Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
1984. december 31., hétfő Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK — Megfelelnie vasárnap reggel kilenckor a lakásomon ? A beszélgetés időpontjára tett javaslat nem lep meg: jól tudom, hogy Horn Péter, az agrártudományok doktora, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola negyvenhárom éves főigazgatója szakadatlanul időzavarban van. Hol a fővárosban, hol1 Bábolnán vagy Nádudvaron bukkan föl, máskor Münchenbe vagy Grácba keil utaznia egy-egy nemzetközi kongresszusra. Mindienékellőtt természetesen a főiskola irányításéival járó tudományos és adminisztratív tevékenység a dolga. Arcán, viselkedésén mégsem látom nyomát a fáradtságnak, idegességnek. —• Miért keltenie entenvállrtinafc tennem? Tudom, . hogy csapaltunk tehetséges és szívós játékosokból ál!, nem kell hát mindenáron nekem törekednem a gólllövésre vagy az ellenfél támadásainak elhárítására, Elég, ha aiz irányító középpályás posztján teljesítem a kötelessé gémét. Édesapámtól tanultam: egy élet kevés ahhoz, hogy mindent elsajátítsak, amit szeretnék. De ne nyugodjak addlig, amíg az általam választott szakmában, tudományágban nem verekedtem föl magamat legalább az országos élmezőnybe, amíg nem produkáltam, igazán értékeset. S itt most megállunk. A gyermekkor emléked®,efc felidézése ugyanis nemcsak azért fontos, hogy a kronológia kifogástalan legyen,. Hóm Péter életének első meghatározó élményei egy Wliefllanid — vagy egy Goethe — fejlődésrqgény első fejezeteire emlékeztetnek. A család, a környezet itt is, oitt is Sók szempontból meghatározta a hős pályáját. Az apa: Horn Artúr, a magyar agrártudomány ma is jó egészségben élő bathataít- lamja, akadémikus. ígéretes fialtál tudós volt még, amikor — Budapesten, Szentendrén és Keszthelyen — megismertette fiával aiz állattok világának szépségeit, rmdgtanítoititia a kis háztáji földön a kétkezi munka tiszteletére. — És az önállóságira. Emlékszem, hétéves váltam mindössze, amikor édesapám helyedet nekem kéMiett elszállítanom a tehe- niednkből fejlt tejét. Rettenetesen féltem, de apám megnyugtatott. „Bízd magad a lovaikra, ők tudják, melyik ház előtt kell megállni!” Valóban tudták, és én boldogan térhettem haza: megoldottam az első nagy feladatat. Szüleimnek egy szép karácsonyi ajándéka ébresztette föl bennem az érdeklődést az akvarisztika iránt — tízéves koromban már két-háromezier halam volt —, s nekik, valamint apai nagyapámnak köszönhetem azt a felismerésit is, hogy idegen nyelvek alapos tudása nélkül niem boldogulhatok. Tizenéves gyerekként tuoaitszámra olvastam eredetiben Kari May és Gonam Doyte regényeit, óriási élvezettel és — mint azóta kiderült — óriási hasizommal. Horn Péter nem csupán az elméleti felkészültségeit követelő tantárgyakból — min- denékeilőtt természetesen biológiából — ért el kiemelkedő eredményeiket a krisztinavárosi általános iskolában, majd a Toldi gimnáziumban, hanem remek teljesítményekéit produkált atléfilkában, kézilabdában, teniszben, sőt — idézzük csak fel a kétkezi munka tiszteletéről fentebb olvasottakat! — az elsők között volt akkor is, amikor egy-egy sportpálya építésénél a földet kellett ásni, talicskázni, döngölni. A biológia iránti vonzalom azonban, mindennél erősebbnek bizonyult. Egyenes út vezetett hát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Forradalmi idők jártak akkoráiban a mezőgazdaságban, s természetesen az előadótermekben és a kísérleti laboratóriumokban is. Az áltudomáProfesszor csirkékkel, halakkal nyos teóriák helyét kezdték, elfoglalni a fejlődés- és örökléstani kísérletekre alapozott öltnéletek. Hála minderaelkiefllőltt két kitűnő professzornak, Horváth Jánosnak és Fábián Gyulának, a diák Horn Péter örömmel mondott hoáterni@lan-hicilltodágllant a szép és korszerű tudományterületinek. Nagy hévvel, kitartással vett részt a csirkegenötólkai vizs- gáJódásoikbain és az új hiailfiajiták létrehozásaira irányuló kísérleteikben. Hamarosan a mezőgazdaság hétköznapi gyakorlatával szembesíthette ellimélelti tudásait, Az egyetem elvégzése után a Bábolnai Állami Gazdasághoz került általános gyakornoknak. Módja volt folytatni a baromfitenyésztéssel kap- csölatos elméleti tevékenységet, és elsajátíthatott még vállamit, ami a kutatásban sem lebecsülhető.. — Bungert Róbertitől és stábjának leggyakorlottabb tagjaitól megtanultam,, mennyire fontos a rendi, a fegyelem, mekkora felkészültség, tudatosság és- határozottság szükségiee a termelési folyamatok összehangolásához. Másfélévi bábofliniai gyakorlat után került a fiiátiail kutató a Gödöffllői RisálUBttenyész- césá Kutatóiintézetbe. Aspiránsként három évet töltött itt. A brojílarcsiiikefájták nemesítésének módjairól készítést, az alapkutatások és az alkalmazott kutatások szempontjából egyaránt figyelemre érdemes értekezésével 1971-ben elnyerte a kandidátusi címet. S a tudós fejlödésregényében szükségszerűen hosszú expozíció Után itt kezdődik az a fejezet, amely a kibontakozásit hozta. A frissen alakult Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola vezötői — egy NDK-beili professzor ajánlására — meghívták a huszonkilenc esztendős _ kandidátust a kiisúliattenyésztésd kar élére. — Szívesen jöttem: vonzottak a lehetőségek, vonzott, hogy olyan nagyszerű tudósokkál dolgozhattam együtt, mint Guba Sándor főigazgató vagy a zseniális Anker Alfonz. Bíztak bennem, jogot kaptam a bizonyításhoz, s ami ezzel együtt jár: a bukásihoz is. A műszaki, feltételek nem voltaik olyanok, minit manapság, ám a fejlődés — hála a központi és a megyei szervek támogatásának — csaknem zavartalan volt. Nemsokára megkezdődhettek a kutatások a mezőgazdasági nagyvállia|liatóklkál kötött szerződésék alapján, az ő támogatásukkal. Horn Péternék, a népszerű tanárnak és a kiemelkedő kutatónak elévülhetetlenek az érdemei abban, hogy az eredmények nemzetközi megbecsülést holtaik az intézménynek. Jórészt az ő szakmai felkészültségének, fáradhatatlanságának és nyelvtudásának köszönhetően itt összpontosították a kisállattenyésztéssé! kapcsolatos összehasonlító kutatásokat, s abban sem csekély a része, hogy megszilárdult a kapásodat a hazai nagyvállalatokkal, termelési rendszerékkel. S mert aki épít, maga is épül, gyorsan, bontakozott ki tudományos karrierje. 1978-ban több hónapolt töltött vendégprofesszorként az Amerikád Egyesült Államokban, a .kaliforniai, az indianai és a minimes otai egye» temen. A közreműködésévél ott végzett baromfihibmidiizáciás kísérletiek nemzetközi jelentőségűek. 1981-ben befejezett — és többnyire kaposvári kísérletek alapján készített — terjedelmes munkájával, melynek témája ugyancsak az örökletes és a környezeti tényezők szerepe a baromfitenyésztésbeni nagyot lépett előre a tudományos ranglétrán. A mezőgazdasági tudományok doktora lett. Szerzője vaigy társszerzője tizennégy könyvnek, így a hét kiadásban meg- jélenit népszerű díszbaitenyésztési munkának, a baromfiiitenyészták kézikönyvének és a Haszomgalllamb-itenyésztés című kötetnék, valiámimt egy, az élelmezés, nemzetközi távlatait ismertető prognosztikai munkának. Több műve jelent .vagy jelenik mag nemsokára külföldön is. Tizenhat országban ötvennyolc élőaidiást tartott nemzetközi kongresszusokon. Személyiségére jellemző módon azonban, nem ezek sikeréről beszélt, hanem arról, milyen rettenetes, egyszersmind ösztönző' hatást tett rá az éhező emberek látványa1 egy hosszabb indiai ultiján, ahol szák- értőként dolgozoSt, vagy rövidebb-hosszabb egyiptomi és brazíliai tartózkodásai során. Ismeretei, tapasztalatai a világ mezőgazdáságáról gazdagok és sokrétűek; tagja a Baromfi,tenyésztők Világszövetsége tanácsának és tíz esztendeje választott vezetője a szövetség. magyar tagozatának. Részt vesz a Baromfi tenyésztők .Európai Szövetsége és az Európai Genetikai Bizottság tanácsának munkájában, valamint az Európai Állattenyésztők Szövetsége prognoßzltilkiad bizottságának tevékenységében,. Évenként 130—150 olyan ieivelet kell megválaszolnia, amely a KGST-országok, az NSZK, Nagy-Britannig, aiz Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Brazília, India, Ausztrália és más államok tudós kutatóitól érkezik. Elkerülhetetlen a kérdés: milyen különleges képességeket igényel a kutató, a főigazgató, a közéleti személyiség munkája Horn Pétertől, az embertől. — Mindenekelőtt szívósságot, hiszen rengetegét utazom bél- és külföldön egyaránt. Előfordult, hogy egy hónap áliatt hatezer kilométert kocsdfcáztaim. A második követek mény: niem engedhetem meg magamnak az időfecsérlést. Meg kell említenem itt az ál- kalmazfcodás képességét és készségét is, hiszen másképpen kell tárgyalni például egy magyar núniiszterbélyettessiet, egy niagyválla- ia|t vezérigazgatójával és egy külföldi professzorrá!. Be kell vallanom, nem születtem diplomatának, ám mér korábban mint kutatási - főigazgató-helyettesnek, föl kellett isméméin: alz érdekeik egyeztetéséhez, az eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen a türelmes, higgadt tárgyalási stílus. A kiegyensúlyozott, kedves, modor mögött rejtőző egészséges türelmetlenséget többször sikerült tetten érmem a beszélgetés során. A banghordioeás nem változik, a mondatszerkesztés azonban — nyilván az indulat fel- farrósodásávail arányosan — töredezettabbé válik, amint a diákok élősaavas kifejező- készségének fogyatékosságairól, az idegen nyelvek tanításénak hiányosságairól szól a főigazgató, s arról, milyen nehézségekkel jár a legújabb kutatási eredményeik és módszerek becsempészése a fődsfcólai tananyagba. Kitetszik szavaiból a változtatás igénye ákkor is, amikor a túlságosam a' hagyományokhoz ragaszkodó hazai kutatásszervezési módszerek kerülnék szóba. — összehasonlítlhaitaltlanul jobb eredményeket érhetnénk él, ha az egyes tudományágak képviselői nem ragaszkodnának óly makacsul a maguk sajátságos módszereihez, hanem tudomásul vennék: a kutatásszervezésnek vamniák olyan, módszerei, amelyek általánosan érvényesek, amelyek nélkül nem boldogulhatnak megfelelően sem az iiroda- liomkutatók, sem a kísérletező gyógyszerészek, sem a mezőgazdászok. Az Egyesült Államokban ezekét a metódusokat régen, kidolgozták és alkalmazzák, nálunk azonban lassan halad az elfogadtatásuk. A professzor félesége — aki azonban nem professzarfelelség, hanem hivatását magas színvonalon művelő állatorvos — újra, kávéval kínál. Iismét feszengve mentegetődizöm az álkakniátülainkodásért, ám ő megnyugtat: nem szokatlan, hogy férje vasárnap fogad hivatalos vendégeket. Egyáltalán hints hát magánélete Horn Péternek? — De, néha igen,. Ilyenkor sportolná, kirándulni megyünk feleségemmel és lányaimmal, Olykor zenét hallgatok — Bachot, Beethovent, klasszikus dzslasisz- és soul- íemezeket —, s ha marad időin, szépirodalmát olvalsolk. Van még egy nagy szenvedélyem: a rajz, a grafika. Annak idején én készítettem az illusztrációkat édesapám könyveihez, később a saját munkáimhoz is magam rajzoltam az ábrákat. És Somogy, ahová tizenkét esztendeje érkezett Horn Péter? — Egy atomkutatónák vagy operaénekesnek természetesen nem mindegy, hogy a fővárosban él-e vagy vidéken,. A mezőgazdasági szakembernek azonban igen. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola kétségtelenül az egyik legjpbb álHafttenyészitési intézmény Közép-Európában. Ahol a legeredményesebbem végezhetjük munkánkat, ott az otthonunk. Nagy és szép feladatot kaptam, s hozzájuk a megyéi párt- és állami vezetők támogatását. Ennél többet nem kívánhatok. Szemmelláthatóan otthonosan érzik magukat a donnera lakás egyik külön helyiségében a páratlanul szép díszhalak is. Holott némelyikük szülőföldje — pontosabban szü- 1 övize'— Dél-Amerikáiban van;, másoké Indiában vagy Szingapúrban. Lengyel András