Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
4 Somogyi Néplap 1984. december 8., szombat Az állkapocsízület funkciói Különböző fórumokon hangzanak el előadások a fogszuvasodás megelőzéséről, nem eléggé ismert azonban az állkapocsízület funkciózavara, mely a fogak elvesztéséből, azok kellő időben történő pótlásának elmulasztásából adódik. Az eltávolított fogak helyére a szomszédos fogak bedőlhetnek. Egy-egy csücsök korai érintkezése kiválthatja a funkciózavart. Oka lehet még az őrlőfogak hiánya, a teljes foghiány, az elkopott, régi protézis, állcsontrendellenesség, hosz- szas fogorvosi kezelés, kemény falatra harapás. A felsorolt tényezők bármelyike a rágóizmokban görcsöt okozhat, melynek következtében az ízületi fejecs kitér központi helyzetéből, ideg- végkészülékek kerülnek nyomás alá, s létrejön a tűrhetetlen fájdalom. A betegséget szájzár, illetve ízületi ropogás is kísérheti. Az állkapocs működésének korlátozottsága a beteget pszichésen is megviseli, enni nem tud, lefogy. Kétségbeesve keresi fel a körzeti vagy a fogorvosát, ép fogaira lokalizálva a fájdalmat; máskor fül- orr-gége szakrendelésre megy, fülfájásról, dugultság érzésről panaszkodva. Van. akit egyenesen idegosztályra utalnak típusos arcidegzsábás rohamok miatt. A betegek sokszor 5—6 féle szakrendelést járnak végig, míg a megfelelő helyre kerülnek. A funkciózavarban szenvedő betegek 10%-ánál típusos arcidegzsába jelentkezik, villámütésszerű, éles, kibírhatatlan fájdalommal, melyet szájnyitás, evés, beszéd okoz. A betegek sokszor azt hiszik, hogy huzat, hideg okozza panaszukat, holott ilyenkor csak a tünetek fokozódnak, a hideg maga nem oka a betegségnek. A betegség civilizációs ártalomnak számít, hisz következménye a fogak elvesztésének. Mit tehetünk a megelőzés érdekében ? Az előzőekből következik, hogy a fogak védelmére több gondot kell fordítani időszakos vizsgálatokkal, a fogak tömésekkel való ellátásával, a hiányzó fogak mielőbbi pótlásával. Megyénk az első, ahol 10 év óta külön diszfunkciós szakrendelés foglalkozik a funkciózavarból eredő arc- idegzsábával, illetve enyhébb fájdalmakkal. száj- zárral. Hétszáz beteg került felvételre, csak két esetben történt műtéti beavatkozás, holott igen sokszor állt fenn ennek lehetősége. Dr. Csapiáros Zsuzsa protetlkus főorvos Úszó híd a Keleti-tengeren A Svédországba igyekvő magyar turisták jól ismerik a7 NDK-beli Sassnitzból a svéd Trelleborgba és onnan vissza közlekedő komphajókat. Azt azonban kevesen tudják, hogy e hajók bármilyen időjárás közepette percre pontosan betartják a menetrendet. Az NDK három komphajójának egyike, a Rügen például naponta ötször teszi meg az utat oda- vissza. Peter Scharmberg, a hajó kapitánya szerint ez korábban a lehetetlenséggel volt határos. „Sok-sok tapasztalat és egy jól képzett, harmonikusan együttműködő kollektíva az alapja ennek a .teljesítménynek” — mondja. A Királyvonalnak nevezett víziót tengerészei és tengeri vasutasai — ahogy önmagukat nevezik — az idén kettős jubileumot ünnepelnek: 75 éve. 1909-ben indult meg itt az első Keleti-tengeri kompjárat, és 2*5 esztendeje, 1959-ben indult útjára a „Sassnitz”, az első NDK-ban készült vasúti komphajó. A tengeri forgalom persze sokkal régibb keletű. Már 1676-ban szállítottak evezős és vitorlás hajók nemhivatalos postai küldeményeket Rügen szigete és Svédország között. A svéd posta 1683-ban indította meg az első rendszeres postajáratot Stralsund és Ystad között. Postagőzösök közlekedtek 1897 óta, 12 éven át Trelleborgból Sassnitzba és vissza. Német—svéd állomközi egyezmény írta elő 1907 novemberében a rendszeres kompjárat megindítását, mégpedig a legrövidebb, 107,4 kilométeres útvonalon. A forgalmat akkor — a kikötők megfelelő átépítése után, 1909-ben — 2 svéd és 2 német komphajó bonyolította. A kompok 1910- ben 1700-szor fordultak, 7100 Berlin—Malmö közötti út megtételéhez expresszvona- ton ma 10 óra szükséges. Az NDK és Svédország vasútjai további fejlesztéseket irányoztak elő, hogy újabb szállítattókat nyerjenek meg a kompforgalom számára. Az NDK állam- vasútjai a következő években a villamosítás kiterjesztését tervezik. Ez tovább gyorsítja majd a szállításokat és növeli a szállítható árumennyiséget. A bambin és a különböző házi szörpökön nevelkedett korosztály tagjai bizonyára tisztéletteljes ámulattal nézik olykor az üzletekben felhalmozott üdítőitalos-rekeszeket. Van választék. Olyannyira, hogy vásárló legyen a talpán, aki hirtelenjében fel tudná sorolni akár a márkaneveket is, nemhogy a különböző szénsavas, rostos és diabetikus üdítő italok fajtáit s még inkább a gyártóit. (Persze, mint minden terméknél, itt is vannak sztárnevek. A Popsiról például mindenki tudja, hogy csak jiégbe hűtve az igazi; a Trau- bisodáról, hogy a természet ajándéka, a Sió-család valamennyi tagja pedig természetesen jó, jó jó ... A mintegy 20—25 féle üdítő ital készítésével legalább egy tucat gyártó foglalkozik az országban, s ezek többsége az üdítő italokhoz 'kapcsoltan (vagy fordítva) szeszipari termékeket is előállít. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagyságrendjét és a kínálat / választékát tekintve előnyt élveznek azokkal a vállalatokkal és kisüzemekkel szemben, amelyek kizárólag üdítő gyártásával és forgalmazásával foglalkoznak. Kiváltképpen akkor, ha — mint ez esetben a Kaposvár és Vidéke Áfész üdítőüzeme — eleve veszteséges a termelés. Bár öt évvel ezelőtt más tervekkel indult a korszerűsített üzem, most mégis eladására szánta el magát a szövetkezet. Az okokról Szunyogh László főkönyvelőt és Harmat Nándort, az ipari osztály vezetőjét .kérdeztük. — Utólag könnyű felsőutast és 129 700 tonna árut szállítottak. A második világháború után, 1949-ben, az NDK megalakulásának évében 124 ezer tonna volt az áruforgalom az „úszó hídon”. A forgalom ezt követően felgyorsult, ami nemcsak az NDK és északi szomszédja közötti kereskedelem növekedésének tulajdonítható, hanem az egyre szélesedő tranzitszállításoknak Svédország és több európai ország, köztük hazánk között is. Húszegynéhány évvel ezelőtt egymillió, 1970-ben kétmillió tonna árut szállítottak a komphajók, az idén a szállítandó árumennyiség súlya pedig előreláthatólag tiéri a négymillió tonnát. A Királyvonal komphajói 1983- ban 274 660 utast, 32 729 személyautót és 620 autóbuszt szállítottak. Közvetlen kocsik közlekednek Berlinbe. Moszkvába, Stockholmba, Malmőbe és Norvégia fővárosába, Oslóba. A rolni azokat az okokat, ame- lyök a jelenlegi helyzet ki- aiialkulásához vezették — mondja az osztályvezető. — Az 1979-ben elkészült új üzem az akkori körülmények között elrelépést jelentett. Véleményem szerint megalapozott és jól előkészített vezetői döntés volt, amelyet a megye vezetői lis támogattak. Mai szemmel alapvető hibának tartom, hogy az egyéb lehetőségek hiányában olyan gépsort helyeztek üzembe, amelynek a kapacitása már a kezdet kezdetén nem biztosította a gazdaságos termelést. Több évig a tervezett egy helyett kétműszakos munkarenddel igyekeztünk enyhíteni a gon- dókan. Sok vita volt a szükséges vízmennyiség felhasználásával is. Előbb kevés volt, most pedig már sok a rendelkezésünkre álló víz. Sok gondot okozott és okoz ma is a gép konstrukciós hibája. Az első három évben magunk próbáltuk javítgatni, aztán Poznanból elhívtuk a gyártókat, hogy ők is nézzék meg és segítsenek. Addig is, míg az alkatrészek megérkeztek, kisebb-nagyobb költséggel állandóan végeztük a karbantartást és felújítást. Ott tartunk, hogy az 5,3 millió forint értékű gépsorra öt év alatt 1,5 millió forintot költöttünk. — Az üzem gazdaságosságát természetesen rontotta a javítási költség is. — Nemcsak az! — mondja a főkönyvelő. — A napi 20 ezer üveg palackozására tervezett gépsorról ténylegesen 16—18 ezer üveg üdítő ital került le, s ez elenyésző mennyiség a nagyobb, például a szomszédságunkban levő Nagykanizsai Sörgyár üdítőital-termeléséhez képest, vagyis az egy üvegre számolt előállítási költség nálunk sakkal magasabb. Többre ez a gépsor nem alkalmas; de ha az lenne, akkor még több gondot okozna az értékesítés. Az elmúlt években csak nehezítette a helyzetünket a szc p-alapanya- gok árának, lilletve a szállítási költségeknek •«. t emelkedése, ezért nem éri meg messzire szállítani a terméket, ugyanakkor üzemünk indulása után a területünkre „betörő” nagy vállalatok az üdítő ital forgalmazását más áruval kötötték össze, s így hiába fizetünk saját területünkön a dolgozóknak 4 százalékot, szemben a többi szállító 1 százalék alatti juttatókéval, inkább lemondanak róla, hogy hozzájussanak az egyéb italokhoz. Ennyi idő után a szövetkezet vezetői úgy látják, hogy önmagában az üdítőital-gyártás nem gazdaságos. Még akkor sem az, ha a fejlesztési alapból el tudnák végezni a gépsor nagyjavítását, amire, szerintük, másfél-két év múlva feltétlenül szükség lesz. Sem erre nincs pénze az áfésznak, sem pedig arra, hogy az üzem területén valamilyen más tevékenységbe kezdjen. Ezért hirdették meg eladását, számítva arra, hogy valamelyik üdítőital-gyártással is foglalkozó nagyvállalat .gyáregységként megveszi. Másként nem lehet gazdaságos. Egyelőre még nem tudni, hogy mi lesz a Zselic üdítő italok sorsa. Ha a márkanév meg is marad, a gyártó helyét más veszi át. Ha nem, akkor kihull az emlékezetből — mert, ugye, bambi csak egy volt. Nagy Zsóka Kemény dióár Az első téli kaposvári hetipiac egyes cikkeknél dermesztő árakat hozott. ^Jóformán egyik hétről a másikra kétszeresére drágult a dióbél. Egy kiskereskedő már 200-ért mérte, s a Zöldért pavilonja olcsónak számított 130 forintos árával. Kevésbé meglepő, ám annál bosszantóbb hír, hogy szebb tojást már csak 3,50- ért kaptunk. 2,80-ért fogyott az apraja. Csekély kárpótlás, hogy példátlanul olcsón, már 7,50-ért is beszerezhettünk vegyeszöldséget. A sárgarépa mindössze 5—6 forintba került. Utóbbi áron hoztak burgonyát. Fejes káposzta még bőven volt 4-ért, savanyítva azonban nem is alkudtak 20 alatt. 12-re tartottak egy faj magakellető kelt, ennyit kóstált a főzőhagyma kilója is. Egy nagyobb karalábé, illetve zellergumó 3—5 forintot ért. Nyoma sem volt most primőrféléknek, így csak három hónapja szedett fonnyadt zöldpaprikából válogathattunk 20—35 forintért. A télies cikkek közül 56 forint a tarka, 40 a fehérbab. Néhány termelőnél még mindig 30 forint a sjép fokhagyma. A gombapiac elszegényedett választékából a 40-ért kínált pereszke érdemel szót. A körte szebb, mini valaha, igaz, az ígéretesebb fajtákért 22 forintot fizettettek. 15-ért volt szemreva- ló alma. Az elmúlás hangulatát idézte a 20—25-re tartott szőlő. Túlkínálat volt naspolyából: 8—10 forintért sem volt túl kelendő. A két hónap előtti ráncos szilva 55 forintos aszaltként rangos csemege lett. 80-ért láttunk héjas mogyorót. A baromfipiacon 250-éri ajánlottak egy mutatós kacsát, 350-ért hízott libát. Általában 100 forinttal került többe a szárnyas konyhakészen. Megért 90 forintot egy két és kiló körüli tyúk. 55 forint a pecsenygcsirke kilója. Kettővel volt drágább az élő ponty. A 30 forintos busa iránt továbbra is csekély a kereslet. A Máriák köszöntéséhez e héten is a 18 forintos szegfű látszott legalkalmasabbnak. B. F. Irhavásár különböző méretű és fazonú bundák, mellények stb. kaphatók Lellén a Siótour melletti üzletemben Nyitva 9-től 16-ig mindennap. GYŐRINÉ A MÁRKANÉV: „ZSELIC" PIACI KÖRKÉP Eladó egy üdítőüzem v
