy más is lehet, minit erdész. A közgazdasági technikumi érettségi után egyetlen lendülettel a soproni erdőmér- nökin folytatta. Másfél évig. Megértette, hogy őt az erdő, a természet fölmérhetetlen gazdagságú életközössége érdekli és nem az erdőgazdálkodás ... Rajzolni mindig szeretett, és kopogtatott az akkori kaposvári tervezőiroda ajtaján. Fölvették műszaki rajzolónak. Barátjával éjjel-nappal az irodában csücsült, és esténként lopva próbálgatták az öreg tervezők rajzceruzáit. Innen jelentkezett a műszaki egyetem építőmérnöki szakára, és elvégezte levelezőn. Ott ismerkedett meg egy fiatal frissen érettségizett, karcsú szőke lánnyal, Szabó Tündével. Tünde nem somogyi születésű. Általános iskolásán a véletlen sodorta Kaposvárra. Szüleinek — rokonlátogatóba jövet Gyuláról — megtetszett a megyeszékhely. A Balaton közelsége is vonzotta a családot. Áttelepültek. Tünde édesanyja, Szabó Gyuláné óvónő a bábozás. bábkészírbés megye- és országszerte ismert mestere, Tünde pedig... De ne szaladjunk előre! Szeretett a Munkácsy gimnáziumba járni. Szép, régi épületek között vitt az útja. A gimnazista lány ’ -rr ekeit matematikából,' de rajzolni is szeretett. Szorgalmasan járt a Balázs Béla képzőművészeti körbe, s amikor választania kellett, természetesnek érezte a döntést: építészmérnök lesz. Az egyetemen a művészettörténetet szerette a legjobban, s amint tehette, beiratkozott műemlékvédelmisnek. Bz a döntése olyan sínre állította életét, amelyről többé nem hagyta magát kisiklatni. A két sors egybefonódott. Tünde fiatalasszonyként vette át a diplomáját. A megyei tervezővállalatnál dolgoztak, ízlelgették ezt a világot. Még csak formálódott bennük a rtervező-építész. Egyéniségük alakulására talán ezek az évek voltak a legnagyobb hatással. A magukba szívott szellem, a gondolatok sokszínűsége, teremtő lényege döntötte el, hogy milyen szakember válik belőlük. — Csak egy érték számított, a szellemi. Olyan légkör alakult ki, ahol minden hamis szándék, mnély- ségnélküli gondolat lelepleződött. Kampis Miklós, barátunk és munkatársunk képviselte ezt a szellemet; sokat tanultunk tőle. A Rudolf Steiner—Makovecz Imre elképzelésének megfelelő organikus építészet híve.. Ez az épület közvetlen megjelenésén és rendeltetésén túl tágabbra tekint. Nem az éppen uralkodó építészeti ízlést variálja. Az épületet létrehívó akarat és a városrendezési munka mögötti ezer összefüggésre figyel; a történelem, a szociológia, a néprajz, a közgazdaságtan eredményeinek benne kell lenniük a tervben. Csak így szolgálhat természetes emberi célokat, egyébként idegen marad. — Az építészet mindig ilyen volt — mondja Tünde. — A barokk vagy más korban szigorú előírások határozták meg, mit hogyan kell építeni, díszíteni. Ezek az előírások a kor világnézetéből, világképéből származtak. A szabályok csak azt foglalták össze, ahogy az emberek látták a világot. Ennék a mai korban is tükröződr nie kell. — A munkát meg szoktuk beszélni — mondja Frandi. — Ha dolgozott valamin az ember, nem hallgatta el aiz ötleteit. De a többiek sem -bíráló szavukat. Izekre szedték az elképzelést. S akkor kiderült: van-e olyan erős a gondolat, hogy lecsupaszítva is lábon márad. A sokszor heves viták végén legtöbbször valami más történt: a tervező gondolatai megtermékenyültek, összefüggéseiben is jobban látta, amit csinálni akart. A sok kis öitletszi-porka olykor megfordította az eredeti gondolatot. — A vállalat -igazgatójától minden segítséget megkaptunk — mondja Tünde. — Ha fonltos szakmai rendezvény volt Budapesten, Pécsett, nem sajnált vállalati kocsit adni: „Menjetek!” Tudta, hogy ez a további -munkában kamatozik. Segítette a műemlékvédelmi munkát, amikor ennek fontosságát még kevesen -érezték. A tervező szabad kezet kapott. Franci a tervezőmunka hétköznapjain, a tervegyeztetések, tárgyalások, a rajzasztal melletti elmélyült órák után még tudott időt szakitíani arra, hogy az egyetemen elvégezze a kétéves mesterképző -kurzust. Meg akarta ismerni e munka minden ízét. A megyében és a városban álltak azok a házak, rendező elképzelése szerint alakot öltöttek az utcák 'és terek. Mégis állandó hiányérzet nyomasztotta. Bármennyire vérévé vált az igényesség és nem sajnálta az energiát, amikor a ház már állt, nem elégedett meg igazán. Nem tudott fényes szemmel ránézni: „Lám, ezt én .terveztem!” Amíg egy épület fölmagaslik, és tető alá kerül, kérdések sokasága rajzik körülötte: mit, miért, hol, mikor és hogyan? Az építész egy ház egyszerű papírra .rögzítésén vagy a városrész műszaki-építészeti részletkérdésein túl az egészet keresi. Az -építész dilemmáját így foglalta össze egy dolgozatában: ........környezetalakító építészeti tevékenységünkben ... az elmúlt évtizedek szlinte -minden változatot felszínre hoztak. A múltunkat elfelejtő, mindenütt újat akaró beavatkozásoktól napjaink szinte »minden szép, ami régi és minden rossz, ami új« szélsőséges, nosztalgikus szemléletéig valamennyi, elgondolás és zászlóra tűzött dogma érvényt kapott”. Eszerint valósultak meg „környezetünk formái, házái, utcái, terei, lakótelepei... S velük együtt nőtt hiányérzetünk.” H ívták, s 1976-ban városi főépítész lett. Másik oldalról ismerkedett ezzel a sokszor nehézkes, másszor fejfájdító, de mindenképp szép feladattal. Négy évig dolgozott itt, s hitte, megért valami olyat e szerteágazó, bonyolult folyamatból, ami az -egész lényegét hirtelen megvilágítja. Nem sikerült. Mintha kergetne valakit. Már-már megfogja a válFRANCI ÉS TÜNDE