Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-22 / 300. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL évfolyam, 300. szám Ára: 1,40 Ft 1984. december 22., szombat 40 éve alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés Negyven esztendeje, 1944. december 21-én alakult meg az új, demokratikus államhatalmat megtestesitő, a magyar nép haladó, antifasiszta és forradalmi erőinek választott képviselőit tömörítő Ideiglenes Nemzetgyűlés. Az évforduló alkalmából a demokratikus átalakulás kimagasló eseményének akkor otthont adó Debrecenben pénteken ünnepi megemlékezést tartottak. A fellobogózott debreceni főpályaud­varra délelőtt fél tizenegykor gördült be a vendégek különvonata. Az érkezőket: Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkárát, Losonczi Pált, az Elnöki Ta­nács elnökét, Lázár Györgyöt, a Minisz­tertanács elnökét, Sarlós Istvánt, az or­szággyűlés elnökét és Gáspár Sándort, a Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak elnökét, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjait, valamint társadalmi, gazdasági és kulturális életünk jeles személyiségeit a megye és a város ve- zetői fogadták. Koszorúzás a felszabadulási emlékműnél Az érkezést követően ko­szorúzást ünnepséget rendez­itek a Vörös Hadsereg útján lévő felszabadulási emlék­műnél. Az 'emlékművel szemiben csapatzászlóval fel­sorakozott a Magyar Nép­hadsereg diísizszázada. A dí­szelgő egység parancsnoka jelentést tett Losonczi Pál­nak; majd az Elnöki Tanács elnöke Oláh István vezérez­redes, honvédelmi miniszter társaságában, eltépett az ala­kulat ellőtt. A magyar és a szovjet zászlóval, s a nem­zetközi m unk ásmoz gal om vö­rös lobogójával d&zitett vá­rosközpontban — ahol a debreceniek ezrei kísérték fi­gyelemmel az eseményt — felcsendült a magyar és a szovjet himnusz. Ezután a hazánk szabadságáért életü­ket áldozó hősök emlékének tisztelegve koszorúkat he- ' lyeztek él az emlékmű talap­zatán: az Elnöki Tanács nevében Losoncéi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­a Magyar Szocialista Mun­káspárt képviseletében Ká­dár János és Sikula György, a Minisztertanács részéről Lázár György és Köpeczi Béla művelődési miniszter, az országgyűlés nevében Sarlós István és Cservenka Ferencné, az országgyűlés al- elnöke koszorúzott. Az európai szocialista or­szágok nagykövdtségeínek képviseletében Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió, Boncso Mitev, a Bolgár Nép- köztársaság, Milovan Zidar, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság, Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság nagykövete, va­lamint a szovjet, bolgár, ju­goszláv és román nagykövet­ségek katonai és légügyi at­taséi helyezték el a megem­lékezés koszorúit. A társadalmi és tömegszer­vezetek képviseletében Pozs- gay Imre, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára, Gáspár Sándor, Há­mori Csaba, a KISZ KB el­ső titkára, Padányi Mihály, a Magyar Ellenállók, Anttfa- siszták Szövetségének elnöke és Apró Antal, az MSZBT elnöke koszorúzott. A Miagyar Népköztársaság fegyveres erőinek nevében Oláh István vezérezredes, Horváth István belügymi­niszter és Borbély Sándor, a munkásőrség országos pa­rancsnoka helyezte el a ko­szorút. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet lekéül .had­seregcsoport réseiéről Konsz- tantyin Kocsetov Vezérezre­des a (déli hadseregcso­port parancsnoka és Anatolij Makunyin vezérőr­nagy, a- déli hadseregcsoport katonai tanácsának tagja koszorúzott. Pejiet hajtották az emlék­műnél a megye és a város vezetői, s elhelyezték virá­gaikat a debreceni üzemek és (intézmények dolgozói, a fiatalok képviselői lis. A koszorúzási ünnepség az In/termacionálé hangjaival ért végek. Megemlékezés a kollégium oratóriumában Pontban 12 órakor meg- komduilt a református 'Nagy­templom Rákóczi -harangja, s „Basahalmától—öspéterfiá- ig” hirdette : Debrecenben népi demokratikus államha­talmunk születésére emlékez­nek. Megteltek a református kollégium oratóriumának padsorai, majd — a Himnusz elhangzása után — Sarlós István nyitotta meg az or­szággyűlés, a kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa rendezte ünnepi megemlékezést. Köszöntötte Kádár Jánost,-Losonczi Pált, Lázár Györgyöt és Gáspár Sándort, .'továbbá a Közpon­ti Bizottság tagjait, az El­nöki Tanács és a kormány jelenlévő tagjait, az ország- gyűlési képviselőket, a helyi párt-, állami és társadalmi szervek, az egyházak, az üzemek és intézmények kül­dötteit, s — nem utolsó sor­ban — aiz ideiglenes nemzet­gyűlés egykori tagjait. Külön is üdvözölte az európai szo­cialista országok budapesti nagykövetségeinek . vezetőit, tagjait. — Az ideiglenes nemzet- gyűlés — hangsúlyozta az országgyűlés elnöke — vég­érvényesen 'szakított az el­lenforradalmi rendszer poli­tikájával, amely végveszély­be sodorta a nemzetet, s ki­nyilvánította, hogy a magyar nép csatlakozik a fasizmus és az embertelenség ellen küzdők táborához. Az ideig­lenes nemzetgyűlés olyan 'kormányt adott az ország­nak, amely bírta a nép bizal­mát, s arnelynek elhatározott szándéka volt, hogy „a nép­pel a népért” gondolat je­gyében munkálkodik. Itt Debrecenben születtek meg a megújhodást jelző döntések a legkirívóbb társadalmi igazságtalanságok azonnali felszámolásáról, s arról, hogy a föld azofcé legyen, akik megművelik. Ezzel igazságot tettek a föld hitoklásáért fo­lyó évszázados küzdelemben. — Minden okunk megvan irá, hogy tisztelettel emlékez­zünk azokra a tettekre, ame­lyekkel elindultunk nemzeti felemelkedésünk útján. Eb­ben az ünnepélyes órában is, soha el nem múló' hálával gondolunk a Szovjetunióra, a szovjet népre, amely áldo­zatos küzdelemmel, a fasiz­mus felett aratott történelmi jelentőségű győzelmével' fel­szabadította hazánkat. Ez­által vált lehetővé, hogy né­pünk éljen a szabadság ad­ta lehetőséggel és hozzá­kezdhessen a szocialista tár­sadalom építéséhez — mon­dotta Sarlós István, majd felkérte’ az Elnöki Tanács el­nökét, tartsa meg ünnepi be­szédét. Losonczi Pál ünnepi beszéde Tisztelt ünnepi gyűlés! Kedves elvtársak, honftóár- sáim ! Nemzeti történelmünk nagy eseményére emléke­zünk ma, december 21-én, távolodva tőle időben, im­már negyvenedik évforduló­ján — de közeledve hozzá jelentőségének és tanulságá­nak mind pontosabb felis­merésében. Népünk minden évben tisz­telettel hajit fejet a felsza­badítók emléke előtt, és megindultam tekint vissza a felszabadulásra, a nemzeti felemelkedés è kiindulópont­jára. Ezért vált április ne­gyediké hazánk lenagyobb nemzeti ünnepévé. Történel­münket kutatva, róla elmé- lyüilten gondolkodva azon­ban egyre világosabban ki­rajzolódik a négy évtizeddel ezelőtti események egész láncolata, .teljesebb összefüg­gése. A felszabadulás ünnep­napjával együvé sorakoz­nak más jeles napok is: szeptember 23., a magyaror- (Szági felszabadító harcok kezdete; december 3., a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Eront megszületése; decem­ber 21., az Idei'gilienies Nem­zetgyűlés .alakuló ülése és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejötte; február 13., a fő­város felszabadulása. Ha mél­tóan emlékezünk az április negyedikéhez vezető út fon­tos állomásaira, ez nemhogy halványítaná a nagy nap tiszta fényét, hanem még 'n- kább falinagyogtatja azt. fi Negyven éve itt, éhben a 'teremben jött létre a demok­ratikus magyar államhata­lom, litt alakúirt meg az Ide­iglenes 'Nemzetgyűlés, amely anra volt hivatva, hogy ér­vényt szereizzen a magyar nép valóságos érdekeinek, kinyilvánítsa akaratát, leszá­moljon a múlt terhes örök-, ségével .és hitet tegyen a nemzet jövője mellett. Ezerkilencszáznegyvennégy decemberében — emlékezte­tett Losonczi Pál — már vé­géhez közeledett a második . világháború, Magyarorszá­gon azonban még elkesere­dett utóvédharcait vívta a fasiszta hadsereg, ;a tőkés- földbirtokos ellenforradalmi rendszer uralkodó körei az ‘Utolsó -percekig folytatták nemzetvesztő politikájukat. A 'Horthy-rendszer egész politikájára a nép forradal­mi erőitől való félelem nyomta rá bélyegét. Uralko­dó körei rettegtek attól, hogy a dolgozó osztályok megdön- |tik a itőkés rendszert, s ne­kik felelniük kell népellenes és háborús bűneikért. Ez voit a fő oka annak, hogy akkor sem mentek összefog- demokratikus 1 il laó m ij— —^ erőivel, amikor már nem volt más választásuk. A szovjet hadsereg, a szov­jet nép teremtette meg szá­munkra azt a lehetőséget,^ hogy a magyar nép saját ke­zébe vehesse sorsát, és de­mokratikusan választott par­lamentje nyilváníthassa ki az ország függetlenségét. A Vörös Hadsereg 'megterem­tette a demokratikus átala­kulás feltételeit. De nem vé­gezhette el az átalakulással járó politikai feladatokat: ez a magyar nép haladó, de­mokratikus, antifasiszta és forradalmi erőire várt. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés megalakulása ékes bizo­nyítéka annak a ténynek, hogy a magyar népnek vol­tak ilyen erői. A több év­százados idegen elnyomás alatt is élit a magyar füg­getlenség eszméje. A nemzet tudata ápolta Bocskai, Rá­kóczi, .és Kossuth eszméit, őrizte emlékezetében azokat az időiket, amikor a magyar­ság nem a reakció, hanem az európai haladás szövetsé­gese volt. E történelmi ha­gyományok örökösei is je­len voltak a hazában. Az országot ugyan rossz ügy mellé állította az önös érde­keit szűklátókörűén hajszoló uralkodó osztály, de a ha­ladás képviselői kezdettől szemben álltak ezzel a poli­tikával. Szemben állt elsősor­ban a magyar munkásmoz­galom, amely 1919-ben ki­vívta a proletárhatalmat, s amelyet nem tudott megsem­misíteni a fehér terror és az ellenforradalmi diktatúra sem. A demokrácia mellett voksolt a magyar dolgozó parasztság, amelynek köré­ben élénken éltek az agrár- szocialista hagyományok, s amely örök perben állt föld­birtokos Mzsálkmányolóivai. A munkások és parasztok legjobbjai mellett- baloldali értelmiségiek, haladó gondol­kodású katonatisztek és egy­házi személyiségek vettek részt az antifasiszta ellenál­lásiban, megőrizve a nemzet önbecsülését, tisztességét. Nem volt tehát előzmények nélkül való a Nemzetgyűlés hitvallása a nácizmussal va­ló szakításról és a függet­lenségről. Előzményeihez tartozott az illegalitásba szorult demok­ratikus pártoknak a kom­munista vezetésével harcoló szövetsége, a Magyar Front; a .Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Magyar Nemzeti Fel­kelés Felszabadító Bizottsá­ga. A Budai önkéntes Ezred harcait, a Petőfi partizán­brigád, a Nógrádi-csoport akaióit, a szovjet hadsereg soraiban, Iküzdő magyar an­tifasiszták küzdelmeit, a kommunlisita akciócsoportok, a düókasoportok, a partizán- GSZt2if0k- a MOKAN-komité harcait feljegyezte a törté­nelem. Így jöhetett létre a felsza­badult (területen népünk igazi érdekeit és akaratát kifejezve, a Kommunista Párt programja nyomán a Magyar Nemzeti Független­ségi Front, és 'hirdette meg: „Lesz magyar újjászületés!” A kommunisták, az ellen­állók, a szakszervezeti és szociáldemokrata vezetők, a Harthy-rendszerben meghur­coltak, a közismert balolda­li gondolkodásúak körül oso- portosuljtak mindenütt, az új­jászületést tettekkel, kiállás­sal is sürgető emberek, ve­zetésükkel alakultak meg a népi hálálom helyi szervei, a nemzeti bizottságok, a fallu- ,tanácsok, a direktóriumok, vagy a munkás—paraszt bi­zottságok. A munkások megalakítot­ták az üzemi bizottságokat. Megindították a gyárakban a termelést úgy,, ahogyan azt az ország újjáépítése, az élet (követelte. Nagy felelősséggel ellenőrizték a .termelést, kor­látozták a 'kizsákmányolást, védték a munkások érdekeit. A lerombolt, kifosztott or­szág újjáépítéséhez, az anti­fasiszta háborúba való be­kapcsolódáshoz új központi hatalom, új magyar állam- szervezet kellett. A Függet­lenségi Front felhívására a nemzeti bizottságok napok alatt szervezték meg a fel­szabadult városok és közsé­gek küldötteinek megvá­lasztását. Hatalmas tett volt ez akkor, amikor az ország­ban még nem volt közleke­dés, nem volt hírközlés. A szovjet hadsereg gépkocsija- limi, szekereken és gyalog ér­kezett Debrecenbe a kétszáz­harminc képviselő, akikre nagy felelősséget -rótt a vá­lasztók bizalma. De segítette a munkát a bizakodás, hogy az új államhatalom születé­se -egy jobb, igazságosabb vi­liág (teremtésének első aktusa lesz. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés, létrejöttének első percei­től kezdve, döntő befolyás­sal1 rvolt a nemzet akkori je­lenére és máig megvalósult jövőjére egyaránt. Lendüle­tet adott az átalakulásnak a felszabadított országrész­ben, és reményt nyújtott a még megszállt területeiken élőknek. Szentesítette a hit- ilerizmussal, a nyilas ura­lommal szembenállók törek­véseit, és az állami politika, az alkotmányos hatalom rangján szakított és fordult szembe — limmár az egész nép nevében — a hitleri Né­metországgal és az emberte­len .eszmékkel, s az egész nép akaratának megfelelően tett hiteit a fügatlen és de­mokratikus Magyarország megteremtése mellett. A 2 Ideiglenes Nemzetgyű­lés összetételében is, tevé­kenységével is a nemzet ösz- szefogását testesítette meg. Részese vollit a népi .hatalom­nak a munkásosztály képvi­seletében a Magyar Kom­munista Párt, a Szociálde­mokrata Párt és a szakszer­vezett mozgalom, a nincste­len parasztság nevében a Nemzeti panas ztpárt, a kis- birtokosság és az értelmiség Független Kisgazdapártja, valamint a polgárt Demokra­ta párt. Volt a képviselők között mérnök és vaseszter­gályos, nyomdász és bank- igazgató, ügyvéd és cukrász, főispán és téglagyári munkás, író, földműves^ plébános ás vezérezredes. Minden antifa­siszta erő mandátumhoz és Szóhoz jutott. Ezekben a sorsdöntő órák­ban a 'legkülönbözőbb világ­nézetű, politikai • felfogású emberiek voltak képesek egyetértésre jutni, együtt ha­ladni, közös programot elfo­gadni. A Nemzetgyűlésbe a leg­nagyobb számú képviselőt a Magyar . Kommunista Párt küldhette. E tényben kifeje­ződött a kommunisták áldo­zatvállalásának, 'tapaszta­latainak, tisztességének és céltudatosságának széles kö­rű elismerése. Ebben az idő­ben egész Európában nagy tekintélyt szerezitek a kom­munista pártok ai* 'antifasisz­ta 'harcokban. Magyarország gon lis a kommunisták küz­döttek a legszívósabban az ellenforradalom, negyedszá­zados uralma ellen. Rájuk mérte a reakció a legsúlyo­sabb csapásokat, mégis ők voltak azok, akik nem átvé­szelni, hanem megsemmisí­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom