Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-21 / 273. szám
1984. november 21., szerda Somogyi Néplap 3 A 40. évfordulóra MEGÚJULT AZ EMLÉKMŰ 500 óra társadalmi munka Kis zászlócskák sorakoznak az emlékmű mellett. Az iskolások tették oda a november hetedik! ünnepségen. Aki átutazik Igaion. rögtön felfigyel erre, és a megújult felszabadulási emlékműre. — Mindenki támogatta azt az elképzelést, hogy tegyük rendbe a felszabadulás 40. évfordulójára — mondta dr. Rajczi János vb-titkár. Egy telefon, s már csatlakozott hozzánk beszélgető- társiként Kovács Károly, a gazdasági-műszaki ellátó szervezet vezetője, ö elsősorban azért büszke erre a munkára, mert nagy érdeme van benne két szocialista brigádjuknak. — Az a régi emlékmű rosszul volt megépítve, elhasználódott, tönkrement. A két brigád vállalta a felújítást. A kőművesek brigádja Major Ferenc irányításával elkészítette a felújított emlékművet, a parképítők brigádja Herczeg Sándor vezetésével rendbe tette a környezetét. — Mennyit dolgoztak társadalmi munkában? — A huszonkét ember több mint ötszáz órát dolgozott az emlékmű felújításán. Vállalták, hogy a lakosság december 2-án, Igái lyeztük a zászlótartó rudakat is. így most sokkal szebb. Nagy segítségünkre volt a kaposvári Dabóczi József az emlékműre tervezett 1944—1984 felirat bronzból készült számainak kivágásában. Baranyi János, a községi pártbizottság titkára azt mondta, hogy ez az emlékmű minden szempontból méltóbb a mostani ünnephez. — Egyre több az olyan rendezvény, amelyen megemlékezünk a felszabadulásról — kezdte a titkár. — Így például a KISZ-esek és a komszomolisták november 3-i találkozóján ez volt a vetélkedő témája. Húsz szovjet tiszt és katona vett részt ezen, s a beszélgetéseken is sok szó eseti a felszabadulásról. Nincs olyan nap, hogy ne érkezne hír a kongresszusi és felszabadulási verseny újabb eredményeiről. A szövetkezet többek között azt ajánlotta föl, hogy meggyorsítja a vetést, mindent megtesz a betakarítás veszteségeinek csökken téséért. — Milyen programmal készül Igái az évfordulóra9 — December 2-án a község központjában lévő kis parkban fogadjuk a felszafelszabadulásának 40. évfordulóján már ott ünnepelhet. Gyors munkájuknak köszönhető, hogy már a november hetediki ünnepséget is ott lehetett megrendezni. A felújítás terveit Károly József, a tanács főmunkatársa. a fürdő- és üdülőövezet, fejlesztésével foglalkozó építészmérnök készítette el, természetesen ő is társadalmi munkában. — Szívesen csináltam meg a terveket a községi tanacs kérésére. Elsősorban úgy vetettem papírra, hogy ne okozzon gonjiot a kivitelezés a gazdasági-műszaki ellátó szervezetnek. A parkban álló régi emlékmű, bizony, eléggé tönkrement, ráfért hát az újjávarázsolás. Áthebadulási lángot hozó fiatalokat, s most először koszo- rúzzuk meg a felújított és megszépült felszabadulási emlékművet. Az ünnepi megemlékezés után szép műsorban gyönyörködhetnek az igaliak. Erre együtt készülnek a KISZ-esek és a szovjet fiatalok. A hírek szerint a műsorszámok méltóak lesznek az ünnephez. Tervezünk egy baráti beszélgetést a szovjet tisztekkel és katonákkal. A tanácsházán fotókiállítás nyílik — a művelődési ház szervezésében — községeink 1945 utáni fej lődéséről. Most próbálnak minél több dokumentumot összegyűjteni hozzá. L. G. A falugyűlésekről Ilyenkor ősszel jobban ráérnek a falvakban élő emberek. Sok tanács éppen ezért ilyenkor tartja a falugyűléseket. Azért, hogy legyen elég idő megbeszélni a települések lakóival a tapasztalatokat, s megállapodni a legfontosabb közös feladatokban. E fórumok arra is alkalmasak, hogy az ottani javaslatok alapján megalapozottan, megfontoltan határozzanak, a legésszerűbben használják föl a rendelkezésükre álló pénzt, a társadalmi összefogásban rejlő erőt. A települések vezetői arról is számot adnak, hogy mi lett a sorsa az előző falugyűléseken elhangzott javaslatoknak. Nagybajomban is megkezdték a beszélgetést. A tanács, a párt- és társadalmi szervezetek vezetői azt szeretnék, ha minél többen vennének részt a falugyűléseken, így lehet ugyanis a közösséget legjobban érintő kérdésekről határozni. Nagybajomban régebben a sok résztvevő ellenére sem érte el célját mindenkor a falugyűlés. Kevesen vállalkoztak arra, hogy véleményt nyilvánítsanak, zavarta őket a nagy nyilvánosság. Már bevált tavaly is, hogy kisebb csoportokban, részfalugyűlésen tanácskoztak a nagyközség fejlődéséről, fejlesztéséről. Jákobon, Pálma- jorban és Nagybajomban összesen tíz ilyen falugyűlést rendeznek, s a korábbinál is több hasznos, javaslatot várnak. Egy-egy ilyen csoportos beszélgetésre harminc-negyven embert hívnak meg. A kis létszám arra jó, hogy az emberek ne legyenek feszélyezve, oldott legyen a hangulat, őszintén mondják el a véleményüket. Érdemes másutt is megszívlelni a nagybajomi példát. A falugyűlések a közélet fontos fórumai, ezért kell az időpontot úgy meghatározni, hogy legjobban megfeleljen. Ha a korábbinál több idejét elveszi is a községek vezetőinek, bizonyára megtérül abban, hogy a lakosok közül többen vállalják a részvételt a tervek megvalósításában. Sz. L. Tervgyűjtemény- katalógus a magánlakásépítőknek Az Építésügyi Tájékoztatási Központ közös katalógusban foglalta össze a magánlakás-építők részére korábban már külön kiadott nyaralók, zártkerti épületek ajánlott terveit, és kiegészítette a gyűjteményt a társas üdülők új terveiről szóló ismertetőkkel. Az építtetők összesen nyolcvanöt tervből válogathatnak. Ebből ötvenhárom a 40-től 80 négyzetméterig terjedő hasznos alapterületű, többségében alápincézett és beépített tetőtérrel ellátott nyaraló. A magántulajdonban álló zárt- kertek megműveléséhez szükséges, és az ideiglenes tartózkodásra is alkalmas — 30 négyzetmétert meg nem haladó — gazdasági épületről, elsősorban présházról 14 ajánlott tervet mutat be a katalógius. Országos tervpályázat alapján készült a katalógusban ismertetett 18 társas üdülő terve. A közművesítési és építési költségek csökkentése indokolta ezeknek a terveknek a kidolgozását. A katalógusok az ÉTK budapesti és vidéki kirendeltségein szerezhetők be. Novemberi ködös napok A lehangoló szürkeség fölött valahol messze egész nap birkózik a napsugár a köddel. De hiába. A gamolygó, nyirkos ködpára erősebb. A messze futó, üdezöld búzatábla megőszüit; még a déli órákban sem enged fel a levélkékre fagyott dér. Fázó- zan kuporog a konyhaajtó előtt a házőrző kutya, unottan pillant föl a már dísztelen kiskert előtt elsietőre. Talán nem is látja, mert a ködben inkább csak árnyéknak tetszik minden, — Siófokra viszem. — Csak egy pillanatra nyitja ki a mérlegház ajtaját a szikár vonatóvezető, míg benyújtja a papírt Pethő Lajos magtárosnak. Mintha csak ügyelne rá, el ne szökjön a benti, némi enyhet adó meleg. De az is lehet, hogy csupán a sietős igyekezet vezette mozdulatait. Pethő Lajos, míg mér, kitölti a papírt, meg bevezeti a nagykönyvbe az adatokat, s a többfelé figyelő ember lassúságával megj egyzi : — Nagyon meg vagyunk szorulva ezzel a betakarítással. A könyvben nevek sorakoznak — Szabó, Horváth, Paska, Takács, Nyikos, Juhász —, mellettük számok, a kukoricarakomáinyak súlya. Zölden világít a nedvességtartalmait mérő berendezés „szeme”. — Még most is harmincegy, meg harminchárom százalék a víz. Tavaly ilyenkor már húsznál tartottunk. Jó, ha négy vagon átmegy naponta a mi kis Colimán szárítónkon. Az ablakon túlra int tekintetével, ahol gyűlik a szárító előtt a kukoricahegy. A fürge kis Unirak rakodó pörög, forog, a széthulló szemeket egy halamba tolja. A berendezés körül szerelők szorgoskodnak. — Ennek is pont most kellett elramlani. — Jó, ha holnap reggelre elkészülünk. Szálát Miklós főagronó- mus hol itt tűnik föl, hol ott, gondterhelten telefonál. Fészüit, ideges napok. — Úgy van ez — fordul el a mérlegtől Pethő Lajos —, hogy az is baj, ha rossz a termés, meg az is, ha sok. Persze inkább ez az utóbbi okozzon fejfájást. — Most ez a helyzet? Csak bólint — Az egyik befejezett dűlő tölbb mint kilenc tonnát adott. De még a vadkáros rész is hét körül. Ha valaki nekem valamikor azt mondja, hogy ennyi kukoricát lehet termelni Nyimlben — merthogy odavalósi vagyok —, akkor kinevetem. Most meg? Mit lehet tudni, hogy a kutatók még mit érnek el?! Jön a' KSZE-rendszer- től az összekötőnk, ajánlja az újfajtát, aztán csak csodálkozunk, hogy az mire képes. Az új mázsaház szomszédságában áll még a régi. — Nagyobbat kellett csinálni, kinőttük. Mint a szárítót is. így van ez. A hidegtől pirosra csípett kézéit dör^sölgeti az irodában Gipp György belső rendész, az ellenőrző bizottság elnöke. Mint mindig, számára ma is korán kezdődött a nap, kint járt a majorokban. Útjavítások, hídfelújítás készül. A télre, a nehezebb közlekedési viszonyokra, amennyire lehet, föl kell készülni. — Ma is eszemlbe jutott ott a hídépítésnél — mondja —, hogy az utóbbi két- három évben mekkorát változott itt minden. Nemcsak a gazdálkodás színvonala, hanem a környezet is. A kétszeri szanálás, bizony, a külsőn is megmutatkozott. Ma azért már körül lehet nézni! Be kellett bizonyítani: mi sem vagyunk rosszabbak, mint a környéken élők. Jakafo János a ságvári szövetkezet elnöke halkan, talán félig magának jegyzi meg: — Azt hiszem, szerencsés ember vagyak. — Miben? ^ — Talán mindenben! A magánéletemben is, aztán jók a munkatársaim, sikerült fokozatosan talpraállni. A kukoricát kivéve mindennel végeztünk, fizenivaíóinkat rendeztük. Mi kell még? Délelőtt, mikor kinn járt a kombájnok nyomán a ku- koricáföldön, vele volt Kajái József főkönyvelő is. Ez az egyetlen dolog, ami ma nyomasztóan hat vezetőre, dolgozóra egyaránt. A kombájnok egy-kettőre végezhetnének, de nincs hol szárítani, nincs hová tenni a nedves termést. — Volt ajánlat, de áron alul nem pocsékolhatjuk el! Nekünk minden forint számít. — öt év alatt harminc- hatmillió forint fejlesztést valósítottunk meg — szól közibe Jakab János —; ebben a különösen eszíközsze- gény szövetkezetben létkérdés volt a műszaki előrehaladás. És amit tettünk, döntő részben a saját erőnkből kínlódtuk ki. Aimi lehetőség kínálkozott, igyekeztek megragadni. Az idén például hárommillió forint értékű eszközhöz jutottak az Agroker bérleti akciója sarán. — Három évig béreljük ezeket, s azután megvásároljuk — mondja Kajdi József. — Ahol szűkös a fejlesztés, minden kis kedvezménnyel élni kéül. A főkönyvelő a pénzügyi irányító precizitásával részletezi az év gazdálkodását. Töibb mint négy évtized felbecsülhetetlen szakmai tapasztalata húzódik meg mondatai mögött. Nem tud, nem is mondhat még végleges tényt, de azt azért már bizton állítja, hogy a tavalyi, több mint hatmilliós nyereségnek meg kell lenmii az idén is, jóllehet ennél kevesebbet terveztek. — A zárásra való készülődés javában tart. Rendszeresen a meghatározott ütem szerint folynak a leltározások. — Ez idő tájt megsokasodik a főkönyvelő dolga. Kajdi József csak bólint, aztán hozzáteszi. — És persze várjuk a 48- as Közlönyt, a szabályozók részleteit. A lényeg: többet kell dolgozni, jobban kell figyelni minden munkára. — Az ember ezt igyekszik követni — teszi hozzá az elnök. — És azt hiszem, az elmúlt néhány év bizonyította: csak így lehet és csak így van értelme az erőfeszír tésnek. Vörös Márta Mai kommentárunk