Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

2 Somogyi Néplap 1984. december 8., szombat Tovább tart a túszdráma Még mindig legalább het­ven személyt tartottak fog­va péntekem hajnalban a kuvaiti légitársaság eltérí­tett repülőgépének légikaló­zai a teheráni repülőtéren. A teheráni rádió hajnali közlése szerint a géprablók meghosszabbították ultimá tumukat, ennek időpontját azonban nem tudni. Ellent­mondásos jelentések érkez­tek időközben a kivégzett, túszok számáról és nemzeti­ségéről. Az ÍRNA, iráni hír- ügynökség szerint az egyik kivégzett férfi korábban azt állította magáról, hogy n Karacsiban működő ameri­kai konzulátus vezetője. Ez­zel szemben washingtoni il­letékesek azt közölték, hogy az Egyesült Államok ottani konzulja életben van és nem tartózkodik a gépen. A washingtoni külügymi­nisztériumban csütörtökön nyilatkozatban adták tud- tul, hogy értesüléseik sze­rint a repülőgépen tartóz­kodó amerikai diplomaták közül — valamennyien az amerikai Nemzetközi Fej­lesztési Hivatal (AID) alkal­mazottjai — kettőt kivégez­tek a légikalózok. Nem tud­ták azonban „abszolút mér­tékben” megerősíteni a gyil­kosság tényét. Javier Pérez x de Cuellar ENSZ-főtitkár felajánlotta jószolgálatait a negyedik napja fogvatartott túszok kiszabadítása érdekében. A kuvaiti trónörökös és mi­niszterelnök csütörtökön fo­gadta az iráni ügyvivőt, aki átadta az iráni kormányfő üzenetét — a teheráni ható­ságok mindent elkövetnek azért, hogy békés módon vessenek véget az ügynek. A géprablókról a hírügy­nökségek az iráni tömegtá­jékoztatásra hivatkozva csak annyit közöltek, hogy „arab fegyveresek”. A hírügynök­ségek úgy tudják, hogy a légikalózok azoknak a Ku- vaitban halálra ítélt szemé­lyeknek — többségükben iránbarát. iraki síita moha­medánoknak — a szabadon engedését igyekeznek elérni, akik tavaly decemberben merényleteket követtek el Kuvaitban az Egyesült Alla-- mok és Franciaország nagy- követségének épületei el­len. A szigor kudarca Aki végigsétál a párizsi Rue Rívolin, vagy megbá­mulja a Lafayette és a Prin­temps áruházak látványos- öletes kirakatait, a bejárato­kon ki-be hömpölygő töme­get, az vajmi keveset érzé­kel a francia gazdaság vál­ságos állapotából. Pedig — s erről győznek meg a pári­zsi beszélgetések — Fran­ciaország csakugyan kritikus időszakot él át. Erről beszélt csütörtök es­te Georges Marchais, az FKP főtitkára is a francia fővárosban rendezett nagy­gyűlésen. A politikus bírálta a kormányzat gazdaság­politikáját, amelynek kö­vetkeztében növekszik a munkanélküliek száma, csökken a vásárlóerő, tartós az infláció folyamata, és a külkereskedelmi deficit vál­tozatlanul jelentős. A szocia­listák által követett „szigor politikája" a gazdasági élet­ben nem hozott eredménye­ket, ellenkezőleg, a helyzet egyre romlik. Persze, a felszínen mind­ebből csak keveset érzékel a látogató. A franciák azon­ban saját bőrükön tapasz­talják, milyen mértékben romlik a frank értéke, mennyire sújtja őket az inf­láció. A legnagyobb gond — erre panaszkodik a legtöbb francia szakértő, és ezt hangsúlyozta Marchais is — a beruházási kedv hanyatlá­sa. az új munkaalkalmak megteremtésére irányuló erőfeszítések teljes hiánya. Pedig a nagyvállalatok pro­fitja a múlt évben 30, az idén 25 százalékkal nőtt. Ám ebből vajmi kevés beruhá­zás valósul meg: az álamo- sított vállalatok is a kapi­talista gazdálkodás módsze­reit követik, ami egyáltalán nem felel meg az ország ér­dekeinek. Az FKP úgy vé­li: új döntésekre lenne szük­ség, mindenekelőtt a beru­házási kedv fölélesztése cél­jából. Jól érzékelhető Marchais beszédéből a francia kom­munisták és a szocialisták közti, már hosszabb ideje húzódó vita is. Az FKP leg­utóbbi választási visszaesé­se nem utolsó sorban annak a következménye, hogy hí­vei rosszallották a szocialis­táknak nyújtott kommunls- "ta támogatás mértékét. Mar­chais most nyíltan szót emelt amiatt, hogy a köz­társaság elnökének a hatat ma nőttön nő, s ezzel egy­idejűleg a parlament szere­pe csökken. Üj többségi né­pi tömörülés létrehozására tett javaslatot a kommunis­ta politikus, annak érdeké­ben, hogy a dolgozó embe­rek kerüljenek a társadalmi élet középpontjába, s véle­ményük érvényesüljön a gazdasági-társadalmi vál­ságból kivezető út meghatá­rozásában. Kétségtelen, hogy a kor­mányzat valós és vélt hibáit a francia jobboldal rendkí­vül ügyesen kihasználja. .4 televízióban naponta súlyos vádakkal illetik a baloldalt, elsősorban a kommunistákat, persze olyan ügyekért is. amelyekben a demagógia valamennyi elemét fölsora- kozattva alaposan megté­vesztik a tájékozatlan néző­ket. A francia kommunisták helyzete tehát csöppet sem könnyű. Mint azonban az FKP főtitkárának beszédé­ből is kitűnik, a kommunis­ták változatlanul nagy fele­lősséget éreznek az ország sorsa iránt, s noha a kabi­net munkájában nem vesz­nek részt, részletes prog­rammal rendelkeznek a Válság leküzdésére, a gazda­sági élet föllenditésére. Gy.D. Békés világűrt! Egyhangú ENSZ­határozat A világűr békés felhasz­nálását szorgalmazó nem­zetközi erőfeszítések föko zására szólítja fel a világ országait az a határozat, amelyet csütörtöki ülésén fogadott el az ENSZ-köz- gyülés 1. számú, leszerelési kérdésekkel és a nemzetközi biztonsággal foglalkozó bi­zottsága. Az egyhangúlag elfogadott határozat leszögezi: a földet körülvevő kozmikus térség­ben végzett békés célú ku tatások aJktívan hozzájárul­hatnak a kozmikus fegyver­kezési hajsza megakadályo­zását célzó erőfeszítések si­keréhez. Az okmány szerint a nemzeti és a nemzetközi keretek között, egyeíbek kö­zött az ENSZ égisze alatt folytatott űrkutatási tudo­mányos programok nagyban hozzájárulnak a kozmikus térségnek az emberiség ja­vát szolgáló tanulmányozá­sához, Az indiai bhopoli gázmérgezés tovább szedi áldozatait. A hatóságok őrizetbe vették a balesetért felelős United Car­bide amerikai vállalat vezetőjét. A képen: hozzátartozóikat sirató bhopollak. Terrort játszó gyerekek Két ötéves forma kislány játszik. De valahogy más­ként. mint ahogy azt meg- szoíktuk: „Te vagy a katona, rúgd be az ajtót" — kiáltja pajtásának az egyik, és kép­zeletbeli fegyverét a képze­letbeli komód alá rejti. A másik, szőke f(jrtjeit hátra- csapja, erélyes mozdulattal belöki a játékajtót. Társa csípőre tett kézzel, bizalmat- lan tekintettel, eltorzult arc­cal üvölti: Hozzám ne nyúlj! A helyszín az észak-íror­szági Duncairn Gardens egyik játszótere. Ezen a vi­déken nem számít ritkaság­nak a vad fiús játékokat látszó kislányok látványa, szinte az a különös, ha csi­nosan felöltöztetett babáikat sétáltatják vagy teáztatják Ezeknek az észak-írországi gyermekeknek a mindenna­pók valósága a házkutatás, a fegyvert kereső rendőr, ka­tona ... És ez még a szelí- debb játékok közé tartozik — az életben és a játszóté­ren egyaránt. Protestánsok és katoliku­sok, angolok és írek tizen­ötödik éve tartó véres szem­benállása aggasztóan meg­változtatta az észak-írorszá­gi gyerekek játszási szoká­sait. Ezt még azok a pszi­chológusok is kénytelenek elismerni, akik néhány év­vel ezelőtt a leghatározotab- ban vallották: a politikai bajok nincsenek roissz ha­tással a gyerekekre. Most másként beszélnek, „Persze, hogy sérültek a gyermeke­ink. Az abnormálist való­ságként fogják fel, beletö­rődtek, pontosabban észre se veszik. Hogyap is lehet­ne másként, amikor az erőszak nap mint nap betör otthonaikba” — mondja egy óvónő. — Mindennapos lát­vány az építőkockából „bombát” készítő gyerek — úgy kell megtanítanunk a legtöbbjét, hogy házat is le­het építeni belőle. Valóban, hogyan is lehet­ne másként, amikor ezek a gyerekek már hároméves korukban tudják, hogy ha a katolikus szomszédságuk­ban valaki angolos kiejtés­sel beszél — az ellenség Babaházaikban játékbörtö- nöket vagy siralomházakat rendeznek be. s meg van­nak győződve arról, hogy a felnőttek halálát csakis bomba vagy golyó okozhat­ja. Ha veszekednek és a fel­nőttek rájuk szólnak, meg­vonják a vállukat, s annyit mondanak: csak tüntetünk. És ha történetesen a papa a példakép, akkor — a kis­lányok is — így beszélnek. Megyek, iszom egy sört és lelövöm a tanárt. A mai eyerekek úgy vi­selkednek. ahogy azt ott­hon. az utcán, a televízió híradóiban látják a felnőt­tektől. Beleszülettek a fegy- veres összetűzésekbe, min­dennapos valóságuk a bom­ba. nem rendíti meg őket a pokolgépes merénylet, a le­tartóztatás. a temetés. Ma még csak eljátszák mindezt, de ami gyermekkorban még játék, az akár már 16 éve­sen is életforma lehet. A szomorú valóság egyelőre az. hogy nem csak lehet, hanem lesz is. Magyar—finn kapcsolatok TERVETULOA! Aligha kell bárki számá­ra különösképpen bizony­gatni, hogy a finn és a ma­gyar népet szoros szálak fű­zik egymáshoz. Ezért ter­mészetes, hogy a hírre, mi­szerint Kalevi Sorsa finn miniszterelnök hazánkba lá­togat, sem úgy reagálunk, mint pusztán egy politikai eseményre. Többre tartjuk annál, s többet várunk tőle. Az érzelmi pluszt ehhez egyrészt a messze múltban gyökerező nyelvi rokonsá­gunk adija, másrészt azok­nak a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatoknak a sora, amelyek mai barátsá­gunkat meghatározzák, je­lenét és jövőjét gazdagít­ják. Első megközelítésben per­sze a nyelvi rokonság az alap, szívesen hivatkozunk rá, magyarok és finnek. Mégis, amikor először talál­kozunk, zavarban vagyunk, mert hiába keressük, nem találjuk a közös szavakat. A finnek számára a magyar nyelv épp olyan idegenül cseng, mint a magyarok számára a finn, A nyelvé­szek természetesen kapásból tudják sorolni a rokonság tényeit, a hétköznapi ember számára azonban itt la él ott is az érzelmi szálak je­lentenek sokat, erre épít, amikor az egymásról vagy a közös dolgainkról érkező hírekre jobban odafigyel, S érdemes odafigyelni ezekre a hírekre, A finn és a magyar külpolitika nem kevés találkozási pontjaira. Arra, hogy mindkét ország lakói, politikusai nagyrabe- ösülik a békés egymás mel­lett élés, a nemzetközi eny­hülés elveit és eredményeit, hogy készek ezért cseleked­ni. Jó másfél évtizede Bu­dapestről kelt számyrg a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének a felhívása, hogy tartsák meg az európai biztonsági és együttműködési értekezletet. S a finn főváros, Helsinki adott othont 1975 nyarán e tanácskozásnak, a csúcsérte­kezletnek, amelyen 33 euró­pai ország, valamint az Egyesült Államok és Kana­da vezetői aláírták a záró­okmányt, A Helsinki Záró­okmányt — mert csak így emlegetik szerte a világon ezt a dokumentumot. Hel­sinki és Budapest neve azóta sem tűnt el abból az eseménynaptárból, amelyben az európai biztonsági és együttműködési folyamat fontosabb állomásait tartják számon. A finn főváros adott otthont tavaly ősszel az európai leszerelési és bi­zalomerősítő konferencia előkészítő megbeszéléseinek. Ez a tanácskozás január közepe óta Stockholmban zajlik. Budapesten pedig épp a napokban ért véget az európai kulturális fórum előkészítő értekezlete, a fó­rumot jövő ősszel szintén fővárosunkban rendezik meg. S a finnek már ké­szülnek a Helsinki Záróok­mány 10. születésnapjának megünneplésére, ez az év­forduló jövő nyáron lesz. Természetes, hogy a ma­gyar-finn kormányfői tár­gyalásokon sok szó esik majd a kétoldalú kapcsola­tokról, az eredményekről és a tennivalóikról. Árucsere- forgalmunk — az utóbbi esztendőkben tapasztalt, el­sősorban világpiaci okokra visszavezethető egyenetlen­ségek ellenére — dinamiku­san bővül. A két ország vál­lalatai között csaknem 30 kooperációs megállapodás van, de ami a lehetőségeket illeti, akad még bőven ki­aknázatlan terület. Ilyen le­het a számítástechnika, az erőművi gépgyártás, a gyógyszeripar, s ilyen lehe­tőséig a közös fellépés a harmadik piacokon is. Ta­valy ősszel, amikor Helsin­kiben jártam, gazdasági be­szélgető partnereim mind elismeréssel szóltak a ma­gyarok közreműködéséről az energiatermelésben, Finnor­szágban a viUamoserőmű- vek teljesítményének csak­nem tiz százalékát ma ma­gyar gépek szolgáltatják, Kiterjedtek más kapcsola­taink is, Ebben 1900-tól nagy része van a Magyar Kulturális és Tudományos Központnak Helsinkiben, Barátságunk ápolásában im­már három évtizede fárad­hatatlan munkát végeznek a Finn—Magyar Társaság ak­tivistái. Elevenek a testvér- városi kapcsolatok, s immár hagyománya van a három évenként ismétlődő harátsá- gl heteknek, amikor kétszá- zan-kétszázan jutnak el, finnek és magyarok, egy­más országába. Sok-sok magyar tapasztal­hatta már, hogy a szívesen látott vendéget így köszön­tik Finnországban: „Terve­tuloa !"’, ami magyarul szó szerint azt jelenti, hogy „Legyen üdvözölve!", ben­sőségesebb értelme azonban „Isten hozta!". Itt Magyar- országon bizonyára sokan fordulnak majd ezzel a szó­val Sorsa miniszterelnökhöz: Tervetuloa ! K. M. Pályázati felhívás! A Balatonszárszói Áfész (III. kategória) PÁLYÁZATOT hirdet áfész-elnöki munkakör betöltésére. A munkakör betöltésének feltételei: felsőfokú vagy középiskolai végzettség, felső vagy középfokú szakképesítés, ötéves vezetői gyakorlat, erkölcsi és politikai feddhetetlenség. Munkabér-besorolás : az 5/1983. (XI. 12.) ME. sz. rendelet alapján. A pályázatot részletes önéletrajzzal a szövetkezet Igazgatóságának címezve, 1985. január 10-ig lehet benyújtani. Cím: Balatonszárszó, Rózsa u. 1., 8624. A pályázatot bizalmasan kezeljük, döntésről a pályázókat értesítjük. Telefon: 40-405. (72774)

Next

/
Oldalképek
Tartalom