Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

4 Somogyi Néplap 1984. november 1., csütörtök Lengubózás Az iharosberényi November 7. Termelőszövetkezet­ben hosszú idő óta évente átlag háromszáz hektáron termelnek lent. A feldolgozással, a len gubózásával !s ök foglalkoznak, sőt más gazdaságok részére is elvég­zik ezt a munkát. A herényiek kétműszakos üzemé­ben a betakarítás után mintegy harminc-harmincöt­ezer mázsa len gubózását végzik el. (Király Béla felvételei) Tégla­elővásárlás fuvardíj­kedvezménnyel A tégla- és oserépipari gyárak dolgozói az év első kilenc hónapjában a szom­bat-vasárnapi munkával, idő­arányos tervük túlteljesíté­sével segítették a sajátház­építők építőanyag-ellátásá­nak javítását Az ország nagy részén így is nagyobb a ke­reslet a kínálatnál, de né­hány tiszántúli gyár körze­tében már értékesítési gon­dok keletkeztek. Az idei épí­tési idény befejezéséhez kö­zeledve ugyanis mérséklőd­tek a vásárlások, s szeptem­ber közepétől annyira fel­duzzadtak a készletek ezek­ben a gyárakban, hogy most már nincs elegendő helyük a folyamatosan megtermelt termék tárolására. A gondok gyors áthidalá­sára összehangolt intézkedé­sekben állapodtak meg az építésügyi és a belkereske­delmi tárca, valamint a Tégla- és Cserépipari Tröszt vezetői. Az alapvető cél: az értékesítési és készletezési gondokkal küszködő gyárak­ban átmenetileg se mérsék­lődjék, hanem tovább növe­kedjék a termelés. A sajátházépítők jövő évi elővásárlásainak ösztönzé­sére .a Tégla- és Oserépipari Tröszt november 1-től — amíg a készlet tart — az érintett öt üzemben: a szen­tesi gyárban a Poroton, a békéscsabai 4. számú gyár­ban az Uniform, a kőrösla- dányi, a dévaványai és az orosházi gyárban pedig a kisméretű tégla vásárlóinak fuvardíj-kedvezményt ad. Annak a vásárlónak, aki TÜZÉP-utalványt hoz, a gyárban készpénzben fizetik meg a fuvardíj-kedvezmény összegét. A felmérések sze­rint mintegy tízmillió tégla halmozódott fel ezekben a gyárakban. A fuvardíjkedvezmény — ezer darabonként számolva — a szentesi I. és II. osztá­lyú Poroton téglánál 1300, illetve 1 200 forint, a békés­csabai 4. számú gyár Uni­form falazóeleménél 1100, il­letve 1 000. a másik három gyár kis méretű termékénél pedig 250, illetve 230 forint. EGY RIPORTER EMLÉKEIBŐL Az „agybafúrt" Karinthy Történetünk idején már elmondhattam, hogy több mint tíz esztendőn át hol gyakrabban, hol ritkábban találkozhattam Karinthy Frigyessel. Életreszóló élmé­nyem maradt néhány beszél­getésünk, és az, hogy kávé­házi asztalánál hallhattam bölcsességeit, nagyszerű tré­fáit. Három szóval úgy jel­lemezhetem a humoristák fe­jedelmét : nagyszerű egysze­rű ember .. Titkárától és jóbarátom­tól, Dénes Miklóstól tudtam meg 1936 márciusában a megdöbbentő hírt: Karínthy- nak nagyon súlyos, operá­landó agydaganata van. A többit jegyezzük ki a Ma­gyar Hétfő június 10-én megjelent számából: Karinthy Frigyes, a kivá­ló humorista, akin hat hét­tel ezelőtt Olivecrona svéd professzor Stockholmban agyműtétet végzett, vasár­napra virradó éjjel felesége kíséretében a bécsi gyorsvo­nattal Budapestre érkezett. A hazatért írót a pályaudva­ron gyermekei és barátai fogadták. Újságírók ostro­molták Karinthy!, hogy nyi­latkozzék, de hiába. Csak ennyit mondott: — Örülök, hogy eljötte­tek ... Szervusztok... A vi­szontlátásra! A mester — amint tisz­telői nevezik — gépkocsiba ült családjával, és hazahaj­tatott a Reviczky utca 5. szá­mú házban levő lakására. Elmondhatjuk, hogy Oli­vecrona 1001. agyműtétének hőse iránt országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. A szerkesztőségeket érdek­lődők ezrei ostromolták: „Hogy van Karinthy?” A Magyar Hétfő munka­társaként én is ott voltam a pályaudvaron. Pár percig az író közelében lehettem. Láttam, hogy eléggé lefo­gyott, de — mint maga mondta — „jól néz ki”. Va­sárnap felhívtam telefonon. Feleségé, Aranka vette föl, a kagylót: — Interjút akar? Szó sem lehet róla! Frici igen gyen­ge. Sok pihenésre van szük­sége. — Dehát a régi ismeret­ség ... — próbálkoztam. — Aranka kérem: adja át a kagylót... Rövid lesz a be­szélgetés ... — Inkább én mondom el, ami érdekes — hangzott a válasz. Azzal kezdte, hogy a ha­zafelé vezető úton kétszer is bonyodalom támadt. Amikor a mester elhagyta a stock­holmi szanatóriumot, felesé­ge társaságában Londonba utazott. A sors különös tré­fát űzött a viccek atyames­terével. A súlyos agyműtétet szerencsésen megúszta, az angol fővárosban viszont „egy rák ment a gyomrára” — persze csak képletesen. Az történt ugyanis, hogy londoni szállodájuk éttermé­ben vacsoráztak. — Frici — mesélte a fe­lesége — rákot rendelt. Jó­ízűen elfogyasztotta. Felmen­tünk a szobánkba. Nemsoká­ra rosszul lett. Nagyon meg­ijedtem ... Hamarosan or­vost kerítettünk. Szerencsé­re csak könnyebb gyomor­mérgezés okozta a rosszul- létet... Sajnos, Bécsben megismétlődött a rosszullét. öt napig lázasan feküdt a hotelben. Szombaton végre lecsökkent a hőmérséklete, és hazaindulhattunk ... Fri­ci jól bírta az utat... Na­gyon meghatódott és örült, amikor a vonat ablakából megpillantotta a várakozó tömeget és hallotta az éljen­zést ... Ma is állandóan cseng a telefon, ismerősök, ismeretlenek érdeklődnek. Remélem, hogy néhány napi pihenés után már egyenesbe jön. Egyébként: ma délben jóízűen ebédelt. Ismét kértem, hogy lega­lább néhány szót válthassak a mesterrel. Megígértem, hogy nem fárasztom hosszú beszélgetéssel. Pár másod­perc múlva átvette a kagy­lót: — Mizujs Pesten? — kér­dezte. Először a róla szóló vic­cet mondtam el: — Ezek a fránya pestiek már kitalálták a legújabb Karinthy-viccet. Azt, hogy te vagy az első magyar agy­bafúrt író., — Helyesebben : én va­gyok az első magyar való­ban agybafúrt humorista — mondta kuncogva. — Mi új­ság a Hadik kávéházban? Figyelmeztető tél után AKI KÖZLEKEDIKr KÉSZÜLJÖN! Tegnap, a Pécsi Közúti Igazgatóság kaposvári üzem- mérnökségén — az érdekelt vállalatok bevonásával — tájékoztatást tartottak, illet­ve közösen tanácskoztak a téli forgalombiztosítással kapcsolatos feladatokról. Szalay László fenntartási főmérnök ismertette a hoz­zájuk tartozó három megyé­ben — Baranya. Tolna, So­mogy — eddig tett intézke­déseket és azokat a felada­tokat, amelyek nemcsak rá­juk, hanem a közlekedésben résztvevőkre — vállalatok, magán jármű-tulaj donosok, vezetők — várnak. Az igazgatóság 9000 ton­na sót, több ezer tonna zú­zalékot, homokot szerzett be, s használ föl a síkos utak mentesítésére. Újdonság, hogy a télen Somogybán őr­járatos rendszerben végzi a sózást 16 gépkocsi mintegy 600 kilométernyi útvonalon. A többi valamivel több mint ezer kilométernyi útvo­nalon érdesített kezeléssel védekeznek a síkosság ellen. Legfontosabb feladatuk­nak tekintik — mint azt a fenntartási főmérnök hang­súlyozta —, hogy minden időjárásviszony között meg­teremtsék a biztonságos köz­lekedés föltételeit. Ezért te­lepítettek a korábban a ve­szélyeztetett útszakaszok mellett hóvédő erdősávot — az igazgatóság területén ez Somogybán a legkisebb, mindössze 17 kilométer —, hófogó ráccsal viszont 40 ki­lométeres szakaszt védenek az átfúvásoktól. Somogybán az utak hótól való megtisztítására, az őr­járatos gépkocsikkal együtt — ezeket szintén ellátják egyszárnyú ekével — össze­sen 55 különböző gép, köz­tük 21 két-, illetve egyszár­nyú ekés gépkocsi, 6 hóma­ró, 8 szóróval és ekével ellá­tott gépkoçsi áll a rendel­kezésre. Ezenkívül van még 60 vontatható hóeke, ezeket a termelőszövetkezetektől bérelt erőgépekkel vontat­hatják. Elmondták a tájékoztatón azt is, hogy környezetvédel­mi okok miatt nem növelhe­tő tovább a sózott utak hosz- sza, illetve az utakra kiszórt só mennyisége. Egy sikeres újítás: átalakítják vala­mennyi szórógépüket, s ez lehetővé teszi, hogy a koráb­ban felhasználtnál jóval ke­vesebb só kerüljön az utak­ra. A rendőrség, a Volán és más vállalatok képviselői is egyetértettek az igazgatóság szakemberének azzal a ja­vaslatával : a téli forgalom zavartalanságának biztosí­tása érdekében a korábbinál is jobban együtt kell működ­niük. Erre figyelmeztet a télen Kaposváron tapasztalt zavar is. Tájékoztatták a jelenlevő­ket, hogy a rendőrség az őszi, illetve a téli hónapok­ban fokozottabban ellenőrzi a járművek, főként a gumi­abroncsok műszaki állapotát. Nem ígérték a Közúti Igazgatóság szakemberei, hogy ezen a télen mindenütt zavartalan útviszonyokat biztosítanak, ám azt igen: a közlekedésben résztvevőkkel összefogva, segítségükkel mindent elkövetnek, hogy a síkosság, a hóakadályok ne hátráltassa sokáig a közúti forgalmat. Sz. L. Elszaladt a vízibicikli Borsos árért borsos bírság Július végén, augusztus elején különös figyelemmel fordultak a fagylaltosok fe­lé a Siófoki Városi Tanács városgazdálkodási osztályá­nak dolgozói. A Balaton- parti városban és a többi hozzájuk tartozó településen 25 fagylaltárust ellenőriztek elsőfokú árhatóságként, s mintegy 10 állami és szö­vetkezeti egységben úgyne­vezett célvizsgálatokat vé­geztek ugyancsalt a fagylalt minőségét, árát illetően. Mindezt a lakosság és az üdülőközönség kifejezett ké­résére tették, ugyanis a drá­Hát a New Yorkban? Mi van barátaimmal? — és még sok kérdést tett föl. Jó ötpercnyi csevegés után felesége közbeszólt: — Fejezzétek be! — Légy szíves, legalább egy mondatot nyilatkozni! — Rendicsek ... Boldog vagyok, hogy megéltem a Magyar Hétfőt! Úgyis, mint napot, úgyis mint lapot. Viszlát! Mindannyiunk örömére gyorsan javult a nagy hu­morista állapota ... Sok emlékem van Karin- thyról. Számomra az volt a legmeglepőbb, hogy ki min­denkit ismert, és milyen re­mekül jellemzett valakit egy­két szóval. Minden érdekel­te. Ha délután találkoztunk, mindig megkérdezte: — Mi lesz a holnapi la­pokban? Egyszer szóba került, hogy a Magyar Hírlap riporter­szobájában az egyik falat lapokból kivágott furcsasá­gok és sajtóhibák borítják. Megkért, hogy írjak le né­hányat. A legjobban azon mula­tott, ami az Új Nemzedék cí­mű újságban jelent meg. A nagy gazdasági válság és munkanélküliség idején a főváros szellemi szükség­munkásokat alkalmazott. A tudósítás a következő cím­mel jelent meg: „Kétszáz szerelmi szükségmunkást al­kalmaz a főváros.” Karinthy mint mindig, to­vábbra is megszállottan dol­gozott. 1937-ben az operáció­járól írta az Utazás a kopo­nyám körül című remekmű­vét ... A következő évben pótolhatatlan veszteség érte a magyar irodalmat: Karin­thy Frigyes kezéből kihullott a toll. Ritter Aladár ga (s egyre dráguló) fagy­lalt miatt egymást érték a bejelentések. Mint ismeretes, 1983-ig rögzített ára volt ennek a közkedvelt terméknek, s mihelyt a szabadárasok kö­zé sorolták tüstént 30 szá­zalékkal drágábban kapta a fogyasztó, dacára annak, hogy az alapanyag nem drá­gult, s a legtöbb helyen az árusítás körülményei sem változtak. Az 1 forint 50 fil­léres fagylalt miatt még ke­vesen méltatlankodtak, de miután vérszemet kaptak az árusok, s az idén tavasszal már 2—2,50 forintért, sőt néhol még ennél is drágáb­ban adták a gyermekek kö­rében különösen népszerű terméket (az alapanyagár még most sem emelkedett), sokan felháborodtak, s meg­írták panaszos leveleiket. Nos, az ellenőrzések során megvizsgálták az áru minő­ségét (próbavásárlások ré­vén a kiadott mennyiséget), az árusítás körülményeit, a környezetet stb. A munká­ban társadalmi erők (a Fo­gyasztók Tanácsa tagjai) is részt vettek, s nagy körül­tekintéssel elemezték a ta­pasztalatokat. A mó;ce egy- egy kifogástalan minőségű fagylaltot — se minőséghez szabott, s elfogadhatónak ítélt áron — kínáló üzlet terméke volt. A vizsgálódá­sok eredménye a következő: 25 kereskedő közül 17 adott elfogadható minőséget, el­fogadható áron. 7 esetben a gyenge minőség és az indo­kolatlanul magas ár tisztes­ségtelen haszonszerzésre adott lehetőséget, öt sza­bálysértési és két bűnvádi eljárást kezdeményeztek. (A szabálysértőket már meg­büntették : jelentős összegű bírságot fizettek, a bíróság azonban még nem reagált a feljelentésekre.) A már em­lített 17 kereskedő közül ha­tot írásban figyelmeztettek, hogy vagy az áru minőségét javítsák, vagy az árát csök­kentsék. A MÉVI (Mezőgaz­dasági Élelmiszer Vegyvizs­gáló Intézet) is végzett labo- ratóriurui vizsgálatokat: há­romféle áru közül kettőről állapított meg gyenge minő­séget. „Elszaladt a szekér", illet­ve a vízibicikli a sportesz­közkölcsönzők háza táján is Tavaly óta jóval többen vál­lalkoztak erre a nem csekély jövedelemmel kecsegtető te­vékenységre. Siófoktól Sze­mesig több mint 50 — köz­tük 6—7 állami cég — kí­nálta a vízibiciklit, szörföt, s más sporteszközöket. Au­gusztus vége felé 24 kölcsön­zőt látogattak meg az ellen­őrök. A 11 szabálysértési el­járás, s a 10 feljelentés tisz­tességtelen haszonszerzés miatt, ugyancsak főként az indokolatlanul magas árak okán történt. A magánköl­csönzők 10—20 százalékkal többet kértek a bérbeadások során, mint az államiak, holott az utóbbiak jóval na­gyobb költséggel dolgoznak, mint a maszekok. A szabadárat sokan úgy értelmezik, hogy nincsen felső határ. „Adom, ameny- nyiért rá tudom sózni a fo­gyasztóra”, aki esetenként valóban kénytelen megadni a borsos árat, mert nincs más választása. Szarka Jó­zsef, a városgazdálkodási osztály vezetője — -az emlí­tett ellenőrzések szervezője, irányítója — elmondta, hogy az osztály dolgozói az idei szezonban a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos mi­nisztertanácsi határozat (ma már törvény!) szellemében tevékenykedtek. E „tisztes­ségtelenség” miatt annyi feljelentést tettek a nyár fo­lyamán, mint a rendelet megjelenése óta (1979) ta­valyig. Nem hallgatta el a nehézségeket sem, amelyek e nagyon fontos feladatot akadályozzák. Az idényben munkaidőn túl, hétvégeken is rendszeresen ellenőriztek, de olyan sok már az árusí­tó egység, hogy nem győzik Úgy tetszik, megalapozott, minden szempontot figye­lembe vevő vizsgálódásra csak abban az esetben lesz mód partjainkon, ha az ellenőrök számát — leg­alábbis az idényben — nö­velni fogják. Az utazási le­hetőségeik is korlátozottak. 30 kilométeres partszakasz tartozik az osztály munka- területéhez, s ezt vonaton, autóbuszon bejárni nehézkes, körülményes. Fizetésük is meglehetősen alacsony (4 500 —5 000 forintnyi bérért el­lenőriznek milliomosokat, s bizonyára sokszor megkísér­tik őket az átlagnál jóval dagadtabb pénztárcák), de az idén is több mint félmil­lió forint bírságot szabtak ki különféle rendellenessé­gek miatt. Nagy szükség len­ne nyáron egy MÉVI labo­ratóriumra is, hogy a vizs­gálódásokat színvonalasab­ban végezhessék. Sz. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom