Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

1985. január 12., szombat Somogyi Néplap 3 Gyümölcsöző testvérmegyei kapcsolatok A tahi BVC-ben Képzett szakemberek, korszerű gépek Obt voltom azoin a baráti találkozón, ahol a kalinyini páirfcmunlkásküldöttség veze­tője egy orosz közmondást idézett: „Többet jelent egy­szer látni, mint tízszer .halla­ni!” A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetői jártak már Kalinyinban, s ugyanilyen érzéseket váltott ki. amit ott láttak. Több mint két évtizeddel ezelőtt még úgy kerestük a térképen hol van Kalinyin, s nyilván a szovjet testvér­megyeiek szintén atlaszokat fopgaittalk, hogy megtudják, merre fekszik a Kaposvár nevű magyar város. S később így voltunk a bulgáriai Kardzsalival, , a. lengyel Ckieczhanow-val, s némelyek talán még .a jugoszláviai Bjefavénnal is. Ma mbír szinte nincs olyan nagyobb gyár, vállalat, intézmény, is­kola, mezőgazdasági üzem, ahonnan jónéhányan ne jár­tak volna valamelyik test­vérmegyében. A •testvérmegyei kapcsoltaitok elmélyítik a barátságot és jó alapot teremtenek az együtt­működésre. Pavel Artyemo- vics Leonov, az SZKP Kali­nyin területi bizottságának első titkára úgy fogalmazott három évvel ezelőtt, hogy a Szovjetunió minden jó mód­szert átvesz, ami a társadal­mi fejlődést segíti. Egyre szaporodnak a köl­csönös utazások. Aki kül­döttség tagjaként, turistaként békevonattal utazik el, igyek­szik hasznos tapasztalatokat szerezni, s ezt otthon kama­toztatni a munkájában. A kiaiinyinialknak, a czieczha- nowiiaik különösen érdeklőd­nek a mezőgazdaság ered­ményiéi, a kiairrizgaiMaik a ke- reslkiedeälem), a bjelováiráak a kooperáció iránit. Az olasz trieszti megyelieik a kulturális együttműködést szorgalmaz­zák. Az utóbbi időben sokat fejlődtek a testvérmegyei 'kapcsolatok. Az ország hatá­rain kívül is tudnak a tex­tilművek és a kalinyini Pa- mutfonó-ipart Kombinát szo­cialista vextsaniyérőL Egyre többen érdeklődnek mező- gazdaságunk iránt. A keres­kedelemben előrelépést jelent az áruházak cseréje. A ka­linyini, a kardzsali, a ma­gyar áruk kölcsönösen széle­sítik a kínálatot. Egymás kultúrájának meg­ismerését szolgálták a művé­szeti együttesek kölcsönös föllépései, a kiállításokon valló részvétel, a különféle bemutatkozás. Megélénkül­tek a kalinyini és a kard- zsali írókkal a baráti kap­csolatok. Ennek köszönhető, hogy megjelentek az első iro­dalmi antológiák. A fotósok. a bélyeggyűjtők is megtalál­ták a közös kiállítás lehető­ségeit. Egyre többen jutnak el a testvérmegyékbe a csereüdü­lések révén. Az úttörők, a fiatalok közös táborozásokon vesznek részt. A kardzsali fiatalok jó munkáját sokan dicsérték a nyáron a Nagy­atádi Konzervgyárban szer­vezett építőtáborban. A so­mogyi fiatalok ugyanakkor Lengyaloirszágbainj dolgoztak. Kitűnő híre van a fonyódli- geti ifjúsági és úttörőtábor­nak, ahol a testvérmegyék úttörői minden évben együtt pihennek a somogyi gyere­kekkel. Az öitweniöt somogyi MSZBT- tagcsoport sókat tesz a Kali­nyin terület és Somogy kö­zötti testvérkapcsolatok erő­sítéséért. A nemzeti és nemzetközi ünnepiék táján népes csoportok indulnak egymáshoz, különösen most, amikor a felszabadulás 4(X évfordulóját ünnepük a ba­ráti országók. Üj fejezet kezdődött tavaly Bjelovár és Kaposvár gazda­sági és kulturális együttmű­ködésében. Somogy nagy .si­kerrel mutatkozott be Bje- lováron. Több ezren nézték meg ' az ötvennyolc kiállító termékeit. Igénylik a terme­lési kooperációkat, a "közös érdekeltségű műszaki és gyártmányfejlesztést. Az idén ezit elősegíti a bjelováriak kaposváron mutatkoznak be. Állandóan gazdagodik Sió­fok és a finn Oulu, Kapos- vár és a mongóliai Darhan testvérvárosi kapcsolata is. Különösen figyelemre mél­tó a szakemberek cseréje. Az eddigi eredményekre alapozva minden testvérme- ,gye a továbblépésen töri a fejét. A cZieczhanowtiak, a bjelováriak a két itestvérlap együttműködését szorgalmaz­zák, szeretnék, ha olyan színvonalat érne ed a közös tevékenység, mint Kalinyin, Kardzsali újságaival. A bol­gár testvérmegye a tudomá­nyos-technikai kapcsolatokat kívánja erősíteni, s ők is gondoltak a szakemberek cseréjére. Minden testvér- megyével tovább gyarapítha- tók a sport- és kulturális cserék. Természetesen ezzel még. nem merültek ki a jó ötle­tek, hiszen bőven van be­lőlük mindenhol. Akkor is­merhetjük meg igazán egy­mást. ha minél rendszere­sebb és gyakoribb az együtt­működés minden területen. A barátság követeit eddig is szeretettel várták a testvér­megyékben, s nyilván így lesz ezután is. Lajos Géza A Budapesti Vegyipari Gépgyár tabi 3. számú gyár­egysége is keresi a lehetősé­géket, hogy új termékekkel jelentkezzen a piacon. Az el­múlt évék során sok új kor­szerű gépiét kaptak, hatal­mas esztergát, gyalupadot, •lángvágó automatát és más, a munkát könnyítő beren­dezéseket. — A gépek csupán nem elégségesek; arra törekszünk, hogy szakembereink részére minden esztendőben olyan továbbképző tanföilyamot in­dítsunk, amelyek lehetőve teszik, hogy esetleg újabb szakmát tanuljanak a már elsajátítoltfban magasabb ké­pesítést szerezzenek —mond­ja Horváth Gyula, a gyár­egység igazgatója. Az idén jelentős feladat számunkra a termékváltás. Rozsdamentes acélból készí­tenék különböző berendezé­seket. Ezért ismeretfelújító, korszerűsítő tanfolyamot in­dítanak most az esztergályo­sok, a gépi forgácsolók, va­lamint a vasfémszerkezeti la­katosok és a hegesztők részé­re. A hegesztőiknek már több éve szerveznek minősítő tan­folyamot, szakmai tovább­képzést, ahol különleges ké­pesítést szerezhetnek. De ezt a célt szolgálja a gyáregysé­gen belül a szakma ifjú mestere verseny. Ebben az évben mintegy 85—90 különböző szakterüle­tén tevékenykedő dolgozó­jukat vonják be a tovább­képzésibe. Ez előrelátható­lag 4 hónapig tart. (150 órás képzés.) A tanfolyamot ered­ményesen elvégzőknek ma­gasabb órabért biztosítanak. A kópéinkén látható láng­vágó automata és a hatalmas gyalugép kezeléséhez is na­gyon fontos a szakmai is­meretek felújítása. Főiként ha az idén tovább kívánják növelni a szovjet exportot. Ez tavaly elérte a 38 millió forintot, az idén 40 milliónál többet akadnak exportolmd. Sz. L. A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Még sokszor eltévesztjük a dátumot, 1984-iet írva levele­inkre, mégis lassan letöltődik az újévbőíl a szóösszetétel el­ső ,tagja'. Tehát: az év máso­dik hete Somogyiban is a hideg jegyében telt el. Többnyire két szám­jeggyel írtuk a mínusz Cal- siuisókat, éldinite kissé cso­dálkozva, de később ezt az újdlonBágot is egyszerű tény- nyé fokozta le a megszokás. Téli gondjaink, méltóit. örö­meink is voltak, így króni­kánkban is párosával igyek­szünk mindezt számba venni, egy gondot s egy örömöt. A mezőgazdák egyik sze­me sír, a másik nevet. Az álliáittenyésztlők haragszanak a hidegire, mert az itatás, az etetés nehéz, megfagy a víz, a takarmány, befagynak még a fejőberendezések is. Az állatok ugyan nem fáznak, mert a szanvaismairha rendkí­vül jó hőháztantású jószág, a sertés pedig az ól melegében röfög, az embernek mégis nagy feladatot ad a négylá­búak szolgálata. A növény- termeszitők viszont jóleső nyugalommal veszik tudomá­sul: hótakaró borítja a földet, óvja a vetést. A hidegtől avagy a melegtől függetlenül pedig a piénzügyi szakembe­rek készítették elő a héten is a közelgő zárszámadásokat. Készülődtek a növényter­mesztési ágazatvezetők is, megyei tanfolyamon beszél­tek 1985 tennivalóiról. Az ipar és az építőipar zárt üzemeiben legföljebb a pátrés, jégvirégois ablakok je­lezték a telet, a termelés folyamatos. A szabadtéri munkák viszont elakadtak vagy legalábbis lassultak, Gondokat okozott — de nem végzeteseket — a szállítás, nehezen mozogtak az utakon a nyersanyagot hozó és a készterméket elszállító köz­úti járművek. A megyében sok helyütt dideregtek otthon az embe­rek. Főképpen Kaposváron, ahol kesernyés túlzással úgy tartja a fáma, hogy ki le­hetne írni a távfűtéses há­zakra : „Fűteni csak meleg­ben tudunk. Tisztelettel üze­ni az IKV”. De főzési, fűtési gondjaik voltak a gázpalackra szoru­lóknak is, a megyeszékhe­lyen például részleges kor­látozást kellett elrendelni a gázcseretelepen. Váltakozó sikerrel harcol­tak a hó ellen a somogyi utakért felelős emberek. A csata egyelőre döntetlenre áll: a sorozatmérkőzés egyes meccseit a hó nyerte meg, „kettes” mérkőzéseit pedig az úttisztítók. A társadalmi, poMtikaiélet eseményei az időjárástól függetlenek voltak. A kong­resszusi készülődés tart a mindennapi munka frontján és a többféle tanácskozáson, megbeszélésen, gyűlésen. A megyei vezetők is több he­lyütt megfordultak ebben az időszakban, s említést érde­mel a hétvége híre: nagy­község lett Berzence. Öröm és üröm együtt élt az oktatási intézményekben ezekben a napokban. Vizsgáznak a főiskolások; aki túl van rajta, ünnepel, aki megbu­kott, tanul tovább. Krónikánk végére — hogy jó legyen — visszaidézzük tegnapi lapunk egyik hírét: nincs influenzajárvány. Ez jó. Bár túl sok vigaszt nem nyújt azoknak, aíkik most is lázasan, zsebkendőkkel kö­rülbástyázva nyomják az ágyat. Az egészségesek azon­ban reménykedhetnek: talán őket már nem éri el a kór. Luthár Péter Munkában az új pártvezetőségek A januári alapszervezeti taggyűléseken több tízezer kommiunisitát választanaik meg alpszervezeti titkárnak, vezetőségi tagnak. E tiszt­ségviselők jelentős része már több éve. évtizede vesz részt a kisebb-nagyöbb kom­munista közösségek irányí- táisóibain. Hozzáértő, a fárad­ságot nem ismerő áldozatos mumikátjuikait az irányító pártszervek elismerése mel­lett a korábbiaknál sokkal több helyen köszönte meg az alapszervezetek tagsága is. Ez a végzett munkán alapuló elismerés az alapja újjáválasztásuknak. az irán­tuk megnyilvánuló bizalom­nak. A párttitkárok és a veze­tőségi tagok kisebb hánya­dára azonban először esett a tagság választása és előlege­zett bizalma. Helyzetük két­ségkívül nem könnyű, egy­részt mert a pártalapszerve- zetek irányítása is folyama­tos megújulást, korszerűbb módszereket és gyakorlatot igényel minden tisztségvise­lőtől. másrészt most kell megismerniük a tisztséggel járó teendőket is. Az új vezetőségek első ülésének fontos feladata a reszort elosztása. Jelentősé­gét alapvetően az adja-, hogy a vezetőségen belüli jó mun­kamegosztás nagymérték­ben növeli a pártmunka eredményességét. Az egyes reszortfelelősök kiválasztá­sánál — az irányító párt- szervek konkrét útmutatá­sain kívül — mindenütt cél­szerű figyelembe venni olyan általános szempontokat, mint a vezetőségi tagok fel- készültségét, egyéni képessé­geit munkakörülményeit, valamint a működési terűiét jellegét. A megválasztott vezetősé­gek legelső feladata, hogy összegezzék és értékeljék azokat a tanulságokat, ame­lyeket a beszámoló és a pár.tvezetőségválasztó tag­gyűlések nyújtottak számuk­ra. Hiszen a párttagok ész­revételei. javaslatai, felveté­sei. valamint az irányító pártszervek értékelései alap­vető szerepet töltenek be a pártmun'ka színvonalának továbbfejlesztésében. haté­konyságának javításában. Ezek a fcanasztalatok szük­ségesek az alapszervezetek éves, valamint a vezetőségek féléves munkaterveinek el­készítésében is. A taggyűlések éves ülés­tervének alapját a munka- programban foglaltaik a fel­sőbb pártszervek határoza­tából adódó helyi időszerű tennivalók, valamint az elő­írt napirendek szolgálják. Nagyon fontos követelmény, hogy valóban olyun kérdése­ket tűzzenek napirendre, amelyek a taggyűlés politi­kai döntését igénylik. Ugyancsak lényeges, hogy a pártcsoportok számára ja­vasolt, illetve előírt témák • jól kapcsolódjanak a tag­gyűlések napirendjeihez, más vonatkozásban pedig a párttagságot és a közvéle­ményt leginkább foglalkoz­tató hieillyi, ültetve áiltailiámos kérdések jobb megértését szolgálják. A vezetőség hosszabb tá­vú feladata a párttaggá ne­velés. a pártépítés. E mun­ka fő irányait, s ezen belül a tagfelvétel szempontjából számításba vettekkel való foglalkozás módját célszerű ha az alapszervezet évi .terve tartalmazza. Az évi, illetve félévi ter­vek elkészítése nagy körül­tekintést igényel annak el­lenére. hogy az idő sürgeti ezt a munkát: az éves mun­katervet február 15-ig, a ve­zetőség munkatervét pedig február végéig kell a tag­gyűlésnek. illetve a vezető­ségnek elfogadnia. A kong­resszus évére való tekintet­tel helyesen cselekszik min­den vezetőség, ha munkater­vét „szellősen” készíti, szá­mítva azokra a kiegészíté­sekre, esetleges módosítá­sokra, amelyek a XIII. kongresszus, illetve a felső pártszervek pártértekezle­teinek határozataiból vár­hatóak. Alig több .mint két éve. hogy valamennyi pártalap- szervezetben megtárgyalták és elfogadták — központi határozat nyomán — a sa­ját munkamódszerük, mun­karendjük továbbfejleszté­sére vonatkozó tennivalókat. A kedvező taipialsiztalaitok jel­zik. hogy az alapszervezeti vezetőségek jelentős része az akkor meghatározottak szellemében rendszeresen keresi és mindinkább meg is találja munkamódszere tökéletesítésének új eszkö­zeit. Az új vezetőségeik kiemel­kedően fontos föladata, hogy az alapszervezeti életben in­tenzívebb. a jelenleginél ésszerűbb, a sajátosságoknak jioibbiain miegfellellő módsze­rek honosodjanak meg, il­letve gyakorlat alakuljon ki. Ezt azért is érdemes hang­súlyozni, mert helyenként indokolatlanul ragaszkod­nak napjainkban is az ál­taluk „bevált”-nak minősí­tett, de valójában legtöbb­ször eredménytelen formák­hoz; a végnélküli tanácsko­zásokhoz a merev papírsza- gú szabályozásokhoz: és az indokolatlan beavatkozások gyakorlatához. Fel kell lép­ni az ellen a hibás felfogás ellen, amely a pártmunka és a párt belső életének a le­becsülését látja, ha az alap­szervezeti vezetőség a mun­katervezése során a tagság, vagy annak egy része mű­szak ut|álnii — az úgyneve­zett kisegítő gazdaságban végzett — tevékenységét is fi- gyeltamibe vesizi. Mindéin aLapszervezet vezetőségének — a helyi adottságok isme­retében és annak figyelem- bevételével kell a továbblé­pés, a megoldás útját kerés- ni. felhasználva az olyan, általánosítható kedvező ta­pasztalatokat, amelyek pl. a pártesoportok tevékenysé­ge fejlesztése területén je­lentkeznek. s amely nyomán az aktív politizálás egyre in­kább a legkisebb kommu­nista közösségek fórumára kerül át. A vezetőség tagjai — a pártdemokrácia elveinek megfelelően — egyenjogúak, de a titkár helyzete és sze­repe ezen belül sajátos. Sze­mélye, magatartása politikai és szakmai felkészültsége, rátermettsége alapvetően be­folyásolja a vezetőség mun­kájának színvonalán keresz­tül az egész pártszervezet tekintélyét. Mindezek mel­lett az alapszervezetek irá­nyításában is a kollektív jel­leg a meghatározó. A titkár esetenkénti egyéni állásfog­lalásainak, döntéseinek is a vezetőség, illetve a taggyű­lés kollektív határozataira kell épülniük. A megválasz­tott vezetőségi tagok tevé­kenysége és ezzel együtt fe­lelőssége tehát kettős. Egy­részt mint testületi tagok a kollektív vezetés aktív ré­szesei. másrészt reszort fel­adatuk személyes felelősei. Ma különösen érzékenyek az emberek a közéleti tiszt­séget betöltő személyek ma­gatartása iránt. Egyetlen titkárnak és vezetőségi tag­nak sem szabad szem elől tévesztenie egy pillanatra sem, hogy tisztségük forrása a párttagság bizalma. A bi­zalmat és vele együtt 2 pártvezetőség tekintélyét nem elég egyszer megszerez­ni. hanem meg is kell őriz­ni. rendszeresen meg ikeil újítani és erősíteni. Ennek egyik fontos eszköze — a becsületes munka mellett — a tagság véleményének, ja­vaslatainak rendszeres fi­gyelembevétele. az emberek gondjaival való személyes foigTJadkoizáS. őszinteség, nyíltság a gondok és nehéz­ségek feltárásában és a megoldásra való készség erősítése. Dr. Váradi László az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa

Next

/
Oldalképek
Tartalom