Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-04 / 284. szám

1984. december 4., kedd Somogyi Néplap 3 Hogyan változik az árrendszer? Egy korszak vége A napokban láttáik napvi­lágot a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítéséről szóló minisztertanácsi rende­letiek. Érthető módon a bér­es keresetszabályozás mellett az árrendszer 1985-től érvé­nyes szabályait kíséri meg­különböztetett figyelem. Hi­szen az árak nemcsak min­dennapi életünkben játsza­nak fontos szerepet, hanem alapvetően meghatározzák a vállalatok gazdálkodását, an- nák közvetlen mércéjeként szolgálnak. A január elseje uitán ér­vénybe lépő változásokat csak akkor értékelhetjük re­álisan, ha ismerjük a hosz- szú távú elképzeléseket. A mostani változás nem for- dulónapos reform, hanem egy éveken keresztül húzódó folyamat kezdeti szakasza, ennek hatásait lemérve hoz újabb intézkedéseket a kor­mány. fíosszú távon a cél már egyértelműen megfogal­mazódott. A piac, a verseny erősítése a gazdasági haté­konyság emelésének eszkö­ze, s ehhez olyan ármecha­nizmust kell kialakítani, amely összeméri az itthon el­adott árut a külföldivel, s lehetetlenné teszi, hogy ver­senyképtelen, túlságosan drá­ga árut is el lehessen adni. Ám az árrendszer másik funkciója, hogy gátat szab­jon a túlságosan gyors üte­mű árnövekedésnek — ma­gyarán, érvényt kell szerez­ni a kormány antiinflációs politikájának is. Éppen ezért érvényben maradnak még a korábbi években bevezetett stabilizáló esZközöik, például a hatásági árak aránya egye­lőre nem csökken. (Ebbe a kategóriába tartoznak az ipa­ri alapanyagok, alapvétő fo­gyasztási Cikkek stb.) Az áremelést fékező tényezőik közé tartozik a tisztességte­len árról szóló miniszterta­nácsi rendelet is, amely csak kiegészíti a tisztesség­telen gazdasági tevékenység tilalmát rögzítő törvényt. Az / árai lenőrzés szigorodása, a súlyos szankciók alkalmazá­sa — a szabályok megsértői­vel szemben — arra készteti majd a gazdálkodókat, hogy ne a költségek automatikus áthárításával, monopol­helyzetük kihasználásával, hanem jobb, hatékonyabb munkával próbálják bevéte­leiket növelni. Az általános elvék útin érdemes megismerkedni né­hány fontosabb területen be­következett változással. Az egyik lagfontosább mó­dosulás a kompetitiv, a kül­kereskedelmi árakhoz igazo­A környezetet figyelő, ér­deklődő utazónak két dolog is feltűnhetett az idén ; mintha kisebb lenne a nyüzsgés, a kész és feldolgo­zásra yáró alapanyag a köz­ség határában levő igali fa­feldolgozó üzemben, és hogy egy új, nagy épület falai nő­nek közvetlenül a kerítés mellett. Ebben az évben sok gond­dal birkózik a szövetkezet fafeldolgozója. — Az idén csökkenteni kel­lett a létszámot — jegyezte meg Sebők József a szövet­kezet elnöke, — más terüle­tekre átcsoportosítani a dol­gozókat értékesítési, piaci problémák miatt. Ma már csak rakodólapokat gyár­tunk, erre van vevő és igen kis mértékben, csak a lakos­sági igények, megrendelések kielégítésére négy-ötezer négyzetméter parkettát. — A fapiacon jelentkező nehézségek érintették-e a szövetkezet gesztorságával működő fagazdasági társu­lást is? A társulást is sújtják a nehézségek. Mivel az itt ké­szíthető gyártmányokra nincs kereslet, a társulat partner gazdaságaitól — tízen fogtunk össze — kevesebb alapanyagot tudunk felvásá­rolni, illetve feldolgozni. Sze­dő mechanizmusban követ­kezett be. Ebben a körben a korábbi években számta­lan adminisztratív korlát gá­tolta az árak mozgását, amely nem a valós piaci vi­szonyokat, hanem egy imi­tált piac mozgását tükrözte. Már ebben az évben felol­dották ezeket a korlátokat a gazdálkodók 15 százalékánál, jövőre újább 20—25 százalék kerül át a versenyár kate­góriába. Ennek viszont fel­tétele, hogy itthon már mű­ködő piac értékelje az adott gazdálkodók teljesítményét, s a kereslet-kínálati viszo­nyok is viszonylag kiegyen­súlyozottak legyenek. A vál­lalatok pályázat útján kér­hetik az „átminősítésüket”. Az árak a vámmal növelt import és az exportban elért áraik kettős koílátja között mozoghatnák majd sízabadon. Az építőiparban megma­rad a hatósági árak viszony­lag tág kőire, de egyre na­gyobb 'teret kell kapnia a versenytárgyalási rend­szerinek, ahol a vállalatok közvetlenül mérhetik össze teljesítményüket, sa megren­delő a számára legkedve­zőbb árat ajánlónak adhatja a megrendelést. Természete­sen a piaci verseny ebben az ágazatban is csak akkor erő­södhet meg, ha sikerül visz- szaszoríltani szervezeti intéz­kedésekkel a nagy oégek mo- nopdl'helyzetét. Az ipari ágazatok mellett a mezőgazdaságban sem ma­rad változatlanul az árak képzése. Ahogy az egész népgazdaságban, úgy itt is elsőrendű feladat a támoga­tások arányának csökkenté­se. A következő években en­nek megfelelően fokozatosan megszűnik a holtmunka rá­fordításokhoz adott állami támogatás — magyarán a műtrágya és egyéb kemiká­liák vásárlása az állami gaz­daságok és termelőszövetke­zetek költségvetését terheli majd teljes egészében. Ezzel párhuzamosan leépítik, illet­ve a minimálisra csökkentik az élelmiszeripari és mező- gazdasági termékek vásárlá­sához nyújtott állami támoga­tást, s csak néhány alapvető cikk árához járul majd hoz­zá a költségvetés. A harma­dik lényeges eleme az új szabályozásnak, hogy egyre nagyabb teret kapnak a ha­tósági árak rovására a sza­badárak. Ám éppen a már említett fontos gazdaságpoli­tikai cél, az életszínvonal vé­delme miatt e koncepció ma­radéktalan megvalósítása jó néhány évet vesz majd igénybe. A termelői ármechanizmus rencsére a Sefag is tagja a közösségnek — s ő a biztos vevő. Amíg az erdőgazdálkodás­ban, — művelésben jól ér­zékelhető előrelépést hozott az együttműködés, a feldol­gozás, az értékesités a piaci nehézségiek miatt egyelőre döcög. Ezűdeig kétmillió fo­rint értékű közös gépeszközt szerzett be a társulás — ki­közelítőt, darut vásároltak lényegesen könnyítve, szer­vezettebbé téve a kiterme­lést. — Az összefogás előnye ilyen szempontból mérhető a társult szövetkezet tevékeny­ségéiben. Az eredményesség, a jövedelmezőség azonban változása csak akkor hoz­hatja meg a kívánt hatást, ha a fogyasztói árképzés sem marad változatlanul. E ke árnak együtt kell mozognia, hiszen csak így érzékelhetjük a valós ráfordítások növeke­dését vagy éppen csökkené­sét. Az útóíbbi években vég­bement változások kedvező alapot teremtenek arra, hogy ez megvalósuljon. De ehhez szükség lesz arra is, hogy a két ár közé beépült támo­gatási mechanizmus mind ki­sebb területre szoruljon vissza. A tervek szerint ne­hány év alatt a mostani szint félére csökken majd az ily módon adott állami tá­mogatás. A preferencia esz­köze pedig a két ár kozott lévő forgalmi adó lesz. A korábbi bonyolult sziszté­mát egy egyszerűbb, mind­össze négy adókulccsal számoló rendszer váltja föl. Az első 0-százalékos körbe tartoznak majd az alapvető élelmiszerek, a gyermekáruk, az iskolaszerek, egyes kultu­rális szolgáltatások, termé­kek stb, vagyis a fogyasztás szempontjából fontos cikkek. A következő 11 százalékos csoportba többek között a felnőtt ruházati cikkek ke­rülnek, s 22 százalékot — ez a harmadik kulcs — fizet­nek majd az iparcikkek vá­sárlói. A legmagasabb adó­kulcs a luxuscikkeknek mi­nősülő termékekre vonatko­zik, például a külföldi koz­metikumokra, autókra. Mint köztudott, már eddig is je­lentős forgalmi adót kellett fizetni az ilyen cikkek vá­sárlásakor. többet, mint most. A különbséget fogyasztási adóként vetik ki ezekre a termékekre, tehát emiatt ár­változás nem lesz. Hosszú oldalakon lehetne még sorolni az új intézikedé- seket. De néhány fontosabb terület kiragadásával is pon­tos képet kaphattunk e ren- delétek szelleméről. A 'gaz­dasági szabályozás a piaci kontroll szerepét növeli a kötöttségek feloldásával, es az ezt kísérő tudatos piac­építő munkával. A változá­sok zöld utat adtak a terme­lői és fogyasztói érdekek köz­vetlen ütközésének is, hiszen csak így kényszeríthetők a vállalátok arra, hogy ki­használják a gazdálkodásban rejlő tartalékaikat, s ne. csaík az árak emelésével nö­veljék nyereségüket. A sza­bályozott piac hatókörének bővülése a gazdasági fejlő­dés, a hatékonyság fokozásá­nak hajtóereje lehet a kö­vetkező esztendőkben. még korántsem a kívánt mértékű — fűzte hozzá az elnök. — Korábban volt már mástól milliós nyeresége is a feldodgozónak, az idén pe­dig jó ha a „nullára kifut” ez az ágazat. A telepen tapasztalható „csendesebb élet” magyaráza­ta ebben rejlik. Az emelkedő faiak, a ma még tető nélkül álló épület pedig részben az itt dolgozókért készül, más­részt azok érdekében, akik a szomszédos gépműhelyben te­vékenykednek. Munkahelyi megbeszélése­ken, egyéb fórumokon egyre többször hangzott el; valamit tenni kéne az itt dolgozók munkakörülményeinek javí­Az elmosódott fotográfián a kétszáz itt dolgozó lóból, szamárból, öszvérből csali kettő látszik. Kétkerekű szekérfélét húznak, egymás után ballagva tapassák a sarat. Kísérőjük nincs, igye­kezetükből kiderül, hogy ismerik az útvonalat, a célt. Az alapokból kiásott földet húzzák. A háttérben üzemi épület váza látszik, előbbre gyár­kéményt falaznak az em­berek. A fénykép harminc- három évvel ezelőtt, egy őszi napon készülhetett Ka­posvár mellett, Papsára- dűlőben. Az akkori könnyűipari miniszter, Kiss Árpád 1951. április 30-án rakta le az építendő gyár alapkövét. Október 8-án annyira előre­haladt az építkezés, hogy a miniszter három hordó sör­rel, szendvicsekkel vendé­gelte meg az építőket, a fo­nodái gépszerelőket; ők es­te hét órakor az ajándékot jóízűen fogyasztották el. A film — Van egy. film az épít­kezésről — mesélte Pócs Jó­zsef 56 éves művezető —; nem hiszem, hogy létezik több. A Mafilm forgatta, öt­ven forintért vettem. Egy­szer levetítettem, sokan föl­ismerték magukat. Rajta van az első tánccsoport, az első büfé, az építkezés, a sártenger. Ha elmegyek, a gyárnak adom. Aztán az emlékezés ho- mályosuló filmkockáit per­gette le, szelíden, nyugod­tan, mint aki tudja már, mi van a film végén. — 1951 tavaszán hangszó­rók hirdették szerte a vá­rosban. hogy a majd épülő kaposvári textilgyárhoz fia­talokat keresnék. Jelentkez­tem. Kőbányára, majd Sze­gedre kerültem; ott betaní­tottak bennünket. Életem tása érdiekében. Ezért döntött úgy a szövetkezet vezetősége, hogy egy szociális blokkot épít, kultúrált tisztálkodási és étkezési lehetőséget biztosít­va mind a műszakiaknak, mind a fafeldolgozóban dol­gozóknak. — Az idén, sajnos, nem tudjuk átadni ezt a létesít­ményt — mondta Sebők Jó­zsef —, de építőbrigádunk ki­emelt feladata, hogy jövőre mielőbb kultúrált körülmé­nyeket teremtsünk itt is. Ha első lépésiben ez nem is ment minden szándékunk az, hogy távlatilag itt hozzuk létre az üzemi konyhákat is. Mert ahogy a tisztálkodási lehető­ségek messze elmaradtak a kívánalomtól, ugyanez vonat­kozik a közétkeztetésre. A község legnagyobb gaz­dálkodó egységének, a terme­lőszövetkezet dolgozóinak ét­keztetése nem megoldott. Jólehet igény van rá, hi­szen ilyenkor, télddőben is hatvan-hebven ember igényli az üzemi konyhát. Ellátásuk­ról fele részben az áfész gon­doskodik, a faüzem és a mű­szaki dolgozók pedig Tátotn- pusztáiról kapják éthordóban a napi ebédet. A falak már állnak, a gond megszüntetése folya­matban van. Ígéret, remény ez, mint azok az erőfeszíté­sek is, melyek a fafeldolgo­zás az értékesítés javítását, a holnap eredményesebb kö­zös munkáját szolgálják. V. M. legjobb zsíroskenyereit ak­kor ettem. A szakmával va­ló ismerkedést derékig por­ban kezdtük, a porgyűjtő pincét takarítottuk ki. Kaposvárra érkezve csa­lódás fogta el. Az építkezés elhúzódott, beállt ő is a többiekkel alapot, pincét, gödröt ásni. — Fabódét lakottak ösz- sze, ahol az első ruhákat árulták, ahol olcsón ruha­neműhöz juthattunk. Az or­szágnak nagyon kellett a fonal; sorban épültek a fo­nógyárak, hogy az emberek föl tudjanak öltözni. 1952-ben a kártolóüzem­ben lett művezető, egy év­tized múlva elvégezte a tex­tilipari technikumot, s ma ugyanott művezető. Világ- színvonalú gépeken is dol­Haris Irén goznak, 1970 óta a gépi ter­melés megnégyszereződött. — Az egyik gyerekem ta­valy végzett a pécsi tanár­képzőn; férjhez ment, van már családi házuk. A másik lányom Leningrádban egye­temista. 1959-ben egy szép házat építettem a gyárral szemben. A nulláról indul­tam, s úgy érzem, az én éle­tem sikerült. — Kudarccal sohasem ta­lálkozott? — Nemsokára nyugdíjba megyek. Szeretnék magatn helyett egy embert kinevel­ni, de nincs ... Űrt érzek magam után. „Kis Katalin házassága" — Végigsírtam 1951 nya­rát — mondta Haris Irén, 51 éves szövőnő, közben uj­jaival a gyufásdobozt for­gatta —, hogy engedjenek el szüleim a tanfolyamra. Talán tavasz volt, amikor a moziban láttam a „Kiss Ka­talin házassága” című fil­met. A főszereplő fonodában dolgozott; tizenhét éves vol­tam, tetszett a fehérség, el­képzeltem magamat... Hát sírni kellett. Haris Irén testvéreit és szüleit 1947-ben telepítették át az Érsekújvár melletti Naszivadról. Nem tudták, hová kerülnek. — Ha átmegyek a kapos­vári vasúti átjárón, mindig eszembe jut, ahogy vártunk a vagonokban másfél napig. Nem hittem volna akkor, hogy itt fogok kikötni. Az iskolát még odahaza félbe­szakította a háború. Négy magyar osztályt jártam ki, az ötödik már szlovák volt. Ennyiről kaptam értesítőt; de mindig csak négyet mondtam, a gyárban is. Nern lelhetett az iskoláiba bevonszolni, féltem, hogy bukott-szamár leszek. 1951 karácsonya előtt né­hány nappal állt munkába. Az a tél különösen kemény volt. A gyűrűsfonó gépek mellett nagykabátban dol­goztak, a kokszkályha — a tűzoltók őrizték — kevés meleget adott. — Akkor a gumicsizma volt a divat; a főmérnök ha bejött az üzembe, sáros volt nyakig. Fiatalok voltunk, nem tűnt fel, hogy milyen nehéz. Csak az utóbbi évek­ben gondolkodtam el rajta, örültünk, hogy dolgozhat­tunk. A szerelem is itt volt, minden ide köt. A fiam és a textil töltötte ki az éle­tem. Ahogy növögetett a fiam, éreztem: a nevelésével egyedül maradtam; hiányoz­tak az iskolák, és szégyell­Veress ZoJtánné lem mondani a négy osz­tályt , , . A hatvanas években elvé­gezte az általános iskolát, 1971-ben leérettségizett. 1955-lben lépett be a pártba, az üzemi pártbizottságnak 15 éve tagja. Nyolc eszten­deje munkamódszer-átadó felügyelő: a kezdőkkel fog­lalkozik. — A városban rengeteg ember rámköszön, és néha nem tudom, kicsoda. Szé­gyellem, kihullanak az em­lékezetemből, mert annyian voltak, akiknek fogtam a kezét. A film vég« — Már csak huszonnégy alapító tag dolgozik a gyár­ban — mondta Veress Zol­tánná, 56 éves oszitályveae- tő, az asztalon a gyárról szóló monográfiák, amelyek­nek írásában segédkezett és a háromkötetes gyártörté­net. amelyet egyedül készí­tett. Belekukkant, keresve a pontos adatokat, szemüvegét meg-megigazítva. — Most ér véget egy kor­szak a gyár életében. 1982— 87 között az indító generá­ció nyugdíjba megy. A fele­lősség az utánunk követ­kezőké. „Anci” férjével — jelenleg gyároészillegivezető — a szege­di textilművektől került át lakásígéretért. A fiatalasz- szony betanítónak érkezett Kaposvárra 1951 őszén. Az első gépet október 23-án Anci fűzte be. Másnap es­tére három fonodái kopsz készült el; az igazgató még akkor éjjel vonatra ült és egyet a miniszterhez vitt fei. Az építkezés szakadat­lanul folyt, a kinzó sárban a Marabu kazánt sem tudták a helyére tolni ; katonák húzták be a tankkal. — öt évig az igazgató mellett dolgoztam, mint mű­szaki titkár. 1957üjen elvé­geztem a Bolyai János tech­nikumot, s igy a pamutla­boratórium vezetője lettem. Kedves munka volt, nagyon szerettem a pamutot. 1968- ban, miután leállamvizsgáz- tam a Bánki Donát Műsza­ki Főiskola' gépgyártás-tego- zatán, kineveztek a terv- termelési-statisztikai osz­tályvezetőnek. 1977-ben felsőfokú politi­kai végzettséget szerzett. Az utolsó két iskolát férjével együtt járta ki. — Be volt osztva az éle­tem. Hogy ne felejtsem el a tanulásit: tízévenként rá voltam 'kényszerítve, hogy nagy mennyiségű in­formációt, tudást szerezzek. Nem tagadható, hogy a kényszier jó volt, de a mun­ka mellett ez nagyon fá­rasztó ... Húsz éve propagandista a pártalapszervezetben, a Me­tssz megyei szervezetének alelnöke. — Hogyan látja a jövőt” — Végre akkor ültetem el a palántát, amikor kell, mert tíz év alatt egyszer sem sikerült. A pihenés évei következnek most. Sok az elolvasatlan könyvem, a lakást is szépíteni szeret­ném. A gyárban pedig, úgy gondolom, az utánunk kö­vetkezők képesek a küzde­lemre. A bizonyítani akarók még sokan vannak. S ben­nük is megvan, ami ben­nünk volt. Kőszegi Lajos Lakatos Mária Javuló munkakörülmények Pócs József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom