Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
4 Somogyi Néplap 1985. január 12., szombat Nőtt a szakképzettséget követelő munka aránya Ösztönző intézkedések több szakma elsajátítására Somogy mégye gazdasága és i ntézményei szalkmunka- erő-igénye a 60-as években az akkori fejlettség színvonalának megfelelően alakult. Azokban az években a megyében jelentősek voltak az elhelyezkedési gondok. Az 1960-as és az 1970-es nép- számlálás között az előbb említeltit okok miatt Somogy megyéből más iparilag fejlettebb és gyorsabban fejlődő megyék területére munkavállalás céljából több mint 11 000 lakos költözött el. Ebben az időszakban az általános iskolából kikerülő pályaválasztás előtt álló fiatalok egy részének sem lehetett biztosítani a továbbtanulás lehetőségét. Különösen a szakmát választani szándékozó fiatalok számára volt szűkös a megyében a továbbtanulás. így a fiatalok egy része szintén más megyékben látta és tud' ta érvényesíteni jövőjét. Ez volt az olka annak hogy a megyéből történt elvándorlók többsége a fiatalabb kor" osztályok közül kerültek ki, ez később kedvezőtlenül hatott a megye népesedési helyzetére. A megye gazdasági fejlődésének meggyorsítása — a 60-as évek közepén hozott párt- és állami határozatok alapján — viszonylag rövid idő alatt kedvező hatást gyakorolt a megye foglalkoztatási helyzetére. A munkaképes korú lakosság létszámfogyása nem szűnt meg teljesen, de jelentősen mérséklődött a 60-as évek végére. A továbbtanuló fiatalok számára is a folyamatban levő ipari fejlődés és az intézményhálózat bővülése teljes mértékben biztosította a szakirányú, az igényeikkel összhangban lévő továbbtanulási lehetőséget A 60-as évek végén az akkori demográfiai hullám lehetőségéből adódóan pl. a szakmunkásiskolákba történő beiskolázás meghaladta a 3000 főt. A megye fejlődésével párhuzamosan jelentős erőfeszítések történtek a szakmai képzés személyi és tárgyi feltételeinek a megteremtésére. A III. és IV. ötéves tervben gyakorlatilag kiépült a megyei szakmunkásképző iskolahálózat. A kereskedelmi képzés kivételével valamennyi - szakmunkásképző iskola új vagy felújított, bővített helyiségbe költözött. A megye jelentős és eredményes erőfeszítéseket tett az új munkahelyek szakmunkás-ellátására; ez gyakorlatilag úgy valósult meg, hogy a fejlesztési feladatok éldöntésével egyidőben megfelelő számban és összetételben a szakmunkásbeiskolázás is megtörtént s mire a fejlesztések üzemszerű termelése megindult, a szakmunkások jelentős hányada is befejezte tanulmányait. A szakmunkásképzés mellett a megyei testületi határozatok intézkedtek a középfokú szakemberképzés fejlesztésére. Bővült a to- vábhtanulási lehetőség a gépipari szakközépiskolában, a mezőgazdasági szak- középiskolában és a közgazdasági középfokú képzésben. Somogy megyében 1960— 1980-ig a szakmunkások száma megnégyszereződött. Számuk jelenleg meghaladja a 40 ezret. A ' felsőfokú végzettségű szakemberek száma háromszorosára emelkedett, jelenlegi létszámuk megközelíti a 15 ezer főt. Dinamikusan változott az érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők száma is: összlétszámúk jelenleg 45 ezerre tehető. A műszaki-technikai fejlődéssel összhangban a szakmunkáscélú szakközépiskolákba történő beiskolázás is emelkedett. Az itt tanulók száma jelenleg évfolyamonként eléri a 425-öt. Somogybán az iparban dolgozó fizikai munkásaknak több mint 40. az építőiparban 52. a mezőgazdaságban 35 a kereskedelemben 51 százaléka szakmunkás. A szakmunkásképzésben a következő tervidőszakban is a legfontosabb feladat a gazdasági, műszaki fejlesztéssel összhangban történő, a foglalkoztatók változó igényeihez rugalmasan alkalmazkodó szakmai beiskolázás. Ezen belül azonban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a népgazdaság egyensúlyának javításában a megye továbbfejlődésében, valamint a lakosság alapellátásában, alapvető szerepet betöltő foglalkoztatók szakmunkaerő-igényének kielégítésére. A jövőben is rugalmasan kell alkalmazkodni a változó igények mellett a képzés színvonalának további emelésére. különösen a gyakorlati képzés feltételeinek technikai javítására. A vállalatoknak olyan, erőteljesebben ható ösztönzőket kellene alkalmazni, amelyek jelentősebben segítik a fi utalóiknak a vállalatoknál való megmaradását és oyan eredményes intézkedést tenni, amely ösztönzi a dolgozókat több szakma elsajátítására. Visszatérő gond a szakmunkásképzésben. hogy néhány szakmára (ács-állványozó, tetőfedő, fonó vasbetonszerelő. cipész stb.) nem tudják a fiatalok érdeklődését kellően fölkelteni. Ennek oka elsősorban az említett hiányszakmák társadalmi presztízsében, valamint e területen dolgozók munka- körülményeinek nem megfelelő anyagi elismerésében rejlik. Ez a probléma országosan is gond; véleményem szerint a hiányszakmákra történő beiskolázás szükségletek szerinti nagyságrendjének biztosításához, valamint a végzett szakemberek többségének a választott pályán való tartásához az eddiginél differenciáltabb anyagi elismerést kellene biztosítani. Jelentős feladat, hogy a pályát választók és a különböző iskolatípusokba és szakmákba beiskolázott fiatalok tanulmányi idő alatti lemorzsolódása jelentősen mérséklődjön. A lemorzsolódás jelenleg is nagy arányokat tesz ki. különösen az építőipari szakmákban, ahol közel 20 százalékos; a kereskedelmi szakmákban, 23. a lakatosszakmában is eléri a 22 százalékot. összefoglalva: a szakmunkaerő ellátásában a fejlődés jelentős. A gondok csökkentése, a megye szakmunkaerő ellátásának tovább javítása elsősorban a képző szervek, a képzésben közreműködő intézmények és a foglalkoztatók közös együttműködésével érhető el. Balogh László, a megyei tanács osztályvezetője Távolság és közeledés íróhoz illő, szép megfogalmazása a társadalmi - egymásrautaltságnak, az át nem alakítható logikussorrendnek. Mákszim Gorkij írta: „Az emberek társadalmi-kulturális fejlődése csak úgy megy végbe szabályosan, ha a kéz tanítja a fejet, azután az okosabbá vált fej tanítja a kezet, s az okos kéz újból és még erősebben segíti elő az agyvelő fejlődését.” Amit érthetünk szó szerint és képletesen. egyének, közösségek kapcsolataira. kölcsönhatások alakította viszonyaira, ám bárhogyan értsük is. egy valamit, mint legfontosabbat nem tolhatunk félre az előbbi gondolatmenetből: ez a tapasztalat elsődlegessége. Köznapi tanúk Érdekes módon a tapasztalatok mindennapos gyűjtésekor legtöbbünk nagyobb figyelmet szentel annak, ami a magunk munka- és életkörülményeitől elüt, különbözik. mint ami hasonló vagy éppen azonos. Eriről a sajátos véleménytőről azután féligazságok és tévhitek sarjadnak. Ma háromszor akkora a középiskolát végzetteknek a népességen belüli aránya, mint volt 1960-ban. A tény példa is egyben, annak illusztrálására, vajon komolyan vehetjük-e az olyan általánosításokat. mint azt például, hogy a termelési kultúra magasabb színvonalához hiányoznak a képzett emberek? Másfelé tekintve: 257 ezer ember él napjainkban ötszáz léleknél kisebb népességű településeken. Vajon igaz lenne az az általánosítás. hogy ők — csupán ebből a tényből következően és figyelmen kívül hagyva helyzetük minden más jellemzőjét. így a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyüket — kizárólag hátrányokat tussolhatnak a közös javak elosztásakor? Fejlődésünk döntő elemének rögzítése egyetlen mondatban, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a XIII. kongresszusra szóló irányelveiben. így hangzik: ..A társadalom alapvető osztályainak és rétegeinek közeledési folyamata nagymértékben előrehaladt.” Ami nem azt mondja, hogy nincsenek számottevő különbségek az életszínvonalban a műveltségben. az életmódban és más jellemzőkben, hanem azt emeli ki: a különbség kisebb, mint korábban volt. A népgazdaság 1985. évi terve jó idő eltelte után szólhat először a reálbérek csökkenésének megállításáról: nem könnyű feladatról. Ami kevésbé ismert — és ami szemben áll a közhiedelmekkel —, az az. hogy szinte „kidékázva” egyformán alakult a munkások és az alkalmazottak reálbére, illetve a mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók reálkeresete. 1975-ig visszatekintve is — azt száznak véve — mindössze 0,3 százalékos az eltérés ... A háztartások jövedelemszintjei között a kiegyenlítődési folyamatok a meghatározóak. Például a szellemi foglalkozásúak háztartásaiban évtizede az egy főre jutó személyes jövedelem harminchét * százalékkal- haladta meg a munkás- osztályhoz tartozó családokét. tíz év elteltével ez a különbség huszonöt százalékra csökkent. Ez nemcsak ilyen összehasonlításban igaz. Lényeges jelzője a kiegyenlítődésnek az is. hogy a kettős jövedelmű — munkás és paraszt keresőt egyaránt magába foglaló — családoknak a munkásokéval szembeni jövedelmi előnye egy évtized alatt 17-ről hét százalékra mérséklődött. Más mércék Előbbi példáink alapján leírhatjuk lényeges jelzője a közeledésnek, hogy a családi jövedelmek szóródása, ma sokkal kisebb, mint korábban volt. A népesség legmagasabb. illetve legalacsonyabb jövedelmű egytizede közötti különbség 3,8-szeres. Tíz éve 4,9-szeres volt... Egyre szembeötlőbb új vonás. hogy a család helyzetében meghatározó szerep jut — nem a foglalkozási vagy egyéb tényezőknek, hanem — annak, milyen a kereső—eltartott arány, illetve a szülők hány gyermeket nevelnek. Fokozatosan háttérbe szorul, hogy a gazdaság mely terepén dolgozik valaki. ha otthoni viszonyai — családi jövedelme alapján — lényegében azonosak az egészen más népgazdasági, foglalkozási terepen tevékenykedőével. Egyformán érinti például a családokat, hogy az óvodáknál a helyhiány miatt elutasított gyermekek száma az 1980. évinek az ötödére csökkent. Lényeges tényezője az életszínvonalnak, hogy 1984- ben az aktív keresők 31„3 százalékát az ipar, 21.7 százalékát a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás foglalkoztatta. s hogy az aktív ke resőkön belül a nők aránya már 45,5 százalék. El ne feÉpülő bolgár autópályák Ezeregyszáz kilométer hosszon Bulgária gyors üitemű iparosításával mind nagyobb súlyt kapott a közlekedés, mindenekelőtt a közúti közlekedés fejlesztése. A belső forgalmon túl jelentős az ország részvétele a nemzetközi fuvarozásban. (Hazánk országútjain is gyakran találkozunk bolgár kamionokkal.) Mindez szükségessé tette Bulgária közúti hálózatának korszerűsítését. Ezt a célt szolgálja a többi között az épülő ösz- szesen mintegy 1100 kilométer hosszú autópálya hálózat. Ez talán egy derékszögű háromszöghöz hasonlítható. amelynek egyik csúcsa a bolgár—jugoszláv határon van. a másik kettő a Fekete-tenger partján. A háromszög 400 kilométeres szára Kalotina határállomástól indul és Szófián, Plovdivon keresztül éri el Burgasz kikötővárost. Az autópálya átszeli a felső- trákiai síkságot, ezért a Trákia elnevezést kapta. A háromszög rövidebbik szára körülbelül 100 kilométer hosszan a két legnagyobb bolgár tengeri kikötőt. Várnát és 'Burgaszt köti össze. A háromszög átfogójának a Szófiától Várnáig húzódó, körülbelül 420 kilométeres útszakasznak a tervezők a Hémusz nevet adták, mivel keresztezi a Balkán-hegységet, amelyet az ókorban Hemusnak neveztek. A Trá- kia-vonal közepe táján ágazik el még egy autópálya, ez megközelítőleg a Marica folyását követi — a nevét is róla kapta. A főúthálózat egy részét már használják. Szófiától Plovdivig körülbelül 150 kilométeren már az új Trákia autópályán lehet utazni. A Hemusz is bekapcsolódott a forgalomba a Várna—Dev- nya szakasz (27 kilométer) régen elkészült, s hamarosan befejezik a Szófia és Praveski Hanove közötti részt is (45 kilométer). Ez az egész autópályahálózat legkényesebb szakasza — az út átmetszi a Balkánhegységet, így az építés itt rendkívül nehéz, és hét- nyolcszor drágább, mint a sík vidékeken. A hegyekben összesen több mint 5 kilométer hosszú alagutat fúrtak, és körülbelül 8 kilométeren hidakat állítanak fel. A Trákia autópályán halad majd keresztül a transzeurópai főút egy része is amely Gdansktól Varsón. Pozsonyon, Budapesten, Szófián és Isztambulon át Teheránig húzódik. A huszonhárom kilométeres Vitinja—Pravec szakasz a legmagasabb pontján szeli át a Balkán hegységet. Az útszakaszból * 7500 méter a völgyhíd — szám szerint 17. Impozáns a Beb- res viadukt. Magassága 125 méter. Nemrég emelték be az utolsó 58 méteres gerendát s a híd most összeköti a két oerincet. Teljes hosz- sza 720 méter. G. I. ledjük: a hatvanas években a paraszti jövedelmeknek a munkásosztályéhoz való felzárkóztatása volt a cél. A hetvenes években azután némi paraszti előny alakult ki, majd a hetvenes évek végén és évtizedünk eddig eltelt esztendeiben szinte teljesen azonos lett a munkásosztály és a parasztság egy főre vetített személyes jövedelmének a szintje. A szövetkezeti parasztság átlagkeresete kisebb ugyan a munkásokénál — kilencven százalék körüli —. ugyanakkor a kiegészítő tevékenységből származó bevételek munkásokénál nagyobb aránya eltünteti ezt a különbséget. .Ezek ismeretében már meglehetősen hamari dolognak ítélhető a gyakran hallható vélekedés, a kinek könnyűről. a ki él jobbanról... Az igazi rang Friss gond — és a közeledésnek ez is bizonyítéka, bár a nem kívánatosak közül való —. hogy a legutóbbi években a munkás- és a szövetkezeti parasztcsaládok egy tetemes részénél csökkent a könyvvásárlás. a színházlátogatás, egyértelműen anyagi okok következtében. mert ugyanakkor — olcsó! — a múzeum, és kiállí.táslátogatások száma folyamatosan növekszik. Milyen furcsa koreográfia szerint tesszük meg lépéseinket előre és olykor visz- sza! S mégis: bonyolultság és különleges koreográfiák ellenére, azt mutatja a tapasztalat. az igazi rangot a társadalom mind több részterepén nem a hovatartozás. hanem a közösségnek nyújtott teljesítmény adja. Most már e ranghoz „csak” a kellő erkölcsi-anyagi elismerésnek kell szorosan társulnia, ebben is közeledve eszményeinkhez. Mészáros Ottó A piac bővítése, a minőség javítása A Terimpex tervei A tervezettnél nagyobb mennyiségű, összesen 580— 600 ezer tioin/nia árult értékesített a Terimpex 1984-ben külföldön. Ez azonban csak résziben ellensúlyozza a Közös Piac országaiban lecsökkent árakat, s így a vállalat bevétele valamelyest elmaradt az előirányzottól. A piaci prognózisok ez évre sem jeleznek javulásit, lényegében nem várható a külpiaci élelmiszerárak emelkedése, illetve az eladási lehetőségekben kedvező fordulat. A Terimpex igyekszik rugalmasan alkalmazkodni a helyzethez: az eladás mennyiségi növelésével nem számol, inkább a minőség további javításától és az igényeknek jól megfelelő termékcsoportok kialakításától reméli az eredményességet. A vevőkör bővítésénél elsősorban az arab, illetve afrikai országok jöhetnek számításba. Már tavaly megindult az erőteljes piacfeltáró munka, amely eredményt is hozott. Szaúd-Arábiiába pélldául 20 ezer élömarhát adtak el. A piacbővítés másik lehetősége az Amerikai Egyesült Államok, ahol a jó minőségű magyar élelmiszereknek egyre nagyobb keletje van. Csakhogy a gyorsan változó keresletet nehéz nyomon követni, ezért — továbbá a földrajzi távolság áthidalására is — közös vállalat életre hívásának lehetőségét ilatolgatja a Terimpex, az Állatforgalmii és Húsipari Tröszt és az amerikai Ata- lanta cég. Az elképzelés szerint az új közös vállalat együttes kutatási programmal évente 8—10 olyan új terméket fejleszt ki, amelyet az amerikai piacon és itthon is értékesítenek,
