Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

4 Somogyi Néplap 1984. november 17., szombat Más-más pályát választanak Utazás a történelemben Lakott-e Marco Korcsulán? Körtánc műanyagablak-ügyben Topicsi apró falucska az adriai Makarskán, s külön érdekessége. hogy vala­mennyi lakója a Topics csa­ládhoz tartozik. Innen a ne­ve is. Autóbuszunk mere­dek szerpentinen kapaszko­dott föl a mintegy 6—700 méter magasságban levő helységhez, amely — mint oly sok település az Adrián — az idegenforgalomra ren­dezkedett be. A kőből épült, sőt kővel fedett régi házakat takarosan rendbe tették, a teraszon hosszú asztalok, jobbról borozó ... Egy-egy pohár prosekkel (speciális vörös borral) fo­gadják a vendégeket. Elhe lyezkedünk az asztaloknál. Rajtunk kívül még egy hol­land csoport is érkezik. Megkezdődik a zene; citera és mandolin viszi a prímet. Majd hatalmas lapos tálak­ban hozzák a „pecsenyi iz- pod peká”-t, azaz a peká- ban (parázsban) sült pecse­nyét: csirke kolbásszal és burgonyával. Fenséges! S jólesik hozzá a könnyű, za­matos dalmát vörös bor. A folklórmíísort a Topics család fiataljai szolgáltatják: szerb, horvát, szlovén és bos- nyák táncokat, dalokat ad­nak elő citera- és mandolin­kísérettel. S befejezésül — nem tudom, hogy csak a mi tiszteletünkre-e vagy máskor js _ vérbeli magyar csár­dásnak tapsolhatunk. Felejthetetlen este volt. Alattunk a telihold által megvilágított tenger, a számtalan kisebb-nagyobb szigettel. A jugoszláv vendéglátók értenek az idegenforgalom­hoz. Igaz, ehhez csodálatos keretet nyújt a dalmát ten­gerpart. Makarska fölött az 1700—1800 méter magas Biokovka függőleges szik­lafalai szinte mint félelme­tes és mégis csodálatos ope­rai díszlet meredeznek. Egy­szersmind ezek a csúcsok védik is az öblöt a száraz­föld felől érkező hideg sze­lektől. A partvonalon végig pálmák, égbeszökő ciprusok, olaj-, narancs- és fügelige­tek. Az öböl körüli kicsi óváros, tarka forgatagával, színes piacával, apró üzle­teivel megannyi látnivaló S onnan mindkét irányban a parton végig vendégszo­bákat kiadó magánházak, panziók és néhány nemzet­közi színvonalú szálloda, a tengerre néző hatalmas te­raszokkal. Csoportunk magánházak­ban lakott, de étkezni a kö­zeli, a hegyláncról elneve­zett, Biokovka gyógyszálló­ba jártunk, ahová főleg mozgásszervi betegeket utal­nak be. Csodálatos volt a korcsu- lai kirándulás. Szárnyasha­jónk egy és negyed óra alatt érte el a szigetet, amely ma­ga a történelem. Kikötője körül a várost védő fal, bás­Korcsula várbástyája tyáin vörös és nemzetiszínű lobogók hirdetik, hogy ezek­ben a napokban ünnepük a sok vihart látott Korcsula felszabadulásának 40. évfor­dulóját. Az évezredek során görögök, maid rómaiak uralták, a népvándorlás ide­jén érkeztek a szlávok, de az önálló államisághoz csak évezred múltán jutottak. Bi­zánci, velencei és raguzai uralom után — Nagy Lajos, majd Zsigmond király ide­jén — magyar, később oszt­rák, majd olasz impérium Az I. világháború után ke­rült Korcsula Jugoszláviá­hoz. A II. világháború ide­jén megszállták az olaszok, de a jugoszláv partizánok kiverték őket.. . Hefcyi idegenvezetőnk vé­gigkalauzolt a számtalan érdekességet kínáló szige­ten. A katedrális szomszéd­ságában egy házon emlék­táblát láttunk: itt lakott Marco Polo, a híres utazó. A téüesre fordult, komor időben összezsugorodott a kaposvári hetipiac. A kíná­latban előretörtek a primő­rök — a megszokott ár két- háromszorosáért. 55 forintért láttunk például kívánatos paradicsomot, miközben a szántóföldinek fagy tizedel­te maradványaiért is 35 fo­rintot kérnek már. Ugyan­csak 35 és 55 forint között volt a zöldpaprika kilónkén­ti ára. Mindössze 3,60-ért tehetünk szert fejes káposz­tára. Ugyanakkor a savanyí­tott aprókáposzta továbbra is 20 forintot kóstál. A Zöldértnél olcsóbb 8 forint­tal, Egy mutatós fej kel 10- ért kellette magát. Ennyi az ára a lila káposztának is. öt forintot kértek egy-egy öklömnyi karalábéért. Vál­tozatlanul 6 és 12 forint a burgonya, illetve főzőhagy­ma kilója, fokhagymát ugyanakkor már csak 36-ért láttunk. Színehagyott fejes Útikalauzunk azonban kiáb­rándított: megállapították, hogy a ház 200 évvel Mar­co Polo születése után épült. — Marco Polo soha nem la­kott Korcsulán — mondot­ta. Nagy vita támadt: ma­gyarjaink olvasmányaikra hivatkoztak, és nem akar­ták elfogadni a magyaráza­tot: Korcsulán ma is lak­nak Polo nevű emberek, akik esetleg a híres Polo család leszármazottai. Más­részt: itt folyt le a neve­zetes ütközet Velence és Ge­nova között, amikor a ge­novaiak elfogták Marco Pó­lót és Genovába szállították. Ott, a börtönben diktálta le híressé vált útinaplóját. Mint ismeretes, e napló alapján készült az a film, amelyet hetekig néztünk ér­deklődve a televízióban. Hogy élt-e Marco Polo Korcsulán, ezt ma már ne­héz eldönteni. A legenda azonban fennmaradt. G. I. PIACI KÖRKÉP salátát 5-ért hoztak. 8-ért kapható cékla, csomónként 4-ér.t sóska és spenót. Jól tartja magát a 20—25 fo­rintos karfiol. Leveszöldsé­get 12-ért is kínáltak. A gombapiac fonnyatag kíná­latából kiemelkedett a 40 forintos Vendel-gomba és gíva. A legszemrevalóbb gyü­mölcs a 45 forintos újdon­ság a mandarin volt. Fo­gyóban a szép körte : ezt 20-ért mérték. Akárcsak a szőlőt. 12-ért makulátlan al­mát vehettünk. A dióbél és a mogyoró mellett megjelent az újabb téli csemege, a mandula is, az előbbiekhez hasonlóan 80 forintért. A talán utolsó gesztenyét 35-ért árulták. Ezenkívül is volt azonban A hetesi körzeti általános iskola nyolcadik osztályos tanulói számára kicsit zsú­folt a november. Üzemeket látogatnak, a termelőszövet­kezettel ismerkednek, s a szakmunkásképzőben egy egész nap is kevés volt ah­hoz, hogy minden szakmáról ismereteket szerezzenek. — Nagyon nagy a felelős­ség; nem hiszem, hogy eb­ben a korban elég érettek vagyunk a döntéshez — mondja Popp Renáta, a nyolcadik osztály egyik leg­jobb tanulója. — Egész élet­re szólhat a választás, és nem biztos, hogy sikerül hi­vatást találnunk. Aki nem szereti a munkáját,' csak im- mel-ámmal dolgozik majd. Ezért jó. hogy a tanárok tá­jékoztatnak bennünket a le­hetőségekről. A községben a Vikár Bé la Termelőszövetkezet sok­féle munkalehetőséget kí­nál a fiataloknak. — Mégsem tolonganak — mondja Lukács István ta­nácselnök. — Az a tapasz­talatunk, hogy évek múlva térnek vissza a gyerekek, előbb a várost, a nyüzsgőbb életet próbálják ki. Sok szü­Az év vége közeledtével a vállalatok egymás után kí­vánnak szabadulni fölösle­ges készleteiktől, a raktáron levő anyagoktól. Ezt teszi kényszerűségből a barcsi Unitech is: babócsai telepén tízszázalékos kedvezmény­nyel árusítják a műanyag nyílás-zárókat. Kézenfekvő a kérdés : vajon milyen okok játszottak közre abban, hogy mintegy másfél millió forint értékű műanyag ablak rak­táron maradt, továbbá mil­liós nagyságrendű az az alapanyag, amit ajtók-abla- kok készítéséhez használ­tak volna. Mint megtudtuk, a Dél­dunántúli Tüzép az év ele­jén ezer műanyag ablakot rendelt a barcsi cégtől. Az első félév folyamán ötszázat át is vett, a szállítmány második részére azonban már nem tartott igényt. E kényszerhelyzetben határo­zott úgy az Unitech, hogy kedvezményes áron kínálja termékét a vásárlóknak. Az akció sikeréről korai lenne még beszélni, mert azt né­hány nappal ezelőtt indítot­ták: a barcsiak mindeneset­re bíznak abban, hogy kész­letük jelentősen megcsap­pan. Az Unitechnél már az el­ső félév végén érezték, hogy a bedugult tüzép-piac miatt gondjaik lesznek, ezért júli­ustól leállították a műanyag ablakok előállítását. A bar­csiak ugyan elismerik, hogy e műanyag nyílás-zárók va­az árusoknak sütnivalójuk : a gerezdenként 5 forintos sütőtök. A 15 forintos naspolya és a 18-ra tartott hecsedü a legkevésbé kapós. Nyilván „sűrű fillérek'1 reményében többen is vál­lalkoztak tojásárletörő sze­repre. A piac bejáratánál egy magánárus 2,50-ért kí­nálta, a pavilonokban pedig akadt 2,40-ért is. A termelők így sem engedtek azonban a hovatovább megszokott 3 forintból. Nem is adtak el sokat. A kilónként 55—60 forin­tos élő pecsenyecsirkénél és kacsánál ezúttal gazdagabb volt a konyhakész baromfi kínálata. 320-at szerettek volna kapni egy bontott ka­csáért, 400-at egy libáért. 160-at egy zsenge tyúkért. A 30 forintos busánál most is kelendőbb volt 55 forint­ért az élő ponty. lő nem is engedi fiát, lányát a téeszbe; azt mondják, te csak ne légy kanász, nem azért neveltelek. — Én esztergályos leszek, s itt szeretnék dolgozni, a szövetkezetben — mondja Varga Zoltán. — Amikor a Mezőgépnél voltunk gyárlá­togatáson, akkor tetszett meg ez a szakma. Otthon, a szüleim azt szeretnék, ha ál­lattenyésztő lennék. A gyerekek egymás szavá­ba vágva mesélik már, ki milyen szakmát választott. Túl vannak már az űrha­jóskorszakon: reálisak a vá­gyak. Igaz, Csonka Zsolt még nem is olyan régen pi­lóta szeretett volna lenni, most inkább az autófényező, szakmát választotta. — A szakmunkásképző­ben meg is kérdezte az ok­tatót, hányas bizonyítvány­nyal veszik föl — mondja Mór Józsefné osztályfőnök. — Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a pályaválasz­tásról. s úgy érzem, szíve­sen veszik, elfogadják a se­gítségünket. Egyedül a sa­ját fiamra nem tudok hat­ni, ő mindenáron traktoros szeretne lenni. A téesz gép­műhelye mellett lakunk, s lamivel drágábbak, mint a faablakok, ám az árkülönb­ség megtérül, mert nincs szükség mázolásra és nem utolsó szempont az sem, hogy hőátbocsátási jellem­zői megfelelnek az 1985-től érvénybe lépő új szabvány­nak. Természetesen arról szó sincs, hogy a barcsi Unitech feladná a műanyag Hazánkban elsősorban az iparban — ezen belül is fő­ként a gépiparban —, vala­mint az adatfeldolgozási szolgáltatásoknál használják a legtöbb számítógépet. Leg­gyakoribb alkalmazási terü­letük : a nyilvántartásrend­szerezés, gépi adatfeldolgo­zás, s kisebb mértékben a kutatásfejlesztés. A korábbi évekhez képest ugrásszerűen terjed a mikroszámítógépek használata a népgazdaság valamennyi ágazatában. Új jelenség, hogy egyetlen év alatt megháromszorozták forgalmukat a számítógépes szolgáltatást nyújtó kisszer­vezetek (gazdasági munka- közösségek, polgárjogi tár­saságok stb.). A napokban megjelent „Számítástechnikai sta­tisztikai évkönyv” kapcsán Szabó József, a KSH osz­tályvezetője az MTI munka­társának elmondta: az ada- .tok szerint az utóbbi két- három évben meggyorsult a hazai számítógép-állomány növekedése. Tavaly, az év végén összesen 1028 kis-, közép- és nagyteljesítményű számítógépet — illetve ezek különféle átmeneti típusait —, valamint 4000 mikro- és miniszámítógépet alkalmaz­tak. Értékük meghaladta a 23 milliárd forintot. A szá­mítógép-ellátottságnak ez a foka nemzetközi összehason­lításban még rendkívül sze­rény eredményt jelent, ám ha azt vesszük alapul, hogy 1975-ben még csak 7,5 mil­liárd forint értékű gép mű­ködött Magyarországon — és még 1980-ban is csak 684 normál számítógépet és 300 mikrogépet használtak —. a fejlődés már jobban érzé­kelhető. Különösen a mikro­számítógépek esetében lát­ványos az előrelépés: három év alatt számuk tízszeresé­re emelkedett. A legnagyobb — mintegy 5,6 milliárd forint értékű — gépparkkal az ipar rendel­kezik, itt használják a mik­ro- és normál számítógépek nem egyszer fordult elő, hogy CB-rádióval kerestük a határban. Minden kom- bájnos, traktoros jó barát­ja; ha csak teheti, velük megy. Mór Gábor csak mosolyog az anyai kesergésen. — Gépszerelő leszek — mondja —, és viszajövök Hetesre. Szladovics Ágnes nem ki­fejezetten női szakmát vá­lasztott: marós lesz. Hor­váth Jenő és Egri Zoltán el­választhatatlan barátok : mindketten Barcsra a szak­munkásképző intézetbe je­lentkeztek. — Sokféle szakmába be­lekóstolhattunk, megismer­kedhetünk a térképészettel, vízvezeték-szerelésseL s technikusi oklevelet kapunk — fejti ki véleményét Je­nő. — Orvosról, csillagászat­ról álmodtam, és így hatá­roztam. A tizenhét fiatal kicsit bi­zonytalan: jó lesz-e tet­szik-e majd az a szakma, amit választottak. A kér­désre — hogy mi leszel, ha nagy leszel — most először, saját értékeiket reálisan fel­mérve, komolyan kell vála­szolniuk. Klie Ágnes ablakok gyártását, sokkal inkább a hatásosabb propa­gandára helyezik a hang­súlyt; ezt célozza többek között a közeljövőben az a bemutató is, amit Kaposvá­ron rendeznek az Építésügyi Tájékoztatási Központ me­gyei kirendeltségével közö­sen. ' S. Gy. egyharmadát. Ezen belül is mindenekelőtt a gépiparnak, továbbá a villamosenergia- ’ párnák és a vegyiparnak van a legtöbb gépe; ezeken a területeken található együttesen az ipari számító­gépek fele. A másik legje­lentősebb felhasználó az adatfeldolgozási-számítás­technikai szolgálattás. Gé­peinek értéke meghaladja az ötmilliárd forintot. Alacsony a számítógépei; aránya a mezőgazdaságban — itt a normál gépeknek csak 1,6 százalékát használ­ják —, ennek azonban fő­ként az az oka. hogy a gaz­daságok ma még gépek he­lyett inkább számítástech­nikai szolgáltatást vásárol­nak. Jelentősebb gépvásár­lásra csak a mikroszámító­gépek megjelenése óta vál­lalkoznak. A számítógépes tevékeny­ség dinamikus bővülésére utal, hogy a számítástechni­kai szolgáltatás és terme lés teljes bevétele három év alatt több mint 58 százalék­kal növekedett; 1980-ban 3 milliárd, 1983-ban már 4,7 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le. Ennek leg­nagyobb hányadát — mint­egy 3,2 milliárd forint ér­tékben — a gépi adatfeldol­gozás, adatkezelés, nyilván­tartás tette ki. A számítástechnikai szol­gáltatás értékesítésére új lehetőséget nyújtanak a kis­szervezetek. Az ilyen szer­vezetek — többségében gaz­dasági munkaközösségek, vgmk-k, polgári jogi társa­ságok — száma ma megha­ladja az 1500-at. Bővülő forgalmukra jellemző, hogy együttes árbevételük egyet­len év alatt megháromszoro­zódott: 1982-ben mér 260 millió, tavaly pedig mér több mint 890 millió fo­rint bevételre tettek szert. Megjelenésük azt is jelenti, hogy a hazai software-kíná- lat egyre nagyobb hányadát már ezek a kisszervezetek açljàk. Késő őszi kínálat SZÁMÍTÓGÉPES HELYZETKÉP

Next

/
Oldalképek
Tartalom