Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-07 / 287. szám

1984. december 7., péntek Somogyi Néplap 3 A felszabadító hadműveletek A debreceni hadművelet A 2. Ukrán Front csapatai a tervezett német támadást megelőzve 1944. októben 5- én estére befejezték fölké­szülésüket, és másnap kora reggel támadásiba lendülitek a Máramaroei-ihaivasoktól az AMíuníádg terjedő 950 kilo­méteres amcvonalon. Meg­előzve a német „Cigánybáró” vállalkozást, megkezdődött a debreceni hadművelet. Plijev tábornok lovas­gépesített csoportja a táma­dás első napján áttörte a 3. magyar hadsereg heve­nyészett védelmét, és októ­ber 8-án elérte a Hajdúszo­boszló—N ádudvar—Püs­pökladány—Kanca®—Ki sú j. szállás terepszakaszt. A német Dél hadseregcso­port vezetését különösen ag­gasztotta Plijev táborinak csapatainak gyors előretöré­se, amely nyugatról mélyen átkarolta a 6. hadsereg Nagy­várad—Debrecen körzetében összpontosított erőit, és elvá­gással fenyegette a Debre­cen—Szolnok fő összekötteté­si és utánpótlási útvonalat. Ennek megakadályozása ér­dekében elrendelte, hogy Breith tábornok az 1. és 13. páncélos-, a Féldherrnlhalile páncélgránátos- és a 46. gya- loghadosiztáilylből képezett csoportosítással mérjen csa­pást a lovas—gépesített cso­port jotoib szárnyára, vágja el utánpótlási vonalait, és zúz­za szét a Debrecen alá kiju­tott erőit. Érmek következtében ala­kult ki a debreceni páncélos csata, amely több, mint 1000 harckocsi részvételével', ese­tenként óráról órára változó, bonyolult helyzetben október 9-től 20-ig az erők teljes megfeszítésével tombolt. Ok­tóber 9-én a Plijev-csoport 4. gárda-tavas- és 7. gépesí­tett hadteste megkezdte az előnyomulást Nagyvárad felé, a 6. gárda-lovashadtest pedig Debrecen ellen támadt. Másnap azonban a 13. és 1. német páncéloshadosztály Bihartorda—Nlagyrálbé, illet­ve Szóllnók térségéből Püs­pökladány irányában napok óta erőltetett előnyomulása sikerrel járt. Másnap a Plijev-csoport a 6. gárda-hanckocsihadsereg- gel és a Gorskav-csoporttal együtt már ismét debreceni irányiban támadt. E csapatok október 15-ig tartó harcok­ban szétzúzták Breith tábor­nok főerőit a Sebes-Körös és a Berettyó közén, majd to­vább nyomultak előre, és megkezdték a küzdelmet Debrecen felszabadításáért. A küzdellem ki merne télét a IV. német pándétoshadtest október 19-én Szolnok kör­zetéből Debrecen irányában mért csapása nem tudta be­folyásolni, 20-án reggélre a szovjet csapatok befejezték a város teljes megtisztításét az ellenségtől. A Plijev tábornok vezeté­se alatt egyesített két lovas- gépesített csqport új felada­ta Nyíregyháza elfoglalása, s ezzel a Wöhler-csoport visz- szavonulási útvonalának el­vágása volt. Plijev erői ok­tóber 21-én benyomultak a városba, és Rakamaznál el­érték a Tiszát. Másnap azon­ban a Debreceniből kivert csapatók és a Wöhler-csoport élén visszavonuló kötelékek támadást indítottak Nyíregy­háza visszafoglalásáért. A kibontakozó elkeseredett küzdelem során a Plijev- csoportot elvágták a 2. Uk­rán Front főerőitől, s az kö­rülzárva harcolt 26-ig, majd a frontparancsnak utasításá­ra másnapra virradóra kitört a bekerítésből, Wöhlerltábor- ndk Nyíregyházán keresztül megkezdte a 150 ezer főnyi csoportjának kivonását a Ti­sza mögé. A Wöhler-csoport vissza­vonulásának sikerében, egyéb okok mellett számot­tevő szerepe volt a horthysta vezető körök katonailag elő­készítetlen és dilettáns mó­don végrehajtott október 15-i kiugrási kísérlete kudarcá­nak, aminek következtében az 1. és 2. hadsereg nem nyitotta meg az arcvonalat a szovjet csapatok előtt. Ezért a 4. Ukrán Front tá­madása lassan bontakozott ki a Kárpátokban, és csapa­tai nem tudták időben Csap­nál elzárni a visszavonulás útját a Wöhler-csoport előtt. Hasonlóan lassan nyeritek tért a 2. Ukrán Front Észafc-Er- délyben előnyomuló 40. és 27. hadseregének csapatai is. A Nyíregyháza térségében dúló harcok időszakában a 6. gárda-harckocsihadsereg­gel és a 18. harckocsihad­testtel megerősített 7. gárda­hadsereg fölszámolta a IV. német páncéloshadtest ellen­csapásának következményeit, az 53. hadsereg arcvonatának teljes szélességében elérte a Tiszát, a 46. hadsereg pedig A l|pár—Kiskunf élegyház a— Kiskunhalas—Baja szaka­szon hatalmas hídfőt hozott létre a Duna—Tisza közén. Az Észalk-Erdély és a Ti­szántúl területén vívott har­cokban a német—magyar csapatok súlyos vesztesége­ket szenvedtek. A szovjet csapatok 10 ellenséges had­osztályt szétzúztak és több mint 42 ezer foglyot ejtettek. Veszteségei miatt Frliessner vezérezredes a 2. magyar hadsereget már október 20- án feloszlatta, és csapatait közvetlen német vezetés alá rendelte. A 2. Ukrán Front az ok­tóber 28-ig tartó debreceni hadműveletben felszaba­dította Észak-Erdélyit, és a Tiszántúl csáknem egész te­rületét, ezáltal kedvező fel­tételeket teremtett a táma­dás kiterjesztésére Budapest irányáhan. A debreceni had­műveletben elért sikerek ok­tóber 16-a uttán meggyorsí­tották a 4. Ukrán Front tá­madásának kibontakozását, ami a hónap végéig Ungvár —Munkács—Huszt körzeté­nek felszabadítását eredmé­nyezte. Mindezt jól egészí­tette ki a 3. Ukrán Front belgrádi hadművelete, amely a jugoszláv főváros felsza­badításával ért véget október 20-án. A három Ukrán Front hadműveletei tehát meghiú­sították a német hadvezetés erőfeszítéseit új hadászati védelmi terepszakasz létre­hozására az arcvonal dél­nyugati szárnyán, és a Bu­dapest—Bécs irány lezárásá­ra. (Folytatjuk.) Tóth Sándor alezredes A debreceni páncélos csatában több mint ezer harckocsi vett részt. Az óráról órára változó küzdelem október 9-től 20-ig tombolt, az erők teljes megfeszítésével. Gyorsuló növekedés Immár hagyománya a Központi Bizottságnak, hogy az esztendő utolsó heteiben értékeli a gazdaság előme­netelét, életkörülményeink alakulását, és mérleget von teendőinkről. Most is így történt, ez olvasható ki az MSZMP december 4-i ülé­séről kiadott közleményből. Az olvasó természetesen leginkább arra kíváncsi, hogy számára — a magán­embernek s az állampolgár­nak — mit hozott ez az év, mire számíthat 1985-ben? Nos, az, aki a gazdaság folyamatait rendszeresen ér­tékeli, legelőször azt álla­píthatja meg, hogy 1979-től, a tudatosan vállalt visszafo­gás évei után, most, először mutat a gazdaság gyorsuló növekedésit. A Központi Bi­zottság által nyilvánosságra hozott tények ezt így fogal­mazzák meg: „a nemzeti jövedelem az előirányzott 1,5—2 százalék helyett 2— 2,5 százalékkal emelkedik. A költségvetés hiánya a ter­vezettnek megfelelőien mér­séklődik. Az ipari termelés az előirányzott 1,5—2 szá­zalék helyett 2,5—3 száza­lékkal nőtt. Bővül az ipari termékek kivitele, a belföl­di értékesítés. A mezőgaz­dasági termelés mintegy 5 százalékkal nőtt, a gabona- termelés a tervezett 15 mil­liót meghaladja, az állatál­lomány magas, a takar- mányellátás kielégítő. A la­kosság egy főre jutó reál- jövedelme és fogyasztása 1 százalékkal nőtt.” Mindez azt jelenti, hogy az ország erőt gyűjtött, s ha nem is gyorsan, de immár képes arra, hogy megala­pozza a reális ütemnöveke­dést, a nagyobb fejlődési di­namizmust. Figyelemre mél­tó: bár az idei év sem volt könnyű az ellátás szemr pontjából — hiszen válto­zatlanul az export lehetsé­ges növelése, az importtal való takarékosság határoz­ta meg teendőinek — az áruellátás nem romlott — sőt, bizonyos területeken to­vább javult, illetve meg­őrizte már ismert erényeit. Élelmiszeriekből kiegyensú­lyozott kínálatot nyújtottak az üdétek, az áruellátás hi­bái, feszültségei — így az építő- és tüzelőanyag, egyes tartós fogyasztási cikkek időszakos hiánya — ellenére az állampolgárok pénzüket arra költhettek, amire szük­ségük volt. Bonyolult meg­oldásokat, új módszereket is alkalmazott a kereskedelem, ennek révén a választék az egyes területeken tovább bővült. A kedvező jelenségek mellett — persze — tovább­ra is akadtak makacsul ki­tartó gondok. így például az, hogy egyes ipari alága- zatokban (gépipar) nem emelkedett, hanem csökkent az export, másutt, a köny- nyûiparban a minőségi hi­bák zavarták a tőkés, mind pedig a szocialista országok­ba jutó kivitelt. Nem volt kedvező az idén a külpiaci helyzet sem, például az élel­miszerárak tartósan alacso­nyan alakultak. Ennek ha­tásai kellemetlenül érték élelmiszer-gazdaságunkat : jelentősen nőtt ugyan ex­portja, bevételei viszont alig emelkedtek. Ugyancsak fi­gyelmeztető a lakásépítés­ben — kivált a fővárosban — mutatkozó két kedvezőt­len vonás. Az építőipar el­maradt a kívánt mennyisé­gű lakások átadásával, mindemellett az építési költségek, a lakásárak az elfogadhatónál is magasabb­ra szöktek. A Központi Bizottság mégis joggal - állapította meg, hogy a gazdaság ösz- szességében a főbb gazda­sági céloknak megfelelően fejlődik. Ez az idei teljesít­mény megalapozza a jövő évi munkát, lehetővé teszi, hogy a kedvező folyamato­kat kiterjesszük, a gazdaság fejlődése tovább gyorsuljon. Mindez a jövő évi tervhez készült javaslatban így sze­repel: a nemzeti jövedelem 2,3—2,8 százalékkal, a bel­földi felhasználás 1—1,5 szá­zalékkal, az ipart termelés 3 százalékkal, a lakossági fo­gyasztás 1—1,5, és az egy lakosra jutó jövedelem 1,5— 2 százalékkal emelkedik. A vállalatok önállóságát, rugalmasságát növeli, s a munkahelyi demokratizmust is bővíti az a változás, hogy a vállalatok jelentős részé­nél a jövőben vállalati ta­nács, vagy a dolgozók köz­gyűlése, i/lletve küldöttgyű­lése látja el az általános ve­zetői teendőket. Megváltozik a vállalatok többsége felett gyakorolt állami irányítás formája és tartalma, meg­szűnik a mai vállalatfel­ügyelet. A vállalatoknak csak egy része marad ál­lamigazgatási irányítás alatt. A Minisztertanácsnak és a SZOT elnökségének most megjelent együttes jogi iránymutatása rendezi az új vezetési formákra való átté­rés módozatait, s egyben felhívják a szakszervezete­Mi jellemzi ezt a felada­tot? Mindenekelőtt az, hogy tovább kell folytatni erőfe­szítéseinket a külső egyen­súly javításáért, megőrzé­séért, valamint a gazdaság értéknövelő képességének, teljesítményének emeléséért. Ennek révén — sa belső egyensúly konszolidálásával — sa teljesímények gyors javításával — meg kell ál­lítani a reálbérek csökkené­sének folyamatát, tovább szilárdítva a szociális biz­tonságot. Lényegében foly­tatódik tehát az a munka, az a gazdaságpolitikai irány­vonal, amelyet 1979 óta vall magáénak az ország. Nincs abban sem különbség, hogy a gazdaságpolitikai eszköz- rendszer tovább korszerűsö­dik, az 1985. január elsejé­vel életbelépő új szabályo­zók feltehetően újabb len­dületet adnak az önálló vál­lalkozó szellemű magatar­tásnak. A Központi Bizottság köz­leménye mindezen túl -r is­mét csak hagyományosan — azt is tudatta a társadalom­mal, hogy a vállalt progra­munk végrehajtásának meg­vannak a garanciád. Nehéz, sokszor feszültséggel teli időszakokon túljutva sike­rült elérkezni ahhoz a pont­hoz, amikor erőfeszítéseink eredményei az értékelhe- tőbb előrelépésben is meg­mutatkoznak. Tudatta, hogy ez a program érdemes az egész társadalom bizalmára. ket, hogy az átalakulás so­rán vállaljanak kezdeménye­ző, szervező szerepet. Tájé­koztassák a dolgozókat a gazdaságirányítás továbbfej­lesztéséről és a vállalatve­zetés formájának módosítá­sáról, segítsék a vállalati szervezeti keretek korszerű­sítését. Ismerjék meg, ösz- szegezzék és képviseljék a vállalati kollektívák vélemé­nyét. Az első közgyűlést, illetve küldöttgyűlést az igazgató hívja össze, s itt titkos sza­vazással döntenek arról, hogy az igazgatót megerősí­tik-e funkciójában. Az iránymutatás az új vállalatvezetési formák lét­rehozásával összefüggő sok egyéb részletkérdésről is in­tézkedik. A Kaposvári Városi Tanács V.B. napirendjén Bevált az óvodai összevonás Ülést tartott szerdán a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A testület dr. Kovács Ferenc elnökletével megvitatta azokat a tapasztalatokat, ame­lyekre az alsófokú oktatási intézmények irányításának korszerűsítéséről szóló megyei vb-határozat végrehaj­tásával kapcsolatban tettek szert az utóbbi négy esz­tendőben. Bár a megyei tanács vb 1979. évi határozata és a vá­rosi tanács feladatterve nyo­mán tizenegy kaposvári kö­zépiskola fenntartása 1981 januárja óta a városi tanács féladata — a szakmai irá­nyítás a megyei tanács mű­velődési osztályának feladata maradt — komolyabb szer­kezeti változásra nem került sor sem itt, sem aiz általá­nos iskolai hálózatban. Szak­mai és pénzügyi integráció jobbára az óvodai hálózat­ban ment végbe. A gazdasá­gi feladatok közös lebonyo­lítása végett óvodai gazda­sági-műszaki ellátó szerveze­tet hoztak létre, valamint meghatározták az óvodai központoknak és a tagóvo­dáknak a körét. A cél a szervezés egyszerűsítése, a szétaprózottság felszámo­lása és az adminisztráció csökkentése volt. Kilenc óvo­dai központot szerveztek: irányításukkal ma összesen huszonegy óvoda működik. Kilenc intézményben nem tartották szükségesnek az összevonást a csoportok nagy­ságrendje és a területi sajá­tosságok miatt. Az integrá­ciót országos és megyei ta­pasztalatok nélkül végezték el, az eredmények —amint Garai László osztályvezető előterjesztéséből és a hozzá­szólásokból kitetszett — mégis biztatóak. Az integrált óvodákban tötobé-kevéstoé kiegyenlí­tődött a csoportok létszáma, enyhült a zsúfoltság, csök­kent az óvónők elszigeteltsé­ge. Ennek haszna módszer­tani szempontból is felmér­hetetlen. Csökkent a szak­emberhiány is, hiszen a ko­rábbi függetlenített vezető óvónők egy része — vezető- helyettesként — egy-egy tag­intézményt irányit csupán, s így hetenként huszonöt— harminc órát ’tölthet a kicsi­nyek között. Vannak kedvezőtlen ta­pasztalatok is. Az intézmé­nyek közötti meglehetősen nagy távolság akadályozza az emberi kapcsolatteremtést és a metodikai tapasztalatcse­rét. Máskor a személyi és a tárgyi feltételek hiányosságai késleltetik az integráció megvalósítását. Azokban az óvodáikban, amelyekben nyolc vagy annál több gyer­mekcsoport működik, gyak­ran okoz gondot a munka­folyamatok összehangolása. A városi tanács végrehaj­tó bizottsága tegnapi ülésén megállapította: az összevoná­sok eredménye az ésszerűbb gazdálkodás. A koncentráció névelés i haszna sem vitat­ható. A tartalékok egy ré­sze azonban még kiaknázat­lan. A testület határozatot hozott a szervezeti felépítés csekély módosításáról, a fej­lődéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosí­tásáról, valamint az óvoda­vezetők és helyetteseik kö­telező óraszámának csök­kentéséről, Irányelvek a vállalatok új vezetési formáira

Next

/
Oldalképek
Tartalom