Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

2 Somogyi Néplap #* 1985. január 7., hétfő I I rf I I Nakaszone Mq megkezdődnek hazaérkezett Genfben a tárgyalások k“jjjk a japán kormányfőt Heves ellenzéki b íré Iáitok közepette érkezett haza szotmlbaton egyesült államok­beli látogatásáról Nakaszone Jaszuhiro japán miniszter- etnők. A szigetország kor­mányfője Los Angelesben Ronald Reagan amerikai el­nökkel folytatott tárgyaláso­kat, majd két napot a Ha­waii-szigeteken töltött. A japán ellenzéki pártok többsége — sőt a polgári saj­tó nagy része is — erősen támadta Nakaszomét amiatt, hogy Reaganinél való talál­kozóján fettétel inélküli tá­mogatásáról biztosította az Egyesült Államok kül- és ka- tonaipoli.tikájót. Noha minid Ronald Reagan, mind Naka- szone Jaszonhiro a béke meg­szilárdítása és a leszerelés előmozdítása mellett szállt síkra, mindketten világossá tették, hogy ezt az erő és az ellnettenités alapján képzelik el. Ezzel' összefüggésben kü­lönösen éles bírálat érte a japán miniszterelnököt azért, hogy megértéséről és támo­gatásáról biztosította az Egyesült Államok nagysza­bású űnfegyvenkezésá prog­ramját. A miniszterelnök ugyanak­kor azt próbálta kiemelni, hogy a japán—amerikai csúcstalálkozó tovább szi­lárdította a két ország közöt­ti szövetséget, s ezáltal — mtat hozzátette — a nyuga­ti szólidairiitást. Nakaszone hanigozítaitta azt is, hogy a tárgyalások hozzájárultak a Washington és Tokió közöt­ti keresfcedetlmi viszály eny­hítéséhez. Hosszú idő után ismét találkozik és tárgyalóasztalhoz ül a-világ két vezető hatalmának külügyminisztere (Telefoto — AP—MTI—KS (Folytatás az 1. oldalról.) A szovjet diplomácia ve­zetője repülőtéri beszédében kijelentette: „Azért jöttem Genfbe, hogy George Shultz ameri­kai külügyminiszterrel meg­vitassam az űrfegyverekről és a nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokkal összefüggő kérdéseket. Mint ismeretes, a Szovjetunió és az Egyesült Államok koráb­ban elvi megállapodásra ju­tott arról, hogy tárgyaláso­kat kezd erről az összefüggő kérdéscsoportról. Megálla­podás született arról hogy ennek a találkozónak az lesz a célja, hogy közös értelme­zést dolgozzunk ki a foly­tatandó tárgyalások tárgyá­ról és céljairól. A Szovjetunió arra törek­szik. hogy alapvető irány­elveket dolgozzanak ki, ame­lyek alapján a tárgyalások kölcsönösen elfogadható megállapodásokhoz vezet­hetnek. amelyek megakadá­lyozzák a fegyverkezési ver­senyt a világűrben, egyúttal r Óvatos várakozás Feszült, kissé talán túlfe­szített várakozás előzte meg a genfi szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalá­sokat. Ez érthető is, hiszen mindenki tisztában van vele: kulcsfontosságú kérdések­ben születhet — vagy ma­radhat el — a döntés. A ikét ország kapcsolatai (s ezzel a nemzetközi hely­zet egésze is) nagyon nehéz időket éltek át az utóbbi öt­hat évben. iSokan már a mélypontról beszéltek s az emberiség egész jövőjét fél­tették a fokozódó politikai, gazdasági és katonai feszült­ségtől. Csak nőttek ezek az aggodalmak a Reagan-Vcor- mány élesen szovjetellenes retorikája és nem kevésbé kemény irányvonala nyo­mán, s tetőpontjukra hágtak a közepes hatótávolságú ame­rikai rakéták nyugat-európai telepítésével és a Genfben folyó leszerelési tárgyalások megszakadásával. A Szov­jetunió, amelyet kész helyzet elé állítottak, nem tehetett mást, mint hogy fölállt a tárgyalóasztal mellől s az új körülményekre hivatkoz­va új fórumok létrehozását javasolta. Tavaly ősszel. Gromiko Reagan és Shultz emlékeze­tes washingtoni találkozói után némileg derűlátóbb, ha óvatosan is. de optimistább lett a világsajtó. Okot adott erre a Fehér Ház némileg visszafogottabb hangvétele, s a Szovjetunió hagyomá­nyos megegyezési készsége. Csakhogy ji háttérben óriá­si léptékű fegyverkezési programok \kezdtek kirajzo­lódni, Washingtonban ko­moly baj támadt a tettek és a szavak egysége körül. Jó­zan megfigyelők már a kez­det kezdetén fölhívták a fi­gyelmet azokra a beláthatat­lan veszélyekre, amelyeket a fegyverkezési hajszának a világűrre való kiterjesztése hordoz. Az a hatalom ugyan­is. amelyik ellenőrzi a vi­lágűrt, jelentős előnyhöz jut a földön is. Az amerikai el­képzelések megvalósulása esetén az Egyesült Államok szinte korlátlan cselekvési szabadságot nyerne, akár n sorsdöntő első csapás méré­sének lehetőségét is megka­parinthatná. Természetesen föltételezve, hogy a Varsói Szerződés országai tétlenül szemlélik a két, két és fél évtizedre tervezett program végrehajtását. A világűrbe telepített fegyverek, illetve a föld felszínéről föllöt mű­hold-megsemmisítő rakéták egyaránt használhatatlanná teszik az eddigi fegyverrend­szerek jelentős részét, s így a fegyverkezési verseny me­rőben új szakaszához ve­zetnek. Ezért van dönti je­lentősége annak, sikerül-e most Genfben megállapodni — akár előzetesen is — a további tárgyalások temati­kájában. céljában, meneté­ben. A tárgyaló küldöttségek táskáinak tartalmát egyelő­re még nem ismeri részle­tesen a világ. A \kezdeti ja­vaslatok mindenesetre lénye­ges különbségeket mutatnak, hiszen az amerikai fél va­lószínűleg több. párhuzamos, vagy egymás után következő fordulót szeretne, míg a Szovjetunió az egész kérdés­kör átfogó rendezése mellett száll síkra. Nagy adag jó­szándék. megegyezési kész­ség és rugalmasság szüksé­ges tehát a megegyezéshez. Tudjuk, két nap nem elég a világ megváltásához. A tényleges fegyverzetkorláto­zásig még,nagyon hosszú út vezet, tele buktatókkal ve­szélyes kanyarokkal. Genf* ben — ha minden jól megy — megtörténhet az első lé­pés a jó irányba. Várako­zással, de óvatos várakozás­sal tekintünk a svájci város­ból érkező hírek elé. Nem csodát várunk hanem józan, reális hangot, egy fénysuga­rat a téli ködben. H. G. pedig biztosítják a haladást a nukleáris fegyverek radi­kális csökkentésének útján, hosszabb távon pedig a nuk­leáris fegyverek teljes fel­számolását. Szeretnénk remélni, hogy az Egyesült Államok is fe­lelős, építő módon közelíti meg a találkozónkon meg­vitatandó kérdésekét. Végül hangsúlyozni sze­retném. hogy mi ezen a találkozón is a Szovjetunió elvi politikájából indulunk ki. amely a béke erősítésé­re és a nukleáris háború veszélyének elhárítására irá­nyul” — hangoztatta And­rei Gromiko. George Shultz és Andrej Gromiko vasárnap rövid udvariassági látogatást tett Pierie Aubert svájci kül­ügyminiszternél. Hétfőn 10 órakor a genfi szovjet mísz- szdó épületében kerül sor az első, hétfőn délután az amerikai külképviseleten a második találkozóra. * * * Rendkívül nagy jelentősé­get tulajdonítanak a nyuga­ti tömegtájékoztatási eszkö­zök Andrej Gromiko ás George Shultz genfi tárgya­lásainak. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak még nincsenek egymás számára elfogadható fegyverzetkorlá­tozási javaslatai — írja vasár­napi számában a The New York Times. Ahhoz viszont már közel állnak, hogy ál­landó fórumot teremtsenek az ezzel kapcsolatos tárgya­lásokhoz. Ha Gromikónak és Shuitznak találkozásukkor sikerül megállapodniuk ab­ban, hogy újra meg újra ta­lálkozni fognák, az már si­kernek számít — Írja az amerikai lap. A The Washington Post bizonytalannak mondja, hogy a kiét viltáighatatom képvise­lői Géniben, le tudják-e győzni azokat az akadályo­kat, amelyek a megállapo­dáshoz vezeitő út első sza­kaszát eltorliaszolják. Jó azonban, hölgy Groirmko és Shultz egyáltalán ráléptek erre az útra — hangsúlyoz­za a The Washington Post. III. Senuda visszatért Kairóba Rohamrendőrök vették kö­rül szombaton a kairói kopt keresztény Szénit Mánk ka- tiedlrálist. A bazilika udva­rán. hívők százai gyülekez­tek, hogy üdvözöljék III. Se­nuda egyházfőt. Ä kopt pá­pát 1981 szeptemberében a néhai Szadat elnök száműz­te egy sivatagi kolostorba, Vádi Natrunba. Szadat utód­ja, Hoszni Mubarak, újévkor visszahelyezte egyházfői méltóságába Sémidét. A pá­pa pénteken tért vissza Kai­róba. Biztonsági okokból titok­ban tartották, hogy a hétmil­lió egyiptomi keresztény ve­zetője mi'koir látogat a katetí- rálislbia. Egyházi vezetők azonban közölték, hogy III. Senuda pápa éjféli nagymi­sét ponti fikái j anuár 6-án, felekezetének karácsonyi szentesté jén.. Ismeretessé vált, hogy a pápa szombaton fogadta az egyiptomi kopt ortodox-egyházkerületek ve­zetőit és megbeszélést foly­tatott velük a politikai ügyekről. Senudát Szádét elnök az­zal vádolta, hogy beleavat­kozott a túlnyomórészt mu­zulmán Egyiptom világi dol­gaiba és ezzel mélyítette a felekezetközi ellentéteket. Szovjet célrepülőtest Sajnálkozását fejezte ki A TASZSZ szovjet hír- ügynökség szombaton az alábbi jelentést tette közzé: Szovjet hadihajók a múlt év végén gyakorló lövésze­tet tartottak a Barents-ten- geren. Ennek során decem­ber 28-án műszaki hiba kö­vetkeztében egy célrepülő- test — letérve a kijelölt út­vonalról — a part felé vette útját, s eltűnt nyugati irány­ban. Nincs kizárva, hogy az eszköz áthaladva norvég te­rület fölött Finnország te­rületére jutott. A célrepülőtest fedélzetén sem robbanó- sem mérgező anyag nem volt. Az előre nem látható, s az eszköz meghibásodása nyomán be­következett eseményről a szovjet fél tájékoztatta a finn és norvég illetékeseket, s sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt. Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából HENG SAMRIN elvtársnalk, a Kambodzsai Népi Forradalmid Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Kambodzsád Népköztársaság Államtanácsa elnökének, HUN SEN elvtársinak, a Kambodzsai Népközitánsaság, Minisztertanácsa megbízott elnökéinek PHNOM PHEN Kedves Elvtársaik! A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepén, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, vala­mint az egész magyar nép nevében szívélyes, üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Kambodzsai Népköztársaság Államitamácsónak, minisztertanácsénak és a kambodzsai népnek. A magyar nép elismeréssel és tisztelettel tekint azokra az eredményekre, amelyeket a kambodzsai nép a Pol Pót rezsim megdöntése óita ért el az életfeltételek újrateremté­sében, a szétrombolt társadalom és gazdaság helyreállításé­ban. Meggyőződésünk, hogy a sokat szenvedett kambodzsai nép, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt vezetésével to­vább halad az új társadalom, építésének útján. Nagyra értékeltjük és támogatjuk azokat az erőfeszíté­seket, amelyeket a Kambodzsai Népköztársaság Délkelet- Ázsáa békéjének és biztonságának erősítése érdekében ki­fejik Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy kétoldalú kapcso­lataink népeink törekvésével összhangban, a béke és a szo­cializmus ügyét, szolgáivá fejlődnek. E kapcsolatok elmélyí­tését szolgálták azok a tárgyalások is, amelyeket a kambod­zsai pánt- és kormányküldöttség tavaly hazánkban, párt- és állami küldöttségünk pedig a közelmúltban Kambodzsában folytatott. Nemzeti ünnepük alkalmából további eredményeket kí­vánunk önöknek, az egész kambodzsai népnek a Kambod­zsai Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusén kitűzött fel­adatok megvalósításához. Kádár János Losonczi Pál a Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársaság Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának elnöke első titkára Lázár György a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Kambodzsai Népköztár­saság nemzeti ünnepe alkal­miéból Sarlós István, az or­szággyűlés elnöke, (távirat­ban üdvözölte Chea Sim-&t, a Kambodzsai Népköztársa­ság nemzetgyűlésének elnö­két. Ugyancsak táviratiban köszöntötte kambodzsai partnerszervezetét a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa, az Országos Béketa­nácsi, a Magyar Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsai, a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Nők Országos Taná­csai Radzsiv Gandhi üzenete Baráti kapcsolatokra törekszünk minden országgal India egysége mindenek fölött áll: nem lehet és nem is lesz semmiféle enged­mény a szeparatista eszmék­nek és az erőszak kultuszá­nak — szögezte le Radzsiv Gandhi miniszterelnök szom­bat este a nemzethez inté­zett üzenetében. A rádió és a televízió által közvetített beszédében körvonalazta kor­mánya feladatainak és cél­jainak általános kereteit. A választási eredményt „nem tekintem személyes diadalomnak, még csak nem is a pártoménak, hanem az indiai nép győzelme teste­sül meg benne” — mondta Radzsiv Gandhi. — Teljes energiánkkal kell bizonyíta­nunk, hogy a bizalmat kiér­demeltük. Megbízatásunk félreérthetetlen: az egység­re, az erőre és az összhang­ra szól. A miniszterelnök kijelen­tette, hogy az ország előtt tornyosuló nehézségeken csak összefogással és együtt­működéssel lehet túljutni. Harcolni kell a vallási-etni­kai különállás, „a széthúzás, a gyanakvás és a bizonyta­lanság” ellen. A kormány elsődleges fon­tosságot tulajdonít a pan- dzsábi helyzet rendezésének — közölte Radzsiv Gandhi, majd határozottan aláhúzta: „A szikhek ugyanúgy Indiá­hoz tartoznak, mint bármely más közösség. Hősi szerepet játszattak szabadságunk ki­vívásában és megvédésében. Szeretném biztosítani őket afelől, hogy életüket és tu­lajdonukat az ország minden részében megóvjuk.” — Olyan következetes kül­politikai vonalvezetést örö­költünk, amely nemzeti ér­dekeinket szolgálja — fejtet­te kii Radzsiv Gandhi. — Mindig is hittünk és hiszünk a béke és a fejlődés ügyé­nek a szolgálatában. A vi­szonosság és a kölcsönös előnyök alapján baráti kap­csolatokra törekszünk min­den állammal. El nem köte­lezett politikánk töretlen és megváltoztathatatlan, küz­dünk az igazságosság és az egyenlőség vezérelte új vi­lággazdasági rend megvaló­sításáért, ragaszkodunk a be nem avatkozás elvének ér­vényesítéséhez az államközi kapcsolatokban — mutatott rá Gandhi. Külön szólt a szomszéd országokhoz fűződő viszony­ról, kiemelve, hogy India a kölcsönös tisztelet, a szuve­rén egyenlőség és a barátság szellemében kívánja rendez­ni a vitás kérdéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom