Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

6 Somogyi Néplap 1984. december 31., hétfő AZ IFJÚSÁG ÉLETE Csirkekeltetöbol cimbalom Hagyományőrző úttörők Énekszó és muzsik© foga­dott bennünkft reggel hét ómkor Kaposváron a Kisfa­ludy uteai Általános Iskola első emeletén, az énekszak- tanteremben. A eiterazene» kar és a zenebarátazakíkőr tart próbát, a tanítás meg­kezdése előtt. Az úttörők Vecseyné Torma Ágnes ta* nárnő szavait és mozdula- tait kísérték nagy figyelem­mel, A tanárnőt kérdeztük a zenekar és a szakkör meg­alakulásáról, eredményeiről és a fetodatokról, — Tíz éve nyitotta meg kapuit az iskola, s elteraze- «akarunk mór a kezdetkor megalakult. Két testvérpá­ron szolgáltatta a zenét: a Merles és a Gelencsér fivé­rek. Aztán egyre több di­áknak megtetszett a dolog. De mivel mindenki nem ei- tenázha/tort és más felada­tok is álltak előttünk, kibő­vültünk zenebarátszakkör­ré, Célunk a nép- és a so­mogyi hagyományok ápolá­sa. Hangszereink a legkü­lönfélébbek : megtalálható tagjainknál a tikfa, a ke­replő, a láncos bot, a gráb- la, a köcsögduda a doromb, de még a mángorló is. A zenebarátszakkör sokszínű­ségét mutatja, hogy beat- együttesúnk is van. Ez a.tanu­lók körében természetesen nagyon népszerű. A lányok szívesen gitároznak, furu­lyáznak, és kedvelik a xilo­font is. ötvenen lehetnek tagjai a lelkes csapatnak. Legtöbbször a városi tanács által szervezett társadalmi névadó ünnepségeken szere­pelünk műsorunkkal, e nagy öröm számunkra, ha vala­hova visszahívnak bennün­ket, A nagy létszám indo­kolt, mert mindig más jelle­gű műsort szerkesztünk, Az iskolába növés pel-.beat éne­keseket láttunk vendégül, o gyerekek szívesen éneklik az ő dalaikat is, Három éve, Csizmadia Sándor sze­replésekor százan fogadták vendégünket, az ő dalait énekelve, Legnagyobb meg­elégedésünkre szolgál, hogy a nebulók nemcsak játsza­nak a hangszereken, hanem gyűjtik U őiket. Van olyan cimbalmunk, amit két da-' rabból illesztettünk össze, s régebben esirkekeltetőnek használták, Jó néhány pad­lás rejtett zugát kutatták fel a szakkör tagjai. Minden régi hangszernek örülünk, még ha rossz is, ment meg­próbáljuk üzemképes álla­potba tenni. A nyolcadik osztályos Bajzik, Éva gitározik. — Harmadik osztályos ko­romban kerültem közelebbi kapcsolatba a zenével, az­óta járok a zeneiskolába Klausz Róbertnéhoz zongo­rázni. Gitározni .Ági néni tanított meg. Amikor van időm. naponta két órát szoktam gyakorolni. Szere, tek énekelni és zenélni, s iól érzem magam a szak­körben. Klujber Zoltán a citera- zenelkar tagjai közé tartozik. — Ötödikes koromban kezdtem, s természetesen én is Ági néni biztatására. Rögtön jelentkeztem felhí­vására, érdekelt a dolog. Tetszettek az előtte látott citerabemutatók, és én is szerettem volna zenélni Emlékezetes számomra a szennai falumúzeumban adott műsorunk, és a „Hajlik a meggyfa” megyei döntő­je; ott harmadikok lettünk. Vida Péter Zoli osztály­társa, s természetesen oszlo­pos tagja a citerazenekar- naik. — Lefogó nélkül játszunk, ez somogyi hagyomány, s nagyrészt dalaink is somo­gyiak. Kedvenceink a „Kék a kökény”. „Nád a házam teteje”, „Péntek este, szom­bat est£”. S hogy nem eredményte­len az elvégzett munka, azt alátámasztják a csapatveze­tő, Papp Jánosné szavai. — Kétévenként kerül sor Szentesen az ország legjobb éneklő rajainak találkozójá­ra. 1982-ben mi is ott vol­tunk. ezt tartjuk eddigi leg­nagyobb sikerünknek a jól sikerült megyei bemuta­tókon kívül. B. Zs. Szovjet diákok válaszolnak Növekszik az érdeklődés Milyen művészeti ágakat kedvelnek a. szovjet diákok? — Írre a kérdésre keresett választ a közelmúltban egy szociológiai kutatás, amely­nek során a tudósok moszk­vai. kisinyovi és kujbíseví diákokat, összesen kilenc felsőoktatási intézmény hall­gatóit kérdeztek meg. A fia­talok között voltak humán fakultások hallgatót és mű­szakiak, akik természettudo­mányi és mérnöki karokon folytatják tanulmányaikat, Első helyen az irodalom A diSáteote literében vitelt- hatatlan elsőbbséget élvez az irodalom, melyet a szó­ínéra legkedvesebb művé- azeti égként jelölt meg a fiatalok 45 százaléka, Több- 5gük megjegyezte, hogy a könyvek iránti szeretettel apró gyermekkorban oltó­dott be, e ma el sem tudná képzelni nélkülük az életét. Azok közül, akik az iroda­lomra voksoltak, a legtöb­ben naponta olvasnak. Ezek a diákok hetente ‘átlag 12 órát töltenek olvasással. (Egy 1987-eís, hasonló fel­mérésben a megfelelő adat heti 9 óra volt,) Ami az irodalmi műfajo­kat illeti, a diákok minde­nekelőtt az epikus és pszi­chológiai regényeket szere- tik, Ezek után következik a népszerűségi ranglistán a költészet, a dokumentum- irodalom és a publicisztika, Körülbelül a diákok egy­ötöde szavazott az első he- Íven a .tudományos-fantasz­tikus írásokra, kaland- és detektívregényekre, A diákok kétharmada kedvenc regényalakjai kö­zött Victor Hugo, Jack Lon­don, Solohov és Lev Tolsztoj hőseit sorolja fel, azokat, akik minden erejüket, sőt az életüket adták a huma­nizmus eszméjéért. Klasszikus zene A zenét a megkérdezettek 13 százaléka helyezte az első helyre. Míg 1967-ben tíz közül csak hárman, ma a zenekedvelők fele jelölte meg a zenén belül legked­vesebbnek a klasszikus mu­zsikát Valamicskét vesztett pozícióiból e popzene, mind­össze a dákok egyharmada vallotta magát rajongójának. A klasszikus zene iránti érdeklődés növekedése min­den bizonnyal annak is kö­szönhető, hagy a szovjet kö­zépiskolákban a hetvenes években bevezették a kivá­ló szovjet zeneszerző, Dmit- rij Kubalevszkij új zenepe­dagógiai módszerét, amely közelebbi ismeretségbe hoz­za a gyerekeket a klasszi­kus, komoly zenével, A népszerűségi lista har­madik helyezettje a film, A megkérdezett főiskolátok 16 százaléka voksolt rá. A megkérdezettek hozzávető­leg egyharmada jár hetente két-három alkalommal mo­ziba, S a tegkedvesebb fjlmélmények a többségnél a mai szovjet filmművészet műhelyeiből kerülnek ki és olvan alkotók kezéből, mint Nvikita Mthalkov, Éldar Riazanov, Szergej Szolov.iev és más ismert rendezők­A festészet megértése Hátrább áll a rangsorban a szavazatok 12, illetve hat százalékával az esztrádmű'- vészet és a színház, Tegyük hozzá; szinte valamennyi válaszadó megjegyezte: min­dig örömet jelent számára, ha koncertre vagy színházba mehet de a tanulás miatt erre ritkán van lehetőség, A diákok átlagosan havonta egy-két alkalommal járnak színházba, A festészetet csupán a megkérdezettek négy száza­léka írta az első helyre. En­nek okát sokan így látják: „Az iskolában megtanítanak rajzolni, .kevéssé tanítanak arra, hogy megértsük a gon­dolatot, amelyet a festő ki akar fejezni!” A diákok többsége kífe- Iezte azt az óhaját, hogy szervezzenek speciális mű­vészettörténeti szemináriu­mokat a felsőoktatási in­tézményekben. A szocioló­gusok erre vonatkozóan ja­vaslatot készítettek, amelyet eljuttattak a Szovjetunió Oktatásügyi Minisztériu­mába. A kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a nyolcva­nas évek egyetemi ifjúsága élénkebben érdeklődik a művészeitek iránt, mint ti­zenöt .esztendővel ezelőtti pályatársaik. A szociológusok a megkérdezettek ötven szá­zalékáról állapították meg, hogy „magas színvonalú a művészeti ismeretük”. Másfél évtizede ez csak a megkérdezettek 30 százalé­káról volt elmondható. A. B. Egy délután kollégisták között Tab lakosadnak száma már meghaladja a 11 ezret. A kör zetesített általános isko­lának, a szakközépiskolának és a szakmunkásképző in­tézetnek annyi tanulója van, ahány dolgozója a Videoton és a BVG gyáregységének. A tanévben, a nagyközség utcáin gyakran találkozunk sétáló diákokkal, a különfé­le rendezvényeken megjele­nő kollégistáikkal A közpon­ti általános iskola, a volt gimnázium és szakközépis­kola, valamint a szakmun­kásképző egymás mellé épült. A Kossuth Lajos ut­cán, szemben a postával — közel az oktatási intézmény­hez —, található a Petőfi Sándor kollégium. Az épü­letben oktatási évenként csaknem nyolcvan diák él, zöme a megye községeiből, városaiból jött. Több mint húsz éve működik ez a kö­zépiskolai fiúkollégium. — Taibon 1960 óta műkö­dik szakközépiskola — tájé­koztat Berta Tibor igazga- tóhölyerttes, a kollégium ve­zetője. — Azóta van diák­otthoni, ültetve 1973. novem­ber 1-től kollégium. A kö­zösség szervezettségének színvonala, a diákönkor­mányzat önállósága, a tanul­mányú átlag, a műveltség, a különféle versenyeken elért eredmények alapján kaptuk meg a kollégiumi címet. A három főhivatású neve­lőtanár és a diákok kapcso­lata jó. A .„gyerekék” nyíl­tak, őszinték. Járjuk a kollégium helyi­ségeit. A téli szüntet kezde­te előtt, a délutáni szabad­foglalkozáson sokan még a tankönyveket bújják, mások regényt olvasnak. Arrébb egy társaság az asztalifócit bűvöli... A csaknem húsz­személyes hálókban emele­tes ágyak, ruhásszekrények, tetejükön iskolatáskák. Rádi Béla III/A osztályos törökfcoppányi tanulót a há­lóban találjuk. A pihenőt is tanulásira használja. Nem hiába forgatja a tankönyve­ket ... Mezőtúron vagy Győrben, a főiskolán kíván továbbtanulni. Jelenleg az öttagú kollégiumi diáktanács ku/ltúrfedelőse. — Az ötnapos munkahét­re való áttérés után csök­kent a kulturális rendezvé­nyeink száma — mondja. — Szinte minden nap fárad­taik és túlterheltek vagyunk. Este fél nyolc után már egyre kevesebb azoknak a kollégistáknak a száma, akik különféle rendezvények meg­szervezésére, előadások megtartására vállalkozná­nak. Hétvégén pedig min­denki hazautazik. Persze azért nem kell azt gondol­ni, hogy nincs nálunk kul­turális élét. Az 1984/85-ös tanévre elkészített önkor­mányzati munkaterv is sok programot tartalmaz. Jó a kapcsolatunk a művelődési házzal; rendszeresen járunk moziba, színházi előadások­ra, a községi könyvtárba. Gyakoriak a szaktárgyi és politikai vetélkedők is. Spantes János, a szakkö­zépiskola második osztályá­ba jár. Egy éve látja el a diáktanács titkári tisztét. Ed­digi tevékenységével a fel­sőbb tagozatos kollégisták is elégedettek. — Mennyire önálló a diáktanács? — Azt hiszem, annyira, amennyire csak lehet. A kol- légiumiokban; azonosak a le­hetőségek. Mi megpróbá­lunk élni vele, komolyan vesszük a diákönkormány­zatot. — Keleti harcolná ezért? — Hát... Nem kaptuk in­gyen. Az önállóságot, a lehetőségeiket a kollégium vezetősége mindig valami­lyen feltétel teljesítéséhez kötötte. Ezeket, ha van rá mód, be is tartjuk. — Érződik a kollégisták összetartó ereje az iskolában is? — Igen. Aktívabbak va­gyunk a különféle rendez­vényeken, és a társadalmi munkában is. Ez a természe­tes. Mi helyben vagyunk, a bejárókat köti az autóbusz vagy a vonat indulása. A jó koitégiiiumi légkör meghatá­rozó, s azt igyekszünk az iskoláiba is átvinni. Krutek József

Next

/
Oldalképek
Tartalom