Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

2 Somogyi Néplap 1984. november 21., szerda Őszinte, baráti magyar—vietnami tárgyalások Martens befejezte látogatását Wilfried Martens belga miniszterelnök elutazása előtt saj­tóértekezletet tartott Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) A belga miniszterelnök ezután válaszolt az újság­írók kérdéseire. Az enyhü­lési folyamat esélyeiről szólva hangsúlyozta, hogy annak napjainkban „bátorí­tó és poaitív jelelt” tapasz­talja. Ezzel kapcsolatban ismételten kiemelte : Ma­gyarország és Belgium, amely egyaránt megbízható tagja saját szövetségi rend­szerének, érdekelt abban, hogy oldódjék a jelenlegi fagyos nemzetközi légkör. Martens a magyar—belga gazdasági kapcsolatok erősí­téséről szólva elmondta, hogy a szakemberek nemrég 200 témakört tartalmazó lis­tát állítottak össze, a javas­latokat a közeljövőben kor­mányszervek kölcsönösen elemzik majd, hogy miha­marabb konkretizálni lehes­sen azokat. A délutánt városnézéssel töltöte a belga kormányfő és felesége. Ezután a vendégek a Fe­rihegyi repülőtérre hajtat­tak, ahol ünnepélyesen bú­csúztatták Wilfried Mar- tenst és feleségét, valamint a kíséret tagjait. A búcsúz­tatáson megjelent Lázár György és felesége. Várko- nyi Péter külügyminiszter, továbbá politikai és gazdasá­gi életünk több más vezető személyisége, valamint Lő­rinc Tamás és Willy Tile- mans, a Belga Királyság bu­dapesti nagykövete. (Folytatás az 1. oldalról.) Kedden délután jegyző­könyv aláírásával befejező­dött Hanoiban a magyar— vietnami gazdasági és -mű­szaki-tudományos együtt­működési vegyesbizottság XIII. ülésszaka. Ennek jegyzőkönyvét magyar rész­ről Borbándi János, a Mi- nisatertanács elnökhelyet­tese, a bizottság magyar ta­gozatának eilnöke, vietnami részről pedig Tran Phuony miniszterelnök-helyettes, a bizottság vietnami tagozatá­nak elnöke írta alá. Az ülésszakon áttekintet­ték az 1981—1985. évi gazda­sági együttműködés legfon­tosabb kérdéseit, és megha­tározták a magyar kormány álltai nyújtott fejlesztési hi­tel további felhasználási cél­jait. Az árucsere-forgalom jövő évi előirányzatai 37 szá­zalékkal haladják meg az 1984. évit. Elhatározták, hogy az áru cserei orga lmom belül tovább bővítik a termelte­tési együttműködést. Az ülésszakom áttekintet­ték az 1986—1990. évi terv­koordinációs tárgyalások eddigi eredményeit, és kije­lölték a tovább vizsgálandó kérdésék körét. Megállapod­tak abban, hogy a követke­ző tervidőszakban további intézkedésekkel segítik elő a tervezési, a gép- és be­rendezés-szállítási, valamint a kLviteűeaési tevékenység összhangját. Intézkedéseket hoztak a műszaki-tudomá­nyos együttműködés 1986— 1990. évi fő irányainak ki­dolgozására is. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke Cu Huy Can-nal, a vietnami kormány kulturális és tájé­koztatási hivatalának vezető­jével folytatott szívélyes megbeszélést. Jelen volt a vietnami rádió és televiziós bizottság, valamint a VNA vietnami hírügynökség kép­viselője is. Kölcsönösen tá­jékoztatták egymást a sajtó, a hírközlés munkájáról, át­tekintették a két ország e téren folytatott együttműkö­désének helyzetét, s véle­ményt cseréltek a kétoldalú tájékoztatás, a sajtómunka javításának lehetőségeiről. A nap folyamán Nagy Gá­bor külügymímszter-he- lyettes találkozott Hoang Anh Tuan vietnami külügymi­niszter-helyettessel . Gázrobbanás Mexikóban Nem végleges adatok sze­rint Mexikóvárosban leg­alább négyszáz emiber halt meg a hétfői nagyerejű gáz­robbanások és a környező lakott területekre átterjedő tűzvész következtében. A se­besültek száma több mint 1500. A rendőrség szóvivője el­mondta: a szerencsétlenség hétfő reggel történt, amikor az Unigas magánvállalat egyik elosztótedepén fölrob­bant egy folyékony gázt tar­talmazó tartálykocsi, majd ennek hatáséra négy nagy tartály, amelyekben össze­sen mintegy 11 millió liter folyékony gázt tároltak. A lángok átterjedtek az álla­mi tulajdonban lévő Petro- leos Mexicanos vállalat te­lepeire és a közelben fekvő városnegyedre is. A környé­ken lakók elmondták, hogy az első robbanást még leg­alább hét követte, amelyek következtében a helyszíntől még öt kilométerre is abla­kok törtek be és más károk keletkeztek. A mentési munkálatokban résztvevők elmondták, hogy a városrész lakóit, mintegy 350 ezer embert, ki kéllett telepíteni. Közülük nagyon sok hajléktalanná vált. Bukarestben folytatta munkáját a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa Koalíciós csatározások Hosszú idő után ma ismét általános sztrájk bénítja meg Olaszországot. Mindhárom szakszervezeti szövetség: a kommunista irányítású CGIL, a kereszténydemokrata CISL és a szocialista republikánus befolyás alatt álló UIL ve­zetői egyetértettek abban, hogy Visentini pénzügymi­niszter reformjával úgyneve­zett csomagtervvel szemben — amely az adórendszer re­formjával egyidejűleg a bér­ből és fizetésből élők kere­seti viszonyait is kedvezőt­lenül érinti — a szerdára hirdetett négyórás általános munkabeszüntetés az egyet­len hatékony fegyver. A republikánus párti mi­niszter kétségkívül rendkívül szigorú programot dolgozott ki. Tulajdonképpen sok te­kintetben egyetértettek vele a szakszervezetek, hiszen Itá­liában az államháztartás krónikus, ezer milliárd lí­rákban kifejezhető deficitje nem utolsó sorban az eltit­kolt, illetve be nem fizetett adókból keletkezik. Visentini és a szakértők nem kímélték ugyan a magas keresetű fő- hivatalnokokat és a vállal­kozókat, valamint az egyéb, csillagászati összegeket hará­csoló rétegeket, de az adóre­form a viszonylag alacsony fizetésű dolgozókat is sújtja. Ugyanakkor Confindustria, a olasz gyáriparosok és mun­káltatók szövetsége a leg­utóbbi hónapra nem hajlan­dó kifizetni az inflációs bér­kiegészítést, ami ugyancsak kivívta a szakszervezetek fölháborodását. Itáliában máskor is volt már általános sztrájk. Ez a mostani azonban bizonyos mértékben különbözik az előzőektől. A Visentini-terv ugyanis az ötpárti koalíció­ban is súlyos ellentéteket szült. Jellemző, hogy a tör­vényhozásban egyes részkér­déseinek szavazásakor Craxi kabinetje többször is kisebb­ségben maradt, s az ellenzék sok módosító indítványát kénytelenek voltak figye­lembe venni. Ilyen körülmé­nyek között érthető, hogy Alessandro Natta, az OKP főtitkára az Unitának adott nyilatkozatában annak a vé­leményének adott hangot, hogy a jelenlegi kormány „olyan többséget képvisel, amelynek tagjai között nincs komoly egyetértés, nem tud­nak megegyezni semmiféle, az ország szükségleteinek megfelelő programban, mivel nem az általános érdekek, hanem a közeledő választá­sok szempontjait tartják szem előtt.” Kétségtelen, hogy az Olasz Kereszténydemokrata Párt belső válsága a hatalmi-po­litikai rendszerben is érezte­ti hatását. A mind gyako­ribb politikai botrányok — maffia, korrupció, P—2 sza­badkőműves páholy — kö­zéppontjában nem ritka a vezető kereszténydemokra­ta személyiség. Legutóbb Andreotti külügyminisztert érték súlyos vádak, amelyek alól tisztázta ugyan magát, de aligha mindenki számára meggyőzően. Valószínű, hogy a keresz­ténydemokrácia — noha az európa-parlamenti választá­sokon a korábbiakhoz képest is jelentősen visszaesett — elérkezettnek látja az időt, hogy elhódítsa a miniszterel­nöki pozíciót a szocialisták­tól. Arról is nyilán beszél­nek Rómában, hogy az ugyancsak szocialista Pertini államfő helyére jövőre a ke­reszténydemokraták vala­mely politikusa pályáznék. Olyan tétek ezek, amelyek súlyosan esnek a latba, ép­pen ezért az egykori hege­mónia visszaállítása érdeké­ben a kereszténydemokrácia ma mindenre képes. Még ar­ra is, hogy az ország ügyeit elhanyagolva, a háttérből manőverezve, megbénítsa a kormányzati munkát, s végül — az összekuszált helyzetből kiutat kínálva9— rákénysze­rítse akaratát partnereire. Gy. D. VARSÓI TÁRGYALÁSOK Lesz-e gazdasági áttörés? Október és november két­ségtelen áttörést hozott Len­gyelország és Nyugat-Euró- pa politikai kapcsolataiban. Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter szerdán kezdődő varsói út­ja, amit rövidesen olasz kol­légája, Giulio Andreotti lá­togatása követ, kétségtelenül megkülönböztetett figyel­met érdemel. Már csak azért. i&, mert hiszen annak a két országnak a külügyminisz­terei érkeznek Varsóba, amelyek 1982-tben az elsők között csatlakoztak a Len­gyelország politikai és gaz­dasági elszigetelését célul tűző embargós politikához. A korábbi látogatóknak, Andreasz Papandreu görög miniszterelnöknek és Leo­pold Gratz osztrák külügy­miniszternek nem kellett kü­lönös erőfeszítéseket tenni­ük a kapcsolatok újrafelvé telére, hiszen azok a len­gyelországi szükségállapot 1981-es bevezetését követően sem szakadtak meg. E két ország nem csatlakozott a lengyelellenes nyugati tömb­höz. A Nagy-Britanniát kép­viselő Malcolm Rifkind ál­lamminiszter november ele- ji látogatása pedig egysze­rűen azt az űrt töltötte be, amelyet a 30-as években az Egyesült Államok és Fran­ciaország — Lengyelország két legfontosabb tőkés gaz­dasági partnere — hagyott maga utáin. A szükségállapot felszá­molása. az amnesztiarende­let, a kétségtelen ' belpoliti­kai konszolidáció, a nagy részvételi aránnyal megtar­tott választások után ma már a nyugati kommentárok sem a látogatások politikai jelentőségét taglalják első­sorban, hanem a következő lépés, a normális gazdasági kapcsolatok helyreállításá­nak esélyeit latolgatják. A nyugatnémet ás az olasz kül­ügyminiszter tehát nem kis mértékben e lehetőségek fel derítésének feladatára is vállalkozik Varsóban. Nagy-Britannia 1981 után fokozatosan növelte szere­pét a lengyel külkereskede­lemben és az idei évre ter­vezett 400 millió dolláros exportjával az NSZK után a második legfontosabb szál­lítóvá lépett elő, megelőzve az Egyesült Államokat és Franciaországot. Az NSZK pedig még ma is 16—17 szá­zalékkal részesedik a len­gyel tőkés importból és to­vábbra is a legtöbbet vásá­röl Lengyelországtól, miköz­ben a két ország kereskedel­me évről évre — ha lassan is — de növekszik. A tények alapján tehát ne­héz lenne figyelmen kívül hagyni Nyugat-Európa „megértő közeledésének’ gazdasági mozgatórugóit. A 37 millió lakosú és gigant'- kus — bár most részben ki­használatlan —- ipari kapa­citással és komoly felvevő piaccal rendelkező Lengyel- ország aligha elhanyagolha­tó gazdasági partner. Csakhogy Lengyelország és a nyugati tőkés országok gazdasági kapcsolatainak fejlődése előtt még ma is két igen jelentős akadály tornyosul. Az egyik az, hogy Lengyelország adósságai, az adósságszolgálatokkal együtt — a lengyel statisztikai hi­vatal adatai szerint — az idei év közepére immár 26,4 milliárd dollárra emelked­nek. A másik akadály a ve­le szemben alkalmazott hi­tel-blokád. E hatalmas ösz- szeg nagyobb részét Varsó a hetvenes években a nyuga­ti országok kormányainak garanciája mellett kapta, miközben 1974—1979 között a lengyel import évente 2-3 milliárd dollárral múlta fe­lül a tőkés exportot. Mára ugyan a helyzet lé­nyegesen megváltozott és 1981 óta Lengyelország po­zitív külkereskedelmi szal­dót mutat fel a tőkés orszá­gokkal folytatott kereske­delmében, de e többlet messze nem elegendő a kö­telezettségek folyamatos tel­jesítéséhez. A 17 hitelező ország azonban máig nem hajlandó komoly tárgyaláso­kat kezdeni az adósságok átütemezéséről, a visszafize­tési feltételek mindkét fél számára elfogadható rende­zéséről. Az utóbbi hónapok félhivatalos puhatolózásai egyelőre nem vezettek ered­ményre. Eltekintve az Egye­sült Államok politikai meg­fontolásokon alapuló ellen­tétes irányú nyomásától, a nézetek lényegében „csak” a sorrendben térnek el: Var­só előbb szeretné elérni a normális kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok hely­reállítását. majd erre ala­pozva kíván megállapodni a hitelek reális visszafizetési feltételeiben, míg a Nyugat kötelezettségek vállalása nélkül a lehető legrövidebb időn belül szeretné viszont­látni a kölcsönöket. A kör itt bezáródni lát­szik: Amig Lengyelország nem kap a többi országhoz hasonló feltételeket a nyu­gati kereskedelemben, ad­dig a feketeszén, a réz. a kén, más nyersanyagok, me­zőgazdasági és félkészter­mékek kivitelével nem lesz képes olyan kereskedelmi többletet elérni, amely lehe tővé teszi a tartozások kifi­zetését A helyzet normalizálására tehát mindenképpen kétol­dalú erőfeszítésekre lesz szükség. Ezt Varsóban már régen pontosan látják, és úgy vélik most a másik fél belátásán múlik a megoldás. Ez egyáltalán nem olyan elképzelhetetlen, hiszen a Lengyelországnak kölcsö­nöket folyósító kereskedel­mi bankok már több sike­res átütemezési megállapo­dást kötöttek, ök ugyanis, kormányuk „garanciái”, vagy talán politikai nyomá­sa nélkül, egészséges gazda­sági érdekeik alapján dön­töttek. Zseb esi Zsolt ^KEMIKKL. Talajpára, talajned­vesség elleni szigetelésre — akár nedves felületre is — alkalmazható a Rît ■ IMA R A szigetelés az alapozást követően két rétegben ké­szül, és felhordható utólag is. R Á Bit ugel alkalmazható még csemperagasztásra. Megvásárolható a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat telepein és a Fészek áruházban. (94035)

Next

/
Oldalképek
Tartalom