Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-29 / 280. szám
4 Somogyi Népiap 1984. november 29., csütörtök AZ ÜGYFÉL JOGA A településfejlesztési hozzájárulásról Kerek húsz éve annak, hogy újdonsült szövetkezeti lakástulajdonosként eszelős ötletem támadt. A beköltözés! mámor nevű jólismert bódulat tüneteinek elmúltával ugyanis a hasonlóan jól- isimert külső tünetek észlelése kezdődött; hullik a csempe, hólyagos a műanyagpadló, hamgszigeteletlen a meny- nyezet, és így tovább. Minthogy a törlesztendő vételár jól tapadó csempére, sima padlóra, hangszigetelt meny- nyezetre csukható ajtóra vonatkozott, a hibák kijavítására pedig válivo- nogatással kísért bizonytalan ígéretet kaptam, azon kezdtem tűnődni, hogy én ugye, most ügyfél vagyok, ez kétségtelen. De kine/c az ügyfele? És itt rögtön meg is akadtam, mert nyilvánvaló lett, hogy kérdőmonda- tomban rossz a kérdőszó. Csak magamra kérdezhetek véle. Ki vagyok én? Ember, állampolgár, ügyfél. Elő- és utónévvel, személyi adatokkal. De nem kinek vagyak az ügyfele, hanem minek. Építőiparnak, takarékpénztárnak. Személyes kiszolgáltatottja személytelen erőknek. Nem lelhet az arcukba mosolyogni, a szívüket lágyítani, a lelkűkre hatni, ment nincs arcuk, nincs szívük — és hát; léikük sincs. Mivel hathatnék rájuk? És ekkor támadt az eszelős ötletem. Egy minimálisan eszelős és egy maximálisan eszelős. A minimális az voilit : csökkentem a havi törlesztési összeget. Kevesebbet fizetek, mondjuk, kétszáz forinttal mindaddig, amíg a hibákat ki nem javítják. A maximális ötlet: megvonom tőlük a havi törlesztési ösz- szeget. Egyetlen fillért sem fizetek addig, amíg a hibákat ki nem javítják .. . Ügy éreztem, hogy ezt kívánja az eszmei igazság, mellettem áll a mindennapi joggyakorlat. Csak él kell kezdenem, s úgy megijed a személytélen ügyintézés, hogy menten orvosolja a bajokat. Meg is írtam ezt az ötletemet a hetilapnak (amelynél azóta is dolgozom), a hetilap már akkor a szókimondóbb orgánumok hírében állt, bölcs főszerkesztőm mégsem küldte nyomdába a cikket, mondván: badarság, amit írtál és csinálni akarsz. Az építőipar és a takarékpénztár mit sem tud a te eszmei igazságodról, még kevésbé hajlamos megijedni. Ha nem fizetsz, levonja a fizetésedből. Joga van hozzá, hogy azonnal intézkedjék, a velük kötött szerződésben ezt te is elismerted. Neked meg ahhoz van jogod, hogy tisztelettel sürgesd a javításokat, de ez ügyben ők nem kötelesek azonnal intézkedni, ráérnek a garanciális év végéig. Mikor költöztél be? Két hónapja? No, akkor van még tíz hónapjuk. Ha úgynevezett objektív okok miatt tíz hónap múlva sem jelentkeznék, hát akkor még több idejük van. Egészen az objektív okok végeztéig. Az ötletből és a cikk megjelenéséből tehát semmi sem lett. Mindez azonban húsz évvel ezelőtt történt. A kérdést egy újságcikk juttatta eszembe. Megyesi Gusztáv írta, a Magyar Ifjúság fiatal munkatársa. Elolvasván a cikket, első megállapításom ez volt: jobban állunk. Ez a cikk ugyanis megjelent. Pedig a benne világgá kiáltott ötlet sakkal eszelősabb, mint az enyém volt. Én azt találtam iki, hogy nem adok pénzt, ő azt találta ki, hogy pénzt kér. Elromlott a telefonja, három hétig nem javították ki, benyújtja tehát a számlát. Az erkölcsi károktól nagylelkűen eltekint, az anyagi károkat ítétélszerűen felsorolja.Érvelése lefegyverző. kérése (noha tréfának szánta) komolyan is vehető. Nincs az a tompult érzékű olvasó, aki jogosnak ne találná. Hogy állunk tehát? Nos, nyilván úgy, hogy a Hivatal — ha van humorérzéke — jót kacag. És kacagva nem fizet. Olyan megállapodás ugyanis van, hogy a telefonbérlő fizessen a készülék után, ha használja. De olyan megállapodás, hogy a telefontulajdonos is fizessen, ha a bérlő nem használja, nincs. Nézzük csak! Rendelet van arról, hogy a selejtes árucikket köteles a bolt hibátlannal kicserélni. Miért jelent ez a csere mégis tortúrát és anyagi veszteséget a vásárlónak? Miért nem jelenhet meg olvasói levélösz- szeállítás a lapokban garanciális cserepamaszok nélkül? Miért rühellik a javítócégek a garanciális bejelentéseket? Miért tanácsos az ügyfélnek eltagadnia azt, hogy az általa bejelentett hiba valamely garanciális készülékre vonatkozik? Miért kínál megmegújuló kabarétémát az üvegvisszaváltás? Miért fordul könyörögve kérdőmondatunk dallama, ha a bolti eladókat magántársalgásukban megzavarjuk? Miért fogadja heherésző belenyugvással a tisztes nagymama a hentes- boltiak lekezelő álcsaládlias- ságét? Miért zordon az ügyfelet értesítő levelek tónusa? Az egyik : a rossz hagyomány. Ha nem is vagyunk teljességgel híján a demokratikus hagyományoknak, hivatalnokország voltunk sokáig. A Hivatal parancsoláshoz szokott, az ügyfél engedelmességhez. És erre az előzményre épült rá az álüa- mosításök utáni korszak. A másik dolog azonban, amit a kép teljességéért mégis figyelembe kell venni, éppen az: tudunk a hagyomány erejéről, és erőt szögezünk ellene. Cikkeket is, amilyen a Megyesi Gusztávé. Olvasóleveleket. Kabairétré- fákat. Népi ellenőrzést. Decentralizálást. Monopóliumlazító piaci versenyt. Fagyasztók Országos Tanácsát. A társadalom sokféle érdek- védelmi szervét. Bizonytalan erők volnának, ha az idő és az önérdek nem támogatná őket. Az idő eltávolít a hagyomány genézisétől: az önérdek arra a felismerésre vezet, hogy a harc önmagunkért folyik önmagunk eilen: egyszerre vagyunk ügyintézők és ügyfelek. Ügyféli jogainknak törvénybe foglalása és intézményes védelme is fontos. De fontosabb, hogy a törvény a társadalom és az egyén önvédelmi reflexeként működjék. Faragó Vilmos A majdnem három évtizeddel ezelőtt bevezetett rendölet értelmében minden negyedik magyar állampolgár községfejlesztési hozzájárulást fizet. A tanácsokhoz érkező forintok bevételét növelik, ám ez az összeg kis hányadát képezi a községi tanácsok pénzének. Ez ideig a városban élők nem fizettek községfejlesztési hozzájárulást. ugyanakkor az infrastruktúra adta lehetőségek, bői természetszerűleg a városlakó is részesedik. Az állami erőforrások szűkülése szükségessé tette, hogy a tanácsok pénzeszközeinek növelését új törvényerejű rendelet megalkotásával segítsék elő; ez a feszültségeket kívánja mérsékelni a városok és a falvak között. Az Elnöki Tanács a nyáron emelte törvényre azt a rendeletet, amely kimondja: a településfejlesztési hozzájárulás általános bevezetése a városokban és községekben egyaránt 1986-tól alkalmazható. Azokon a településeken, ahol a településfejlesztési hozzájárulás fizetését 1985 januárjától kívánják bevezetni, a pénzügyminiszter egyetértése szükséges. A rendelkezés egyben kimondja azt is, hogy a községfejlesztési hozzájárulás 1986-tól megszűnik. A -területfejlesztési hozzájárulással kapcsolatban mind gyakrabban merül föl bevezetésének előkészítése. Ezért kerestük meg dr. Várfalvi Istvánt, a Somogy megyei Tanács pénzügyi osztályvezetőjét, ő a következőket mondta: — Előzetes felméréseink alapján egyelőre nem tartjuk reálisnak a területfejlesztési hozzájárulás bevezetését 1985-től. Tanácsúinknak ugyanis föl kell készülniük erre a munkára, amely igen alapos előkészítést kíván. A községi tanácsok községfejlesztési hozzájárulásból származó bevétele évente mindössze 40 millió forintra tehető. A VII. ötéves terv időszakára készített kalkulációnk alapján a megye városai és falvai mintegy százmillió forint területfejlesztési hozzájárulással számolhatnak majd, s ez 10 százalékát fedezi a megyében egy esztendő alatt megvalósuló beruházásoknak. — A jogszabály szerint a tanács csak akkor állapíthat meg településfejlesztési hozzájárulást, ha a fizetésre kö- telezhetőknek legalább 51 százaléka egyetért annak bevezetésével. Hogyan készítik elő ezt? Félő, hogy a kellő információ hiánya gondokat okoz az állampolgárok körében. — Az egyetértést a tanács falugyűlésen, levélszavazás útján vagy a tanácstagok bevonásával szerezheti meg, részletesen kitérve arra, hogy mire kívánja majd fordítani a befolyó forintokat. A fel- használásról pedig évente tanácsülésen kell számot adni, illetve tájékoztatni a lakosságot. Mentesülhet a hozzájárulás fizetése alól az az állampolgár, akinek a havi személyi jövedelme nem haladja meg a 2500 forintot, illetve a fiatal házasok és a nagycsaládosok a lakással kapcsolatos magas terhek miatt. Részben vagy teljesen eltekinthet továbbá a tanács a területfejlesztési hozzájárulás fizetésétől, azoknak az esetében, akik társulási vagy társulati hozzájárulást fizetnek. S. Gy. Asztmás gyerekek úszásoktatása Asztmás gyerekek számára szervezett rehabilitációs jelleggel úszásoktatást a veszprémi kórház. A negyvenórás ciklus alatt a gyerekeket megtanítják úszni. Egyúttal a megfelelő, fegyelmezett légzéstechnikát is elsajátítják. E módszer segítségével csökkenteni lehet a légzési panaszokat, gyógyszerigényt és ideális esetben felnőttkorra panaszmentessé válhat a beteg. A kísérleti jelleggel társadalmi munkában megvalósított fizikoterápiás kezelést a későbbiek során megpróbálják kiterjeszteni az egész megyére. (MTI-fotó — Arany Gábor fedv.) Csökkent KRK SZIGETÉN BÚVÁROKKAL Mélységmámor a kisajátítási perek Nehezen indult a nap. A Török Bálint féle mondást — két magyar még megfér együtt, de három már veszekszik — Toncsi és Ha- csek kettőse cáfolja. Hacsek Mentős Gyulával mindenáron 70 méteres merülést akar. Toncsi igazához ezúttal kétség sem fér. Ha csak egy kicsit is eLkapja őket a nitrogénnarkózis, a mélységek mámora, és nem fordulnak vissza azonnal 70 méterről, az életükbe kerül, mert a víz alatt nitrogénszellőztetéshez nem marad elegendő levegő. Márpedig a nifrogénnarkózis a részegséghez haisaníló, áim a nyomás csökkenésével azonnal szűnő állapot elkerülésére semmi garancia nincs. Még ugyanannál a búvárnál is előfordul, hogy egyszer ötven, másszor harminc méteren kapja el. Veszedelme épp abban áll, hogy a gáltások megszűnnek: húztak már fel egészséges, fegyelmezett és gyakorlott búvárt is holtan... Engem is elővett egyszer. Talán nem érdektelen, ha ide másolom akkori följegy- zéseimet. „Merülés előtt, titokban, kortyintottam egy deci sört. Kell az erő. Koránért megyünk Kiss Gyulával nagy mélységekbe; takarékosan lélegzem. Eszembe sem jut, hogy a legújabb orvosi elméletek épp az alul- légzást, az agy hiányosabb oxigénellátását teszik felelőssé a mélységek mámoráért. Harmincöt méteren fan- taisiztákus vidéíkre Műnk: a sima homokból Stonehenge- szerűen tízméteres élhosz- szúságú kockák meredeznek. És a szokatlan látvánnyal egyidőben meglep az alig leküzdhető félelem: itt fognak hagyni! Gyula elmegy a csónakkal, és én itt maradok örökre. Nem akarom, hogy a félelem gyomromra kúsz- szon. Megállók, mély lélegzetekkel átöblítem a tüdőm, és Gyula után nézek. De Gyula eltűnt! Közel vagyok hozzá, hogy a hiábavaló forgások után felemelkedjem, aztán erőt veszek magamon. A víz négy atmoszféra nyomáson már mézszerű, az uszonyainkkal felkavart isizapcsík csak órák múlva ülepszik le. Saját csíkom tehát valahol találkozik Gyuláéval, és onnan Gyulához kell vezessen a másik. És valóban: Gyula ordítása is onnan jön. Húsz méteren a fejem tisztul; de rámtör a hányinger. A víz alatt ez azonos a vízbelégzés feltétlen, múlhatatlan reflexével; nagy erőfeszítés kell, hogy ne hányjak. Kapkodásomban eltöröm a korallt, teljesen kimerültén érek partra. Ülök a vízben, úgy vetkeztetnek le. Nagy pofon volt — egy deci sörért. Mert a mélységek mámorához az alkohol hatása hozzáadódik — tehát egyszerűen részeg voltam, és most ötven perc múlva már másnapos is vagyok, jaj!” Nos, Toncsi ötven adriai merülés után már tudja, Rrk szigete — estefelé hoigy ettől félni kell, Hacse- kot pedig félteni kell. Mert ha elikábulnak, nincs visszatérés, kevés hozzá a levegő. Röviddel ezután 40 méter mélyen megleljük a füvet, és pontosan nekiúszok egy 66 centire felálló, tehát 66 éves sonkakagylónak. Letérdelek mellé, közben Gyula fölém húz, hogy egyszerre lássa az egész füvet és találjon magának is, de nem fog. Én meg szépen lassan kihúzom a gyökereivel a homokba kapaszkodó, sonkaszínű kagylót, amely néha igazgyöngyöt is rejt. Most nem. De még Zsulja- nából van egy. Nekem elég : a csúcson vagyok, jobb már nem lehet. Felfújom a mentőmellényt, hogy saját súlyomon félül kiegyensúlyozzam a horgonyét és a sonkakagylóét is, szólok Toncsinak, és kifelé indulok. Így már nem látom, amint Gyula az uszonyánál fogva húzza vissza Tonesit, az általa lelt polipot lelövendő ... Még holtában is ragaszkodik a tengeri uborkájához a lábasfejű: pedig az uborka — a világ legegyszerűbb állata, csak iszapot eszik, válogatás nélkül, abból nyerte ki a szerves anyagot. Gyula, még tovább gyarapítja egy fejnyi tűzpiros korallal eddig is egyedülálló gyűjteményét, és tapsolva asszisztál Toncsi csípőből lőtt újabb halához. S még feltesszük a pontot az i-re : a polip négy üveg jégbe hűtött, harmatos sö- röcskére cserélődik. Toncsi pedig szelíd mosollyal kérdi Hacsektől: mikor lőssz magadnak hideg sört, öcsi? Búcsúzóul Kiss Gyula ötletére, a titokban vízbe csempészett sonkakagylóval azért még kijövök a strandon. Irány haza! A reménynyel: a krki templom forgó angyala fújja még harsonáját nekünk. (Vége.) Kőhidi Imre szama Segítenek a szakértők Egy városrendezési terv megvalósítása óhatatlanul azzal jár: le kell bontani a régit. Nem egyszer kisajátítják a telket, házat a tu lajdonost pedig megfelelően kártalanítják! — Milyen tapasztalatokat szereztek az utóbbi években a kisajátítással kapcsolatos jogszabályok alkalma zásáról? — kérdeztük dr Varga Lászlót, a Kaposvári Városi Tanács igazgatási osztályának vezetőjét. — A végrehajtó bizottság a közelmúltban tanácskozott erről. A testület elismerését fejezte ki a jogszabályok pontos és az érdekeket figyelembe vevő alkalmazásáért. Elölte 1980 tavaszán tanácskoztak erről, fölmérve az 1976-ban életbe lépett 24. sz. törvényerejű rendelet tanulságait. Általános tapasztalatunk : meg gyorsult ezeknek az ügyeknek az intézése, mert az előkészítő, tervegyeztető tárgyalásokra a korábbinál sokkal nagyobb gondot fordítanak. — Az utóbbi időszakban hány beruházás elkezdéséhez vált szükségessé a kisajátítás? — Néhányat a jelentősebbek közül: a Kinizsi, a Bé ke-füredi, Toldi lakótelep, az északi tehermentesítő út, s ezzel együtt a 61-es és a 67-es főközlekedési út városi szakaszának korszerűsítése. Emellett az igazgatási központ fölépítése, a toponári, kaposfüredi családi házas telkek kialakítása. Üjab- ban a MÁV konténer-teherpályaudvar, a tüskevári vasúti felüljáró és más beruházások megkezdése adott munkát, összesen 123 hektár belterületű helyiség az ezek után kifizetett kártalanítás összege meghaladta n 123 millió forintot. — Gyakori a pereskedés? — Ez egyre csökken. Az érdekeltek fegyelmezetten, megfelelő hangnemben tárgyalnak. megértik a közérdekű célokat. Öt év alatt 1474 magánszemélyből mindössze 12 fellebbezett a kisajátítás ellen. Arra törekszünk, hogy valós kártalanítási összeget ajánljunk fel. A megyéiben ezt a feladatot 70, Kaposváron 30 szakértő látja el. Igen ritka a többletkártalanítás iránti per. — Jelenleg milyen kisajátítással foglalkoznak? — A megnövekedett közigazgatási területen, a hozzánk tartozó Deseda-tó környékén a partkerteket. Igáiban a lakástelkeket alakítjuk ki. Kaposváron az Április 4. utca páros olda Ián az OTP-illakásolk építéséhez szükséges telkek kisajátításának II. ütemével foglalkozunk. E területen 110 nagyon szép lakás épül — fejezte be dr. Varga László. Sz. L.
