Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 305. szám Ára: 1,40 Ft 1984. december 30., vasárnap Közművelődési egyesületek November derekán még must csöpögött a pogány- szentpéteri hegyen, Novak József pincéjében. Az ép fürtök füzérben lógnak télre várva. A tűzhelyen vidám parázson sül a gesztenye. Házigazdánk térül-fordul, a metszést mutatja; a hegyen puhul a naspolya. A helyi közművelődési egyesület is lassan betakaríthatja az év termését. A fűtött konyha melegét éreztem Novák Jó­zsef elbeszélésében is, ami­kor a pogányszentpéteri köz- művelődési egyesület féléves történetét hallgattam. Somogybán nem számíta­nak fehér hollónak a falu- közösségek összefogására vállalkozó közművelődési egyesületek; elszigetelt még a tevékenységük, mégis hat­nak a példa erejével. Ezt is­merte föl a Hazafias Nép­front Somogy megyei bizott­sága, amikor arra az elhatá­rozásra jutott, hogy az egye­sületek tapasztalatait köz­kinccsé teszi. A kis települések közmű­velődésének előmozdításá­ban fontos szerepet tölthet­nek be ezek az egyesületek. Ott, ahol a kezdeményezés gyeplőjét kézben tartják, eredményeket lehet elérni. A pogányszentpéteri közmű­velődési egyesület, amely alig féléves múltra tekint vissza, nincs híján a hagyo­mányoknak sem. Az egyko­ri néptanító, Kovács Zoltán emléke idéződik föl azokban az egyesületi tagokban, akik neveltetésükkel szívták ma­gukba a közművelődést. A januári alakuló ülés után a bélyegzőre II. Rákó­czi Ferenc neve került. Az egyesület harminc tagot számlál, köztük vannak a tömegszervézetek vezetői, a falu agrárértelmisége és a falu gyökeret eresztett la­kosságának kovászoló közös­sége. A helyi művelődési ház tőszomszédságában igyekez­nek berendezkedni, ahol a tagok az összejöveteleiket tartják. Helyi anyagi forrá­suk az összetartó erőn kívül a tagdíj és a megígért me­gyei támogatás, ebből kí­vánják berendezni az egye­sület klubját. A közművelődési egyesü­letek programjának kialakí­tását a helyi igények szab­ják meg. A gazdálkodó la­kosság Pogányszentpéteren elsősorban a szakismeretek bővítését szorgalmazza, az eddigi programok ezt bizo­nyítják. A közhasznú isme­retek mellett fogékonyak mindarra, amit a közműve­lődés széles horizontja nyújt, így került sor az ősz folya­mán a faluban a kaposvári fazekasok habánkiállításá- ra; ennek megrendezésében összefogott az egyesület és a művelődési ház. A téli hó­napokban régi mestersége­ket elevenítenek föl a köz­ségben, ezeknek ma is hasz­nát veheti a falusi- ember. Ezekben a napokban talán már kézről kézre jár a fűz­vessző, hogy kosarat formáz­zanak belőle. Az esti órák meghitt közösségi együttlé- tét időnként emlékek fod­rozzák. Pogányszentpéteren kalendáriumot szerkesztenek a hagyományok buzgó for­rásából. Beleírják a község jelenét is, ötvözve a hagyo­mányos falusi évkönyvet a divatos útikönyvek hasznos útmutatásával. Kiragadott példa a po­gányszentpéteri közművelő­dési egyesület bemutatása, ám buzdíthat másokat új kö­zösségek alakítására, az ed­dig megszületett egyesületek közötti tapasztalatcserére. Horányi Barna Janusz Obodowski elutazott hazánkból Janusz Obodowski, a Len­gyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese a 'magyar—lengyel gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködési bi­zottság lengyel tagozatának elnöke, akii a bizottság 21., Pécsen tartott ülésszakán részt vett lengyel küldöttsé­get vezette, szombaton haza­utazott. Janusz Obodowski felkere­sett néhány pécsi üzemet is. A lengyel vendéget a Fe­rihegyi repülőtéren Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az együttmű- vödási-bizattság magyar ta­gozatának elnöke búcsúztat­ta. Jelen volt Jerzy Zielins­ki, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti és Biczó György, hazánk varsói nagy­követe. I. Arhipov befejezte kínai látogatását Befejezte kínai látogatását és szombaton elutazott Pe- ki ngből Ivan Arhipov, a szovjet mitaszter tanács el­nökének első helyettese, va­lamint az általa vezetett gazdasági- és műszaki szak­emberekből álló magas szin­tű küldöttség. Ivan Arhipov személyében 15 év óta a leg­magasabb rangú szovjet po­litikus járt Kínában. A kínai és a szovjet fél megáM'apodött abban, hogy a jövő év első felében hosz- szú Mvú, 1986-tól 1990-ig szóló gazdiasági-kereskedel- mi megállapodást írnak alá. Egyezményt írták alá' gazda­sági-, kereskedelmi- és mű- szaikintudományos együtt­működési vegyes bizottság felállításáról, valamint a gazdasági-, műszaki- és tu­dományos együttműködés­ről. A jövő évben az idei 2.6 milliárd svájci frankról 4.6 milliliáirdira nő a kétolda­lú kereskedelem. A megállapodások, a lá­togatás minőségi előrelépés Kína és a Szovjetunió kap­csolataiban. Az 1984-es év­ben a kapcsolattartás legfel­ső szintje a miniszterelnök- helyettasin stabilizálódott : az idén ősszel Gromiko és Vu Hszüe-csien külügymi­niszter találkozott New York-ban (Gromiko szintén ellső miniszterelnök-helyet­tes, míg Vu Hszüe-csien mi- nisztenelnök-heilyiettesi rangú állam tanácsos). Arhipov A mező- gazdasági kistermelők támogatása A jövőre életbe lépő sza­bályozás továbbra is lehető­vé teszi a mezőgazdasági kistermelők támogatását. Változatlanul' felkarolják a zöldségtermelést és az ültet­vénytelepítést, az 1984-ben érvényes fettételek azonban némiképpen módosulnak. A kistermelők változatlanul 40 százalékos árkedvezményt kapnak a fólia alatti zöld­ségtermesztés egyes felszere­lésednek megvásárlásánál. Módosítást jelenít viszont, hogy valamennyi fólia-váz- szerkezeitet kedvezményesen vásárolhatják meg, — az idén csak a műanyag tartó- - szerkezetekre vonatkozott a vásárlási könnyítés. 1985-ben a rendelkezés sze­rint megszűnik a mezőgaz­dasági kisgépek vásárlási kedvezménye; jövőre mint­egy 10 százalékkal többet kell majd fizetni ezekért a gépekért, berendezésekért. első 'miniszterelnök-helyet­tes mostani látogatása al­kalmából pedig meghívást adott át a szovjet kormány nevében: később meghatáro­zandó időpontban kínai mi- nisztareffinök-helyettest vár­nak a Szovjetunióba. ‘Kínai részről meleg sza­vaikkal emlékeztek meg min­denekelőtt az ötvenes évek­ben Kínénak nyújtott szov­jet segítségről. Arhipov, e segítségnyújtás egyik fő ko­ordinátora, olyan helyekre is ellátogatott — Vuhanba. Kantonba —, melyek kap­csolódnak vagy az ötvenes évek együttműködéséhez, vagy a kínai nép küzdelmé­hez korábban nyújtott szov­jet segítséghez: Vuhaniban megkoszorúzta a szovjet légi önkéntesék hősi emlékművét, Kantonban szintúgy tiszte­lettel adózott a huszas évek­ben a kantoni forradalmi harcokban életüket áldozó szovjet emberek emlékének. Nem változtak ugyanak­kor a mai világ politíkai- társadalmi elemzésében ki­tapintható elvi különbségek a két ország között. Kína változatlanul felveti, hogy szerinte Lényegi normalizálás csak ékkor jöhet létre; ha a Szovjetunió úgymond felszá­molja a rendezés útjában álló „akadályokat”. Ez töb­bek között annyit jelent, hogy a Szovjetuniónak vál­lalnia kellene harmadik or­szágokhoz fűződő szövetsége- si viszonyán. Kínai részről megfogalmazódik ugyanak­kor olyan álláspont is, hogy a nézeteltéresek ellenére is előre lehet lépni egyéb terü­leteken. A felszabadulási évforduló és a kongresszus tiszteletére Településfejlesztési mozgalom Csatlakozott Somogy is a tiszakécskei kezdeményezéshez A településfejlesztési tár­sadalmi munka országos ta­pasztalatait Kecskeméten vitatták meg a Hazafias Népfront Országos Titkársá­ga és a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala szervezésében. Az előterjesztéshez kapcso­lódva a tiszakécskei városi jogú nagyközségi közös ta­nács élnöke azzal a kezde­ményezéssel fordult a részt­vevőkből, hogy újabb len­dületét adva a társadalmi munkaversenynek, felszaba­dulásunk negyvenedik évfor­dulója és a XIII. pártkong­resszus tiszteletére szervez­zenek településfejlesztési, -szépítési és -ellátási moz­galmat. Ehhez a kezdeményezés­hez egységesen csatlakozott a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága, illetve a megyei tanácstagok, s a leg­utóbbi megyei tanácsülésen azzal a javaslattal fordultak a helyi tanácsokhoz és nép­front-bizottságokhoz, hogy járuljanak hozzá a nemes mozgalom eredményességé­hez. Sok száz millióra tehető az az érték, amelyet a lakos­ság' önként vállalt eddig is a lakóhely fejlesztése érdeké­ben. A társadalmi munka eddigi hagyományos kerete­it, módjait a 'tiszakécskei kezdeményezés kiszélesíti, átfogóbbá és teljesebbé te­szi. Nem csupán a környe­zet védelme, szépítése, a közterületek rendbentaártó- sa, a kulturált emberi kör­nyezet megteremtése a cél, hanem helyi összefogással az idősek támogatása, a fia­talok nevelése, az ellátás és a szolgáltatások színvonalá­nak javítása, végsősoron aiz adott lakóhelyen élők élet- körülményeinek jobbítása. A végzendő feladatokra receptet adni nem lehet, mi­vel mindenütt a helyi sajá­tosságoknak, feltételeknek megfeOédőem lehet dönteni a mozgalom' során elérendő cé­lokról. A tiszakécskeiek la­kókörzeti, munkahelyi és ré- teg találkozókat szerveznek, ott közösen döntenek tenni­valóikról és ezt felhívás for­májában eljuttatják a lakos­sághoz, a tanulóifjúsághoz. Ezentúl rendszeres tisztasági, szépítési napokat szervez­nek, szélesítik a társadalmi ellenőrzést, lakóhelyi és munkahelyi bizottságokkal értékeflik az eredményeiket és gondoskodnak a kiemelke­dő munkát végzők méltó er­kölcsi elismeréséről. Az önként vállalt cselek­vés ezernyi tanújeléről tett bizonyságot eddig is me­gyénk lakossága, tettekkel igazolva a munkahelyhez, a lakóhelyhez valló kötődését. Bizonyos, hogy nagy ünne­peinkre készülve ez a moz­galom új lendületet ad' gaz­dasági és társadalompoliti­kai céljaink megvalósításá­nak. A MÁV egyik legjelentősebb beruházása, a Kelenföldi pályaudvar rekonstrukciója — az állomásépület kivételével — befejeződött. A csaknem kétmilliárdos korszerűsítés során többek között harmincnyolc kilométer vágányt újítottak fel. A legkorszerűbb biztosító be­rendezéssel látták el a pályaudvart. Három peron, kétszázhúsz méter hosszú gyalogos aluljáró, targonca alagút, tíz nagyobb és tíz kisebb híd készült el. A pályaudvar felújí­tását a Mélyépítő Vállalat, a MÄV Budapesti Építési Főnöksége és a KÉV METRÓ szak­emberei a forgalom korlátozása nélkül, határidőre készítették el. EGYENSÚLY Üj év, új élet! — minden évben titkon óhajtott vagy nagy mellénnyel kimondott fogadalom.» Egészen apró vagy gyökeres változtatás igénye az eddigiektől eltérő, más, szebb, bölcsebb, tisztes­ségesebb élet, életforma vál­lalására. A kívánság, igény, hogy másképpen legyen, mint eddig volt. Szilveszter éjjelén indokolttá válik a mérlegelés: mi maradt az előző év fogadalmából, mit lehet átmenteni az újba. Amolyan magakínáló fordu­lópont ez a december végi nap. Legyinthetünk nagyvo­nalúan, ugyan már, dehogy­is fogok én változtatni, vagy fogcsikorgató ígéretet tehe­tünk saját magunknak, sze­retteinknek. Lelkünk mélyén már sejtjük, folytatódik majd minden, ahogy eddig, mégis könnyebb, ha kimondjuk a varázsszót: elsejétől minden másképpen lesz. A bölcsebb ember már tudja, hiábavaló az effajta fogadkozás. Szilveszter mégis alkalmas lehet komolyabb és mélyebb érzések, gondolatok felszínre hozására is. Pár percig tartó önvizsgálatra, ígéretek nélkül. Könnyed és lebegő szil­veszterkor a pár pillanatig tartó komolykodás. Az láő elcsobog, akár a patak, moz­gása folyamatos és állandó. Mégis ilyenkor érezzük iga­zán, milyen visszavonhatat­lanul eltelt megint egy év; olyan ez, mintha valaki, tü­relmét vesztve hirtelen ránk kiabálna: „Nem érted, em­ber, megint kevesebb lett az időd; miért nem figyelsz oda?". összekapjuk hát a meg­riasztott gondolatokat, és odafigyelünk. Ha semmikor máskor, de szilveszterkor igen. Amolyan második szü­letésnap ez számunkra, a múló idő születésnapja. Tu­lajdonképpen szerencsés pá­rosítás, megismételhetetlen szituáció. Egyszerre van je­len a múlt meg a jövő, és valami furcsa, kényszerű le­begésben a jelen. Szomorú­ságra hajló a gondolat ■ mi bennem tart, amíg kattog a vasléc, és rója sorait az író­gép, amíg nézem a kará­csonyhullató fenyőágat, és elvonul az emlékezetemben a múlt év minden jó és rossz napja. Kényszerűség tehát a tü­kör nélküli szembenézés, komolyabb és mélyebb, mint bármelyik pillanat? Hiszen, emlékszem, rosszízű gondo­lat, elégedetlenség többször is felvillant már: mikor egy teniszütőre vártam, s elme­rengtem az ódon háztetők fölött, mikor a harangszótól elálmosodtam és céltalanná vált az este, mikor levertem anyám antik vázáját a föld­re, mikor az autóstop elő­nyein és hátrányain gondol­koztam, mikor mozdulatlan aktivitással cigarettáztam, mikor erőlködve próbáltam megjegyezni a mondatokat egy könyvből, mikor fiúsán csoszogva vagy puha léptűén mentem az utcán, mikor nem tudtam, induljon-e a vonat vagy még várhat, mi­kor gyűlöltem a várost, ahová megérkeztem, s mi­kor boldoggá tett a megér­kezés. Felcsapó láng az önbecsü­lés oltárán, sokféle teendő között gyorsan kihunyó me­leg. Emléke, érzete segít, mint átfutó gondolat. Érthetetlen ez a szomorú­ság a vidám nap előtt. Mégis van, létezik, együtt lé­legzik velem. Tudom, az új évben sem lesz új élet, s örü­lök, ha a régit folytatni tu­dom. Tisztességgel. Klie Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom