Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

2 Somogyi Néplap 1984. december 30., vasárnap A genfi találkozó előtt Reagan egyezteti a javaslatokat Kaliforniában egyezteti főbb munkatársaival a genfi külügyminiszteri találkozó előtt az amerikai álláspontra vonatkozó javaslatokat Rea­gan amerikai elnök, közvet­lenül az új évet megelőző napokban. Reagan egy mil­liomos barátja Palm Springs-i birtokára hívta össze Shultz külügyminisztert, Weinber­ger hadügyminisztert és McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadót, hogy megvitassák a fehérházi apparátus által kidolgozott utolsó variáció­kat. Mint Lary Speakes el-, nöki szóvivő elmondotta, le­hetséges, hogy a végső dön­tések csak azt követően szü­letnek meg, hogy Reagan január 2-án visszatér Wa­shingtonba — Nakaszone ja­pán kormányfővel sorra ke­rülő rövid találkozója után. Speakes nem volt hajlan­dó nyilatkozni az amerikai tervekről, de azt mondta, hogy a ínunka közvetlenül befejezés előtt áll és az el­képzeléseket közvetlenül az elnök irányításával, több mint egy tucat hasonló szin­tű megbeszélésen öntötték a jelenlegi formába „Az Egye­sült Államok nagy remé­nyekkel küldi el külügymi­niszterét Genfbe, de ugyan­akkor nincsenek előzetesen nagy várakozásai” — mon­dotta a szóvivő, aki szerint b,mindkét részről elismerik, eljött az ideje annak, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenézzen a fegyverzetellenőrzés kritikus kérdésével”. „Olyan szándé­kokkal megyünk Genfbe; amelyek remélhetőleg elve­zetnek a problémák megol­dásáig” — jelentette ki Spea­kes. Reagan maga is szólt a genfi tárgyalásokról egy pénteken este nyilvánosság­ra hozott interjújában, ame­lyet — Nakaszonéval sorra kerülő találkozója előtt — japán újságíróknak adott. Az elnök igyekezett vissza­fogni az amerikai közvéle­ményben is érezhető nagy várakozást, s kijelentette: egy kétnapos tanácskozás nem oldhat meg minden bo­nyolult kérdést. „Reméljük, hogy ez olyan konstruktív kezdet lesz, amely elvezet a további, részletes tárgyalá­sokhoz. Ez azonban nem könnyű feladat” — hangoz­tatta. A év eseményei képekben Kádár János októberben hivatalos látogatásra Párizsba uta­zott. Képünkön: az MSZMP első titkára Francois Mitterrand köztársasági elnök társaságában. A tárgyalásokon a kétol­dalú kapcsolatok témája mellett az európai békével és biz­tonsággal összefüggő kérdéseket is megvitatták. Üj, konzervatív vezetés vet­te át a hatalmat a Föld má­sodik legnagyobb területű országában, Kanadában. Ké­pünkön: az új miniszterel­nök, Brian Mulroney (fele­sége társaságában) a válasz­tási győzelem eredményének kihirdetése után. (Elődje. Pierre Elliott Trudeau más­fél évtizedes kormányzás után mondott le.) Nem sikerült a Demokrata Párt kísérlete a Fehér Ház visszahódítására, a még olyan, úttörőnek számító po­litikai kezdeményezéssel sem, mint hogy — Geral­dine Ferraro személyében — most először jelöltek nőt al- elnöknek. A november ele­jén megrendezett szavazás végeredménye: Ronald Rea­gan fölényesen legyőzte el­lenfelét. Walter Mondale-t. Események címszavakban Hétfő : Ivan Arhipov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyette Pe­teingben tárgyal. — Moszk­vában eltemették Usztyi- nov marsallt. Kedd: Szovjet—töröte kormány­fői tárgyalások Ankará­ban. — Washingtonban nyilvánosságra hozták, hogy Shultz külügymi­niszter levelet intézett Pe- resz izraeli miniszterel­nökhöz az amerikai segé­lyek ügyében. Szerda : Nylkolaj Tyihonov és Tur- gut özal aláírta a szov­jet—török gazdasági, ke­reskedelmi és tudomá­nyos-technikai együttmű­ködés hosszútávú prog­ramját. — Spadolini olasz hadügyminiszter látogatá­sa Izraelben. Csütörtök : Amin Dzsemajel Damasz­kuszba érkezett és tár­gyalásokat kezdett Hafez Asszad szír államfővel. — Egyiptom értésre adta, hogy továbbra is „hűvös fokon” tartja kapcsolatait Izraellel. Péntek : Három együttműködési megállapodást irt alá Ar­hipov szovjet és Jao Ju­lin kínai miniszterelnök- helyettes Pekingben. — Az indiai választások a kongresszus párt óriási arányú győzelmét hozták. —. A lengyel parlament elfogadta a jövő évi költ­ségvetési és pénzügyi ter­vet. Szombat : A Kubai Kommunista Párt kongresszusát a jövő év végére összehívták. — Jasszer Arafat a Jemeni Népi Demokratikus Köz­társaság vezetőivel tár­gyal Adenben. — Harcok Libanonban. — Feszültség Párizs és Szöul között amiatt, hogy Franciaor­szág és a KNDK között a 'kapcsolatok javultak. A hét három kérdése Végső búcsú Dmitrij Usztyinovtól. A képen: folyik a gyászszertartás Moszkvában. A kelet—nyugati vi­szony hogyan alakult az év végén? A várakozás jegyében. A január elején Genfben tar­tandó szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozó előtt többnyire „óvatos derűlá­tás” uralkodik mind a tőkés világban, mind a szocialista közösség országaiban. Ugyan­akkor a nyilatkozatok itt is, ott is figyelmeztetnek: hosz- szú folyamat kezdetéről van még csak szó ... rászállt azért, hogy az Egye­sült Államokkal meginduló tárgyalások eredményre ve­zessenek. Figyelemre méltó ugyanakkor Vagyim Zagla- gyin egy cikke: a szovjet vezető diplomata az ameri­kai politikát eddig is jel­lemzett ellentmondásosságra utalt. Az amerikai főváros­ban a legutóbbi hírek sze­rint még mindig vitatják, milyen utasításokat kapjon a Gromikóval való találkozás előtt Shultz külügyminisz­ter. így tehát még mindig nem tudni, mit hoz 1985: vagy folytatódik a szemben­állás, vagy visszatérnek a különböző társadalmi rend­szerű országok normális ál­lamközi kapcsolataihoz. Mit jelez az indiai választások kimenetele? Amikor azon a végzetes reggelen szikh testőreinek fegyvereiből gyilkos lövések érték Indira Gandhit, India miniszterelnökét, a politikai helyzet ismerői nyomban azt mondták: a merénylet épp a Kínai látogatása során Ivan Arhipov, a szovjet Miniszter- tanács elnökének első helyettese találkozott Csao Ce-jang kínai miniszterelnökkel. Egy konkrét esemény emelkedett ki a karácsonyi ünnepnapok krónikájából: a szovjet kormányfő törökor­szági látogatása. (Az, persze, már csak a „politikai föld­rajz” szóhasználatának fur­csasága, hogy Törökország „nyugati” ország. Viszont „atlanti” állam is, a NATO tagja, az imperialista kato­nai koalíció kelet felé előre­tolt állása, amely amerikai támaszpontokat is befogad, s ezért sem közömbös, hogy miként alakul a Szovjetunió és Törökország szomszédi vi­szonya!) A szovjet—török kormányfői tárgyalások és az ezek során aláírt kétol­dalú megállapodások meg­mutatták, hogy hosszú távú közös érdekei lehetnek a két országnak, a különböző gaz­dasági, társadalmi, katonai rendszerekhez való tartozás ellenére is. Tyihonov ankarai útja al­kalmat adott a szovjet dip­lomáciai törekvések átfogó is­mertetésére. A szovjet mi­niszterelnök ismételten sík­fordított hatást éri el, a de­cemberre kitűzött választá­sokat most már biztosan megnyeri Gandhi pártja ... A következtetés helyesnek bizonyult: a majdnem kon­tinens nagyságú országban akkora felháborodást keltett a merénylet, hogy az egysze­riben letompított minden el­lenzéki hangot. Radzsiv Gandhi, az áldozat fia és utóda a kormányfői tisztség­ben, ezért is hangsúlyozta azóta állandóan, hogy meg­gyilkolt édesanyja politiká­ját kívánja folytatni. Ehhez kapta meg a szavazatok többségében kifejezett új fel­hatalmazást. Marad természetesen a kérdés, hogy egy bizonyos idő elteltével is ugyanolyan következetességgel érvénye­sül-e Gandhi asszony politi­kai irányvonala? Egy ké­nyelmes többség a parla­mentben nem jelent-e egy­fajta kísértést a továbbiak­ban? S nyilvánvalóan meg­maradnak a gondok is, ame­lyek a túlnépesedéstől a szikh szakadár mozgalmakig terjednek, s a külpolitikai problémák, amelyeket az In­diai-óceán térségére neheze­dő imperialista nyomás idéz elő, s amelyek a Pakisztán­nal való szembenállástól a Sri Lankán élő tamilok mozgolódásáig vagy Bangla­des sajátos magatartásáig szintén sokféleképpen, je­lentkeznek. Nem titok, hogy az Egyesült Államok bizo­nyos köreiben rossz szem­mel nézték Indira Gandhi el nem kötelezett és antiimpe- rialista politikáját, ennek le­törésére pedig katonai, gaz­dasági, politikai pressziót fejtettek ki. Radzsiv Gan­dhit a parlamenti választá­sokon aratott győzelem most megerősíti ezzel a nyomás­sal szemben. De a washing­toni szándékok aligha fog­nak veszíteni veszélyessé­gükből. ® Mi húzódhat meg az olaszországi merénylet hátte­rében? A nyugati polgári sajtó kedvenc kifejezése egy-egy terrorcselekmény után, hogy X. vagy Y. szervezet „vál­lalta érte a felelősséget”. Nos, most a karácsonyi ün­nepek hangulatát megzavaró szörnyű merénylet után, amely a Nápoly—Milánó gyorsvonaton történt egy alagútban Firenze és Bo­logna között, s amely 17 ha­lottat meg száznál több se­besültet követelt, annyi szer­vezet nevében érkeztek a rejtélyes telefonok, hogy rendőr legyen a talpán, meg bűnügyi tudósító, aki meg tudja állapítani, ki is „vál­lalta a felelősséget”... A zűrzavart persze, valószínű­leg tudatosan igyekeztek kel­teni azok, akik a merényle­tet szervezték, akik az egész bűnös akció mögött állanak. A sajtó jórésze csak segített a helyzet zavarosabbá tételé­ben, volt, aki „magányos gyilkos” tettének tudná be a szörnyű tömeggyilkosságot, van, aki „nemzetközi” kap­csolatokat feltételez. Érdemes figyelmet szen­telni az Olasz KP lapja, a L’Unita okfejtésének. Az Indiában választások voltak a héten. A képen: Radzsiv Gandhi miniszterelnök sza­vazni megy. olaszországi belső helyzetből indul ki, s felveti a kérdést: vajon megfelelően működ­nek az állami szervek, a rendőrség, az elhárítás, vagyis hogy hűek-e az ál­lamhoz? Az utóbbi évtize­dekben a maffiát, a terro­ristákat egyformán gyakran használták fel politikai cé­lokra Olaszországban. A tetteik keltette feszülség ar­ra kellett, hogy bizonyos, pillanatokban visszahassa­nak a politikai, a hatalmi erőviszonyokra. A L’Unita emlékeztetett a titkosszolgá­latok körében az elmúlt években kirobbant botrá­nyokra, a hírhedt P—2-es szabadkőműves páholy ügyé­re. A mostani merénylet szin­te szabályos folytatása ha­sonló terrorcselekmények­nek: a római Fontana téren 15 évvel ezelőtt elkövetett vérengzésnek, az Italicus expresszen 10 éve végrehaj­tott robbantásnak, a bolog­nai pályaudvaron 4 éve volt bombamerényletnek. Nem le­het véletlen, hogy épp mos­tanában vették elő ismét ezeknek az ügyét, miután néhány új tanúvallomás alapján felmerült a gyanú, hogy a titkosszolgálatok ak­kori embereinek is közük le­hetett ezekhez a véres ak­ciókhoz. Pálfy József „B” kategóriájú építőipari vállalat pályázatot hirdet TERMELÉSI OSZTÁLYVEZETŐ-HELYETTESI munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: egyetemi vagy főiskolai végzettség, mélyépítő-kivitelező építőipar területén legalább 5—10 év gyakorlat. Kereseti (lehetőség: 7—10 ezer Ft között. A pályázatokat életrajzzal kiegészítve 1985. január 25-ig kell megküldeni „Mélyépítő” jeligére, a 264996. számra, a MAHIR Baranya megyei Központjába, Pécs, Sallai u. 9. A pályázatok elbírálása 1985. február 10-ig megtörténik. (264996) A SZENTESI „TERMÁL” KERTÉSZETI ÉS MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET szerződéses üzemeltetésre felajánlja a kaposvári vásárcsarnok épületében levő virágboltját. A SZERZŐDÉSES ÜZEMBEADÁS IDŐTARTAMA: 3 év. A VERSENYTÁRGYALÁS HELYE: A TERMELŐSZÖVETKEZET központi irodája, 6601 SZENTES, Munkácsy u. 1. Időpontja: 1985. február 25-én 11 óra. Az érdeklődőik részletes felvilágosítást kapnak a tsz központi irodájában a főkönyvelőtől; ugyanott a szerző­déstervezet is megtekinthető. A versenytárgyalásra — annak időpontját megelőzően 8 nappal — írásban kell jelentkezni. (72917)

Next

/
Oldalképek
Tartalom