Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

4 Somogyi Néplap 1984. december 1., szombat TELJESÍTETTEK NYERESÉGTERVÜKET Változik az állattenyésztés támogatási rendszere Könyv­staféta Zánkán Űj piacok — kooperáció A beruházási piac továb­bi lanyhulása ebben az év­ben is érzékenyen érintette a Kemikál barcsi Építési Műanyagfeldolgozó Gyárát. 1984-et optimistábban ítél­ték meg a kelleténél: né­mely termékük iránt csök­kent az érdeklődés és a második negyedévtől sor­ra mondták le a megrende­léseket a partnerek. Gond­jaikat csak tovább fokozta, hogy az érvényben lévő importkorlátozások és a kül­földről származó anyagok ütemtelen beérkezése miatt nehezen tudták biztosítani a folyamatos termelést. A_ fel­soroltak ellenére teljesítik az év elején megfogalma­zott célokat, termelésük megközelíti az ötszázmillió forintot, sőt a napokban el­érték a tervezett százhúsz­milliós nyereséget is. Szabolcs Pál gyárvezető szerint a szigorúbb belső gazdálkodási rendnek, az új megrendelők és piacok meghódításának köszönhe­tő, hogy sikerült előrébb lépniük 1984-ben. A mind nagyobb arányú lakás- és épületfelújítások, továbbá a magánerős építkezés ter­jedésének köszönhetően az általuk gyártott homlokzat festékből idén többet állí­tottak elő, mint az elmúlt esztendőben, mennyisége eléri az 1300 tonnát. Ugyan­akkor Bitulax tetőszigetelő­ből ebben az évben mint­egy 15 százalékkal igényelt kevesebbet a piac. Mindez azt jelzi, hogy a lakásépí­tésben bekövetkezett vál­tozások — a családiházas forma — máris érezteti ha­tását. Az említettekből is érzékelhető, hogy a Kemi- kálnak az eddiíj, gyártott hagyományos termékein túl bővítenie illik gyártási pro­filt, ami egyben a több lá­bon való érvényesülést is jelzi. Ám, mielőtt új terméke­ikről szólnánk, érdemes megemlíteni, miképpen is teljesítik az 1984. évi ex­portfeladatait. Mint Szabolcs Páltól megtudtuk, minden eddiginél nagyobb arányú az idei esztendő kiviteli tel­jesítése. A Német Szövetsé­gi Köztársaságba 60 tonna pigmentpasztát szállítanak. Az ország legkorszerűbb vákuumformázóján tízezres szériá­ban autóbusz-világítóburákat készítenek az Ikarosznak a KEMIKÁL barcsi gyárában és az utolsó tétel a napok­ban hagyja el a barcsi gyá­rat. Ezen túlmenően az NSZK-partner — ha kisebb mennyiségben is — vásárló­ja a Bitulax tetőszigetelő­nek és a homlokzatfesték­nek. Modifikált bitumenből a napokban indították út­nak az idei év utolsó szál­lítmányát: ebből a termék­ből 2200 tonnát küldtek az NSZK-ba. Az 1978 óta működő bar­csi Kemikál lépésváltása természetszerű. 1984 ilyen szempontból határkőnek is fölfogható; a tavalyi kezdeti lépések után mind nagyobb szériában készítenek külön­böző műanyagalkatrészeket az Ikarusz Karosszéria- és Járműgyárnak. Az üvegszá­las poliészterből gyártott karosszéria-elemekből idén többezret szállítottak, és jö­vőre várhatóan tízezer ka­rosszéria-elemet állítanak elő az Ikarusz számára. Az Ikarusz hosszú távon biztos partnert jelenthet a Kemi- kálnak, ha továbbra sem lesz minőségi kifogás termé­keik ellen. Erre a jól felké­szült szakembergárda je­lentheti a garanciát, és ezt jelzi többek között az is, hogy az exportra készülő autóbuszokhoz 1984-ben 23 ezer utastéri lámpabúrát ál­lítottak elő. Az üzemben működő vákuumformázó az ország legkorszerűbb ilyen berendezése, amelyen e hó­nap végétől az exportra szánt Ikarusz ok műszerfa­lát állítják elő. A világszer­te ismert autóbuszgyártó cég egyelőre „kóstolót” kért Barcsról: a napokban kül­dik el azt az ötven darab­ból álló 0-szériát, amit az­tán minőségi tesztnek vet­nek alá. Barcson minden­esetre bizakodóak, a több­ezres megrendelés reményé­ben. A versenyben maradás­hoz viszont nem elégséges ma már az új termékek gyártásának beindítása, az importanyagok helyettesíté­se. A költségek csökkentésé­nek nem elhanyagolható té­nyezői a szállításra fordí­tott forintok. Annak idején, a barcsi Kemikál építésekor elsősorban forráshiány mi­att nem készült el az ipar­vágány. Most jutottak el odáig, hogy az Állami Fej­lesztési Bank mintegy 15 milliós hiteléből, továbbá a rendelkezésre álló fejleszté­si alapból harmincmillió forint értékben kiépítsék az iparvágányt. A generálkivi­telező, a barcsi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat a jövő esztendő első félévé­re ígéri a beruházás elké­szültét, amelyhez a külön­böző vegyi anyagok vagon­ból való lefejtését biztosí­tó berendezések és csőrend­szer is kapcsolódik. A be­ruházás átadása jelentősen csökkenti a szállítási költ­ségeket: az előzetes becslé­sek szerint megközelítőleg 30 százalékkal kerül majd kevesebbe a vasúti fuvaro­zás, mint a közúton való szállítás. Az iparvágány szükségessé teszi a gyár belső forgalmi és szállítási rendjének átalakítását is, amelyen most dolgoznak a szakemberek. Ezzel egyidő- ben megkezdték a különbö­ző üzemegységek téliesítését, a szokásos szezonon kívüli nagykarbantartás előkészí­tése érdekében... Salamon Gyula A Minisztertanács megtár­gyalta a mezőgazdaság — ezen belül az állattenyész­tés — jelenleg érvényben levő támogatási rendszere működésének tapasztalata­it, és határozatot hozott az 1985. évben bekövetkező változásokról. A szarvasmarha-tenyész­tésben a jövedelmezőség ja­vítása érdekében a nagyüze­mekben a tejliterenkénti ár- kiegészítés 0,40 forinttal, a vágómarháé kilogrammon­ként 1 forinttal nő. A juh­ágazatban a vágójuh felvá­sárlási ára kilogrammon­ként 9 forinttal, a zsíros gyapjúé 4 százalékkal emel­kedik. Megszűnik a juhte­nyésztésben a kiselejtezett anyaállatok pótlásának tá­mogatása, ezzel egyidejűleg a vágójuh-értékesítés után kilogrammonként 3,40 forint árkiegészítésben részesül­nek a nagyüzemek. Változik a beruházás tá­mogatási rendszere is. Meg­szűnik az új sertéstartási létesítmények támogatása, a meglevő korszerűsítéséhez viszont 35 százalékos támo­gatás folyósítható. A tejter­melő tehenészetekben a fé­rőhelyek létesítéséhez igény­be vehető fix támogatás 18 ezer forintról 12 ezer forint­ra csökken. A mezőgazdasá­gi termelés bevétele után — a szántóterület átlagos aranykorona-értékétől füg­gően — differenciálták az árkiegészítést; a szarvasmar­ha- és a juhágazat termé­keinél 9—24 százalék, egyéb állatenyésztési ágazatok ter­mékeinél 3—12 százalék kö­zött változik. A szabályozó- rendszer módosítása bizo­nyos ágazatoknál (pl. a ser­téstenyésztésben) fékezően hat az állományfejlesztésre, illetve a hozamok további növelésére. Szükségszerű igény viszont a vágómarha- és juhhústermelés, vala­mint a tejhozamok további növelése. A mezőgazdasági célkitű­zésekkel összhangban fontos tenyésztői feladat az üzemi állatállomány szerkezetének rugalmas változtatása és a támogatási rendszer adta lehetőségek kihasználása. Varga Gábor Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat Állomása, Kaposvár Piaci körkép Tojás 3,30-ért Nem akartak hinni a sze­müknek tegnap a kaposvári hetipiac vásárlói a 3,20— 3,30-as tojásárak láttán. Még nem volt rá példa, hogy a 2,80-as apró tojás olcsónak számított volna. Kevesebb bosszúságot akoztak a zöld­ségárak. A vegyes zöldség ára mérséklődött: már 5-ért is adtak egy kiló sárgarépát, 10—14-éxlt pedig zöldséget. Ugyancsak elfogadható ár volt 5 forint egy kisebb fej kélért. Ennyiért bő kilót, kaptunk fejes káposztából. 6-ért fogyott a burgonya, 8- ért a cékla. Üde színfolt volt néhány zsenge zöldhagyma- csomó 4 forintért. Ennyiért láttunk fagy csipkézte fejes salátát is. A primőrfélék közül most csak paradicsomot hoztak. 57-ért is vásárlásra ingerlő volt. A zöldpaprika legkevés­bé zöldnek mondható. 20—40 forintot kértek e fonnyadt portéka kilójáért. Még min­dig forintért adják a zeller és petrezselyem csokrát. 5-re tartottak egy öklömnyi zel­lergumót. Sóskát és spenótot most 20 forintos kilós áron is vehettünk. 56 forint a tar­kabab, 40 a fehér. Egyelőre 80 forintért szerezhető be mák, dióbél már csak 100- ért. A gyümölcs-szépségver­senyt ezúttal a 22-re tartott vajkörte nyerte volna. Meg­lehetős küllemű almát 15-ért árulták. A naspolya 10-ért sem volt csábító. Kevesen váltakoztak a 15 forintos he- csedlivel való pepecselésre is. Ismét több völt a geszte­nye, s 30-ért szemrevalót is kaphattunk. Drága csemege a 80 forintos mogyoró. Kelendő újdonság volt a Zöldért pavilonjában megje­lent 19 forintos kubai na­rancs. 320 forintot kérték egy hí­zott kacsáért. Mindössze 100 forint volt egy testes puly- kajérce, 60 forint az élő pe­csenyecsirke kilója, s most egy mutatósiabb, konyhakész példányért sem számoltak 70-nél többet. A gombapiac kínálatából csak a 60 forintos sampion érdemel említést. András napján elérhető 15 —17 forintos áron vették a szegfű szálát. December 3—9. között ez évben is megrendezik az or­szágos gyermekkönyvhetet. Ebből az alkalomból a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vállalat december 5-én já­tékos vetélkedőt rendez a zánkai úttörővárosban. A Könyvstaféta című ve­télkedőn mintegy ezer tá­borozó úttörő vesz részt. A gyerekeknek a legkülönbö­zőbb szórakoztató és isme­retgyarapító feladatokkal kell majd megbirkózniuk. Lesz, aki könyvkiállítást rögtönöz a legkülönbözőbb — szépirodalmi, képzőmű­vészeti vagy sporttárgyú — könyvekből. Mások a leg­szellemesebb vásári kikiáltó címéért vetélkednek. Köz­ben a résztvevők megis­merkednek — többek között — néhány, Magyarország történetében fontos szere­pet játszó várral, játékos formában feldolgoznak egy Jókai-novellát vagy verset zenésítenek meg. S az sem baj, ha a hangszerek kö­zött — a mulatság kedvéért — gyufásdoboz-rumbatök, kanalaik és egyéb zaj keltő eszközök is lesznek. A vetélkedő végén hirde­ti meg a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülése, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, valamint a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat pá­lyázatát, amelynek a szöve­gét itt közzéadjuk: Pályázati felhívás Kedves Gyerekek! Az idei gyermekkönyvhét­hez kapcsolódva Miért tet­szett? címmel pályázatot hirdetünk. Ezen azok vehet­nek részt, akik — körülbe­lül 1 oldalon — megírják, hogy melyik gyermek- vagy ifjúsági könyv tetszett ne­kik a legjobban, és miért. Olvassátok a most megje­lenő új könyveket is! A pályázatokat névvel, életkorral és pontos címmel ellátva 1985. január 30-ig küldjétek be az alábbi cím­re: Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat propagandaosz­tály, Budapest, 5. Pf.: 370. 1370. A pályázaton nyári tábo­rozást, értékes könyvutalvá­nyokat és egyéb díjakat nyerhettek. Az eredményhirdetést 1985-ben a gyermeknapon tartjuk. A nyertesek név­sorát a Pajtás újság májusi számában olvashatjátok. LETTORSZÁGI BESZÉLGETÉSEK Lakásépítés — segítséggel A diákok a szovhoz- ban végzett munkáért rendes bért kapnak, sőt a nyereségből is része­sednek. Viszonzásul csupán 80 kopejka jelképes kollé­giumi díjat kell fizetniük havonta, a napi háromszori étkezésért pedig egy-egy ru­belt. A szovjet állam ehhez minimálisan 30 rubel ösz­töndíjat ad, de sokan kö­zülük az őket küldő, és visszaváró kolhoztól is kap­nak ösztöndíjat, ez nem rit­kán meghaladja az ötven- hetven rubelt is. Az iskola fenntartásához a szovhoz jelentős mértékű államse­gélyben részesül, de jöve­delmük egy részét a szov­hoz vezetősége is a techni­kum fenntartására, fejlesz­tésére fordítja. Tavaly például 2,7 millió rubel tiszta nyereséget köny­velhettek el, az idén is több lesz a nyereségük kétmillió rubelnél. Igaz, sok helye van ennek a pénznek. Most bővítik a szovhoz központ­jában lévő középiskolát, új uszodát, tornatermet építe­nek, a szükségletnek megfe­lelően újabb osztályterme­ket, nyelvi, technikai labo­ratóriumokat rendeznek be. Szó van egy újabb üzletköz­pont és szolgáltatóház építé­séről is. Persze Lettországban is a lakásépítés a legfontosabb. Saját építőbrigádjaik első­sorban a hasonló építkezé­sekkel foglalkoznak. A több­szintes lakóépületeket ri­gai vállalatok építik. A szov­hoz komoly segítséget ad a magánerőből történő épít­kezésekhez is, hitelekkel, a szükséges gépek, anyagok beszerzésével. Korábban a szovhoz dolgozói a tipikus lett tanyarendszer kereté­ben éltek. Gyakran húsz, ötven kilométernyi távolsá­gokból jártak be dolgozni Ma az itt dolgozó 1150 me­zőgazdasági munkás 80 szá­zaléka már a szovhozköz- pontban lakik, csakúgy, mint a technikum nevelői, a szovhoz munkáját segítő kereskedelmi, szolgáltatási dolgozók. A lakásépítés tehát ott is egyre inkább a differen­ciált teherbírás, vagyis a jó és a jobb munka függvé­nye. Egyre inkább hallani, hogy a lakást nem kapják, hanem veszik — természe­tesen az államtól, a rminka- helytől kapott igen kedve­ző feltételű hitelek és más egyéb juttatás segítségével. Ott is divat a kaláka, a magánépítkezések zömét így oldják meg, hisz a roko­ni, baráti segítség sokkal olcsóbb, mint az építőipar ott is borsosain kerekített költ­ségvetéssel szervezett mun­kája. A „hogyan?” és „mennyiért?” már lett bará­tainknál is fő kérdéssé vált. Amint tapasztaltam: bátran szembe is néznek ezzel á kihívással. Riga tulajdonképpen kis­sé rideg éghajlati viszonyai ellenére is vidám, színesen kanyargó nagyváros a Bal­ti-tengerbe ömlő Daugava folyó és a rigai tengeröböl által határolt területen. Ilyenkor, ősszel természete­sen sötétebbek a tónusok, dermedtebbek a színek, a. gyakori esők, a reggelen­ként menetrendszerűen ér­kező köd, a csípős tengeti szél bizony visszatereli az embereket jól fűtött laká­saikba. A műemlékekben gazdag óváros, az évente ezernél több hajót fogadó tengeri kikötő környéke, de még a világhírű rigai üdülőiköz&ont — Jurmala — dünéi, feny­veserdői, évente háromszáz- ezer vendéget fogadó gyógy­üdülői, fürdői sem csábít­ják úgy a vendégeket, mint nyáron, amikor valóban a Baltikum gyöngyszemeként vonz, villog, virul a város. Vasvári Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom