Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-02 / 258. szám
4 Somogyi Néplap 1984. november 2., péntek VÉRADÓK Tisztelet övezi az életet mentő vér adóit. Harmincöt éve szervezték meg hazánkban a véradást. A Somogy megyei kórház vér- tranzfúziós állomásán több fontos készítményt állítanak elő a betegek gyógyítására. (Hortobágyi Róbert felvételei) Megkezdődött az őszi szaporítóanyagforgalmazás Sorra nyílnak a faiskolai lerakatok, szaporítóanyagárusító helyek. A legnagyobb forgalmazónál, a Kertforg Kft-nél elmondták: mivel a növények az időjárás miatt lassabban fejlődtek, az idén a szokásosnál 3—4 héttel később kezdődött az árusítás. A szaporítóanyag-előállító telepek nagyobb részében csak most kezdik a facsemeték, szőlőoltványok kitermelését. November első hetében azonban már valamennyi — összesen 263 — árusítóhelyen hozzálátnak az értékesítéshez. A hálózat bővült: tíz új egység fogadja a kerttulajdonosokat, többek között Szentesen, Szegeden, Zircen. Űj lerakat nyílt Budapesten a XIV. kerületi Rákospatak utcában is, és ott a rákóczifalvi Rákóczi Tsz facsemetéit kínálják. A választék mindenütt gazdag, összesen másfélmillió. gyümölcsfacsemete, kétmillió szőlőoltvány és többmillió bogyós gyümölcs, illetve dísznövény-szaporítóanyag vár értékesítésre. Közöttük olyan fajták is nagyobb számban kaphatók, amelyekből korábban kevesebb volt, így egyebek mellett a fehér borszőlőfajták közé tartozó boglárka, zenit, zefir és zengő. Cseresznyéből, körtéből, őszibarackból és almából szintén bőséges a választék. Sokáig hiánycikklistán szerepelt a szelídgesztenye és a tövis nélküli szeder — most ezekből is nőtt a kínálat. Változatlanul kevés viszont a dió, valamint a köszméte. A szakemberek szerint a szaporítóanyag minősége kiváló, s az enyhe, napos idő is kedvez az őszi faültetésnek. A későbbi szezonkezdés miatt — mivel rövidebb a telepítés időszaka — mindenütt bővítették az árudák személyzetét, a gyorsabb kiszolgálás érdekében. A szezon a fagyok beálltáig tart. NÖVÉNYVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ Veszélyeztetnek az araszolólepkék Az araszolólepkék évről évre nagyobb kártételét lehet tapasztalni megyénkben a tavaszi időszakban. Enpek oka az, hogy a kártevő elleni védekezésnek még nem minden kistermelő tulajdonít jelentőséget. Szinte valamennyi gyümölcsfélét károsítják, a kis téli araszoló és a nagy téli araszolólepkék hernyói. A télen lerakott tojásokból már a rügyfakadás előtt kikelnek a hernyók, s a duzzadó rügyekbe rágják magukat. A megtámadott rügyek nem hajtanak ki. Később a hernyók a leveleket, virágokat rágják, és esetenként a kis gyümölcskezdeményt is. Jellegzetes araszoló mozgásukról, illetve a károsított növényi részek összeszövésé- ről könnyen felismerhetőek. Az idei év tavaszán megyénk egész területén észleltük az araszolóhernyók kártételét kisebb-nagyobb mértékben. Az időjárás a hernyók fejlődését számottevően nem zavarta, bábozó- dásuk nagymértékű volt. így ismételten erős lepkerajzás kialakulására számíthatunk. A lepkék repülése az elmúlt évekénél később, csak október utolsó napjaiban kezdődött meg, és az időjárás hűvösebbre fordultával válik egyenletessé. Szélsőséges lehűlésektől mentes tél esetén tavasszal ismételten számottevő korai rügykártételre kell fölkészülni. A tavaszi károk megelőzése érdekében már most időszerű a mechanikai védekezés a házikertben. A gyümölcsfák törzsére erősítsünk hernyófogó öveket (15—20 cm széles hullámpapíröve- ket, s a középső 10 cm-es sávját kenjük be lassan száradó ragasztóval). EGY RIPORTER EMLÉKEIBŐL Egy zsebtolvaj-iskola növendékei A Nemzeti Kaszinóba könnyebb volt bejutni, mint a régi pesti alvilágba. A főúri kaszinó tagságához elég volt egy őrgróf és egy herceg mint ajánló. Az alvilágban a jiassznyelv ismeretén kívül a néhány „nehéz fiú”, azaz legalábbis fegyházviselt alak lehetett ajánló. Öklös Laci betörő és Dagi Pepi kiasszafúró vállalt kezességet megbízhatóságomért, amikor a Conti utcai kocsmában összejöttem az alvilág néhány jelentős személyiségével. A pipás grófnak nevezett Károlyi Gyula, majd a törpe Napóleonként ismert Gömbös Gyula miniszterel- nököslködött akkor, amikor cikksorozatot írtam a pesti alvilágról. Ebből tallózunk. Mutassuk be Megyvegy Vilit, a kasszafúrók királyát! Nincs olyan páncélszékrény- ajtó, amelyet speciális fúróival és kulcsaival ne nyitott volna ki. Egyik nagybank Wertheim szekrényét csak három kulccsal lehetett nyitni. Iganám, de az egyik „kulcsos” igazgató BécSbe repült ... Azonnal szükség volt bizonyos részvénykötegekre meg valutákra. A rendőrségtől kértek segítséget. Megyvegy Vili éppen szabadlábon járt. Detektív kérte, hogy nyissa föl a kasz- szát. Vili mindenkit kiküldött a páncélteremből — mert szakmai titkát nem kívánta elárulni —, és tíz pete múlva jelentette: „Nyitva van.” Vili, a szakma művésze, persze, igen szép jutalmat kapott. Az alvilág nem volt szervezett, de szakosodott. A fő szakmák argóiban és magyarul: fleppnis okmányhamisító, erdőző szélhámos, blat- tos, okos zsugás hamiskártyás, bugázó, cupfer zsebtolvaj, falazó a betörő vigyá- zója... Az alvilág nyelvén: a leány cinka, a férfi manus, a ruha salni, a cipő topogó, a kalap bré, a tolancház jergli, a rendőr hé, a detektív hekus és a főkapitányság az óber- hé... A pitinek nevezett kisstílű szélhámostól a hatszobás villában élő nemzetközi hamiskártyásig mindenféle brátkám akadt itt. A sok zseböblítő közül Laji bácsi a legnevezetesebb, több okból is. Például 25 éves működése során csak egyszer bukott le, és ő volt a pesti zsebtolvaj-iskola igazgatója. Annak idején „Zsebtolvaj iskola a Nagykörúton” címmel írtam riportot a Mester tanodájáról. Valójában a Salétrom utcában székelt ez az akadémia. Tulajdonképpen Laji direktor úr adta az ötletet, hogy beálljak növendékei sorába: — Szép hosszú a kezed és elég intelligensnek is látszol. Jó cupfert nevelnék belőled. „Ez aztán a riport!” — gondoltam, és ráálltam ... Pár nap múlva kezdődött a tanfolyam. Hatan jelentünk meg az első előadáson. Szinte hihetetlen, hogy mennyi a tantárgy: kéztorna, ujjnyúj- tás, kézápolás, öltözködés, emberismeret és persze a zsebtolvajlás elmélete, valamint gyakorlata. Tanulótársaim közül főképp Háromszemű Icára emlékezem. Kevés olyan sudár termetű, gyönyörű leány mászkált akkortájt Pesten... Hosszú lenne részletesebben elmondani a furcsa isi óráit, így csak a fontosabbakról beszéljünk. — Az igazi zsebesnek — okított mesterünk — egyforma hosszú a jobbkéz mutató és középső ujja. Két ujjal kell kiemelni a pénztárcát és egyebet. Az egyik gyakorlat így alakult: lapos, keskeny üvegpohárban elhelyezett pénztárcát úgy kellett kiemelni, hogy a pohár fel ne dőljön vagy meg ne moccanjon. A tanterembe később olyan bábu került, amelyen a szabók a ruhát próbálják. A bábura férfizakót húztak, s aljára sok, éles hangú csengőt varrtak. Úgy kellett kímélni a bríftasnit, hogy ne szólaljanak meg a csengők. Később már borotvapengékkel szegélyezett zsebből kellett kihúzni a pénztárcát. Eleinte összevágta két ujjúnkat a borotvapenge ... A tanfolyam negyedik hetében már valódi helyszíneken gyakoroltak a hallgatók: pályaudvarokon, villamoson, buszon. Professzor urunk szemlélőként jelent meg, a hallgató „dolgozott”. A tanultak szerint elhelyezkedett mellette, és miután kitapogatta a helyét, kiemelte zsebéből a tárcát. Párosban úgy dolgozták, hogy az egyik kilopta a tárcát és átadta a segítőnek, az pedig a következő állomáson leszállt. „A páros azért jobb — tanította mesterünk — mert ha az áldozat azonnal észreveszi a lopást, és tényleg a cupfert gyanúsítja, akkor már a társánál van a zsákmány és hiába jön a rendőr ...” A segítőt egyébként száknyelven abnéhmernek nevezték. Az elővizsga idején, amikor a villamoson kellett megmutatni, hogy miit tudunk, Laji bácsi eltávolított intézményéből. — Tehetségtelen vagy! Az első kísérletnél elkapnak — hangzott véleménye. így hát megbuktam, de azért figyelemmel kísértem az isi további sorsát. Melléktantárgyként a zsebmetszést is tanulták növendék- társaim. Egy elzüllött olasz gróf, akinek a húszas évek elején hasonló iskolája volt Budán, csak zsebmetszést tanított. A bugás különleges, borotvaéllel fölszerelt gyűrűvel dolgozik. A zseb alján „vonalat húz”, és kezébe csúszik a pénztárca. Pesten nem lett népszerű a zsebmetszés, mert a bríftas- ni nem egyszer megakadt, és a cupfer bajba jutott. Pár évvel a zsébtolvaj iskolában történt dicstelen távozásom után Párizsban véletlenül találkoztam Háromszemű Icával. Szebb volt, mint valaha. Férje angol zsébtolvaj, akivel duóban dolgozott... Ritter Aladár Tároló, veszélyes hulladékoknak Társasjáték - bújócskával „A termelő köteles a termelési vagy egyéb tevékenysége során keletkező veszélyes hulladékot, fajtánként elkülönítve összegyűjteni, valamint kezeléséről és környezetszeny- nyezést vagy környezetkárositást nem okozó, biztonságos átmeneti tárolásáról gondoskodni." (56/ 1981. számú kormányrendelet) Dr. Galabár Emilné, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal déldunántúli felügyelőségének kaposvári előadója mondta- — A rendeletet egyévi türelmi idő követte, ezalatt bírságolás nem volt. Félmilliós bírságok 1983-ban már bírságoltak. Az idén jelentősen emelkedett a bírságok száma és összege. Félmillió forintnál többet fizetett például a Tungsram kaposvári gyára, mert veszélyes desztillációs maradékot engedtek a városi csatornába. A MÁV kaposvári üzemében kéthetente tisztítják a sav- és lúgtartályokat, az ehhez fölhasznált regeneráló savakat és lúgokat közömbösítés nélkül az olajfogó aknába engedték, s azok onnan a Kapós folyóba kerültek. „Ára” csaknem félmillió forint volt. — Sajnos, nőtt a kisebb szabálytalanságok száma is — folytatta az előadó. — összegyűjtik már ugyan az olajos iszapot, de a szeméttelepre öntik vagy feltöltésnek (!) használják, pedig a Tégla- és Cserépipari Vállalat gyárai átveszik. A szabadtéri égetéshez sem szerzik be az engedélyt sokan. Pedig egy kis odafigyeléssel elkerülhetőek volnának a bírságok. A befolyt összegből az OKTH környezetkímélő beruházásokat finanszíroz. Visszajön a pénz — Jött-e vissza a bírságpénzből Somogyba? — A Balaton-parti gazdaságok a hígtrágyakezelés megoldására kaptak támogatást. Nemrég a Böhönyei Állami Gazdaság megpályázta a környezetvédelmi alapot, környezetkímélő beruházásához. Az Állami Tervbizottság határozata kimondja: a veszélyes hulladékot kezelő telepek országos hálózata a regionális lerakótelepek (a Dél-Dunántúlon ; Garé) mellett szükség van megyénként átmeneti tárolókra is. Ezek gyűjtő és előkezelő funkciókat látnak el. A létesítési költség harminc százalékát az OKTH központi alapjából, egyszeri hozzájárulásként, harminc százalékát állami kölcsön • bői, s a fennmaradó negyven százalékot az érintett vállalatok fejlesztési alapjából, illetve hitelfelvétellel kell fedezni. Ellentmondások A Földtani Intézet szeny- nyeződésérzékenységi vizsgálatokat végzett Somogybán. A szigorú előírásoknak egyetlen körzet felelt meg: Gálosfa térsége. A megyei tároló ott épül majd meg, ám erre még várni kell. A VÁTI által készített tanulmányterv alapján megyénk 25 legnagyobb ipari vállalata hozza majd létre a „Rejtek” gazdasági társulást, amelynek gesztora és a gálosfai tároló üzembentartója a Kertészeti és Parképítő Vállalat lesz. — Ellentmondásos a helyzet — szögezte le Papp Endre, a „gesztor” vállalat főmérnöke. — A veszélyes hulladékok mérésére nem ad egzakt módszereket. Az OKTH ugyan fölmérte a mennyiséget, de bevallásos alapon. Eszerint a megyében évente 14 ezer tonna veszélyes hulladék keletkezik. A huszonöt legnagyobb ipar; vállalatnál ennek a mennyiségnek csak egy-két százaléka keletkezik. A beruházáshoz most kell összegyűjteni a pénzt, s nem megnyugtató elképzelés, hogy a többiek később, a tárolási díjban járulnak hozzá az építkezéshez. Kényszer kell! — ötven-hatvan millió forintba kerül a tároló építése. Ennek negyven százalékát kellene a vállalatoknak előteremteni. Miután ez csak a fejlesztési alapból mehet, a jelenlegi gazdasági helyzetben erejüket meghaladja ez az összeg. Ha bővítenénk a társulást, az áttekinthetetlenné válna. Senki sem ad ki pénzt arra, amire önként, jószántából kérik. Kényszerre van szükség! Sokan könnyebben fizetnek bírságot, mert az költségként jelentkezik, sőt — ha „ügyes” a főkönyvelő — az is elképzelhető, hogy a bírság megjelenik a termék árában. A tároló építése a gyér fejlesztési alapokat engedi csak mozgósítani. A siófoki Kertészeti és Parképítő Vállalat szerint nincs szükség gazdasági társulásra. A vállalatokra, a társulásra eső részt, megfelelő kamatok felszámításával 15 éves visszafizetési határidővel, az OKTH környezetvédelmi alapjának kellene meghitelezni. Az üzemeltető vállalat — költségein túl — a visszafizetendő ösz- szeget az igénybe vevő vállalatokra, az általuk beszállított veszélyes hulladék- mennyiség arányában terhelné ki. Csak Gálosfára... A javaslat előnye, hogy a beruházás finanszírozása egyszerűbbé válik, átfutási ideje lerövidíthető. A szerződést kötők ismeretében el- lenőrzötté válik a veszélyes hulladékot termelők köre, az illegálisan elhelyezők, szabálytalankodók könnyen valószínűsíthetők. Mindehhez még az is szükséges, hogy a gazdaságokat, vállalatokat a megyében kötelezni kell arra, hogy csak Gálosfán helyezhetik el a veszélyes hulladékokat. — El kell gondolkozni azon — mondta dr. Tarján Lászlóné, a megyei tanács környezet- és természetvédelmi titkára —, hogy a javaslattal a kialakult rendszert hogyan lehet bővíteni. A vállalatok boldogan vinnék a veszélyes hulladékot ..., ha lenne hova. Szinte naponta kérik segítségünket, hogy mit kezdjenek a veszélyes hulladékokkal. Ezért sürgetően szükség van a gálosfai lerakó megépítésére. Gálosfán átmeneti veszé- lyeshulladék-tároló épül — egyelőre bizonytalan, hogy mikor. A hulladék nem marad ott: jelenlegi technikai ismereteink szerint még nem tudjuk hasznosítani az oda kerülő anyagot. A jövő század mérnökei azonban nyersanyagbányáknak tekintik majd az ilyen tárolókat, a hulladékokat visszaforgatják a különböző technológiákba. Addig is — jól felfogott érdekünk —, hogy környezetünk védelmében veszélyes hulladékainktól védve legyünk. Kőszegi Lajos
