Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

1984. december 15., szombat

Somogyi Néplap

9

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS

R

uhástól nyúltam végig a vidéki szálloda agyonstrapált, gödrös heverőjén. Az őszi nap késő délutáni sugarai nehezen törteik át a portól elszürkült függönyön. Reménytelennek hatott a helyiség. Az egész napi szaladgálás után elcsigázott voltam, mégis riasztott a gondolat, hogy az estét a nehéz szagú szobában töltsem. Próbáltam elaludni, de nem sikerült. Eszembe jutott, hogy délelőtt plakátot láttam az utcán. valamilyen cirkusz szerepel a városkában.

Még az is jobb. mint ez a, szoba. Fölvet-] tem a cipőmet, megmostam az arcomat, és elindultam, hogy megkeressem a látványosságot.

Jegyet köny-i nyen kaptam Többnyire csal gyerekek med suhancok szé-f delegtek a| ponyvasátor körül. Az előadás csak egy óra múlva

kezdődött, nézelődhettem kedvemre. A foltozott cirkuszi sátor körül ólálkodtam. ott sorakoztak az állatok ketrecei. Éppen kezdődött a produkció előtti etetés, nehogy az állatoknak az idomárra támadjon kedvük. Egy fiatalember véres, büdös húsdarabokat osztott az oroszlánoknak. Váltig benyúlt a rácsok között, úgy dobta be a húst. A hím oroszlán nehézkesen, álmosan mozdult. A fiatalember megszokottan nyugtatta:

— No, Ali. egyél, ne produkáld magad ...

Ha Alinak éppen úgy hozza a kedve, hogy produkálni kívánja magát, azt hiszem. bánhatta volna a fiatalember fél karja ...

— Nem fél? — szólítottam meg.

— Mit keres a vadállatoknál?- — ripakodott rám.

— Tessék innen elmenni!

A hang és az ember is

ismerősnek tetszett. Meg- reszkíroztam hát:

— Kastanka, te így esztergálsz?

ö is megismert:

— A fenébe! Te vagy az?

— kérdezte, s keményen megszorította a kezem. — Hogy kerülsz ide?

— Ne hülyéskedj, én még csak valahogy. De te?! Ha emlékezetem nem csal, vasesztergályos vagy és most némileg veszélyesebb munkára adtad a fejedet —próbáltam humorizálni.

— öreg, k'vénhedt állatok ezek — húzta el a száját egykori tanulópajtásom.

— Nem lóhús. hanem tej- bepapi kellene nekik, de hát attól nem tudnának ordítani. márpedig az fontos, hogy jeges borzongás fut- kározzon a hátakon ... Különben, uram, cirkuszi állatgondozó vagyok tisztelettel.

S

ose hittem volna, hogy Kas'tankából egyszer az életben oroszlángondozó lesz. Már ezt a csúfnevet is azért kapta tőlünk, mert mindig olyan teddideteddoda szerencsétlennek ismertük. Még az ötvenes években, ipari tanulóidőnkben láttunk egy szovjet rajzfilmet, abban szerepelt az elesett, minden bajt megtaláló, s hősiesen mindig újrakezdő, és végül győzedelmeskedő kiskutya, Kastanka.

És Kastanka pontosan olyan volt. mint a mi osztálytársunk.

Kastanka nem most szerezte nekem az első meglepetést. Ö. akiről azt hittük, hogy soha az életben nem mer imiajd szóba állni egy nővel, mindannyiunk közül elsőként nősült meg, mégpedig romantikus viharokkal övezve, és szülői engedéllyel, tizenhétévesen. Az ara egy nála majdnem kétszer idősebb, kétes hírű darusnő volt az üzemünkből. Mi tagadás, mindannyian ácsingóztunk utána, de valahogy egyikünk se akarta feleségül venni. Hülyének tartottuk Kastankát, és tulajdonképpen pokolian irigyeltük, mert Jutka, a darusnő eleve arra született, hogy a kamaszok könnyen beteljesíthető álma legyen. Kastanka elköltözött a munkásszállásról, és azóta nem is láttam.

— Mindjárt végzek az etetéssel, és a kezdésig dumálunk — mondta.

A cirkuszi kocsiban rend

ASPERJÁN GYÖRGY

4 '

Kastanka, az oroszlángondozó

és tisztaság. Odakuporodtunk az asztalkához.

— Hát mesélj! — mondtam.

— Miről?

— Ne hülyéskedj már! Mintha nem volna miről ! No jó, mondjuk arról, hogv miként keveredtél ide.

— Nézd csak, ti engem kicsit mindig lükének tartottatok. Ne akarj most meggyőzni az ellenkezőjéről; igenis, valami tökkelütött alaknak, azért is adtátok azt a Kastanka nevet. Teljesen elfelejtettem már. csak most. hogy szóltál, jutott eszembe... Hát szóval azt hittem, inkább álmodozó vagyok. Például soha nem akartam vasesztergályos lenni, csak úgy hozta a sors. Hogy mi akartam lenni? Ezt. pajtás, még ma sem tudom. Keresem a helyem vagy másként azt az állapotot, amelyben kellemesen érezhetem magam.

— És most megtaláltad? — kérdeztem, és kese, megfogyatkozott haját, húsos száját, nagy orrát néztem.

— Az majd elválik.

— Mondd csak. 'az a hirtelen házasság is azért volt?

— Talán. Azt hittem, ha megnősülök, valami olyan változás következik be, ami alapvetően mássá tesz. Komollyá, vagy valami ilyesmivé. Sokszor gondoltam arra. hogy milyen jó volna, ha valami borzasztó csapás érne; mondjuk, meghalna egy közeli rokonom vágy mit tudom én, ami aztán megkomolyítana ... Nem is megkomolyítana, hanem egyszer és mindenkorra erőssé, viharállóvá tenne. Hát a házasságom ilyen volt. Jutka csak az előző férje miatt, dacból jött hozzám. Durva, iszákos állat lett belőle; egyszer úgy megvert, hogy kórházba kerültem. Elváltunk, és akkor megfogadtam, hogy mindent újrakezdek, mindent elölről. Mindent a legelején! Ehhez ott kellett hagynom a szakmát. hiszen mindig zríkál- tak. Hallottam ott. a kórházban. hogy kertészt keresnek. Vidéki vagyok, értettem némiképp hozzá, hát ottragadtam. De a fene ismerte a különböző magokat, hagymákat! Csak úgy vaktában elduggattam, elvetet - tem mindent. Olyan tarkabarka lett a kert. hogy olyan még nem volt. Mint valami őstelevény. Nekem tetszett, de hát... mégis felmondtak ... — nevetett.

— Vagyis a kertészkedés nem éppen neked való — szóltam közbe, és vele nevettem.

— Hát, hallod, tényleg szerencsétlen vagy .. .

— Ez csak a látszat. Tulajdonképpen rendkívül szerencsés alkatnak tartom mayám, mert újra tudom kezdeni az életet, szinte az alapoknál.

— Látod — mondtam komolyságot erőltetve — szerintem épp ez a baj. Nem kell mindig újrakezdeni, s főként nem az alapoknál. Az is- megoldás, ha folytatod. amit elikezdtél. És a kudarc ellenére is megpróbálod a célt elérni.

Elbiggyesztette a száját.

— ,No. ez nekem nagyon bölcsen hangzik — mondta. — Túl bölcsen, mert nem ez a fajta vagyok. Nekem meg kell keresni a nyugalmi állapotot, s ott maid m eggy ökerezem,

— Akkor nem szóltam semmit. Folytasd! Hol és hogyan akartál meggyökerezni ?

— Elmentem egy téeszbe fo - gatosnak. Meg is nősültem megint, onnan a faluból vettem el egy lányt. Négy hónap múlva gyermekünk született. Egyszer azután ott .találtam a főagronómusl. akinek otthon is volt három kölke. Nagy darab, csontos pali volt. de azért nekimentem, mert úgy kívánta a férfibecsület. Alaposan eltángált. Otthagytam őket, boldoguljanak, ahogy tudnak. Egy szál öltönyben szálltam vonatra. Próbálkoztam aztán sok mindennel. de semmi se felelt meg. Valahogy mindenben szerencsétlennek bizonyultam. Aztán ide jöttem a cirkuszhoz. most tavasszal, persze nem pusztán gondozónak. Az a tervem, hogy állatszc- lidítő leszek. Érted? Ügy érzem, az felelne meg nekem a legjobban.

— Csak aztán vigyázz, ne tedd a fejed a? oroszlán pofájába, mert amilyen szerencsés vagy, még benne marad !

De nem folytattam, mert úgy láttam, kicsit megorrolt.

— Et a pálya tényleg nekem való — erősködött. — Az állatszelidítővel együtt már gyakorlók is. Rendkívül tehetségesnek tart. Úgy figyelnek rám az állatok, mintha értenék, mit mondok. Nem adok neki egy évet, és látsz a porondon ...

söngettek kezdődött az előadás. Elbúcsúztam egykori cimborámtól. A szünet után láttam, ismét. A védőrácsot segített összeszerelni.

Az állatok lomha mozdulattal csörtettek be. Ugráltak, gerendán mászkáltak- ordítoztak, és néha az állat- szelidítő ostora felé kaptak.

A szám végén fölhangzott a taps, majd gyorsan szétszedték a rácsot. Kastanka lapáttal, seprűvel jött a porondra. öt figyelte az egész közönség, pedig ez még nem is volt az igazi produkció.

c

Művészeti

szimpozionok

eredményei

Kurucz D. István: Hodály

A fenti címmel 1983-ban indított kiállítás-sorozatot a Műcsarnok, bemutatva a magyarországi szimpozionok gyakorlati hasznát, az időszakos művésztelepek művészi eredményeit, produktumait. Az első bemutató a szobrászati alkotótelepek munkáit tárta a látogató elé. Most, a sorozat második kiállítása festészeti, grafikai, zománc- és éremművészeti alkotótelepeken született művekből ad válogatást. Nevezetesen a hajdúsági nemzetközi művésztelep. a salgótarjáni nemzetközi grafikai alkotótele.P, a Maros menti művésztelep (Mákó), ,a nyíregyháza-sóstói nemzetközi éremművészeti és a kecskeméti zománcművészeti alkotótelep produktumai láthatók a Műcsarnok falai között.

A leghagyományosabb a festészeti munkákat felvonultató hajdúsági művésztelep anyaga; ezt az alföldi táj szelleme határozza meg. Hajdúböszörménybe évek óta minden nyáron 20—25

művészt hívnak meg harminc napra a művésztelep - re. Hazai és külföldi alko tókat. Most is olyan neveket sorakoztathatnak fel, mint Kurucz D. Istvánét, Bőd Lászlóét.

Nemzetközi művésztelepet hívtak életre Salgótarjánban is — helyi kezdeményezéssel, azon elképzelés megvalósításának az érdekében. amely Salgótarjánt az egyedi rajz magyarországi bázisává kívánja fejleszteni. Ezért választották az alkotó telep profiljául a grafikát, ezen belül az egyedi rajzot.

A sokszorosítható grafika fellegvára pedig a Dél-Alföld lett. Makón a művésztelep ipari hátterét a helyi nyomda (ofszet) és a szita- és rézkarcnyomat készítésére kialakított műhelyek alkotják.

Békéscsabán az alkalmazott grafikai művészteleo fenntartói és támogatói között a tanácsi és múzeumi szervek mellett ott találjuk a Kner nyomdát is. A műBak Imre: Nap-madár arc

Tóth-Máthé Miklós

A CSUPO

A szép, virágdíszítésű mázas csuprot is vitte magával az öregember, amikor legidősebb fiához, Imréhez költözött a városba. Hosszú évek óta abból itta a tejet reggelenként, hát az új helyen sem akarta másból és másként. A kenyeret gondosan a tejbe aprította, ésjígy kanalazta ki jóízűen.

— Nekem már csak így esik jól, Klárikám — mondta a menyének —. ilyen parasztosan. De nem ám csak enni jó belőle, hanem ránézni is! És végigsimítani a kezemmel, ott, ahol még az apám is simogatta.

A csuprot mindig ő mosta el használat után, aztán föltette a polcra. Jól mutatott a házgyári lakás gyufásdo- boznyi konyhájában, és valahányszor rápillantott az öregember; úgy érezte, nagyobbra nő, terjedelmesebbre. És ilyenkor a virágok helyén, a hasán, élesen kirajzolódott a régi ház, a

porta és mindaz, ami már csak az emlékezetében élt.

Egy este vendégek érkeztek. Imre hivatali főnöke látogatott el a feleségével, vacsorára. Jó hangulatban töltötték az időt, sokáig ott maradtak.

Az öregember már régen aludt a kisszobában, amikor a két asszony kiment a konyhába kávét főzni. No. meg egy kicsit azért is, hogy azalatt a férjek nyugodtan beszélgethessenek a hivatali dolgokról.

— Gyönyörű — akadt meg a főnökné szeme a csupron. — Látszik rajta, hogy eredeti. Hol szerezték?

— Az apósomé — mondta Klári —; ő hozta, a faluból.

— Megnézhetném?

— Parancsolj.

Klári levette a csuprot, a főnökné forgatta, nézegette.

— Az uram gyűjti az ilyesmit — mondta —. már két szekrény dugig pan velük, de ettől elbújhatna valamennyi ... Nem adjátok el?

— Tudod, ez amolyan emlék az apósomnak. Még az apjától maradt...

— Emlék? Ja, az más ... — mondta csalódottan a főnökné, és visszaadta a csuprot.

Aztán bementek a szobába, és meghallgatták a főnök legújabb vicceit. Ezután néhány parti kanaszta következett. s elmúlt már éjfél, amikor a vendégek sze- delőzködtek.

— Istenien éreztük magunkat — mondta a főnök —, legközelebb majd ti jösztök el hozzánk.

A háziak lekísérték őket a kocsihoz. És ekkor Klári egy papírba csomagolt tárgyat nyújtott át a főnökné- nek.

Csak otthon bontsd ki — mondta, és aztán még sokáig integettek az autó után

Szép este volt. csillagos.

Szemethy Imre: Pedellus

vésztelep szervesen kapcso - lódik a városban rendre megrendezett alkalmazott grafikai biemiáléhoz.

Az éremművészet nemzetközileg is jegyzett alkotótc- lepe a nyíregyháza-sóstói szimpozion. Öntőműhely, elektromos kemence segíti az itt dolgozó 10—15 művész munkáját. Ipari háttér, a kecskeméti Zománc- és Kádgyár léte adta az ötletet Bács-Kiskun megye tanácsának nemzetközi szimpozion megteremtésére tíz évvel ezelőtt. A kecskeméti zománcművészeti alkotótelep magyar és szovjet művészek sáámára biztosít lehetőséget a zománctechnika kutatására, az önálló és alkalmazott művészetekben.

A szimpozionok eredményeinek egy része — a művek — most országos seregszemlén vonulnak föl. Ismert és elismert alkotók és tehetségesnek ígérkező fiatalok színvonalas munkái vannak jelen a bemutatón.

Ám a háttérben ott sejthető a szimpozion mozgalmak ösztönző, alkotásra serkentő szelleme a közös munkai. a külföldi művésztársak által közvetített szellem és kultúra erjesztő hatása. Lehetőség a kísérletezésre, az új módszerek kipróbálására, a helyi technikai, ipari háttér segítségével — ez is a művésztelepek pozitív eredménye. A művészeknek 3—6 hét gondtalan alkotási lehetőséget, ingyenes műtermet, ellátást, technikai feltételeket. több helyen még ösztöndíjat is biztosítanak a fenntartók. A részvételért alkotásokat kérnek a művészektől, amelyek a helyi múzeumok vagy önálló galériák anyagát gazdagítják. Hajdúböszörményben például a művésztelepi alkotásokból alakult meg a Hajdúsági Galéria, amely állandó kiállításon mutat be válogatást az itt készült művekből. s innen indul évenként útjára a Hajdúság— Hortobágy című vándorkiállítás is.

Föllendülő művészi, szellemi közélet, értékes alkotások, új vagy bővülő közgyűjtemények jelzik a mű vésztelepi mozgalom hasznosságát. A műcsarnoki bemutató ezen eredményekből villant föl vázlatosan és változatosan. (A kiállítás december 30-ig tart nyitva.)

K. M.