Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

■ 6 AZ IFJÚSÁG ÉLETE Somogyi Néplap 1984. december 1., szombat Az egészségügy területén sok fiatal dolgozik; többsé­gük lány és asszony. A mi­nap Kaposváron ifjúsági parlamentet tartottak szá­mukra. Ezen megvitatták az 1981. évi munkahelyi par­lament intézkedési tervé­nek végrehajtását. A hozzá­szólásokban megfogalmazó­dott az új jelenségekre vá­laszt váró fiatalok érdeklő­dése az ágazat fejlesztése iránt. A megyeszékhelyen és környékén kétszázhatvan­egy fiatal dolgozik az egész­ségügyben, huszonnégyen vezető állást töltenek be. A fiatalok munkahelyi tapasz­talatai, gondjai és örömei nagyrészt megegyeznek az idősebbekével, ám sajátos helyzetükből fakadóan más­más intézkedéseket várnak, más igényeket fogalmaznak meg. A városban a har­mincöt éven aluli egészség- ügyi dolgozók 1982. novem­berében megalakították a KISZ-szervezetet, program­juk színesíti a fiatalok éle­tét, a szervezet révén kép­viseltetik magákat a külön­böző döntések előkészítésé­ben, javaslataikkal segítik a munkahelyi vezetők munká­ját. A bölcsődékben szocialista brigádok alakultak. A bri­gádmozgalom pezsgést ho­zott a gyermekintézmények dolgozóinak életébe — se­gíti a közösség összeková- csolódását, képzésüket, mű­velődésüket. Az Alkotó ifjú­ság pályázaton 1982-ben ti­zenegyen, tavaly már tizen­kilencen vettek részt. A városi egészségügyi osz­tály az intézkedési terv vég­rehajtása alapján, a fiata­lok kívánságának megfele­lően igyekezett elősegíteni a fiatalok letelepedését. Az egykori kaposvári járás te­rületén három körzeti orvos és négy fiatal védőnő ka­pott megfelelő lakást. Ka posváron öt fiatalt sikerült lakáshoz juttatni. A vitá­ban felszólaló göllei védőnő szavai nyomán kirajzolódott előttünk, milyen nagy sze­repük van a helyi taná­csoknak a pályakezdők, a fiatalok letelepítésében. Bu­dapesti állásából hívták ha­za Göllébe a fiatal védő­nőt, „versenyképes” ajánla­tokkal; közérzete azóta is jó — ez csendült ki sza- vaibóL A fiatal orvosok szakor­vosi képesítésének megszer­zését is igyekeznek támogat­ni, a tanulás támogatása nemcsak egyéni érdek, ha­nem a lakosság alapellátásá­nak javítását is segíti. A védőnők közül hatan tanul­nak főiskolán. Az anya- és csecsemővédelem így na­gyobb tudású szakemberek­re számíthat. Az egészségügyi ágaza­ton belül a fiatal bölcsődei gondozók közérzete azt jel­zi, bőven van tennivaló. Az ifjúsági parlament hozzászó­lóinak java része közülük került ki; sürgették, hogy minél előbb oldódjon meg Kaposváron a képzésük, ez ugyanis elősegítené a gon­dozónők utánpótlását, szak­mai tudásuk gyarapítását, s több fizetést kaphatnának, akik megszerzik a szakképe­sítést. Ügy gondolom, tanu­lásukra, képzésükre épp olyan nagy szükség van, mint az egészségügy más területén dolgozók esetében. Országos rendelkezést kér­dőjelezték meg többen: mi­ért épp a bölcsődék nyitnak a legkorábban. Ahogy nő­nek a gyerekek, annál ké­sőbb ébreszthetik őket. Nyilván fordítva volna cél­szerűbb, ez szolgálná a gye­rekek érdekét. A munkahe­lyek rugalmas munkakez­déssel, kismamaszalagok szervezésével hozzájárul­hatnának a bölcsődék ké­sőbbi nyitásához, természe­tesen a gyerekeik és a kis­mamák védelmét tartva szem előtt. Az egészségügyben dolgo­zó fiatalok a kiemelkedő munkájukért differenciált, magasabb bért, jutalmat ér­dekelnek és kapnak is, ám az egészségügyre jutó egy­százalékos jutalomkeret alacsony ahhoz, hogy még jobban elismerjék fizetés­ben, jutalomban a jobb munkát. Egyöntetű volt ez a vélemény a dolgozók és a munkáltató között. Az egészségügyi dolgozók ka­posvári ifjúsági parlamentje az újabb intézkedési terv elkészítéséhez a munka- és életkörülmények javítását, a jobb közérzetet eredménye­ző javaslatokkal járult hoz­zá. A javaslatok alapján született döntések bizonyá­ra továbbra is hozzájárulnak boldogulásukhoz, előbbreju- tásukhoz, az egészségügy fejlődéséhez. Korányi Barna Negyvenfős szovjet csoport érkezett Baskiriá ból Kaposvárra a Szputnyik és az Ibusz- iroda szervezésében. A fiatalok üzemlátogat ásón vettek részt, megtekintették a kaposvári nagymalmot. Az üzem vezetősége és pártsze rvezete tájékoztatta a fiatalokat. Az üzem- látogatás után baráti találkozóra került sor az Édosz művelődési házban. Összeforrott a társaság A gimnáziumi tanulók többségének a sikeres to­vábbtanulás a célja. A mai megnövekedett követelmé­nyek és a folyamatos rész­vétel a KXSZ-életben azon­ban már nehezen egyez­tethetők össze. Természete­sen akadnak kivételes diá­kok, és kivételes osztályok is. A Munkácsy Mihály gim­názium IV/C osztálya az is­kola egyik legjobb alap- szervezete, tanulmányi ered­ménye pedig kimagasló: az év végén 4,1 volt az osz­tályátlag. A KISZ-titkár Le- zsák Andrea. Tavaly vá­lasztották meg. — Ügy érzem, hogy a négy év során mi min­dig mindenben összedolgoz­tunk. Ha valaki programot szervezett, rögtön megbe­szélte a többiekkel a teen­dőket, s legtöbbször közös döntések születtek. Nekem talán csak akkor akadt plusz munkám, mikor az is­kolai vezetőség kizárólag KISZ-titkároknak tartott megbeszélést. S mivel min­denki a legjobb igyekezete szerint végezte munkáját a vezetőségi tagok közül, ter­mészetesen partnerei vol­tak az osztálytársaink is, nem jelentett számunkra megterhelést a KISZ-mun- ka, hiszen örömöt leltünk benne. Horváth Bea sportfelelős : — Sokat jártunk színház­ba, múzeumokba, részt vet­tünk a különféle sportren­dezvényeken, az évfolyamok közötti bajnokságokon. Az osztályok közötti bajnoksá­got az iskolai KISZ-napok alkalmával szoktuk lebonyo­lítani. Mi a négy év alatt nagyon jól éreztük magun­kat, s ha nem lett volna ennyi elfoglaltságunk, hi­szen majdnem mindenkinek délután is akadt tennivaló­ja, még több időt tölthet­tünk volna együtt. Májusban érettségizünk, s most már nem sokat tudunk változ­hatni. Varga Tímea tanulmányi felelős is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Ö kollégista, igy aztán két területen is tevékenykedik, hiszen a kollégiumi diáktanács titká­rának a helyettese. — Nagy szerepe volt a közösség formálásában osz­tályfőnökünknek; vele jól kijöttünk. Neki köszönhetjük a szeptemberi balatonede- ricsi kirándulásunkat is. Rendkívül jól éreztük ott magunkat... Nem kis teher nehezedett a kirándulás során Fiilöp Tamásra, akinek egyetlen fiúként egy egész lányosz­tályt kellett táncba vinnie. Tamás egyébként második helyezést ért el az országos tanulmányi versenyen. — Talán több KISZ-mun- kát is vállalhattam volna, de a matematika és a fi­zika fokozott tanulása mel­lett ez már túl sok lett vol­na számomra. Én így is szí­vesen voltam tagja az osz­tálynak. Nem alakultak ki klikkek, elmosódtak a ha­tárok, inkább baráti közös­ségek jöttek létre, az ér­deklődési köröknek megfe­lelően. Az osztályból többen tag­jai az iskola énekkarának és a Munkácsy Krónika szerkesztőségének. Csutoras Ildikó e kettőt kapcsolta össze, mikor finnországi él­ményeit írta meg, ahol a kórussal járt. S hogy gon­dolnak azokra is, akik csak ezután lesznek KISZ-tagok, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy többen meg­kapták a Kiváló Ifivezető kitüntetést. Lezsák Andrea: — Én azt tartom a legnagyobb ered­ménynek, hogy bárkinek bármilyen problémája akadt, bizalommal fordulhatott a másikhoz, mert tudta, hogv segítséget kap tőle. összegzésként pedig kö­vetkezzenek Czékus Gábor szavai, aki az iskolai KISZ- fcizottság titkára: — A tavalyi KlSZ-napo- kon nagyon jól szerepelt az osztály, kitett magáért. S egyáltalán: mindig lehetett rá számítani. B. Zs. Fiatalok az egészségügyben életre nevelnek — Ma elosztottuk a lányokat az osztályban — állít haza tizenkét éves fiam az iskolából. — Mindenki választott egyet magának, de én és Edik ket­tőt is ... — Mi az, hogy „elosztot­tuk”? Minek? — kérdem ér­tetlenül — Pedig világos. Segítek vinni a táskájukat, és meg­védem őket, ha kell. Mit mondjak? Elismerést érdemel a szándék. A baj csak ott van, hogy a kislá­nyok olykor nem egészen értik ezt a „lovagias” visel­kedést. Meg aztán az is elő­fordul, hogy ebben a kor­ban a kis lovag nem min­dig bánik kesztyűs kézzel a védencével. Például az én Kolja fiam sem Ólja nevű osztálytársával. A kislány édesanyja föl- háborodottan panaszkodik az iskolaigazgatónak: — Miféle huligánok van­nak ebben az iskolában?! Kolja gorombáskodik a ikis- lányommal, húzkodja a ha­ját, betintázta a fehér gal­lérját ... Á családi Kolját behívatják az igaz­gatói irodába. — Nem... én nem va­gyok huligán — rebegi hal­kan, riadtan. — De hát miért bántod Ólját? — kérdezi szigorú­an az igazgató. — Nem bántom. Hiszen tetszik nekem ... Igen, a Koljához hasonló korú kisfiúk már kezdenek érdeklődni a lányok, első­sorban osztálytársaik iránt. Ez az érdeklődés az ellen­kező nem képviselői iránt egészen természetes dolog, ami összefügg a fiziológiai érettség kezdetével. Elmúlik egy kis idő, egy­két év, és változik a hely­zet. Tizenöt éves korukra a kislányok kezdik megérteni, hogy megnőtt, megvállaso- dott fiú osztálytársaik ko­molyabb figyelmet érdemel­nek. Egyre jobban igény­lik a nagy beszélgetéseket. S ilyenkor van az, hogy egy osztályból való párocskák kilométereket sétálgatnak, komoly dolgokról avagy semmiségekről órákig be­szélgetnék. Egyszerűen jó együtt lenni. Ez nagyszerű és a legtisz­tább korszak az életükben. S baj, ha a szülők ezt nem értik meg. Ilyenkor jönnek a konfliktusok, önmagukban is kellemetlenek, de külö­nösen veszélyesek azért, mert a haragos felnőttek, abbeli igyekezetükben, hogy „megelőzzék a bajt”, talán akaratlanul is, de maguk irányítják a kamaszok fi­gyelmét a kapcsolatnak olyan vonatkozásaira is, amelyekkel ők talán még nem foglalkoztak. Néhány évvel ezelőtt az egyik leningrádi iskola fog­lalkozásokat szervezett a családi nevelésről, előbb a tanítóknak, aztán a szülők­nek, majd végül maguknak a gyermekeknek. Nyílt, tár­gyilagos beszélgetések vol­tak, a helyesen megválasz­tott hangnem megkönnyí­tette a részvételt mind a gyerekek, mind a szülők számára; a kamasz lá­nyok. fiúk feloldódtak, bát­ran kérdeztek, és a felnőttek válaszoltak. A leningrádi tapasztalato­kat ma már sok iskolában felhasználják. Az 1983—84-es tanévtől kezdve a családi életre ne­velés minden általános is­kolában elkezdődött. A tan­anyagot a Pedagógiai Tudo­mányok Akadémiája dolgoz­ta ki, egy sor iskolában végzett előzetes kísérletek alapján. A tananyag első ré­szével, ami az egyéni higié­niával és a nemek kapcso­latával foglalkozik, a VIII. osztályban ismerkednek meg a tanulók. Ezt az osztályt mindegyik kijárja, a VIII után ugyanis egy részük el­végzi a X. osztályt is, egy részük tovább tanul szak- középiskolában, technikum ban stb. „A családi élet etikája és lélektana” című tananyaggal a IX. és a X. osztályban foglalkoznak. Ez olyan témákat taglal, mint a családjogi törvény, a há­zasság lelki alapfeltételei, a házastársak együttélésének problémái, a családon belü­li nézeteltérések és azok tisztázásának különféle mód­jai, a családi együvétarto- zás érzése stb. Amikor a tanulókat meg­kérdezték, tetszenek-e ezek az órák, a válaszok száza­lékaránya a következő volt' „igen” — 70 százalék, tar­tózkodott — 20 százalék. „nem”-et mondott — 10 százalék. Egyébként ez utóbbi 10 százalék között nem volt egyetlen leányta­nuló sem. A. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom