Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Somogyi Néplap bhh AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 22. szám Ára: 1,80 Ft 1985. január 28., hétfő Együttgondolkodás Közgondolkodásunk karbantartása fontos feladata közösségnek, egyénnek egyaránt. Azt hisszük: időnkénti megméretése, a tennivalók kijelölése vezet afelé, hogy a közgondolkodás a legmagasabb minőségre emelkedjen, melyet együttgondolkodásnak határozhatunk meg. Nem véletlen, hogy a kongresszusi irányelvek között is szerepel e témakör. Világos a feladatok kijelölése. A köz- gondolkodásban — olvashatjuk ebben a fontos dokumentumban — gazdagítani kell a szocializmusról kialakult felfogást. Az ideológiai munka állítsa középpontba az értelmes és tartalmas emberi élet megvalósításának ösz- szefüggését |a munka megbecsülésével, a társadalmi igazságosság érvényesítésével, a dolgozók közösségének társadalmat és egyént formáló szerepével, szocialista és humanista értékeinkkel. Segítse elő a reális (nemzeti önismeret kialakulását, a nemzeti önbecsülés és a szocialista hazafiság fejlődését. Tudatosítsa, hogy népünk jövőjének egyik legfontosabb biztosítéka a társadalmi haladás világméretű előremozdítása, az internacionalizmus eszméjének elmélyítése és gyakorlati alkalmazása, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom iránti szolidaritás. Sok összetevője van a sikernek e komplex cél elérésében, vagy akárcsak egyik részfeladata megvalósításának is. Jól bizonyította ezt egy nem túl régi somogyi fölmérés, mely a célmegjelölésben, a tennivalók meghatározásában —, hogy a líra világából hozzunk hasonlatot — rímelt a kongresszusi irányelvek idézett részével. Mennyi aggodalommal beszéltek a kérdezettek generációkban megtestesülő jövőről: a fiaikról, unokáikról. Akik majd alakítva továbbépítik. .. Milyen higgadtan próbálták (meghatározni helyünket a világban: nem feledkezve meg gyengéinkről sem, erényeink emlegetése közepette. Egy falusi ember arca merül fel közülük, aki nyugdíjasán is a köz érdekéért porolt, amikor a téesz ügyesbajos dolgaira fterelte a szót. Pedig — súgták meg róla — hajdanában, a szervezések idején az utolsók között írt alá. Mintha gondolkodása már nyomokban sem hordozná az „előélete” magángazdái mentalitását. És a pedagógus, aki még a régi iskolát járta, s aztán az új rend iskolájában maga is tanult diákjaitól: így vált együttgondolkodóvá, sőt igazi lámpássá, amolyan mai sokszáz biovoltos fényforrássá, ö beszélt arról, hogy milyen fontos szerepe van közgondolkodásunk alakításában a tömegkommunikációs eszközöknek: televíziónak, rádiónak, sajtónak. Olyan példákat kért, melyek mintának tekinthetők, segítve a nézőt, olvasót, hallgatót abban, hogy a hazafiság tudatossága igazi minőség-fokra juthasson, de úgy, hogy egyetlen nemzet tekintélye se szenvedjen csorbát. Hiszen jelenünkben annyiféle csatornája van a kapcsolatoknak idegen nemzetek fiaival! Ezek a találkozások arra is jók, hogy megpróbáljuk az ő szemükkel látni — önmagunkat. Nem tanulságnélküli eleven tükörbe pillantások ezek. Nem is tudják a megkérdezettek, mennyit segítettek a kérdezők gondolkodásának csiszolásában. Március 12-én kezdődnek Genf ben a szovjet-amerikai tárgyalások A nukleáris és űrfegyverzetek teljes köréről 32500 tonna cukrot nyertek Kaposváron Befejeződött a 91 kampány Moszkvában és Washingtonban .szombaton azonos időpontban hozták nyilvánosságra, hogy a nukleáris és űrfegyverzetek kérdéséről folytatandó szovjet—amerikai tárgyalások ez év március 12-én kezdődnek Géniben. Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, aki a minisztérium sajtóközpontjában összegyűlt hazai és külföldi tudósítókkal a bejelentést ismertette, elmondta, hogy a tárgyalásokon az egységes szovjet küldöttséget Vezető Viktor Kar- pov nagykövet egyben a hadászati fegyverzetekről tárgyaló szovjet csoportnak az élén is áll. Az Egyesült Államok hibájából megszakadt korábbi genfi tárgyalásokon Karpov ugyanebben a témakörben képviselte a Szovjetuniót. Julij Kvicinszkij nagykövet, aki az 1983. őszéig tartó korábbi tárgyalásokon az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetek kérdéskörében képviselte a Szovjetunió álláspontját, márciustól az űrfegyverzetek témájáról tárgyaló csoportot vezeti. Alekszej Obuhov nagykövet áll majd annak a szovjet csoportnak az élén, amely a közepes hatótávolságú nukA Mátra-aljai Szénbányák Thorez Bányaüzemében vasárnap is teljes üzemben folyt a széntermelés. Az ország legnagyobb külszíni bányájában ezúttal az eső nehezítette a munkát, ráadásul a „nyugati” bányában kisebb üzemzavar is volt. Elszakadt az egyik szállító- szalag. amelyet több órás munkával állítottak helyre. A déli órákban készültek el a javítással és utána folytatódott a termelés. leáris fegyverzetekről tárgyal. Obuhov korábban Viktor Karpov helyettese volt a hadászati fegyverzetekről folytatott tárgyalásokon, s küiügyminisztériumi megbízatását tekintve az Amerikai Egyesült Államokkal foglalkozó osztály vezetőjének helyettese. Mindhárman igen tapasztalt diplomaták, a tárgyalásokon szereplő kérdések szakértői. Lomejko tájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió sikert akar elérni a tárgyalásokon. Felhívta rá a figyelmet, hogy a tárgyalások eredményessége elsősorban attól függ, milyen pontosan tartja be mindkét fél a megbeszélések céljáról és tárgyáról létrejött megállapodást. A szóvivő emlékeztetett arra, hogy mint az Andrej Gromiko és George Shultz külügyminiszterek januári genfi megbeszéléséről kiadott közös nyilatkozat is inegállapította, a tárgyalások célja egy olyan hatékony megállapodás kidolgozása, amely elejét veszi a világűr militarizálásának, s megfékezi és megállítja a fegyverkezési hajszát a földön. A megbeszélések tárgya pedig a nukleáris és űrfegyverek teljes kérdésköre, amelynek elemeit egymással szoros összefüggésben kell vizsgálni. A visontai bányászok a kellemetlen idő és megnövekedett karbantartási munkák ellenére vasárnap is zavartalanul ellátták fűtőanyaggal a szomszédos Ga- garip. Hőerőművet. A legutóbbi huszonnégy árában ugyanis több mint huszonegyezer tonna szenet termeltek Visontán. Ez a napi teljesítmény jóval meghaladta a januári programban előírt átlagot. A karbantartóké mától a gyár A hét végére kiürült a tárolótér, a későn érkező kocsikból is a behordószalagokra került a répa, s ezzel a Kaposvári Cukorgyár a 91. kampány utolsó óráihoz érkezett. Száztizenhárom napon át a csúcsidőben ezer- kétszázan, az utóbbi hónapokban ezren, tegnap pedig már csak százötvenen vették át a reggeli műszakot az éjszakásoktól. A késő esti órákban befejeződött az „utóüzem”, a cukorvonali sűrítőkből, majd a centrifugákból a szállítószalagokon át a csomagolóba került a rendszerből az utolsó harminc vagonnyi cukor is. Mától néhány hónapra megpihenhet az üzem, a folyamatos munkát az egyműsza- kos munkarend váltja föl. Víztelenítik a rendszert, hogy a továbbiakban az esetleges fagyok ne tegyenek kárt a gépekben, majd a karbantartók veszik birtokba a technológiai berendezéseket, részegységekre szedve azokat, hogy ez év őszére a felújítás befejezését követően ismét megindulhasson a földolgozás. A most befejeződött kampány tovább tartott, mint az előző évi és meghaladta a tervezettet is. Ebbe több minden belejátszott. Egyrészt nagyobb répamennyiséget kellett földolgozni, másrészt pedig az időjárás is késleltette az üteme-, betakarítást, fölszedést, átvételt és szállítást. Ennek ellenére a nagyobb hideg beállta előtt a három megyére kiterjedő termelői körzetben sikerült betakarítani, illetve az átvevő telepekre szállítani a cukornak valót. A kampány időszakában naponta három irányvonat érkezett az üzembe, a feldolgozandó mennyiség negyven százalékát közúton szállították Kaposvárra. Baranyában, Somogybán és Tolnában a több mint 6000 hektáros termőterületről 294 100 tonna répát szedtek föl, amelyből 32 500 tonna cukrot nyertek. Ez a meny- nyiség az ipar által feldolgozott 4,2 millió tonnához viszonyítva mintegy hét százalékot jelent. Az összesített adatokból az is kiderül, hogy a kaposvári gyár körzetében az országos átlaghoz viszonyítva magasabb volt az egy hektárra — megközelítőleg 447 tonna — jutó termés. A répa cukortartal- talma ugyanakkor egy százalékkal elmaradt az előző évtitől. Ennek ellenére az egy hektárra vetített cukormennyiség elérte a 7,2 tonnát, s ez jónak mondható. A kampány időszakában Kaposváron 63 000 tonna préselt szelet képződött, amelyből mintegy tízezer tonnát az alföldi megyékbe szállítottak, a többit nagyrészt a termelőgazdaságok kapták. A keletkezett melasz mennyisége 16 000 tonnára tehető, melynek egy részét hordókba töltve további földolgozás céljából Győrbe küldtek. Mint megtudtuk, tovább csökkent az urebetin termelése, és annaik előállítását a Kaposvári Cukorgyár ebben az esztendőben megszünteti. Oka: a dotáció elmaradása miatt az urebetin gyártása veszteségessé vált. A ma kezdődő karbantartási munkák előreláthatólag 55 millió forintba kerülnek. A gyár vezetői az igen szerény eredmény tudatában nem gondolhatnak beruházásra, így csak a legszükségesebb felújítási feladatokat tűzhették maguk elé. A gondokhoz tartozik az is, hogy 1985-ben a körzetben tovább csökken a cukorrépa területe: az előzetes számítások alapján a 92. kampányban 180 000—200 000 tonna répa termelésével számolhatnak. A földolgozandó mennyiség csak abban az esetben lehet több, ha az ország más területeiről is érkeznek répával teli irányvonatok a Kaposvári Cukorgyárba. S. Gy. Több szén Visontáról A BÉKE GRÁNÁTJAI Micsoda almaszü tek voltak azok! A lábunkbat megnyújtottuk a kétágú létrával, és megpróbáltunk lépegetni is, ahogy a szobafestőktől láttuk. Teltek a vödrök jóillatú piros gyümölccsel, vagy ahogy titkos csoportköltőnk fogalmazott: a béke robbanás-veszélytelen gránátjaival. Ládákat építettünk piramissá ott a büki almásban. És a kezünk, hogy hogy nem, mindig a lánykezeket találta meg, ha a vödörbe raktuk a gyümölcsöt. Jutott belőle még hetekig kollégiumi asztalunkra is: a vitaminpótlék ebéd, vacsora után. Fülemben ott vannak még a teli tüdővel fújt dalok. Diákhumorban forgatott, ferdített népdalok, az énekórákon tanult operafelvételeket falusiak, félfalusiak ott hallottuk először Gadányi tanár úr zeneestjein. Vivaldi kamarazenéje, Mozart Varázsfuvolája, Szöktetés a szerájból című operájának hallgatása, nézése közben mindig ott érzem magam újra abban a régi teremben. De legtöbbet a csoportindulót énekeltük. Az utolsók ezek poltak: „Én is olyan árva vagyok, mert be vagyok zárva, / A kaposvári tanképzőnek legjobb csoportjába!” Több büszkeség volt ebben, mint panasz; Ozsváth-csoport tagjának lenni véletlen volt, mégis dicsőség. Botkezű voltam a műhelymunkákhoz. Volt mező- gazdasági gyakorlatunk is. Kigyalogoltunk a város végébe, hogy kapát ragadjunk a gyomokra. Aztán már kint a nagybetűsben — bent így, beszédben is hangsúlyt adva az első betűnek — emlegették —, szóval kint az Életben nekünk még volt alkalmunk a gyakorlatban is alkalmazni a paraszti szerszám helyes fogását, használatát. A falura került pedagógusnak föld is járt. A kartársakat utánozva, mi is kukoricát termeltünk rajta. A sertéshizlalásban járatos falusiak minden ősszel bekopogtak; mit kóstál mázsája. Micsoda almaszüretek voltak azok! Vagy csak az emlékezetben szépülnek gyönyörű őszi napokká az almaszedés hétté nyújtózó napjai? Nem tudom. Kételkedni kezdtek, mert olvasom a maiak intézményi újságjában táborozásuk, munkájuk sikertelenségét. Ilyen mondatfoszlányok ragadnak meg bennem: „ .. minden korábbinál kedvezőtlenebb jelenségek zavarták ... rossz érzést keltett, amikor észrevettük, milyen sokan nem tartanak velünk... e munka társadalmi szükségességét a hallgatók többsége nem teszi magáévá ... teljesítményi követelményekről nem volt szó ... kifogásolható volt a berendezés és az ágyneműk tisztasága... a középiskolások teljesítményének jó. ha felét elérték...” Mondom, elbizonytalanít ez a cikk az intézményi lapban. őszinte beszélgetés jegyzőkönyve, mely szerint a munkában résztvevőknek tíz—tizenöt százaléka nem vette komolyan a feladatot és méltatlanul viselkedett. Kirívó magatartás, túlzott alkoholfogyasztás — hangzott el a beszélgetés során. Másfajta emlékeket is moccantanak bennem az iskolaújság sorai. Falusi lányarcok merülnek fel húsz év messzeségéből. Igen. ezek a társaink rúzsozták, púderezték leginkább magukat; cigarettát ők vettek először a kezükbe. Viselkedésük — hm... — merészsége is szóbeszéd volt közöttünk. Ma már tudom: gátlásaikat akarták így leküzdeni a városiak előtt. S ha egy-egy fiú meghúzta az üveget; csak azt akarta bizonyítani, hogy legény a gáton. Egy sem lett közülünk alkoholista, egy sem vált falusi hetérává a lányok közül. Ügy hiszem, valami hasonló mehetett végbe most is azon az almaszüreten, melyről a főiskolai újságban olvastam. Nem lehel másként: a múlt héten olyan szép, gazdag szellemiségről tanúskodó filmet láttam róluk a televízióban! Lesíkó László
