Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

1984. december 1., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A MEGYEI PART-VB MEGTÁRGYALTA Közművelődés, művészeti élet Somogybán AZ NDK-KULTÚRÁ NAPJAI A közgyűjtemények mun­kájában a tudományos te­vékenység egyre korszerűbb közművelődési szemlélettel párosult. Kedvezően alakult az olvasómozgalom. A me­gye lakosságának 23,7 szá­zaléka beiratkozott olvasó; ez országosan is az egyik legjobb arány. Jó együttmű­ködés alakult ki a tanácsi, a közművelődési és a szak- szervezeti könyvtárak kö­zött, s az utóbbi időben az iskolai könyvtárakkal is. A megyei könyvtár magas színvonalon töltötte be a hálózati központ szerepét, kutatóintézeti besorolást ka­pott. Korábban ezt a ran­got kapta a megyei levéltár is. a folyamatos helytörténe­ti tudományszervező, forrás­feltáró munkája elismerése­képpen. Az intézmény a tör­ténelmi tudatformálásnak, a szülőföld ismeretének me­gyei bázisává vált. Ez a ten­dencia az elmúlt négy-öt év során bontakozott ki a me­gyei múzeumigazgatóság te­vék enységébén. A növekvő szakembergárda az extenzív fejlesztés mellett a muzeo- lógia korábban nem vagy alig művelt területeivel is foglalkozik. A KÖZ­GYŰJTEMÉNYEK közötti együttműködés ja­vult, bár a lehetőségeket még nem aknázták ki telje­sen. Többször országos fi­gyelmet keltő kiadványok­kal, évkönyvekkel, monográ­fiákkal, tanulmánykötetek­kel gazdagították Somogy szellemi életét. E kutatásokra is alapozott többek között a tudományos ismeretterjesztés. Az ösztön­zés a TIT tevékenységének megújulására, a tanfolyami formák megerősödését ered­ményezte az eseti előadások­kal szemben. A kis telepü­léseken csak mérsékelten ja­vult az ismeretterjesztés, differenciáltabb a rétegigé­nyek kielégítése. A szakosz­tályok munkájának színvo­nala eltérő, a megyei szerve­zet kapcsolata a közműve­lődés többi intézményével nem fejlődött kellőképpen. Az MTESZ (megyei köz­pontja a közelmúltban ka­pott reprezentatív létesít­ményt) a közművelődés szé­lesebb területein még nem eléggé éreztette hatását. Je­lentékenyebb volt a Haza­fias Népfront, a Vöröske­reszt és az egészségnevelési szervezetek ismeretterjesz­tő. felvilágosító munkája. Az ismeretterjesztésben ér­dekelt szervek, szervezetek és intézmények mozgósító te­vékenysége a kívánatosnál lassabban fejlődött. MŰVÉSZETI TÖREKVÉSEK Somogy művészeti életét elsősorban a Csiky Gergely Színház tevékenysége fém­jelzi. Magas színvonalú mű­helymunkát valósított meg a társulat. Az évadtervek vál­tozatosak: a klasszikus és modern drámairodalom al­kotásait igényes, mához szó­ló produkciók közvetítik. Az egyes előadásokat, műsorpo­litikai elgondolásokat viták is kísérték. A korszerű hang­vétel a közönség egyre na­gyobb érdeklődéséhez veze­tett. A színház vidéki, fővá­rosi és nemzetközi szereplé­sei is jelentős sikerrel jár­tak. Gondot fordítottak a gyerekek színházi nevelésé­re, a stúdióelőadásokkal a rétegigények kielégítésére, a boglárlellei nyári produk­ciókkal a balatoni program- kínálat gazdagítására. A mű­vészeti munka feltételeinek javítása továbbra is szüksé­ges. A moziként is működő mű­velődési házak és az önálló filmszínházak fejlesztése együtt járt azzal, hogy a megyei moziüzemi vállalat tartalmilag javította a film- forgalmazást. Javult a já­tékrendi, illetve azon kívü­li előadások rendszere, szé­lesedett a kínálat. A műsza­ki korszerűsítés és a köz­művelődési tevékenység el­ismeréseképpen a vállalat 1982-ben kiváló címet ka­pott. Országosan egyedülál­ló mozimúzeuma a kinotech- nika történetével ismerteti meg a látogatókat. Speciális filmtörténeti adattár, videó- klub áll az érdeklődők ren­delkezésére. A kis települé­sek ellátására kialakított autóskörzetek rugalmas meg­oldásának bizonvultak, fenn­tartásuk erőfeszítést követel. KIÁLLÍTÓHELYEK, IRODALMI ÉLET Somogybán huszonhárom hivatásos képzőművész él, közülük hat szövetségi tag. Alkotókörülményeik javul­tak, jóllehet a mecénási gya­korlat több gondot okozott. Véleményükre, elgondolá­saikra jobban kellett volna építeni. Képzőművészeti ki­állítóhelyek létesültek a köz- művelődési intézményekben, s ezek mindenekelőtt a ren­dezvények számának emel­kedését jelentették. Szüksé­gessé vált az átfogóbb, sze­lektívebb gyakorlat a vizuá­lis kultúra fejlesztése érde­kében, a kiállítás rendszere kialakult. Kaposváron a du­nántúli tárlat, a megyei és a felszabadulási tárlat; a kismesterségek országos ki­állítása Siófokon, a Kapolyi- pályázat Boglárlellén a me­gyében élő képző- és népi iparművészek találkozását, a megméretés lehetőségét kí­nálta. Hatékonyabbá vált a ta­nulók tehetséggondozása Az 1975-ben létrehozott nagy­atádi faszobrász-alkotótelep szervezeti keretei kialakul­tak, vonzásköre nőtt a hazai és a külföldi alkotók köré­ben. A Somogy kulturális fo­lyóirattá szervezésével meg­teremtődtek a hatékonyabb irodalmi élet feltételei. Kö­vetkezetes a tehetséges fia­talok bemutatása; a tájegy­ségi színezet, a művelődés- történeti hagyományok éb­ren tartása. Szociográfiai, kulturális publicisztikai te­vékenységének szélesítése a szerkesztés további feladata. A szellemi erőket egyre job­ban mozgósító periodika mellett találkozóik, irodalmi rendezvények, irodalomtör­téneti és szépirodalmi köte­tek, s a KISZ által gondo­zott Vaspróba című antoló­gia tanúskodott az irodalmi élet megélénküléséről. Fon­tos partner volt ebben a megyei könyvtár. A megyei párthatározat sürgette a zenei élet fejlesz­tését. A központul szolgáló zeneiskolák művészeti, peda­gógiai tevékenysége fejlő­dött; nőtt a pedagógia,sok száma, viszont nagy a fluk­tuáció. A barcsi fúvószenei nemzetközi tábor nívós, kül­földön is ismert fórummá fejlődött. Jelentős a zeneta­nárok Kaposváron megren­dezett országos kamarazenei találkozója, fontosak a kó­rusmozgalom különböző ren­dezvényei. A balatoni prog­ramellátásban a kőröshegyi, a boglárlellei és a szemesi postamúzeumi koncertek fi­gyelemre méltóak. A zenei műveltség nem fejlődött eléggé. A hangver­senyévadok kínálata, látoga­tottsága visszaesett. Mindez arra utal. hogy Somogy ze­nei élete következetesebb fejlesztést indokolt volna. Mikro­számítógép­klubok A Neumann János Számí­tógéptudományi Társaság megkezdte a mikroszámító­gép-klubok hálózatának kia­lakítását. A társaság száz magyar gyártmányú, Primo típusú személyi számítógépet bocsát megyékben megalaku­ló klubok rendelkezésére. A klubhálózat létrehozásától a társaság szakemberei azt re­mélik, hogy ily módon a személyi számítógép az ér­deklődők számára hozzáfér­hetővé válik. A klubokban tanfolyamot szerveznék, s széles körben megismertetik a gépek kezelését, progra­mozását. A Primo személyi számí­tógépet az MTA SZTAKI fejlesztette ki. E mikroszá­mítógépet ma már számos kis és közepes vállalat is könnyen megvásárolhatja, segítségükkel olcsón gépesít­hetik a döntéselőkészítési, adatfeldolgozási tevékenysé­get. A Drezdai Filharmoniku­sok november 27-i budapes­ti hangversenyével kezdőd­tek az NDK-kultúra napjai­nak rendezvényei. A Német, Demokratikus Köztársaság az idén ünnepli megalaku­lásának harmincötödik év­fordulóját, s a jubileum je­gyében került sor e kulturá­lis rendezvénysorozatra ha­zánkban. Az elmúlt 35 évben a két ország között nemcsak a po­litikában és a gazdaságban, hanem a kultúrában is szo­ros együttműködés alakult ki, s eredményeképpen a magyar közvélemény képet kapott a tudomány, az iro­dalom, a művészetek fejlő­déséről a Német Demokra­tikus Köztársaságban. Az együttműködés bővítette n klasszikus német kultúra megismerésének lehetősége­it. és elősegítette azoknak az új törekvéseknek a be­mutatását, amelyek az első szocialista német államban a kultúra különböző ágai­ban kialakultak. Az NDK- ban széles körűen ismerik a magyar irodalom és mű­vészet alkotásait, a magyar alkotóknak, művészeknek ugyancsak alkalmuk nyílt kultúránk ottani megismer­tetésére. Sokrétű, szétágazó a kul­turális napok programja. A rendezvények zöme a fővá­rosban látható, hallható, de számos bemutatóra az ország más városaiban is sor kerül. A Drezdai Filharmonikusok november 30-án Miskolcon Mozart A-dúr klarinétver­senyével és Beethoven V. (sors) szimfóniájával mutat­koztak be. A Berlini Hárfa­trió számos országban ismert együttese november 28-án Debrecenben mutatta be mű­vészetét. Kecskeméten ugyancsak akkor, Debrecen­ben pedig november 29-én adtak hangversenyt az NDK fiatal művészei. S hogy a dzsessz szerelmesei se ma­radjanak ki, négy városban szerepel Hannes Zerbe „Blech Band” együttese, amely már sikerrel lépett fel Hollandia, Ausztria és az NSZK pódiumán is. Novem­ber 28-án Nagykanizsán, 30- án Sopronban mutatkozott be, december 2-án Moson­magyaróváron, 3-án pedig Budapesten hallhatjuk a ki­váló dzsessz-zenekart. (Folytatjuk.) Anyóka Puccinit említi Alsó-kölkedi világutazó Lelkeket gyűjtök. De nem gogoli Csicsikov-módra; ha­nem élő lelkeket, gazdag személyiségeket, vasárnapos jellemeket. Olyanokat, akik úgy élik az életüket, mintha mindennap piros betűs vol­na. Azt mondja anyóka a lá­nyának, hátát a langymeleg cserépkályhának támaszva: — Te a Mondeverdi sírját láthattad Velencében ... Van az úgy: ha nem ülne az ember, akkor földre csüccsenne meglepetésében. Anyóka nyolcvankét évesen, a parasztasszonyok időskori viseletében üldögél a szobá­ban és Berliozról, Puccini­ról, Chop inról mesél. A ne­vek makulátlan gyöngysze­mekként peregnek ajkáról. — Hol vagyak? — és nem­csak az ámulattól kérdem. Ha átrobogtam ezen a pusztán, mindig szemügyxe kaptam ezt az úttól kissé beljebb eső épületet — olyan, mint egy kúria —, szép parkját, rózsakertjét. A hosz- szú ház homlokzatán régről itt felejtett felirat: „Állami Elemi Népiskola”. Azóta az „általános iskola” felirat sem időszerű már ... — Alsó-Kölkednek hívják a pusztát — világosítanak fel —, tizenhét háznyi település. Voflrt ez nagyobb falvacska is, amikor a szabadult cse­lédek elbontatták az uradal­mi istállókat, és hajlékot emeltek maguknak. A Bo- gyay Bipett kastélya bár la­katlan, áll még. Hazajönni, az a legszebb . — Fordítsuk most képes beszédre a szavakat: Alsó- Kölked a világ közepe, ha körülnézek a szobában. Az anyóka lányának arca ragyog; a derű átüt a köte­lező szerénységen. Hogyne értené, mire céloz a képes beszéd. Azokra az idegen vi­lágokra, amelyek olyan sze­líd harmóniában megférnek itt bent egymással. A brüsz- szeli csipke, a spanyol bi­kafej szobrocska, az indiai elefántcsorda valódi elefánt- csontból, a koppenhágai sel- lőcske, az északi sarkkör át­lépését tanúsító tábla, a nor- köpingi baba, hattyútoll a Genfi-fó partjáról, rénszar- vas-kólompka, római érme, kínai tál, rokokó bábu; de elég is a sorolásból, mert nem lesz elegendő az újság­felület! Irma asszony, Igali István- né csak ennyit mond: — Nemsokára leesnek a párnás havak. Akkor este odaülök az ablak mefUé egy kényelmes karosszébbe, ke­zembe veszek egy Tamási Áron-könyvet és máris a ha­vasokban vagyok. Ahol már jártam, és olyan szerencsém volt, hogy hegycsúcsmagas- bóll tekinthettem le a világ­ra. Járt. Nemcsak ott. Huszon­öt úttal tizenhat országban; a kedvesekbe vissza-vissza tér. — Mégis kúriában len­nénk, és grófné a házigaz­dánk? — Háztartásbeli vagyok. Csakhogy keményen dolgo­zom ezekért az utakért: — Ilyen voltam újasszony koromban mázsányi sárgarépát, nyolc­van kiló gyökeret adtam el az idén is. Kacsát, baromfit tartok, önellátóak vagyunk. A helyben utazásokhoz is önellátóak Igali ék. Budai an­tikváriumból rendeli a köny­veket. Du Mauriert, Harsá- nyit, Cronint, Kosáryné Réz Lolát, de Németh Lászlót, Móriczot, Bánjjyt is. Ment a televízióban délelőttönként újra a Parasztok című Rey- monit-regény változata, s ez ismét elővetette velük a könyvet. Jagus erkölcsiségén szelíd vitákat folytatott anya és lánya. — Úgy volt az — mereng él anyóka, akinek neve is Gazdáné —, hogy nagyon rákaptam ón a könyvekre. Az uram, szegény, mire este hazakeveredett a szenyéri portánkra, már haltfáradt volt: tizenkét holdat művel­tünk, meg a belsőséget, sző­lőt. Azt megkövetelte, hogy ha neki már nincs is szeme az olvasásra, legalább mesél­jem el neki, mi van a köny­vekben. Szép fiatalasszony volt anyóka hajdan ; szép öreg­asszony lett belőle. A falon kerek olajpartré, megőrizte egykori arcát. — Története van annak a képnek. Vándorpiktor járta a falvakat. Megtetszhettem, mert fényképet kért. Két hétre rá küldte is a fest­ményt. Igenám, de éppen az­nap verte el a jég a határt az uram behúzódott a kocsi alá, hogy agyon ne kalapál­ják azok a diónyi szemek. Hű, hát ezt a 100 koronás festményt nem fogja meg­venni az apósom. Nagy pénz volt az, tíz mázsa búza ára. Mégis meglett a kép ... Utazunk most is: időben vissza, a szenyéri évekbe. Ir­ma lánya így eleveníti az időt. — Oda telepítették a szom­szédunkba a marcali főszol­gabírót; ők adtak először könyveket a kezembe. Aztán elkerültem Pestre óvónőkép­zőbe. Babócsán, Mesztegnyőn lettem óvónő. Akkoriban az asszonyok még vitték a me­zőre a gyerekeket, nem volt könnyű dolog magamhoz szoktatni őket. Mesztegnyőn meg az apácák helyébe kel­lett állnom; itt sem volt könnyű bizalmat szerezni. Harmincegy éve, hogy Al- só-Kölkedre költöztek. Itt nem volt óvoda; a férje be­jár Niklára: pedagógus. Az akkor ültetett fák ma már a felhőket csiklandozzák. A nyári vihar sokat tönkre­tett közülük. Kezdik elölről a telepítést. — Barátaink vannak öreg­lakon, Niklán. Névnapozunk, peng a citera. Kell, hogy az ember megtalálja azokat, akikkel megérti magát. Most már, amióta a férjem áte­sett az infarktuson, az asz- szonybarátnékkal utazom ... Kinyílt-e már minden aj­tó? Érzem, egy lakat még zár valamit. Irma asszony a végére tartogatja ennek a kulcsát. Verseket ír. Néhány sor megmarad bennem: „Fellobban a gyertya / im- bolyog a lángja, / pereg a jalevél I Simon pap sírjára.” Simon Istvánt is emlegeti, a régiek közül a szomszéd falu óriását, Berzsenyit. Egy bé­csi emlék lopódzik közénk: abból is vers lett, elküldte egy Szenyérből Béosbe sza­kadt hazánkfiának: „Ültünk a hintaszékben s néztük / a hatalmas hortenziát. / Bará­tunk megszólalt halkan: / Tüskésben kinyílt a vadvi­rág.” — Én amolyan háromhetes utazó vagyok — leplezi le magát. — Amikor Svédor­szágban hosszabb időt töltöt­tem, a végén már a gard­róbba bújtam, ott sírtam a honvágytól. Hazajönni, az a legszebb. Leskó László Fotó: Király Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom