Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-29 / 280. szám

1984. november 29., csütörtök Somogyi Néplap 5 A MEGYEI PÁRT-YB MEGTÁRGYALTA Petya Trofimov Közművelődés, A lecsúszott uraság művészeti élet Somogybán A közművelődés és a művészeti élet fejlesztésére hozott határozatok megvalósításáról tárgyalt a közel­múltban a megyei párt-végrehajtóbizottság. A testü­let kiemelt figyelmet fordított a Központi Bizottság 1974. évi közművelődési határozata megyei végrehaj­tásának tapasztalataira és irányelvekben, feladatok­ban rögzítette elvi álláspontját. A közművelődés és a mű­vészeti élet változásai szoros és áttételes összefüggésben vannak azzal a gazdasági, településszerkezeti, demográ­fiái és életmódbeli fejlődés­sel, amely a hatvanas évek derekától jellemezte megyén­ket. Fokozatosan csökkent a lakosság elvándorlása, nőtt a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok ter­melése. Az ipartelepítés és fejlesztés, az intenzívebb szolgáltatás, az idegenforga­lom következtében erőteljes belső átrétegződés indult meg. Nőtt a szakmunkás­igény, gyorsult az urbanizá­ció és a központi községek fejlődése. Eközben az apró­falvas településszerkezet csak résziben módosult. A KÖRNYEZETI KULTÚRA VÁLTOZÁSAI Mindezek növelték a mun­ka kultúrájának jelentőségét, és szükségessé tették a lakos­ság iskolázottságának kiter­jesztését. A felnőttoktatás mellett fontos eleme volt a folyamatnak a vállalati— üzemi művelődés lehetőségei­nek a termelés és az egyén érdekeihez kapcsolódó bővü­lése. Két és félszeresére nőtt a szakmunkás végzettségűek aránya, megkétszereződött a diplomások száma. Az életmód szempontjából a környezeti kultúra alakítá­sában a népművészeti hagyo­mányok jelenlétében volt számottevőbb változás. Az új érdekviszonyok és igények közötti ellentmondás a mű­vészeti értékek terjesztésé­ben, befogadásában is érzé­kelhető volt. Az egyéni, kö­zösségi, intézményi törekvé­sek mögött lassabban bonta­kozott ki a közönség széle­sebb rétegeinek érdeklődése és részvétele. Ez nemcsak a közízlés hagyományosabb mintái és az értékitudat miatt volt így, hanem azért is. mert az értékközvetítés és B. Istvánná fél éve mondogatja a férjé­nek: „Vegyünk egy csillárt.” Tavasszal már kiszemelte magának titokban azt a csil­lárt, ami ott lógott a sarki bolt kirakatában. Eltetette, s nyugtatta a boltost: „Meg­veszem, de kicsit várni kell. Majd enged a férjem. Ha előbb nem, hát utóbb.” B. István fukar ember, u használt gyufaszálakat is kü­lön dobozba gyűjti: jó lesz az még valamire. Amikor az asszony először megpendítette neki a csillár dolgát, úgy tett, mintha nem hallaná. Oda se figyelt. Má­sodszorra dühösen fölkapta a fejét, és kiabált: — Ez nem jó, mert régi? Szemétre vele, ami még jó? Az asszony megkushadt. Tegnap reggel megtört a jég. Különös módon hajnal­ban szerelmeskedtek, pedig a férj minden energiáját a munkára tartalékolja, s a magába felejtő percek után az asszony a férje fülébe súgta: — Istvánom, vegyük meg azt a csillárt. Tudod te jól. hogy nem vagyok préda ter­mészetű, de az, ami van, csúnya is, rossz is. Hogy néz ki egy szál dróton, pléh tá­nyérral? — Legyen — nyögte bána­tosan a férfi, s előbbi jóked­vének azonnal nyoma ve­-teremtés sokszor elvonat­koztatott a valódi érdekvi­szonyoktól, igényektől, a közgondolkodás előremutató tényezőitől. A teljesítmények lassan bebizonyították, hogy a települések, illetve a me­gye művelődési helyzete a demokratikus közélet, a gaz­dasági-társadalmi fejlettség kifejezője üs. SZABADIDŐS PROGRAMOK Az elmúlt évtizedben So­mogybán is ellentmondáso­san nőtt a közművelődésben résztvevőik köre. Csökkent az amatőr művészeti közösségek és tagjaik száma: formáiban viszont gazdagodott, színvo­nalában megállapodott a mozgalom. Ez néhány régi együttes újraéledését, és új együttesek megalakulását hozta magával. A föllendülő klubmozgalomban és a hon­ismereti munkában egyre szélesebb rétegek vettek részt. Több igény mutatko­zott a kertbarátmozgalom, a közéleti ismeretterjesztés és más szabadidős programok iránt. Bíztató, hogy a kis te­lepüléseken — országosan elsőként — kulturális egye­sületek szerveződtek. Gyara­podott a színház, mozi, könyvtár, múzeum és a kiál­lítások látogatóinak köre és száma. Nagyobb volt az igény a tartalmas, változatos szórakoztatás iránt, az intéz­mények azonban ennek még csak részben tudnak megfe­lelni. Szűkös a központi programválaszték kínálata is. Az elmúlt évtized második felétől a Drávától a Bala­tonig terjedő nyári program­ellátás rendszere az idegen­forgalom és közművelődés újszerű lehetőségeiről tanús­kodik. Ezek kihasználása azonban még további tarta­lékokat rejt. A megyei mű­velődési központ és néhány művelődési ház kezdeménye­zésére bevált a színházibusz- akció, javult a kis teleülé­seken szervezett programok szett. — Majd a bab árából — szólt vissza a szobaajtó­ból. Az idén bejött a bab. Köz­tesként termesztik a háztáji kukoricában, tíz mázsa ter­mett, s B. István fölvett az átvevőnél huszonhétezer fo­rintot. Hazatérve besietett a tisztaszobába, az ajtót magá­ra zárta, óvatosan nyitotta a szekrényajtót, hogy ne nyi­korogjon, az ezreseket gyors mozdulattal besuttyantotta a vászonlepedők alá. Kiment az udvarra, a fé­szerből szeget, kalapácsot ho­zott elő, s nekiállt megjaví­tani a disznóól kifutóját. Az asszony a háta mögött állt. köhécselt, s csak idő múltán mert megszólalni: — Leadtad? — Le. — Annyi volt, ahogy mér­tük? — Annyi. Pontosan any- nyi. — Mennyit adtak érte? — Huszonkettőt — mond­ta a férfi, s olyan odaadás­sal, elmélyülten dolgozott, mintha csak az a rozzant disznóól lenne az egész vi­lágon. látogatottsága. Ugyancsak jó kezdeményezés a Teszöv-bér- let. A hagyományápolás sa­játos színfoltjai a nemzetisé­gi együttesek. A KÖZÉP- NEMZEDÉK MÉG TÁVOL... Jelentékenyebbé vált az if­júság részvétele, és szerve­zettebb lett a nyugdíjas kor­osztály bekapcsolódása a kul­turális életbe. A legkevésbé a dolgozó középnemzedék körében sikerült előrelépni, pedig a magasabb szakmai végzettség megszerzése a kulturális igényszint növeke­désével is együtt járt. A fizi­kai dolgozók — főleg a nők, a betanított munkások és a mezőgazdaságban dolgozók részvétéli aránya — nem ki­elégítő. Az értelmiség köz- művelődési részvétele fő vo­násaiban megegyezik a ko­rábbi időszakkal. A növekvő számú főhivatású szakember­rel együttműködve ma is a pedagógusok a fő megteste­sítői e munkának. Elsősorban a települési vi­szonyok játszanak közre ab­ban, hogy tanúi lehettünk a művelődési hátrányok kon­zerválódásának, sőt fokozó­dásának is. Csupán a kis te­lepülések egy részében sike­rült bíztató eredményeket elérni, nagyobb részükben a lehetőségek nem javultak, sőt a korábbi formák is el­sorvadtak. Növekedett az in­gázók aránya, közművelődési részvételük igen nehezen szervezhető. Javultak a mű­velődési lehetőségek Nagya­tád, Barcs és Marcali lakó­tele,pein (ahol a központi intézmények sincsenek tá­vol), viszont a legdinamiku­sabban növekvő Kaposváron (a szűkös szabadidőközpont és a városi könyvtár kivéte­lével) nincs alapvető válto­zás. Az elmúlt évtizedben nö­vekedett a lakosság szabad­ideje. Az ötnapos munkahét­re áttérés nem járt együtt intenzívebb kultúrálódással A közművelődési dolgozók anyagi és szakmai ösztönzé­se sem volt kielégítő és nem vezetett vonzóbb prog­ramkínálathoz, alkalmazko- dóbb rendezvénytípusokhoz és nyitvatartáshoz. (Folytatjuk.) — Megveszem azt a csil­lárt — jelentette ki az asz- szony határozottan. — Mit bánom én ... Vesz- szen az a pénz! Vedd meg. aztán elég a prédaságból. Az asszony zsebkendőjébe bugyolálta a kétezer-hatszáz forintot, átslisszant a boltba, s kifizette a csillárt. — Adjon négy darab szá­zas égőt is, hogy ne vakos- kodjunk! — mondta a bol­tosnak. B. Istvánné, hazafelé me­net, kezében a csillárral, vil­lanyégőkkel, belépett a sze­relőhöz, s megegyezett vele. Este lett, mire a szerelő végzett. Az asszony boldogan kérdezte megnyúlt arcú fér­jét: — Kapcsolhatom? — vi­dám volt, és önfeledt. — Bánom is én — legyin­tett a férfi. A világosság pillanatok alatt betöltötte a szobát, be­hatolt a legeldugottabb zu­gokba is. — Akár a nap! — lelken­dezett az asszony, s be nem állt a szája, úgy dicsérte legújabb szerzeményüket. A CSILLÁR Soha ilyen önleleplező gesztust. Trofimov nem is Anya után néz — magában leli meg őt —, a kezét ököl­be gyűri, alkarját mintha áram rázná; borostás arcán már-már az infantilizmus mámora. „Édesem” — láváz- za. Majd újra és újra ököl­be zárja kezét. Magát! „Ta­vaszi napsugaram...” Ö, aki arról szaval, hogy fölöt­te áll a szerelemnek. Halha­tatlan gesztus. Eleven jelképe ez a Petya Trofimov a Cseresznyéskert- beli világnak. Félbetört éle­te, valósággá nem szilárduló álmai, testi gyűröttsége nagy kérdőjelét rajzolja létértel­mének. Bonyolult lénynek tudja magát, de átlátnak rajta, hiszen leplezhetetlenül kiált viliágba róla a sikerte­lenség. Befejezetlen maradt örökre. Ö az a tanító-diák. aki Turgenyev Egy hónap falun című tragikomédiájá­ban még olyan hetyke, olyan naivan gyanútlan. Csehovnál már ilyen : magzattartásba menekvő, testi valójában sem ép, szánnivaló emberke öreg kamasz lélekben is, külsőleg is. Impotens mes­siás, és a megváltani önma­gukat is képtelen küldetés- tudatúak viszolyogtatják környezetüket. Sündisznó- tairtásba gömbölyödnek és szúrnak is, tüskéik azonban befelé is nőttek. B. István savanyú ábrázat- tal, fájdalmas képpel kucor­góit a kissámlin , a cserép­kályha mellett, és erősen hu­nyorgott. — Te — mondta később —, könnyezik a szemem .. A fény. Az asszony nevetett: — Majd megszokod, és nem bántja. Pislogj! A férfi újra megszólalt: — Csavard ki legalább a? egyik körtét... Jobb lesz. Az asszony engedett, majd miután eszébe jutott, hogy a nagy örömben elfeledte be­zárni a tyúkokat, az udvarra sietett. Mire visszaért, egy égő világított, az is halová- nyan. — Hányas égő ez? — top­pant a csillár alá. — Huszonötös ... Erős mi­nekünk a százas. Kicserél­tem. — Elment az eszed? — ri- pakodott a férfira az asz- szony. B. Istvánt elöntötte a ha­rag, és teleszájjal ordított: — Ki fizeti ittennég a vil­lanyszámlát? Te vagy én? Én! Ha pedig én, akkor én mondom meg, mennyi áramot fogyasztunk. Mindet kicseréltem huszonötösre. A szobából, mint könnyű pihe a levegő hátán, úgy li­begett ki az asszony boldog­sága. Varga S. József Petya Trofimov immár so­hasem végzi be a szemesz­tereket az egyetemen. Eg­zisztencia nélkül senki sem veszi komolyan; a legkisebb esélye sincs Anya kezére. Talán emiatt dugja fejét struccként homokba: „Mi fölötte állunk a szerelem­nek!” A magabiztosságot adó végzettség hiánya nemi si­kertelenségben is jelentke­zik. Mint az elefánt a parce- lánboltban. Eszébe sem jut, hogy felbukkanása okozhat­ja az első traumát egykori munkaadójában, Andrejev- nában : az egykori tanítóról halott fiára asszociál az asz- szony. A kerti ejtőzéskor le­vágja magát Varja mellé, szinte kitúrva helyéből Lo- pahint, akit együtt emleget­nek Varjával. Ezért szikrá­zik • fel Lopahin és közte rögtön az ellenségeskedés. Jepihodov könyvelő már ki­Átalakítás után A nyár derekán az építők vették birtokukba a csurgói Csokonai művelődési házat; a felújítást sürgette az épü­let megromlott állapota. A helyiségek padozata alapo­san megsüllyedt, egyes szo­bákat már nem is Lehetett használni... A munka a na­pokban fejeződött be, s két kiállítással megnyílt Csurgó művelődési háza. A mintegy egymillió fo­rintos költség ellenében fel­újított — némileg átalakított — épületben rendezték meg a hagyományos amatőrtárla- tot, amelyen a helyiek és környékbeliek mutatkoznak be kétévenként. Kerámiák, festmények, fafaragások lát­hatók a nagyteremben, a szomszédos helyiségben a megyék bemutatkozását He­ves folytatja. A hevesi ipar termékeiből válogattak a rendezők. A hosszabb ideig zárva tartott intézmény dolgozói­tól, a népművelőktől azt. kérdeztük meg: — Milyen programmal várják az érdeklődőket? — Szabó-varró tanfolya­munk folytatódik. Végre ki tudjuk elégíteni azoknak az igényét is, akik szerb-horvát nyelven kívánnak tanulni. Decemberben megalakítjuk a harminc-negyven évesek szá­mára az Űj Tükör-klubot, ugyancsak a jövő hónaptól rendszeres programmal vár­ja tagjait az ifjúsági klub. Tervezzük, hogy nyolcadik osztályosok klubját is szer­vezünk. A művészi torna Csurgón is népszerű, négy csoportra sajátította a címkét: „rakás szerencsétlenség”. Csak emiatt nem lehet rá is ag­gatni ugyanezt, összezárt, csámpás lábbal üldögél, vagy inkább görnyed közöt­tük, és nem veszi észre, hogy jelenléte terhes másoknak. „Lecsúszott uraság” — mondta rá valaki a vonaton. Itt mindenkinek van epi- tethon ornansa, olyan állan­dó jelzője, melyet mások tré­fálkozva fullánkoznak belé, szívig! Ő is rendszeresen go­noszkodik Varjával, Lopa- hinnal. Az egyetlen érvényes igazság birtokában tudja magát, de gyenge és esendő, mint ők. Amikor Andrejev- na mintegy szelleműző va­rázsigét ráolvassa jellembé­li jellemzőit, megbántva ro­han el, mert rádöbben, mi­lyen egyszerű képlet mások számára. Természetesen el­zuhanva betöri az orrát... Micsoda felismerései van­nak! Zendülést, forradalmat szogálhatna velük, ha gerin­ce nem roppant volna meg: „a munkások úgy táplálkoz­nak, mint az állat, a pusz­ta földön hálnak, harmin- can-negyvenen egy szobá­ban, szennyben és bűzben, férgek közt, szemét közt, er­kölcsi rothadás közt! Min­den szép szónoklatunk és szavunk csak arra jó, hogy magunkat is, a többieket is becsapjuk...” Trofimov, a hatástalanított bomba. Mire eljön a búcsúzás órája már kaluosndja miatt zsörtölődő örök-agglegény, vagy inkább „beszáradt vénkisasszony”, ahogy Andrejevna jellemez­te. Torz kis alaját talán va­lahol útszélen lepi be a hó „kert-Oroszországban”. Miért fáj nekem ez a Trofimov? Azt hiszem, mert látom az örök-befejezetlene­ket, szavakban cselekvő nyo­morékokat kortársaim között is. Ilyennek játssza a színész őt. A színész — Máté Gábor Leskó László Toldi Miklós alakját formál­ta meg Varga János csurgói fafaragó, a Sefag dolgozója van igény. A nagyobbaknak társastánc-tanfolyamot aján­lanak. A csurgói Csokonai műve­lődési ház a felújítással két új klubteremmel gazdago­dott, ám az igényeket a he­lyiség szűk volta miatt nem képesek kielégíteni. A szak­körök zöme épp ezért az is­kolában működik. Megoldat­lan gonddal küzdenek a gra­fikai és a tűzzománc-mű­helyek; az eddigi bérletet fölmondták, helyiséget ke­resnek. . Kapunyitás a csurgói művelődési házban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom