Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

6 Somogyi Néplap 1985. január 26., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Az AIESEC magyar tagozata PÁLYAMÓDOSÍTÁSOK Műszerészképzés Tábort Híradástechnika, számítástechnika magas fokon Magyarország immár 12 éve tagja a közgazdászhall­gatóik nemzetközi szerveze • tének. az AIESEC-nek. E szervezetet 1949. márciusá­ban azzal a szándékkal ala­pították meg hét nyugat­európai ország 12 egyete­méneik diákjai, hogy a tag­országok közötti baráti és szakmai kapcsolatokat ápol­ják. A tagok feladata, hogy tájékoztassák egymást ta­nulmányi - körülményeikről, elősegítsék az egymás kö­zötti tapasztalatcserét és köl • csönösen megszervezzék a külföldi diákok szakmai gya­korlatait. Az AIESEC ma már a világ legnagyobb — 59 tagországolt számláló — szakmai diákszervezete. Munkaformái igen változa­tosak, a szakmai cseregya­korlatokon túl nemzetközi szemináriumok, tanulmá­nyi körutak, a végzős diá­kok elhelyezkedését segítő „állásbörzék” lebonyolítá­sa is szerepel programjai közöftit. Magyarország — Cseh­szlovákia, Lengyelország és Jugoszlávia mellett — a iD- gyedik szocialista ország­ként 1972-ben csatlakozott az AIESEC-hez. A Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem hallgatói mellett részt vesznek mun­kájában a pécsi Janus Pan­nonius Tudományegyetem, a Külkereskedelmi Főiskola, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola és a Kereskedelmi és Vendéglátóipara Főiskola diákjai is. 1984 kiemelkedő ma ■ gyár sikert hozott: Sarlós Gábort, a Magyar Közgaz­dászhallgatók Egyesületé­nek elnökét egy évre meg­választották az AIESEC há­rom elnökhelyettese egyiké­nek. Slarlós Gábort érdeklődé­se és személyes kötődései vonzották az AIESEC-’hez. Hamarosan rábízták az el­ső finn—magyar környezet- védelmi csereszeminárium megrendezését, s 1982—83 között az AIESEC magyar tagozatának, majd 1983—84- ben a belőle alakuló Ma­gyar Közgazdászhallgatók egyesületének elnöke. A külföldre utazó magyar gya­kornokok száma ez idő alatt ötvenről hetvenre nőtt. A hazai szervezetben de­centralizációs lépések tör - ténnek, megalakult a Ma­gyar Közgazdászhallgatók Egyesülete, amely részben Gábor érdeme. Az ő elnök­sége idején mutatkoznak az egyesület első eredményei. Elnöki minőségben Magyar- ország követe volt a 61 tag­országot tömörítő diákvilág­szervezet 1982-es angliai, 1983-as NSZK-beli, 1984-es franciaországi kongresszu­sain és 1983-as norvégiai el­nöki találkozóján. A főtitkárhelyettes mar elutazott Brüsszelbe, s el - foglalta hivatalát. — Megválasztásomban. úgy érzem, szerepe van a szervezetben mutatkozó de­centralizációs törekvések­nek, annak, hogy az USA és Nyugat-Európa túlsúlya csökkent és kis országok is jobban szerephez jutnak — mondta. — Szerencsém is volt, mert sok nemzetközi találkozón vettem részt és lehetőségem volt igazolni, hogy alkalmas lehetek erre a munkára. A magyar AIESEC elismert, jóhírü tagszervezet, s ez egybe­esett az új főtitkár törekvé­sével, hogy kelet-európai diák is kerüljön a vezető­ségbe. Megválasztásom így a magyar szervezet elisme­rése és egyben az egyesület munkáját segítő kapcsolat. Egyébként az egyesületté válás teremtett itthon biz­tató föltételeket a pályáza­tomnak. Gábor az idén az AIESEC kiadványaiért és nemzetkö­zi rendezvényeiért felelős. — Havi lapunk elsősor­ban a szervezet nemzeti bi­zottságainak szóló informá­ciókat tartalmazza. Negyed­Mozgásában elegancia, mosolya tartózkodóan ked­ves. Vigyáz, hogy munkaru­hája gyűretlen és tiszta le­gyen. Mozdulatai céltudato­sak. Ezek a tulajdonságok és külső ismertetőjegyek sem­miképpen sem hátrányosak az ember életében, főleg nem, ha pincér a szakmá­ja. Erdei József még csak húszéves, két éve szerezte meg a szakmunkásbizonyít­ványt. Most a Kapos étte­remben felszolgáló. Divatos szóval: a pályaelhagyókhoz tartozik. Pár hónap még, és búcsút int a szakmának. — A szakmunkásképző­ben is megkérdezték tőlem: miért épp ezt a foglalkozást választottam. Akkor sem tudtam felelni,, és most sem tudok. Valamit csinálnia kell mindenkinek, és egyál­talán nem biztos, hogy olyan elfoglaltságot tudok választani magamnak, ami aztán egy egész életre bol­doggá tesz. Sőt, szenintem e? a legritkább esetben sikerül. A munkahelyemen már tudják: nem öregszem meg közöttük. Kicsit talán „le is írnak” ezért. Furcsán hangzik, de számomra tíz­éves korom óta a rendőri munka a vonzó. Igaz az is, ez csupán vágyakozás volt, nem volt elég eszem és ki­tartásom ahhoz, hogy tegyek is valamit a cél érdekében. Minden érdékelt, csak a tanulás nem. Így meg sem próbálhattam a gimnáziumi fölvételt. Szakmát válasz­tottam, s közben benőtt a fejem lágya; az idén érett­ségizem a Táncsics gimná­zium esti tagozatán; ezzel Ladiszlai Tamás Erdei József megteremtem az alapot ar­ra, hogy majd a politikai főiskolára is jelentkezhes- sem. Persze előbb még a katonaidőt is le kell tölte­nem. Augusztusban vonulok be. — Milyen embernek tar­tod magad? — Elégedettnek. Az a legfontosabb, hogy az em­ber tudatosan alakítsa ki az egyéniségét, s olyan elfog­laltságokat találjon magá­nak,, amelyek kitöltik az életét. Szeretem a rendet magam körül. Szép és értel­mes dolgokkal szeretném magam körülvenni. Az, aki mindig, mindenbe csak be­lenyugszik. sosem lehet iga­zán boldog. II. Ladiszlai Tamás két évvel fiatalabb Erdei Józsefnél, szintén felszolgáló a Kapos étteremben. Eredetileg cuk­rász szeretett volna lenni vagy autó- és motorszerelő. Felszolgálótanulónak vet­ték fel. — Először tiltakoztam, az­tán úgy gondoltam: majd csak belejövök. A Fegyveres Erők Klubjában kezdtem a tanulóévéket; azok voltak a legszebb napok a számom­ra. A vendéglátásban, mint mindenütt, van szép is, és rossz is. Számomra csodála­tos érzés, hogy emberek kö­zött léhetek. Ügy _ érzem, bánmilyen kötözködő is egy vendég, nekem az a felada­tom, hogy megtaláljam hoz­zá a hangot. Többnyire si­kerül. Az iskolában is ta­nultuk, milyen sokféle em­bertípus van, s azt is, ho­gyan kell közelednünk hoz­zájuk. — Miért szép ez a szak­ma? — Már az étterem is szép. hangulatos. Más egy kocsmában dolgozni, és más , itt, a Kapósban. Ha az ét­terem is ad magárai, akkor a vendég sem állít be sza­kadtán. Mi, fiatalok elha­tároztuk: amikor csak időnk engedi, igyekszünk úgy ki­szolgálni a vendéget, aho­gyan a nagykönyvben meg van írva. A sokféle megta­nult felszolgálási mód közül mi leginkább a svájcit hasz • náljuk. S ha van idő, ak­kor öröm számomra az úgy­nevezett klasszikus felszol­gálás. — Természetesen neked is vannak szárnyaló terveid. — Nem szeretnék életem végéig felszolgáló maradni. Most tanulok; a kereskedel­mi szakközépiskolába járok. Mindenképpen a vendéglá­tás területéin szeretnék dol­gozni, csak még az nem tiszta előttem, hogy milyen poszton. — Ha megkérdeznék tő­led, melyik étteremben, dol­goznál a legszívesebben, melyiket választanád? — Egyiket sem. Van egy titkos vágyam: jó lenne ten­gerjáró hajóra kerülni fel­szolgálónak. De ahhoz kell az érettségi, a nyelvvizsga, sokat kell még tanulni. Egyenes volt eddig az utam, és elégedett vagyok a körül­ményeimmel. Egyre inkább beletanulok a szakmába is. Amit szerettem volna, ed­dig elértem. A nyári kere­setem összekuporgattam, s vettem egy használt autót, 15 ezer forintért. Ez is egy­fajta boldogság. Mert sze­retek utazni. Klie Ágnes Pont került a tabiakat évek óta foglalkoztató okta­tási ügy végére. Ha nem is az eredeti elképzelések sze­rint, de megoldódott a vá­rosi jogú nagyközség és vonzáskörzetének régi gond­ja : többszöri tárgyalások után, melyet a megyei ta­nács művelődési osztálya is támogatott, a jelenlegi szak­munkásképzés mellett, a mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolai osztállyal párhuzamosan 1985 szep­temberétől indul a 8 osz­tályt végzett diákok részé­re az elektronikai műsze­rész-szakközépiskolai kép­zés. Mit jelent ez a Video­ton gyáregységének és az iskolának? Kellően felké- szültek-e a képzésre? Kik­nek a jelentkezését várják? Főleg ezekről a kérdések­ről beszélgettünk Kudich Antallal, a, Videoton, Frá- nyó Lászlóval, a szakközép- iskola és szakmunkásképző intézet igazgatójával. — A Videoton 1969-ben olyan iparágat hozott Tabra — kezdi Kudich Antal amely megalapozta a számí­tástechnikai termékek és részegységek Somogyba te­lepítését, ezért sok közép- és felsőfokú végzettségű szakember foglalkoztatása vált szükségessé. Ennek ér­dekében a gimnáziumi osz­tályra alapozva az 1974-ben érettségizett tanulók részé­re 2 éves elektronikai mű­szerész képzést indítottunk. Sajnos, a tabi gimnázium megszűnésével egyre nehe­zebb lett a beiskolázás. Ter­melési értékünk évről évre magasabb, az itit készülő gyártmányok összetétele és bonyolultsága az önálló diszplégyártás megköveteli, hogy a műszaki előkészítés egyes területein, valamint a termelésben megfelelően felkészült szakembereket foglalkoztassunk. Az után­pótlási gondok mellett prob­lémát jelentett a tabi es környékbeli dolgozóink 8 ősz • tályt végzett gyermekei­nek (főleg a lányoknak) he­lyi középfokú oktatási in­tézményiben való továbbta­nulása is. Mivel a gimná­zium visszaállítása nem sikerült, ezért kértük a me­gye támogatását a profi­lunknak megfelelő szakkö­zépiskolai osztály indításá­ra a tabi iskolában. — Az indításhoz a fölté­telek megvannak — kapcso­lódik a beszélgetésbe az is­kola igazgatója —, hiszen nálunk a középfokú képzés­nek hagyományai vannak. A 30—35 fős tabi osztály indí­tásával számolva az iskola egyik műhelyében mérőszc- bát kell kialakítani, ehhez a Videotontól segítséget vá­runk. A jelenlegi műszer­park bővítésében, az úgy­nevezett képzési eszközök beszerzésében, a Videoton nagy szerepet vállal. Az 1985—86-os tanévben tante­remgondunk nem lesz, ké­sőbb azonban négy tante­rem, kollégium kivitelezése válik szükségessé. — Tudnak-e az általános iskolák diákjai a képzés in­dulásáról? — Gyáregységünk a pá­lyaválasztási hetek kereté­ben erről minden hozzánk látogató iskolát tájékozta­tott — mondja a Videoton igazgatója. — Ezenfelül dol­gozóinkkal ismertettük a képzés indulását. Az álta­lános iskolák szülői értekez­letein ugyancsak részletes tájékoztatást adunk. — Mivel későn kaptuk meg a minisztériumtól a képzési engedélyt, a somo­gyi pályaválasztási tanács­adó által megjelentetett ki­adványba ez nem kerülhe- tettrt be — veszi át a szót Frányó László. — Novem­berben valamennyi környe­ző általános iskola részére tájékoztatót küldtünk, ab­ban közöltük, hogy tan­évenként 30—35 diákot (fi­út és lányt) tudunk fölven­ni. A vidékről bejárni nem tudó fiúkat kollégiumban helyezzük el. Tájékoztattuk az iskolákat arról is, hogy túljelentkezés esetén mate­matika és fizika tantárgyból felvételi vizsgát kell tenni. Néhány nap, s a pályavá­lasztás előtt álló nyolcadi­kosoknak dönteni kelli, ho­gyan tovább. A tabi iskolá­ba elektronikai műszerész­nek jelentkezők a képzés ideje alatt elsajátítják a legkorszerűbb híradástech­nikai, számítástechnikai alapelemek fölépítését, mű­ködését, megismerkednek az ipari mérő- és ellenőrző műszerekkel. A szakmai gyakorlatot az iskola, vala­mint a Videoton tanműhe­lye biztosítja. S megismer­kednek a diákok a Video­ton gyáregységének terme­lő üzemeivel, korszerű be­rendezéseivel is. K. J. évenként jelenik meg a Linkletter, ennek mostantól a főszerkesztője vagyok. AIESEC-aktivisták, köz­gazdászhallgatók és vállala­ti szakemberek olvassák a szervezetről szóló írásokat, s ez esősorban az AIESEC marketingtevékenységét szolgálja. Nekem kell majd megírni, megszerkeszteni a szervezet éves jelentését. Ez igazán reprezentatív kiad­vány, és a világ minden ré­szére eljut. Abban bízom, hogy a nemzetközi progra­mok szervezésekor tudom majd kezdeményezőkészsé­gemet igazán kibontakoztat­ni. Az AIESEC kétévenként egy-egy világméretű problé­ma feldolgozását ajánlja tagszervezeteinek, s e ren­dezvények összefoglalása­ként nemzetközi tanácsko­zást rendez. Gábor tisztségénél fogva részt vesz a következő elnö­ki találkozón és kongresz- szusom. Az AIESEC-kolóni- án a vezetőség többi tagjá­val lakik. 600 dolláros fize­téséből kell fedeznie min­den kiadását... — Fontos kihívásnak te­kintem ezt az egy évet — mondja. — Kíváncsi va­gyok, hogyan tudok idegen országban, szokatlan hely­zetekben, új társaságban él­ni és dolgozni. Molnár Gabriella Nemzetközi pilótaiskola Folyamatosan bővül az együttműködés a Szovjet­unió és a KGST-országok, illetve a fejlődő országok között a polgári repülés te­rén. A legkorszerűbb szov­jet légitechnika áll a légi- társaságok rendelkezésére A különböző országokból érkezett repülőket a Szov­jetunió oktatási intézmé - nyeiben készítik fel. Frun- zében például Mongólia, Vietnam, Kambodzsa. An­gola, Kuba, San Tome és Principi szigetek fiataljai tanulnak. A külföldi hallgatók, akár­csak a szovjetek, kapnak ösztöndíjat, kollégiumi el­helyezést, ingyenes orvosi ellátásban részesülnek. A baráiti légkör, amely az idegen országokból érkezett diákokat körülveszi, előse­gíti a szívélyes viszony ki­alakulását a szovjet embe­rekkel. Amikor visszatérnek a szülőhazájukba, nemcsak szép emlékeiket visznek ma­gukkal, hanem továbbra is állandó kapcsolatot tarta­nak fenn azokkal az oktatá­si intézményekkel, amelyek­ben tanultak. A képen lát­ható Umberto Santos (San Tome és Principi) és a kambodzsai Csoun Szom- heaszovanari fedélzeti repü­lőgépszerelők lesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom