Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

8 Somogyi Néplap 1985. január 26., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS TÉLI UTAZÁS A hideg estén fázósan to­pogtunk a sínek mellett. Hosszabb várakozásra ké­szülünk föl, de a ködből hirtelen fények válnak ki, az expresszvonat késés nél­kül megérkezik. A kivilágított kocsik csaknem üresek, de mi, akik ezen az állomáson föl- szállunk. valamennyien egy fülkébe kerülünk. Hét em­ber, egymás mellett, egy­mással szemben, néhány órára összezárva. Óvatosan megnézzük egy­mást. Belül az ablaknál fér­fi a feleségével, és öt-hat éves kislányukkal. Mellet­tük fiatalember, diákforma, Velük szemben elegáns, fia­tal nő, egy harminc év kö­rüli férfi. Legszélről én. Az expresszvonat rohan az Alföldön. Kinn sötét van és hideg, benn meleg és biz­tonság. Rakodás, zörgés, mo- corgás, ki-ki elhelyezkedik, és mintha óra ütne, csattog­nak a kerekek. A diák mellettünk ül, göndör hajú, vidám tekin­tetű. Kis bajusszal öregíti magát, de legföljebb húsz­éves lehet. Nyitott könyv van a térdén, szeme még akkor is nevet, amikor ol­vas. A fiatal nő ritka jelen­ség, derékig érő hajában a mézsárgától az aranybarná­ig minden árnyalat megta­lálható. Nézzük, bámuljuk ezt a különös színpompát, fénye valamennyiünkre rá­vetül. Ki lehet? Vidéki szí­nésznő? Talán színésznő-je­lölt? Halkan fölsóhajt, kinyitja könyvét, olvasni ks.zd. Fran­cia nyelvkönyv, talán még­sem színésznő? A mellette és mellettem ülő fiatalember — ha oldalt nézek, csizmája orrát és hosszú, keskeny ujjait lá­tom — tüntetőén elkülöníti magát tőlünk. Színes maga­zinba mélyed, mintegy vé­dekezőén tartja maga elé. A hal oldalán ülő lánytól, aki olyan szép, mint egy király­lány. finnyásan elhúzódik. A fiatalember, a mellet­tem ülő, összecsukja színes magazinját, tekintetét kö­rülhordozza útitársain. Be­csukja szemét, kinyitja, me­gint becsukja, és mintha el­keserítő látvány lennénk, lebiggyeszti száját. „Ti senkik” mondja ez a tekintet, „ti felejthető pél­dányai az emberiségnek. Ti bárkivel fölcserélhető, bár­mivel helyettesíthető, arc nélküli senkik.” Keskeny száját összeszorítja, arcát egykedvűre igazítja, majd fölveszi sastollal tömött ka­bátját. és mikor a vonat lassít, kilép a fülkéből. Az ajtót nyitva hagyja, nem méltat köszönésre senkit. Most, hogy leszállt, fölál- lok, utánanézek. Arcát mintha mór láttam volna, mozdulatait is mintha so­kaktól tanulná, lépései, tün­tetőén hanyag járása, még lélegzetvétele is ismerős. Megy a ködben, pipaszár lába világfájdalom, sastol­iakkal degeszre tömött dzse­kijében ügyetlenül ugrál. Hogy minél hamarabb el­felejtsem, a gyerekekre gondolok. „Majd csak ösz- szetalálkozik velük — gon­dolom kájörvendve —. egy­szer majd csak összehozza őket a véletlen.” A három gyerekkel, a há­rom szurtos ördöggel az ál­lomáson találkoztam, ott kergetőztek, rohangáltak. Valami dobálós játékot ta­láltak ki, és ordítoztak is hozzá, mint az ördögök. Remélem, egyszer majd összetalálkoznak a sastollas­sal. és őt is megtanítják. Ha játszani nem is. mert arra születni kell, legalább kö­szönni. Vathy Zsuzsa A tömítés Emberkét szombaton reggel nagy csapás érte. Amint kiván- szorgott a fürdőszobába, hogy hozzákezdjen a min­dennapi félálombeli bo­rotválkozáshoz, majdnem fölébredt a látványtól. A csaptelepből vékony su­gárban spriccelt a víz. be­küldte hát a feleségét, hogy hívja ki a szerelőket. Az asszony fél óra múl­va tért vissza fülén a te­lefonkagyló nyomával. — Nem jönnek ki — mondta mélabúsan —, mindenki géemkában dol­gozik, csak az ügyeletes maradt ott, hogy elküldje a megrendelőket. Azt mondta, csavarjuk be ronggyal, vagy zárjuk el alul a csapot. — Okos szerelő... — zsörtölődött Emberke. — Tudhatná, hogy a lakótele­pi házakban csak a pin­cében van csap. Ha azt elzárom, mindenki víz nél­kül marad. Eridj. asszony, lakik a szomszéd utcában egy maszek, hívd föl őt! A maszek negyed óra múlva megérkezett. Nem kérdezett semmit. Kipa­kolta a szerszámait, majd tíz perc múlva így szólt az asszonyhoz: — Keziccsókolom, tessék kipróbálni! , — A csap jobb volt, mint újkorában. A mester szerényen mosolygott, az­tán számolt. „Elzárás 10, kinyitás 10. tömítés 5, sze­relés 20, adó 80, összesen 180 forintot kapok kezics- csókolom...” — Látja uram, ez a fil­léres tömítés okozta a ga­libát — dobta Emberke lába elé a kiszuperált gu­midarabot. Lehet, hogy a jövő héten a konyhai csap­ja fog elromlani. Jobb. ha beszerez belőle néhányat. fis Emberke megfogadta a jótanácsot. Hétfőn vé­gigjárta a műszaki áruhá­zakat. Felmutatta a tömí­tést, az eladó vedig moso­lyogva megcsóválta a te­jét. „Ez nekünk nem üz­let, uram. Vegyen új. im­port csaptelepet 1800-ért. Azt még be is csomagol­juk! De Emberkét kem^n-' fából farant.ák. vem adta föl ilyen könnyen. Elment egy szerelvénv- boltba, ahol két évvel ez­előtt a feleséae barátnőié már vett valamiféle tömí­tést. A pult mögött tá­maszkodó fiatalembernek megmutatta a markában szorongatott kincset. — Hát... nem is tu­dom ... Megnézhetném a raktárban... esetleg... , — Hát akkor nézze meg!... Legyen szíves! — No igen, de nem hagyhatom magára a bol­tot. .. , — A Lajos \küldte? — kérdezte valaki a raktár­ból. — Nem, a feleségem. — Szóval nem a Lajos? Sajnos, így csak azt taná­csolhatom, uram, hogy sze­rezzen egy darab gumit és vágjon belőle tömítést a felesége körömollójával. — Vagy szerelje ki egy másik csapból! — kontrá­zott rá a másik eladó ha­miskásan kacsintva — A maguk gyárában nincs csap? Ekkor érezte először, hogy valaki beköltözött a testébe, és apró tömítése­ket rak az ereibe. Amikor egyik barátja tanácsára kibuszozott Soroksárra, és a maszek spéci autóhnl.t ajtaján meglátta a táblát: „Szabadság miatt zárva”, elkezdtek zsongani a mé­hek a fejében. Később a trafikokba, sőt a butikokba is betért el­nyűtt tömítését mutogat­va. Végül egy zöldséges­kofa félreértette a muto­gatását a Rákóczi téri pia­con. és úgy fejbe vágta a kosarával, hogy menten összeesett. A helyszínre ér­kező rendőrök hívták ki a mentőket. A kórházban egy csinos, fiatal doktornő volt éppen az ügyeletes. Bármit kér­dezett tőle. Emberke egy­re csak a tenyerén lapuló tömítést mutogatta, és hal­kan motyogott maga elé: „Ilyet adjatok nekem! Ilyet adjatok nekem!” — Te jóságos isten, ez szexmániás!!! — ugrott-föl a doktornő és a legtávolab­bi gumiszobába vitette. Még arról is megfeledke­zett izgalmában, hogy át­öltöztesse az ápolókkal. Másnap, amikor been­gedték hozzá sírdogáló fe­leségét, sugárzó arccal ölelte át az asszonyt. — Ne búsulj, Mariskám! Idenézz. micsoda tömítése­ket vágtam a gumiszoba falából! Most már nem fog spriccelni a csapunk ... T. Ágoston László Kurucz D. István művészete A magyar piktúra megha­tározó tája az alföld, a sík­ság. Ezért beszélünk már évtizedek óta több nemze­dék vizuális termése után is alföldi iskoláról. A mai magyar alföldi iskola mes­tere, Kurucz D. István most lett hetvenéves. Az évfor­dulón újabb magas állami kitüntetést kapott a Mun- kácsy-díjas, SZOT-díjas fes­tő, a Magyar Népköztársa­ság kiváló művésze; szüle­tésnapja tiszteletére rendez­tek kiállítást a Műcsarnok­ban. Kurucz 1914-ben született Hódmezővásárhelyen. Ki­emelkedő része van abban, hogy 1946—47-ben létrejött a vásárhelyi művészek szer­vezete, s az évente megren­dezett vásárhelyi őszi tár­lat fontos eseménye képző- művészeti életünknek. Ku­rucz D. István 1953-ban Tejbegyűjtők műtermes házát átadta a Művészeti Alapnak, hogy létrehozhassák a 8. számú alkotóházat. Szőnyi István magánisko­lájában képezte magát, ké­sőbb, 1940-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula, Nagy Sán­dor, Benkhard Ágost, Var­ga Nándor Lajos tanítvá­nyaként. Kurucz D. István legna­gyobb érdeme, hogy törté­nelmi hitellel alkotja műve­it. Lényegében Móricz Zsig- mond novelláit folytatja elégikusabb hangvétellel. Gubás parasztokat fest, akik vásárra igyekeznek, kendő­be burkolózott asszopyokat, akik beszélgetnek a széles vásárhelyi utcán, és ez a terefere hétköznapjuk, ün­nepük, eszmecseréjük, színházuk — a valóság „egyeteme”. Kurucz D. Ist­ván festészete az átalakuló valóságnak megfelelő hang­vételű. Fóliás tanyát fest. ZALÁN TIBOR KÉRÉS Hatalmas kő lakik gyomrom fölött s ha legördül onnan: meghalok Tedd hogy rövidebb legyen az éjjel s magasabb mint a nappalok Tedd hogy újjongva lássa testem: más gyönyörében még ragyog S tedd hogy mellém állsz lehajtott fejjel s vársz amíg mindent itthagyok SZERB ANTAL EMLÉKÉRE Halála negyvenedik évfordulóján Disznóvásár gyarapodást, nem nosztalgi­át idéz. Üjabb honfoglalást jeleznek azon képei, ahol kombájnok takarítják be a termést, gép veszi át a munkát, szünteti az emberi fáradtságot, a robot keserű­ségét. 1961-ben festett Női feje remeklés — maga az Alföld testesül benne, a föld, a nyár. Előrehaladásának újabb jele, hogy a hazai tér ki­bővül, növekednek nemzet közi sikerei, s ez nem egy­szerűen Kurucz D. István offenzívája csupán, hanem piktúránk hiteles térnyerése öt világrészen. Losonci Miklós A náci ideológusok kultú­rateremtő és kultúrarombo­ló „fajokra” osztották az emberiséget. A német népet természetesen az első cso­porthoz számították. Vajon melyik csoportba sorozták volna — ha ilyen kérdések eldöntésére még marad ide­jük — magyarországi bé­renceiket, a Sztójay- és Szálasi-féle hatalom ember- selejtjét? Nem győzzük számba venni azokat a vesz­teségeket, amelyeket értel­miségiek legyilkolásával a magyar kultúrának okoztak. Áldozataik névsorában több olyan jelességnek a nevét is olvashatjuk, akik a német szellemnek is szolgálatot tettek, mint irodalomtör­ténészek vagy műfordítók. Deportálásban pusztult el Mohácsi Jenő, Madách né­met fordítója, öngyilkosság­ba kergették nyolcvankét éves korában Radó Antalt, a jeles versfordítót, puska­tussal verték agyon a szá­zad egyik legjelentősebb magyar irodalom tudósát, Szerb Antalt. 1901-ben született. A gim­náziumban Sík Sándor volt az osztályfőnöke. Magyar- német-angol szakos tanári oklevelet kapott. Néhány évig középiskolában taní­tott. Egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1934-ben jelent meg A magyar iro­dalom története című köny­ve, amely tagolásával, elő­adásmódjával meglepte az adathalmazokhoz és kon­zervatív kenetességhez szo­kott olvasóközönséget. Hiá­ba fanyalgott * a jobboldal, hiába morgolódott a szélső­jobb, a szakma elismerte, és számos magyartanár fel­használta a tanításban. Schéner Mihály rajza 1941-ben került a könyvpi­acra A világirodalom törté­nete, szellemesen és rend­kívüli irodalmi-filozófiai látókörrel megírt háromkö­tetes munkája. Irt számos kisebb irodalmi tanulmányt, amelyek az európai szellem teljességének igényével ele­meztek egy-egy írói művet vagy irányzatot. Irt regé­nyeket, novellákat is, utób­biak közül legismertebb A Pendragon-legenda. a ka­landregényből és tudomá­nyos művelődéskutatásból elegyített rendkívül izgal­mas történet. A magyar toll egyik legeurópaibb mestere volt az Európától egyre tá­volodó Magyarországon. 1944-ben munkaszolgálat­ra hívták be. Ahogy a szov­jet csapatok közeledték, hajtották nyugat fele, ugyanúgy, mint Radnóti Miklóst. A bestiális gyilkos­ság a rendelkezésünkre álló adatok szerint 1945. január 27-én történt az ország nyu­gati határán, Balf község területén. Az elásott holt • testet a felszabadulás után megtalálták, és ünnepélye­sen helyezték el a jeles író­hoz méltó sírba. Az ötvenes évek első fe­lében elutasítóan kezelték örökségét, az ötvenes évek végétől azonban egyre-más- ra jellenek meg munkái új kiadásban, több regényét és novelláját lefordították idegen nyelvekre. A magyar szellemi kincstárnak nagy értékei; korai halála sok­sok új értéktől fosztotta meg a magyarságot. A puskatus nemcsak egy ember kopo­nyájára csapódott, hanem nemzeti kultúránkra is. Bán Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom