Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-04 / 284. szám

Somogyi Néplap 1984. december 4., kedd JÓ hetünk volt Mondhatják a sportked­velők nemre, korra és egyesületi hovatartozásra való tekintet nélkül. Va­lóban egy hét leforgása alatt annyi kellemes meg­lepetés ért bennünket, amire csak ritkán adódik példa. Nézzük először az országos eseményeket: a BEK elődöntőben van is­mét egy magyar asztalite­nisz csapat, a Tolnai VL lányai osztrák ellenfelük felett aratott győzelemmel várhatják az európai dön­tőt. Ezúttal nem a szenve­délyek, hanem az öröm hul­lámai csaptak magasra az j uszodákban. Az úszók • Európa Kupa honi váló- 1 gatóján egy „ismeretlen” | fiú, a mindössze tizenöt } éves Szabó József világra- i szóló időt úszott 200 m-es j mellen. Vele együtt nyolc olyan tizenéves fiatal fém- ; jelzi jelenleg a hazai j úszósportunkat, akik vi- ; lágszinten is a legszebb I ] reményekre jogosítanak , | fel bennünket, örömünk- \ re köztük van a kaposvá- j ri Szabó Péter, a Rákóczi , volt úszója, az idei serdü­lő Európa-bajnok is. És maradva az uszodánál: A Vasas vizilabdacsapata va­lamennyiünk szeme lattá- S ra (a tv is közvetítette) szombaton szovjet ellen- ' felét legyőzve megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. És beszélni kell a Vi- ; deoton labdarúgócsapatá­ról, mert a szerdai kilenc- : ven perc alighanem sokáig emlékezetes lesz a labda­rúgás híveinek, öt gól — nem is akármilyenek — a Partizán Bclgrád hálójá­ban alighanem már a biz- j tos továbbjutást jelenti, az UEFA-kupában. És még nem ejtettünk szót a kosárlabda-válogatott vb- selejtezőjéről. Belgium le­győzése ismét megcsillan­totta a reményt a csoport­ból való továbbjutásra. Alakuló ülést tartott a hét közepén az Országos Testnevelési és Sportta­nács. Az OTSH mellett működő tanácsadó és vé­leményező szervnek nagy . szerepe lesz a jövő testne­velési és sportmozgalmá- , ban. És még egy hír a nemzetközi porondról: is­I mét magyar kézben ma­radt a Tokaj Express nemzetközi párbajtőrver­seny kupája. Kolczonay Ernő immár harmadszor teheti a vitrinjébe. És folytatva a felsorolást, maradjunk szűkebb ha­zánkban, Somogybán. Ne- künk sincs okunk a szé- j gyenkezésre e héten. Kezd- ' Jük a sort a Siófoki Bányász >. labdarúgócsapatával, amely ; egy hét leforgása alatt két j rangadót nyert, és ott var. ^ a feljutásra várományo- ' sok táborában. Csak úgy ( „másodállásban” a hét kö- j zepén győzött idegenben az MNK-ban, és a legjobb tizenhat közé került, ösz- szeállították a válogatott tájfutó kereteket és a fia­tal Pavloviét Gábor, a Rákóczi versenyzője is helyet kapott abban. Is­mét győzött a SÁÉV NB I-es kosárlabdacsavata és ezzel hármas holtverseny­ben csoportjában az ötö­dik helyen áll. Megint- csak feltűnt nálunk is egy ifjú titán. Az ifjúsági csel­gáncs OB-n a gimnazista Sztankó András országos bajnokságot nyert, még­hozzá nem is akárhoayan. Ha most még a sakkozó­ink is elcsípnének eau do­bogós helyet az olimpián, akkor aztán maradéktala­nul elégedettek lehetnénk. De így is kijelenthetjük: szép hetünk volt. j. R. SPORT El Labdarúgó NB II Rangadót nyert a Siófoki Bányász A harmadik helyen fejezték be az őszi fordulót Területi birkózó úttörő olimpia TÍZ SOMOGYI JUTOTT TOVÁBB Vasárnap az utolsó fordu­lóra került sor a labdarúgó NB II ősZi idényében. A leg­nagyobb figyelem kétségkí­vül a Budapesten lejátszott listavezető Volán SC és a kupagyőztes Siófoki Bányász összecsapását kísérte. A jól hajrázó somogyi együttes egy hét leforgása alatt már a második rangadóján győzött, s ezzel a harmadik helyre ugrott, ott várva a tavaszi folytatást. Hátránya az NB I-et jelenítő második hellyel szemben agy pontra zsugo­rodott. Egyébként ez volt az egyetlen idegenbeli győzelem is a 19. fordulóban. A Duna­újvárosnak, illetve a 22. sz. Volánnak sikerült még egy- egy ponltot elvinnie Szek- szárdról, illetve Veszprém­ből. Az őszi idényben a Vo­lán négypontos előnnyel vég­zett az első helyen, utána a Vác, Siófok, Szolnok sorrend alakult k'i. A kieső helyeken pillanatnyilag a Szekszárd, a Bauxitbányász és a 22. sz. Volán tanyázik. Siófoki Bányász— Volán SC 3:1 (3:1) Czabárn Samu -tér, 3200 né­ző. V.: Eőry (Szemes, Mol­nár) . Siófoki B. : Horváth II. — Brettner, Pardavi, Onhausz, Ta­kács — Kiss, Zsadányi, Olajos — Marozsán (Belényesi a 79. percben), Tieber, Jan ko vies. Ed­ző: Szőke Miklós. Volán SC: Varga — Hámori (Pásztor a 70. percben), Hege­dűs, Forintos, Huszár —■ Kró- mer, Seres (Szabó A. a 81. perc­ben), Szeibert, Hatvanger — Vin- cze, Kotul. Edző: Kiss Imre. A Bányász azonnal táma­dólag lépett fel, veszélyes próbálkozásokkal rohamoz­ták a hazaiak kapuját, A 14. perc meg is hozta a siófoki­ak vezető gólját; Ola­jos hosszan vezette fel a labdát, kitűnően tálalt a tá­madást követő Jankovics elé, aki lekezelte a labdát, majd 10 méterről élesen lőtt a ka­pu bal oldalába. 1:0. Tovább­ra is a Bányász veszélyezte­tett, és a 22. percben egy gyors, korszerű támadás után növelhette előnyét. Zsadányi jó és pontos labdával indí­totta Tiebert, aki kicselezte a ráfutó Hegedűst, majd 12 Tieber gólt lőtt és gólt ké­szített elő méterről a kapu jobb alsó sarkába bombázott. 2:0. 5 perc telt el és megint ma­gasba emelkedtek a siófoki labdarúgók kezei. Zsadányi a kezdőkörben csípte el a lab­dát Forintostól. Megiramo­dott vele, majd Tieberhez továbbított, aki a jobb ol­dalon elfutott, pontosan adott vissza a felfutó Zsadá­nyi elé, és ő 8 méterről, a kimozduló kapus mellett lőtt a kapu közepébe 3:0. A 36. perében tudott szépíteni a listavezető: Vincze jobb ol­dali szögleténél Horváth II. a labda alá futott, így Szei- ber két méterről zavartala­nul fejelhetett a hálóba. 3:1. Szünet után — mint vár­ható volt — elkeseredett ro­hamokba kezdett a Volán, s a „minden mindegy” elv alapján igyekezett hátrányát ledolgozni. A siófokiak azon­ban nagyon higgadtan, már a pálya középső harmadá­ban megszűrték ezeket a próbálkozásokat. Ennek is köszönhető, hogy a Volán csak a siófoki 16-osig tudott eljutni, Horváth II. kapuját aLig-alig veszélyeztette. Húsz perc elteltével ismét a Sió­fok llendült eilőre, megint csak az első félidőhöz hason­lóan kapujához nyomta a közlekedésieket. A 83. perc­ben Tieber két védő között kilépett, már az ötösön járt, de óriási helyzetben a kapu fölé emelt. Egy perc múlva csaknem az előbbi eset is­métlődött meg, ekkor a csa­tár a kapus Vargát talál ta el lövésével. A 88. percben Ola­jos került gólhelyzetbe, de az ötösről visszaadta a lab­dát Tiebernek, aki kecsegte­tő helyzetben elcsúszott, így odalett az újabb lehetőség. Valljuk be, nem várt ered­mény született a Czabán Sa­mu téren. A siófokiak az egy pont reményében keltek út­ra, de tartatták magukat an- hoz az elvhez, hogy aki dön­tetlent akar idegenben elér­ni, annak támadnia is kell. Ez az elképzelés, mint az eredmény is igazolja, nem­csak bevált, hanem a várt­nál jobban sikerült. A Bá­nyász higgadt, érett játéká­val szemben a Volán csapa­ta idegesen játszott, kapko­dott és egyszerűen nem ta­lálta meg a siófoki kontrák ellenszerét. A Bányász a baj. noki idény legjobb játékát nyújtotta, nemcsak méltó el­lenfele volt a Volánnak, ha­nem a mérkőzés túlnyomó hányadában fölé is kereke­dett. Ha egy kicsit jobban összpontosítanak a támadói a mérkőzés végén, akár újabb gólokkal is megterhelhették volna a Volán kapuját. Jók; Pardavi, Onhausz, Zsadányi, Olajos, Tieber, Jankovics. A Volánban nem volt kiemel­kedő teljesítmény. Molnár József További eredmények: DVTK—Bauxitbányász 3:0, Szekszárd—Dunaújváros 1:1, Szolnok—Hódmezővásár­hely 3:2, Salgótarján—Debre­ceni Kinizsi 5:0, Sopron— Vác 2:0, Kazincbarcika—Ba­ja 2:0, Nyíregyháza—Olajbá­nyász 2:0, Keszthely—Ózd 2:0. Bakony Vegyész—22. sz. Volán 1:1. Az NB II őszi végeredménye 1. Volán 19 13 3 3 43-20 29 2. Vác 19 10 5 4 36-18 25 3. Siófok 19 11 2 6 30-21 24 4. Szolnok 19 10 4 5 37-23 24 5. Nyiregyh.* 19 11 5 3 30-16 23 6. Salgótarján 19 8 6 5 29-17 22 7. Sopron 19 8 5 6 27-24 21 8. Debr. Kin. 19 8 * 6 33-30 21 9. Ózdi Koh. 19 7 5 7 25-24 L9 10. K.-barcika 19 6 7 6 26-26 19 11. Diósgyőr* 19 8 6 5 34-29 18 12. Baja 19 7 4 8 23-27 18 13. D.-újváros 19 6 6 7 17-27 18 14. H.-gép M. 19 6 6 7 20-20 18 15. N.-kanizsa 19 5 5 9 26-36 15 16. Keszthely 19 6 2 11 22-23 14 17. Bakony V. 19 4 5 10 17-32 13 18. Szekszárd 19 3 7 9 17-33 13 19. Bauxitb. 19 3 4 12 18-38 10 20. 22. sz. V. 19 2 4 13 24-50 8 • — a Nyíregyházától és a Di­ósgyőrtől 4—4 büntetőpont le­vonva. Négy megye — Zala, Tolna Baranya és Somogy — kö­tött fogású, úttörő birkózói gyülekeztek Kaposváron, hogy eldöntsék, kik szereznek jogot a pécsi országos úttörő olimpián való részvételre. A tíz súlycsoportban 58 ver­senyző lépett szőnyegre. Me­gyénket a kaposvári és a marcali birkózók képviselték, nem is akárhogyan. Általá­ban könnyű tusgyőzelmek- kel, nagyobb ellenállás nél­kül jutottak előbbre. A dön­tőbe végül is hét kaposvári és három marcali versenyző ke­rült. Ott aztán már kemé­nyebb ellenfelekre akadtak, de három aranyérem így is jutott a somogyiaknak. Kide­rült, hogy a 68 kilogramm­ban nem volt induló, így csiak Kern (Kaposvár) tussal győz kilenc súlycsoportban hirdet­tek győzteseket és második helyezetteket, akik ugyan­csak utazhatnak Pécsre. A verseny somogyi továbbjutói: 35 kg 1. Kispál (Marcali), 2. Horváth (Kaposvár). 38 kg 1. Hosszú, 2. Kódiai (mind­kettő Kapuvár). 41 kg 2. Kaj­lán (Kaposvár). 45 kg. 2. Szőliősi (Kaposvári. 49 kg 2. Monostori (Marcali), 53 kg 1. Matos (Kaposvár), 58 kg 2. Stápl (Kaposvár), 63 kg 2. Károly (Marcali). A legjobb somogyi ver­senyzőnek járó díjat az 53 kilogrammban győztes Matos Péter kapta három nagyszer rű tusgyőzelméért. Á hazai nemesércbányászat múltjából A középkori Magyarország jólétének egyik legjelentő­sebb tényezője a virágzó nemesércbényászat volt. A vi­lág aranytermelésének közel egy harmada hazánkból, két­harmada Afrikából került ki. Az ■ afrikai arany javaré­sze azonban keletre, Indiá­ba vándorolt, s így Magyar- ország Európában mint arany termelő ország gya­korlatilag monopolhelyzet­ben volt. Hazánk ezüstter- melése is számottevő volt, ám itt már komoly verseny­társai akadtak. A magyar bányákból kikerült ezüst 25 százalékát tette ki az euró­pai ezüsttermelésnek. Az ezüstbányászat központja Selmecbánya. Selmecbányát IV. Béla alapította, ,s emelte más bá­nyászhelyekkel együtt váro­si rangra, amikor 1245-ben kiadta az ún. Selmeci Jog­könyvet, amely a morvaor­szági Iglau (Jihlava) bánya­városi joggyűjteményéhez hasonlóan 40 pontban fog­lalta össze a magyar bánya­jogot. Anjou Károly Róbert ki­rályunk erre a jelentős ne­mesércbányászatra alapoz­va határozta el az 1323-ban tartott temesvári országgyű­lésen az „állandó és az egész országiban mindenütt forgalomba hozandó, jó, új pénz verését”. A liliomos aranyforintosokat 1325-ben kezdték verni. A király kiváltságos bá­nyászai — a királyi bánya­telepesek a bányavárosd pol­gárok — bárkinek a birto­kán szabadon kereshettek ércet, s ezt a földesúr érde­keire való tekintet nélkül saját hasznukra aknázhat­ták ki, a királynak járó bá­nyabér lefizetése ellenében. A földesurak természetesen ezt nem vették jó néven, s lehetőleg akadályozták az új bányák nyitását. Károly Róbert ezért 1327-ben mó­dosította a bányajogot. Az új szabályozás értelmében mindazok a földbirtokosok, akik a király bányászainak kutatását, birtokaikon új bányák feltárását és műve­lését nem gátolják, tovább­ra is teljes tulajdonjoggal élvezhetik birtokukat, sőt a bányák terméséből szedett királyi bányabér (urbura) egyharmadát is megkapták. Az uralkodó a földbirtoko­soknak is adott hasonló fel­tétellel bányajogot, hogy őket is érdekeltté tegye a bányaművelésben. A bányaművelés központ­jai korábban a leggazdagabb ezüsttermelő városok voltak (Radna, Selmecbánya, Göl- nicbánya). 1325 után Ara­nyosbánya, Körmöcbánya, Szom ol nők és Nagybánya jutottak vezető szerephez, ahol aranyat bányásztak. Az uralkodó azonban az ezüstbá­nyászatot sem hanyagolta el. Telkibánya, Zólyomlip- cse és Rózsahegy várossá emelése az ezüstbányászat fejlesztése érdekében tör­tént. Az Anjouk uralkodása alatt — 1382-ig — a bánya­városok száma elérte a ti­zenhatot, a bányatelepeké a tizennyolcat. Ezeik a bá­nyászhelyek csak a király­nak adóztak, vitás ügyeik­ben saját bíráik ítélkeztek. A műszaki fejlettség szem­pontjából különösen a fel­ső-magyarországi bányák jártak az élen. VI. Henrik angol király 1452. évi ki­váltságlevele, XI. Lajos francia király 1471. évi ki­áltványa és III. Iván orosz, fejedelem 1488-ban Mátyás királyhoz intézett levele bizonyítja bányászaink jó hírét. A 16. századból sok elismerő nyilatkozat szüle­tett a magyar bányászatról a kor olyan kimagasló szel­lemeitől, mint Paracelsus, Newton és Montesquieu. .Négy évszázados ragyogás után a bányavárosok kezd­tek hanyatlani. Jövedelmü­ket fölemésztették az örökös háborúk,1 érckészleteik ki­merülőben voltak. Jóllehet A hajdani főbányaváros jel­legzetes temploma és őrtor­nya így a magyar nemesércbá­nyászat jelentősége csök­kent, a technikai kezdemé­nyezések terén továbbra is a nemzetközi élvonalban maradt. Ezt szolgálta az 1735-ben Selmecbányán ala­pított bányatisztképző isko­la. Mária Terézia királynő ennek helyére 1763-ban Bá­nyászati Főintézetet alapí­tott. amelyet 1770-ben aka­démiai rangra emelt. Ez a tanintézet volt a legelső a világon, amelyben a termé­szettudományokat kísérleti alapon oktatták. Dr. Csonkaréti Károly Körmöcbánya kettős kaputornya bányász-szobrokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom